A Hajnal Szép Sugara

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot úgy, hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával, Illéssel és Mózessel beszélt. A megtapasztalás hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt”.
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt-áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk”, ahol átértékelődik és mélyül a hitünk és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön.

 Forrás felhasználásával

Egy vezeklő élet megdicsőülése
     Tény, hogy Szentünk minden el-vonultsága és szerénysége ellenére komoly egyházi személyek tanácsadójaként is működött. Önmaga, gyakran igen keményen állást foglalt az Evangélium mellett. Különösen nyílt harcban állt a ferences rend belső küzdelmei során a „fraticellik” és a „szabad lélek testvérei” szektával.
     Angéla lelke sok ostromnak volt kitéve! Nem csak a piszkálódó eretnekségek, melyek mind sebek Krisztus Titokzatos Testén, hanem a gonosz lélek ezernyi más kínzása és mesterkedése is. De az isteni szeretet, már birtokba vette a szívét, és ő erős asszonyi lélek volt, nem ingott meg a krisztusi úton, és rendületlenül imádkozta a szentolvasót!
     Emlékiratából kiderült, hogy olyan gyönyörűséget talált az imában, hogy rendszerint elfelejtett enni. Sőt, szemlélődő élete utolsó 12 évében már csak az Oltáriszentséggel táplálkozott, esetenként, misztikus szentáldozásként fogadva a Legszentebbet!
     Ugyanakkor élete legutolsó napjáig teljes „realitással” figyelt a betegápolásra és mások tanítására. Látomásai ritkultak ugyan, de az állandó kegyelem és az életszentség állapotában élt. Mégis azt vallotta: „Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek”.
Olykor betegségek és kimondhatatlan kínok gyötörték, sőt, az ördög is megpróbálta hátborzongató kísértéseivel kifárasztani Isten iránti határtalan bizalmát, ő azonban mindent felajánlott az Úr szenvedései mellé, ezért meg nem törték őt.
     Halálos ágyán Angélának földi vagyonról nem kellett rendelkeznie. Tisztelőinek a következőket hagyta meg: Törekedjetek arra, hogy igazán kicsinyek és alázatosak maradjatok, nem csak külsőleg, hanem szívetek mélyéből. „Rátok hagyom minden vagyonomat örökségbe, azt a vagyont, ami az Úr Jézusnak is volt: szegénységet, szenvedést, a megvettetést: a krisztusi életet. Akik ezt az örökséget megbecsülik, azok az én gyermekeim, mert az istenéi is. Ezek az örök életet is megnyerik.” (Schütz, 1995., 25. o.)
     1308 Karácsonyán, Angélának látomása volt. Krisztus megjelent neki és megígérte, hogy személyesen eljön érte és a mennybe viszi. Szentünket álmában érte a halál 1309. január 3-ról 4-re virradóra. 61 éves korában hunyt el Folignóban.
Szentünk testét nem érte romlás, ma is megtekinthető a folignói San Feliciano Katedrálisban (lent). (A mellékelt arc-kép, Szent Angéla arcvonásai nyomán készült rekonstrukció!)
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta, 2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
„A középkori női misztikus alakja ma is beszél hozzánk. Manapság az a jellemző, hogy az emberek úgy élnek, mintha Isten nem is létezne (...). Viszont Isten ezer és ezer módon képes megmutatkozni bárki lelkében, megértetni, hogy ismer bennünket és szeret. Folignói Boldog Angéla alakja azokra a jelekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel az Úr megérint bennünket és Istenhez vezet. Kérjük Őt, hogy képesek legyünk felismerni ezeket a jeleket, és ezáltal megtanuljuk mit is jelent valójában élni.” (XVI. Benedek, 2010. október 14.)
Folignói Szent Angéla védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak, azoknak, akik küzdenek a testi kísértés ellen, csábításnak vannak kitéve és akiket jámborságuk miatt gúnyolnak.

                  Ünnepe január 4. 

