A Küzdő Egyház tagjai vagyunk, de van nekünk Anyánk az égben! 1
A Teremtés könyve így fogalmaz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, „ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.” Ugyanakkor „a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...”, tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (Lumen Gentium 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (uo. 61). Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében (uo. 62). Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért!
A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért a technika, a szemenszedett hazudozás és a manipuláció minden eszközével. Ebből a harcból viszont mindenkinek részt kell vállalnia! Az ember rövid életének tétje, hogy bizalommal megvívja a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát! Ezt vegyük figyelmeztetésnek!
Szűz Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen az örök életünkért vívott küzdelmünkben. Különösen, hogy az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig "erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet" (vö. Lk 16,16).
És persze egy kényelmes, „ima és áldozatmentes” élet után senki sem sétálhat be Isten Országába, mert meg vagyunk ugyan váltva, de a Szent Keresztségben kapott „belépőt” sokan, vidáman és lazán elveszítették!
