Olaszország, SZIENA 1730
A csodáról szóló legjelentősebb dokumentumok között szerepel egy Macchi nevű szerző feljegyzése, mely szerint 1730. augusztus 14-én a sienai Szent Ferenc-templomból ismeretlen tettesek elloptak egy 351 darab konszekrált ostyát tartalmazó értékes cibóriumot. Három nappal később, augusztus 17-én az összes Ostyát sértetlenül megtalálták a Santa Maria in Provenzano szentély perselyében. Az egész nép összegyűlt, hogy megünnepeljék a Szentostyák megtalálását, melyeket aztán körmenettel vittek vissza a Szent Ferenc-templomba. A Szentostyák az évek múlásával is teljesen frissek és érintetlenek maradtak. Ez már Tiberio Borghese (+1792) sienai érseknek is feltűnt, és próbaként néhány át nem változtatott ostyát 10 évre rézdobozba zárt. Amikor a vizsgálatra kirendelt tudományos bizottság kinyitotta a dobozt, csak férgeket és bomlásnak indult ostyatöredéket talált benne. A sienai Szentostyák azonban minden tudományos ismeretünk és biológiai törvény ellenére is épen, frissek és 
érintetlenek maradtak. Különböző tudós emberek számos alkalommal, minden lehetséges eszközzel vizsgálták az ostyákat, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottak: „A Szentostyákon a legkisebb kiszáradás, kémiai bomlás jelét nem mutatják.”
14 különböző vizsgálatot végeztek az ostyák állapotának ellenőrzésére. 1914-ben X. Piusz pápa engedélyezett egy vizsgálatot, aminek során a csodát számos gyógyszerész, kémikus és egészségügyben dolgozó szakember vizsgálta, köztük a sienai egyetem neves kémiaprofesszora, Siro Grimaldi is. A vizsgálatot végző csoport által kiadott jelentés szerint: „A sienai Szentostyák klasszikus példái annak, hogy a kovásztalan kenyérből 1730-ban átváltoztatott Szentostyák tökéletesen konzerválódtak. Ez a sajátságos és napjainkban is izgalmas jelenség ellentmond a szerves anyagok megmaradására vonatkozó természeti törvényeknek (...). Amit tapasztaltunk, az furcsa, meglepő és rendellenes. A természet törvényei a visszájukra fordultak: a kristályüvegben, melyben az Ostyákat őrzik, penész nyomokat találtunk, a kovásztalan kenyér azonban ellenállóbb, mint a kristály (...). A tudomány történetében tehát egyedülálló esetről van szó!” További 
vizsgálatokat végeztek 1922-ben, amikor a Szentostyákat hegyikristályból készült tartóba helyezték. Majd 1950-ben és 1951-ben ismét áthelyezték az ostyákat. Enrico Medi (1911-1974) olasz fizikus kijelentette: „Istennek ez a természeti törvényekbe való közvetlen beavatkozása olyan csoda, ami évszázadok óta Krisztus valóságos jelenlétéről tanúskodik az Eucharisztia szentségében.”
1980. szeptember 14-én, II. János Pál pápa lelkipásztori látogatást tett Sienában, és a Szentostyák előtt így szólt: „Íme a valós Jelenlét!” A csodálatos Szentostyákat nyáron a Piccolomini kápolnában, télen pedig a Martinozzi kápolnában őrzik. A sienai lakosok számos eseményt szerveztek a Szentostyák tiszteletére: a város kerületeinek tiszteletadását, elsőáldozó gyermekek tiszteletadását, Úrnapi körmenetet, a szeptember végi eucharisztikus ünnepséget és a szentségimádási napokat minden hónap 17. napján tartják, az 1730. augusztus 17-én történt csoda tiszteletére.
Az 1730-ban történt csoda 351 Szentostyájából, háromszáz év után is őriznek 223 partikulát, mely máig is megtekinthető a sienai Szent Ferenc templomban!