012) https://youtu.be/x8b2XUvjkpU

Don Bosco álma 1

     Bosco Szent János egy híres látomása az Egyház jövőjével kapcsolatos: 1862. május 30-án Don Bosco azt álmodta, hogy egy csupasz sziklán állt, maga előtt a végtelen tengerrel. A hullámokon rengeteg vitorlás hadihajó sorakozott fel csatarendben. A hajók többségének orra vasból készült, és fedélzetük ágyúkkal, puskákkal és mindenféle más fegyverrel volt felszerelve. Egyértelműen látható volt számára, hogy egy sokkal nagyobb és magasabb hajót (az Egyházat) igyekszenek éles orrukkal felsérteni, felgyújtani és bármi módon megkárosítani. A nagy hajó oldalán és farvizén számos kisebb hajó és csónak úszott, látható módon hozzá igazodva, s mintegy megvédve az ellenséges flotta támadásaitól. A szél azonban az ellenségnek kedvezett és a felkavart tenger is – úgy tűnt – az ellenséget segíti.
     A távolban, nem nagy távolságra egymástól két oszlop volt látható a tarajos hullámok közt kiemelkedve. A magasabbikon egy hatalmas Szentostya ragyogott, alatta egy táblával: Salus credentium (a hívek üdvössége). Az alacsonyabb oszlopon pedig a Boldogságos Szűz szobra állt, e felirattal: Auxilium christianorum (a keresztények segítsége).
     A pápa a nagy hajó kapitányaként felmérve az ellenség ádáz dühét, mely veszélyeztette szövetségeseit, magához rendelte hajójára a kisebb járművek parancsnokait. De a vihar egyre hevesebb lett, és a parancsnokoknak vissza kellett térniük vitorlásaikra. Mikor a szélvész egy kissé elcsendesült, a pápa másodszor is magához hívatta őket. Ekkor a vihar hirtelen megerősödött, s a pápa a kormánykeréknél állva igyekezett hajóját minden erejével megfeszítve a két oszlop közé kormányozni, de a vihar csak fokozódott és még bőszültebben söpört végig a tengeren. Az ellenség megpróbálta a pápa hajóját újfent elsüllyeszteni és égő anyagok átdobálásával felgyújtani. Minden ellenséges objektum össztüzet zúdított a pápa hajójára.
     Az összpontosított támadás azonban, a számos fegyver bevetése ellenére is sikertelen maradt, mert a pápai hajónak sikerült szabadon és biztosan átszelnie a tengert, holott minden oldalról komoly támadásnak volt kitéve. Számos sérülést és léket is kapott, azonban egy lágy szellő, mely az oszlopok felől támadt (a Szentlélek szele), azonnal betömte a sérüléseket, sőt az Egyház hajójának vitorlái újra kidagadtak a széltől. Ekkor a támadók hajóin nagy zavar támadt, mert felrobbantak az ágyúcsövek, repedések és törések keletkeztek, ennek következtében jónéhányuk elsüllyedt a tengerben.

(folyt.)

A jogállamban
     De hogyan történhetett ez meg abban a „szabad lehetőségek hazájában”, ahol az volt az általános gyakorlat 2002-ig, hogyha egy magzat túlélte az abortuszt, azt hagyták ott helyben meghalni, vagy egyszerűen csak kidobták. 2002 augusztusában Bush elnök iktatta törvénybe az élve született gyermekek védelméről szóló cikkelyt, ami megakadályozza, hogy ilyesmi előfordulhasson.

Az abortör orvos akkorra már hazament, így az ügyeletes nővér hívta a mentőket, hogy a kicsit a helyi kórházba szállítsák – az abortuszklinikákon ugyanis nem adottak a feltételek élő gyermekek gondozásához.
     Az alig egykilós csecsemőt anyja bár hazavitte, de hamarosan visszavitte a kórházba. A csöppség először sürgősségi nevelőotthonba került, majd 17 hónaposan egy gondozónő Penny nevű lánya fogadta örökbe a kb. 12 kilós magatehetetlen tömeget. A baba ugyanis lebénult a túlélésért való küzdelem során fellépő agyi oxigénhiány miatt. Az orvosok azt mondták Pennynek, hogy Giannából sosem lesz semmi. Ő viszont úgy határozott, nem vesz tudomást az orvosok véleményéről, és elkezdett napi háromszor foglalkozni a kicsivel.
     És sorra jöttek a csodák. A kislány idővel meg tudta tartani a fejét, három és fél éves korára pedig járókerettel és lábrögzítőkkel már járni is képes volt.
     A ma harmincnyolc éves Gianna maratonokat fut, zenét szerez, gyönyörű hangja van, zenél, komponál, neves író és életpárti aktivistaként járja a világot, kiáll a világ és a világ vezetői elé, és számon kéri az emberiségtől az elrabolt és elpusztított életeket. Gianna az abortuszellenes mozgalom élharcosaként járja a világot, a legbefolyásosabb politikai vezetőket próbálva meggyőzni az élet védelmének fontosságáról. Bush elnök is az ő hatására hozta meg a fent említett 2002-es törvényt. /Forrás az internet/ (Ajánlom megtekintésre Gianna egy 19 perces előadását ITT!)

