2. A 'Mária Korszakot' megelőző korabeli légkör
1793-ban a történelemben először a francia forradalom volt az, amely meghirdette a vallás hivatalos elutasítását, törvényben rögzítve az ateista állam megalapítását és ezt, akár halálbüntetéssel is nyomatékosították. A vallásellenes kampány, Jacques Hebert radikális újságíró nevéhez fűződik, aki stílszerűen egy kiugrott apácát vett feleségül. Ő volt az, aki javasolta a forradalmi naptár bevezetését, amely tíznapos „hetekből”, dekádokból állt, a 24 óra helyett egy nap 10 új „forradalmi” órából állt, mely száz „decimális” percből, illetve száz „decimális” másodpercből állt. A változtatás célja az volt, hogy az emberek ne tudják követni a vasárnapokat, így egyhamar elfeledkezzenek arról, mikor is jártak korábban templomba. Az időszámítás kezdeteként a Köztársaság megalapítását jelölték ki, eltörölve a Jézus születése kezdetű naptárt és hangsúlyozva azt, hogy a forradalom új korszakot nyitott az ország és az emberiség történetében. (Ez igaz!)
Párizsban egyházellenes tömeg vonult a Vaugirand utcai karmeliták templomához, a párt felbérelt gyilkosaival kísérve. Itt a vad tömeg ujjongása közepette lemészároltak papokat, a Saint-Sulpice valamennyi vikáriusát, a szemináriumok igazgatóit és a Sorbonne doktorait az arles-i érsekkel s másokkal együtt. Az utcák és városok elnevezéséből törölték a „szent” szót, sőt volt, ahol új nevet adtak a településnek is. (Ugye ismerős?) A féktelen terror ellen, az istentelen forradalommal szemben a Nyugat-franciaországi Vendée-ben 1793-ban parasztlázadás tört ki, amelyről a nemzeti konvent úgy határozott, hogy minden résztvevőjét halálbüntetéssel kell sújtani.
A felkelést egyéves polgárháború során leverték. A megtorlás példátlan volt: a forradalmi hadsereg tábornoka,
Louis-Marie Turreau vezetésével hat hadoszlop indult meg, amelyek az egykori lázadók falvaiban módszeres tömegmészárlásokat kezdtek, mindent felgyújtva. Ezek a „pokoli hadoszlopok” néven elhíresült osztagok összességében 170 ezer férfit, asszonyt és gyermeket öltek meg csak azért, mert hűek voltak az Egyházhoz és a koronához. A Vendée és Poitou-Bas környéki mészárlás befejeztével ezt a jelentést küldte a francia Francois Joseph Westermann a Közjóléti Bizottságnak: "Nincs többé Vendée! A polgárok köztársaságának parancsát végrehajtattam. Kardra hánytuk a nőket és gyermekeket, s lovaink patái széttiporták az asszonyokat, akik már nem szülhetnek a banditákat! Tetemeiket elnyeli a mocsár s a Savenay-i erdők mélye. Nem maradt köztük egy sem, aki miatt szemrehányást tehetnék magamnak!" (Forrás)
A Vendée-beli mészárlásokat sok történész az első modern értelemben vett genocídiumként tartja számon. Az egyik leghírhedtebb forradalmi vezető, Jean-Baptiste Bo a lázadó katolikus tartomány lakosságának teljes kiirtását javasolta a diktatúra orwelli nevet viselő csúcsszervének, a Közjóléti Bizottságnak. „Nincs egyetlen gyermek, asszony vagy öreg sem, aki ne a banditákat segítené. Ha nem ölnek meg mindenkit… aligha érjük meg e háború végét” – írta a konvent biztos, akinek a forradalmi terrorról vallott nézeteit a 20. században több totalitárius vezető átvette.
1794. július 17-én hurcolták nyaktiló alá a Compiégne-i kármel nővéreit, akik pedig klauzúrában (világtól elzártan) élték engesztelő imaéletüket, tehát a mozgolódásokhoz semmi közük nem volt. A Francia Köztársaság, nem hogy eleddig összegezte volna "dicső forradalmuk" áldozatainak a számát, (mely több százezerre tehető!), de máig is nemzeti ünnep a világ eddigi leggyalázatosabb és legvéresebb forradalma, melyet a hamis történelem lelkesen "Nagynak" nevez! – Kedves, látnok testvéreim! Vajon e korban is oly felelőtlen gyorsasággal tetted volna közzé "sürgető üzeneteidet"? (folyt!)
Ismertetésem forrásául több helyütt támaszkodtam Morvay Péter történész: Az Ész terrorja c. internetes munkájára!