(folyt.)

Egy asszony, aki a Teológia Mesternője
     Bár Angéla vízióinak többsége Krisztus felé irányul, olvashatunk ezen kívül a Szentháromsághoz, Szent Ferenchez és kimondottan Istenhez fűződő látomásairól is. Szűz Mária is gyakran megjelenik Angéla vízióiban, többször dicsőséges Istenanyaként, vagy mint a Fájdalom Anyja. Ám találunk olyan jellegű víziót is, amelyben Angéla szinte egyenlő félként beszél a Szűzről, sőt egy ízben, Arnaldo szerint: ,,...akkora szenvedést látott meg a lelke, hogy még maga Szűz Mária sem volt képes azt szavakkal kifejezni.”
     Hírneve és sorozatos misztikus megélései, ezek mélységes tartalma, Fra Arnaldót ‒ mint lelkivezetőt ‒ arra késztette, hogy igyekezzen feltárni a látomások okait és legpontosabb részleteit, lejegyezze és latinra fordítsa. Így született meg Folignói Szent Angéla könyvének első része, avagy a Fra Arnaldo testvér által tollba vetett lelki önéletrajz a Memoriale (Emlékirat), melynek megszerkesztésén körülbelül négy évet dolgozott (1292-1296-ig).
     Az írás tartalmazza Angéla megtérésének állomásait, és ezek legfontosabb tényezőiként: a vezeklést, az alázatosságot, a megpróbáltatásokat jelölve meg.
     Folignói Szent Angéla misztikus élményei isteni megvilágosulások és tanítások, amelyek lelkéhez szóltak és számára váratlan pillanatokban érkeztek. Ezek olyan események voltak, amelyek megmutatták, hogy az egyetlen és igaz Mester, Jézus Krisztus minden hívő szívében ott él, és melyet Ő (Krisztus) a sajátjának tekint, amiként Pál apostol fogalmaz a Galatákhoz írt levelében: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20) Őt kizárni a bűnökkel, nem csak hálátlansága, de iszonyatos felelőtlensége az embernek, mivel kiszolgáltatja magát a sátánnak! Ezért van az, hogy senki nem képes „egyetlen súlyos bűnben megmaradni”, mert nyomban sorakozik hozzá a többi is! Ezért kell mihamarabb élni a Bűnbánat Szentségével!
     A könyv tanítása világos, bűneink megbocsátását, a megváltást csak Jézus – aki kereszthalált halt értünk – szeretete adhatja meg! Ő, aki bennünk szeretne élni, mibennünk és miértünk!
     Fra Arnaldo atya, annak szándékával, hogy saját magát is igazolja, szakértők véleményét kérte. Elsőként Giacomo Colonna bíborosnak mutatta meg az első összeállítást, majd a bíboros ajánlására, egy nyolctagú francia minorita teológusból álló bizottságnak. Ezen látomások ismeretében Angélát, a „Magistra Theologorum” (teológusok mesternője) címmel tisztelték meg.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

A legbiztosabb prófécia

 Bevezető

     Az életvédő (Pro-Life) mozgalom amerikai aktivistái között van egy nő, akit hét és félhónapos korában az anyja nem akart megszülni és jelentkezett a Los Angeles-i Családtervezési Központnak nevezett abortuszklinikán. Az ilyen előrehaladott terhesség esetében az ottani orvosi gyakorlat, hogy az anya méhébe sóoldatot fecskendeznek. A baba ezt az oldatot lenyeli, amely aztán kívül-belül egyaránt szétégeti őt, mígnem az anya 24 órán belül megszüli halott gyermekét. Ám egyetlen baba azonban máig érthetetlen módon mégis túlélte a beavatkozást. Gianna Jessen hét és fél hónapra született. Történetünk róla szól.

     Az Egyesült Államok évenkénti 1,2 millió végrehajtott abortuszából, egyet Isten csodálatos módon megmentett, ám a tapasztalt orvosok azt jósolták vele kapcsolatban, hogy ez a „szerencsés” kislány, egész életében magatehetetlen béna lesz. Vaknak, összeégettnek és halottnak kellett volna lennie, ám Gianna mindenki legnagyobb megrökönyödésére, felsírt és élve jött világra. Ahogy saját maga megfogalmazta később: „Az én életem nem a születéssel kezdődött, hanem azzal, hogy nem sikerült megölniük!”

     Ez a halálraítélt gyermek végül felnőtt, olyan szenvedések és elvetettség közepette, amit csak Jézus ismerhetett.

     Gianna Jessen élettörténete inspirálta az October Baby című filmet, amelyet 2012 márciusában mutattak be az Egyesült Államokban. A filmben elhangzik Gianna egyik saját dala is, saját előadásában. A főszereplő biológiai anyját alakító Shari Rigby a szövegkönyv olvasása közben egyszer csak összeomlott, felhívta a rendezőt, és sírva vallotta meg, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt abortusza volt, amit azóta nagyon megbánt. A színésznő a film anya-lánya találkozása jelenetében valódi könnyekkel zokog. /Forrás az internet/ (Ajánlom megtekintésre Gianna egy 19 perces előadását ITT!)

(folyt.)

A Katolikus Egyházhoz vezető út 2
     Mielőtt azonban elindult volna a belső istenkeresés útján, nagy érdeklődéssel kezdte olvasni a legnagyobb konvertiták önéletrajzait. Elolvasta Malcolm Muggeridge, Newman bíboros, Graham Greene, C.S. Lewis, Walker Percy és mások önéletrajzait. Leginkább azonban saját professzora Karl Stern önéletírásával tudott azonosulni, aki „A tűzoszlop” című könyvében leírta megtérése megható történetét. Nathanson bevallotta, hogy ahányszor e könyvet olvassa, nehezére esik visszafojtania könnyeit. „Az egész földkerekséget bejártam, hogy megtaláljam azt, aki nélkül elkárhoznék, most viszont kétségbeesésemben belekapaszkodom ruhája szegélyébe, és nem engedem el. Gondolataim visszakanyarodnak egyetemista éveim hőséhez, Karl Stern-hez – aki éppen akkor ment át ezen a lelki változáson, amikor nekünk tanította az emberi elme megismerésének módját –, és eszembe jut, amit a testvérének írt: »Nincs semmilyen kétségem, hozzá futottunk vagy éppen el tőle, de Ő mindvégig a mindenség középpontjában állt.«”
     Nathanson tudta, hogy rengetegen imádkoznak érte az életvédő
mozgalomból. Lelki változása szelíden és természetesen következett be és
általa lelki békét és nyugalmat talált. Rendszeresen, hetente találkozott John McCloskey atyával, aki lelki vezetője lett a hit rögös útján.
     1994-ben nyilvánosan megvallotta, hogy katolikus hitre tért. 1996. december 6-án keresztelte meg a Szt. Patrik székesegyházban J. O'Connor bíboros. Maga dr. Nathanson mondta: „Krisztust magamhoz véve még jobban tudom értékelni, hogy a zsidó kultúrához, néphez, hagyományhoz tartozom. Így lesz ez mindig, és büszke is leszek rá.” Azóta rendszeresen jár szentmisére, gyónik, mély imaélete van, és tudósként könyveiben, filmjeiben és számos beszédében tanúsítja, hogy az emberi élet ugyanolyan szent, mint Isten – aki az élet adója –, és azért soha senki nem jogosult az emberi élet elpusztítására.
     Bernard Nathanson professzor megtérése minden valószínűséggel a XX. század egyik legnagyobb megtérése, a nagy abortusz professzor és keményfejű ateista buzgó katolikussá vált, aki a meg nem született gyermekek érdekeit védi, ahol csak teheti.
     Amikor Lengyelországba érkezett, 1996. október 19-én, a sajtótájékoztatóján ezekkel a szavakkal fordult a lengyel képviselőkhöz: „Könyörgöm hozzátok, ne tegyetek semmilyen megfontolatlan lépést az abortusz liberalizációja érdekében! A történelem ezt nem fogja megbocsátani nektek! Figyelmeztetlek benneteket, ne kövessétek el ugyanazokat a hibákat, amiket mi elkövettünk az Egyesült Államokban! Az abortusz melletti kiállás egyúttal igen az eutanáziára, az öregek meggyilkolására, fogyatékosok, halálos betegek meggyilkolására is. Sőt ez lesz az alapja a génkísérleteknek is, mert ez az első lépés azon a lejtőn, amely az emberi élet teljes leértékeléséhez, a halál völgyéhez vezet”.

(A forrást lásd az első résznél!)

Az értelemmel bíró ember felelőssége

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért, a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken,                        így holnap is 

15.00 - 16.45-ig

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert!

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Átélni a Végtelent

     Szentünk látomásaiban megismerte Jézus Szentséges Szívének végtelen szeretetét. Sőt, az Úr megengedte neki, hogy  ajkával megérintse oldalsebét is, és megerősödjék a Szent Vér által. Nem csoda, ha Szent Angélát teljesen áthatotta a Hit ereje, behatolhatott a hit titkaiba, főleg a Megváltó szenvedéseinek végtelen értékét élte át látomásaiban. Élete egészét kitöltötték a jelenések élményei, az Úrtól kapott vigasztalások, melyeknek hatása és eredménye az volt, hogy megvetette mindazt, amit a földi világ nyújthat, és a szívét elepesztette az Isten iránti szeretet.
1298-ban látogatást tett nála Ubertino da Casale, neves ferences prédikátor és teológus (aki Angéla tanítványa lett), melyről az „Arbor vitae crucifixae Iesu" (A fára meg-feszített Jézus élete) című munkájában írt, és  amelyben elsőként kezdte Angélát dicsőíteni: „Életem huszonötödik évében találkoztam a tiszteletreméltó anyával a szent-életű Folignói Angélával, aki nagy hatást gyakorolt az életemre. Olyan tisztán felismerte szívemnek hibáit, hogy nem is kételkedhettem abban, hogy Krisztus szólt általa; Angéla újra felébresztette bennem Krisztus lelkét.” (Casale, 1937. 14. sor)
     Angéla vallásos élményeit sokkal mélyebben megismerhetjük, mint szent kortársai többségének esetében, tőle ugyanis nem formális „legenda” vagy „szentté avatási peranyag” maradt fenn, hanem több, általa diktált spirituális önéletrajzi jellegű írás. Ferences gyóntatója, Fra Arnaldo foglalta írásba Angéla élményeit. Ezek, az un. Angéla Könyve (Liber), Emlékirat (Memoriale), valamint az Instructiones-nek nevezett lelki iroda-lom. Ezen kívül még neki tulajdonítanak egy olaszul írt, La bella e utile dottrina című írást is.
     Folignói Angéla Könyvének nagyobb részét misztikus élményeinek és lelki fejlődésének leírása teszi ki. Angéla abból a szempontból is kimagaslik a kortárs női misztikusok közül, hogy Arnaldónak diktált spirituális önéletrajzában hihetetlenül személyes hangon és szinte modern értelemben vett pszichológiai mélységekig jutva elemzi önmaga vallásos és egzisztenciális fejlődését.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Az életben vagy Érte vagy ellenére teszek. Közömbös cselekmény nincs!
     Az Üdvözítő és Szent Angéla közt egészen bensőséges párbeszéd alakult ki. Az Úr kétszer is megmagyarázta neki az elképzelhetetlen isteni kegyelmet: „Én nálad vagyok mikor te engem fogadsz. Azt fogadod, akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, méltóvá teszlek téged, hogy méltón fogadhass Engem”.
Urunk, Angélán keresztül mindannyiunknak mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” Szentünk ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. A szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” És még folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt:
     „Leányom! Mindazért, amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te hiú dicsőségvágyadért, azért én bűnhődtem meg!
     A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által!
     Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess azt nézvén, ami megfertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.
     Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!
     Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, végül pedig epével és ecettel kínálták!
     Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit. Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!
     Te, aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig. Azért álltam én szótlanul, bíráim és a hamis tanúk előtt!
     Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az én lábamat, amelyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, a keresztfán előre kifúrt lyukhoz húzatták kötelekkel, hogy odaszegezzék!
     Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!
     Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át!
     Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!
     Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték!
     Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz Keresztet!
     Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt!
     Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve szögezték a kereszthez!
     – Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget sem, melyekért én külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!” (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)
     „Ó ti mindnyájan – mondja az Úr –, akik életutatokat járjátok, tekintsetek körül és lássátok, hasonlít-e bármi fájdalmatok az Én fájdalmamhoz, amit szeretetből viseltem el irántatok! Gondoljatok a szegénységre, megaláztatásaimra, az ecetre és az epére, amit szenvedésemben megízleltem értetek!”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

A Katolikus Egyházhoz vezető út 1
     Az Istenhez és a hithez vezető út Bernard Nathanson számára különösen nehéz volt. Először az emberi élet szentségét fedezte fel a megtermékenyülés pillanatától a természetes halálig, és csak később jutott az istenhitre. ”Miután hiába várakoztam, fölkapcsoltam a kislámpámat és nekiálltam valamilyen bűnről szóló könyvet olvasni. Részleteket olvastam Szent Ágoston Vallomásaiból, Dosztojevszkijtől, Paul Tillich-től, Kierkegaard-tól, Niebuhr-tól.”
Az elkövetett bűnök súlya egyre elviselhetetlenebbé vált a számára, különösen az ártatlan gyermekek ezreinek megölése bántotta lelkiismeretét, többször megfordult fejében az öngyilkosság gondolata. Lelki fájdalmát és kétségbeesését nyugtatószerekkel, alkohollal, pszichiátriai kezelésekkel próbálta enyhíteni, de semmi nem segített.
     Ekkortájt dr. Nathanson óhatatlanul egyre jobban elköteleződött az életvédő mozgalmak munkájában. Bejárta az Egyesült Államokat, előadásokat tartott, könyveket írt, bekapcsolódott a politikai életbe. Életvédő szervezetek megmozdulásain hangsúlyozta, hogy csak az abortuszellenessége köti össze őket velük, de az istenhittel kapcsolatban fenntartásai vannak. Ezeken a gyűléseken, abortuszklinikák előtti tüntetéseken tapasztalta meg az összegyűltek körében az egyéni érdeknélküliség érzését. Az ott összegyűlt imádkozó, rendőrségi kordonokkal körülvett emberek arcáról csak úgy sugárzott a szeretet. Ezek az emberek imádkoztak és az erőszakmentességet hirdették. Nathanson ezt írja: „Meglepett szeretetük és imájuk ereje: imádkoztak a meg nem született gyermekekért, az eltévedt és rémült anyákért, a klinikán dolgozó orvosokért és nővérekért. Imádkoztak még a rendőrökért és újságírókért is, akik a demonstrációról tudósítottak. Imádkoztak egymásért, de saját magukért soha.
Elgondolkodtam ezen. Hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek olyan sokat adnak magukból. Egy olyan kisebbség érdekeit képviselik, amely néma, láthatatlan és képtelen a háláját kimutatni feléjük.”
     Ezeknek az embereknek a példája olyan hatással volt Nathanson-ra, hogy életében először megfordult a fejében, hogy mégiscsak van Isten. Azt írja, elkezdett gondolkodni Isten létezésén, aki végigvezette a Pokol összes bugyrán, hogy végül kegyelme által megmutassa a szabaduláshoz vezető utat és kimutassa irgalmasságát. „Ez a gondolat – amely teljesen ellentétes volt a tizenkilenc éves korom óta vallott igazságokkal – egy pillanat alatt megmutatta, hogy a múltam milyen borzalmas fertő és bűnös volt. Egyúttal pedig – csodálatos módon – megmutatta, hogy valaki kétezer évvel ezelőtt meghalt a bűneimért.”

(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)

A biblia számos „jelről" számol be, amire figyelnünk kell, amelyek által ráérezhetünk, hogy milyen közel az "IDŐ".

A kijózanító döbbenet
     1973-ban Nathanson a New York-i Szent. Lukács Kórház szülészosztályának lett a főorvosa. Akkor kapott az intézmény egy nagy újdonságnak számító ultrahangos készüléket, amin keresztül vizsgálni lehetett a magzatot az édesanya méhében. Az ultrahang egy új világot tárt fel Nathanson előtt. Így emlékezik vissza: „Ekkor tudtuk először megnézni az emberi magzatot, méregettük, megfigyeltük, megszerettük és mérhetetlenül nagy hatással volt az emberre.”
Az ultrahangos készülék bevezetése után teljesen megváltozott Nathanson
hozzáállása a magzati léthez. „Az ultrahangnak köszönhetően nem csak arról győződhettünk meg, hogy a magzat egy teljesen normális szervezet, hanem méréseket, megfigyeléseket tudtunk rajta végezni, meg tudtuk állapítani a korát, nézhettük, hogyan nyel, alszik, ébredezik, mozog.”
Ettől a pillanattól kezdve Nathanson már nem volt annyira biztos az abortusz helyességében. Drasztikusan csökkentette a saját maga által végzett abortuszokat és csak azokat végezte el, amelyek orvosilag valóban megalapozottak voltak. Az utolsó abortuszt 1979-ben végezte el.
1984-től egyre több kérdést tett föl magának a terhesség megszakítással kapcsolatban. Tudni akarta, hogy valójában mi is történik közben. Hiszen olyan sokat elvégzett már, de mindet gondolkodás nélkül, mechanikusan, szinte vakon. Bevezette az eszközt az anya méhébe, bekapcsolta, a készülék kiszippantott egy tálnyi szövetcsomót és kész is volt minden. Meg akarta tudni, hogy igazából mi is történik eközben.
Megkérte barátját, Jay-t, aki naponta legalább húsz abortuszt végzett, hogy az egyik „műtét” során kapcsolja be az ultrahangos készüléket és vegye föl az egészet. Munkatársa teljesítette is kérését. Amikor később megnézték a filmet, mindketten egy sokkot éltek át, Jay pedig bejelentette, hogy ő több abortuszt nem végez. „Lelkem mélyéig megráztak a látottak” – írta később Nathanson. Először látta, hogy mi történik igazából abortusz közben, hogy mit is jelent ez az eljárás valójában. A felvétel felhasználásával megalkották a „Néma sikoly” című filmet. Ez a film bizonyítéka lett annak, hogy az abortusz milyen embertelenül végrehajtott bűncselekmény a legártatlanabb és legvédtelenebb teremtményen. Egy tizenkéthetes magzatot mutatott be, amint az anyaméhben menekülni próbál az őt szétszaggatni próbáló készülék elől. A filmet először Floridában, 1985. január 3-án mutatták be, s a vetítés szenzációt keltett.
A liberálisok táborában persze hangos ellenkezést váltott ki a film, hisz ez a dokumentum nagy veszélyt jelentett minden abortusz mellett harcoló szervezet számára. A liberális média minden eszközt bevetett, hogy a film ne jusson el szélesebb körökhöz az Egyesült Államok társadalmában.

Egyik televíziós társaság sem volt hajlandó bemutatni a filmet, sőt reklámidőt sem adott el, amely a filmet hirdethetné. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a médiát a halál kultúráját hirdető személyek tartják a markukban.
A tudományos tények megérintették Nathanson szívét: elfogadta, hogy az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, és minden terhesség -megszakítás egy ártatlan emberi élet ellen elkövetett gyilkosság. Dr. Nathanson az álláspontját nem vallási, hanem tisztán tudományos tények alapján változtatta meg.

(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)

Az értelem határain túl

     1292. Húsvétján, negyvennégy évesen Rómába zarándokolt, telve a vezeklésből vállalt áldozathozatal vágyával. Rómában megismerkedett egy hasonló gondolkozású hölggyel, bizonyos Masazuolával, akivel megegyezett, hogy nyomban felkeresik a leprások kórházát. Amikor egy súlyos leprást lemosdattak, mindketten ittak a fürdővizéből. Amikor Angéla hazafelé tartott Folignóba, az volt az érzése, mintha szentáldozáshoz járult volna.
     (A kedves Olvasó ne botránkozzon meg Angéla és társa cselekedetén, abban a korban sokak szélsőségesen is megpróbálták bizonyítani Jézus előtt vezeklésük elszántságát! Hasonlóképp tett Szienai Szent Katalin is egy ápoltja esetében, sőt effélét még Lisieux-i Terézke beteggondozó nővére is megcselekedett!)

     A tökéletesedésre való törekvése során arra kérte az isteni Üdvözítőt, hogy tanítsa meg, miképp tisztelhetné Őt meg leginkább? Erre Ő megjelent neki keresztre szegezetten és így szólt: „Leányom! Szemléld Sebeimet!” Ebből megértette, hogy nincs hasznosabb és egyszerűbb dolog, mint a Jézus szenvedéseiről való elmélkedés (pl. a rózsafüzérezésben). S ekkor mutatta meg Krisztus Szent Fejsebét és felhívta figyelmét kínhalálának több (ismeretlen) körülményére s így szólt újból hozzá: „Mindezt a te Üdvösségedért szenvedtem el!”
     Folignói Szent Angéla egy alkalommal magához vette az Úr Szent Testét a szentáldozásban, a Szűzanya így szólt hozzá: "Angéla, Fiam megáldott téged; igyekezzél tehát Őt annyira szeretni, amennyire csak képes vagy!"

      Angéla esetében misztikus élmények (látomások és álmok) egész soráról olvashatunk, melyek többsége Krisztus felé irányul, s ezen belül is igen hang-súlyos az Eucharisztia és Jézus szenvedéstörténete. Folignói Angéla hol Krisztus testrészeit (torkát, nyakát, szemét) látta az Ostyában, hol pedig Krisztus keresztfához szegezett testéről meditált, s innen kiindulva jutott el az elragadtatásig és a misztikus egyesülésig.      Egy alkalommal az Üdvözítő szépségét szemlélhette. Így ír erről: „Szépségében istensége tükröződését láttam. A nyakán olyan szépség volt, hogy megértettem: ez a szépség csak istenségéből származhat, éreztem, hogy Isten előtt állok. De mást nem mutatott. Ezt a ragyogást nem tudom összehasonlítani semmivel, a világ egyetlen színével sem, hacsak nem Krisztus testének azzal a ragyogásával, amelyet néha Úrfelmutatáskor látok.
     Néha úgy látom az Ostyát, ahogy akkor a nyakát láttam, fénnyel és szépséggel sugározva. Ebből a szépségből megértem, mégpedig minden kétséget kizárva, hogy Istent látom. Semmit se láttam, aminek fizikai alakja lett volna. Csupán egy teljességet, szépséget láttam, amely magában rejt minden jót.
Jézus így szólt hozzám: Ó minden szeretetemmel szeretett jegyesem, szépségem, jöjj, mert már minden szent-örömmel várok terád.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Elmélkedés 2 (Dmitrij Siskin pravoszláv atya elmélkedése nyomán)

Földi keresztek és égi kegyelmek
     Szent Ferenc meghallgatta kérését. Másnap a város San Feliciano nevű székesegyházában Fra Arnaldo ferences atya prédikált, aki mellesleg, Angéla unokatestvére és földije is volt. Szentünk nála végezte el életgyónását és ezzel visszanyerte benső békéjét.
     Lelki életét ettől fogva Arnaldo atya irányította, ő volt az, aki Angéla tollbamondása nyomán lejegyezte mindazokat a kegyelmeket és rendkívüli látomásokat, melyekben az Úr részesítette szentünket.
     Lelki tisztulását követően, életében nehéz keresztút következett: 1288-ban, 40 évesen szinte egy csapásra elveszítette családját: az anyját, a férjét és a gyermekeit, nagyrészt a felbukkanó pestis következtében. Ezt követően teljesen búcsút mondott a világi életnek, eladta birtokait, pénzét szétosztotta a szegények között, és felöltötte a ferences III. rend ruháját. Semmi mást nem akart, csak vezekelni és Jézust szolgálni. Szolgálta őt az elesettekben, szenvedőkben, betegekben és leprásokban. Felkutatta őket bárhol, mert bennük Jézust kereste. Sokszor találkozott látomásban, vagy beszélt álmában, a kereszten szenvedő Jézussal. Lelkivezetőjének feljegyzése szerint, az Úr Szent Angélát egy misztikus eljegyzéssel, valóságos jegyeseként kötötte magához. Íme egy nő, aki mindent elvesztett, hagyta magát teljesen elveszni Krisztus szeretetében. 
     Szent Ferenc ígérete hamarosan megvalósult abban is, hogy egy lelki család kezdett köréje gyűlni. Sokak épültek ugyanis a példáján, hallgatták tanítását és kérték a tanácsát.
    1291-ben az új ferencesrendi szabályok szerint tett fogadalmat (melyet nem sokkal előtte IV. Miklós pápa hagyott jóvá 1289. augusztusában). Azon év őszén Assisibe zarándokolt, ahol a Szent Ferenc bazilikában a Porziunkulába való léptekor eksztázisba esett és mozdulatlan maradt a zarándokok tömegében. Misztikus benső átélésben a Szentháromságot tapasztalta meg. Így írja le: „Amint magam előtt láttam a csodálatos templomot méreteiben és a szépségében, hirtelen kibővült a látóköröm. Valamiképp eltűnt az anyagi világ és egy teljesen leírhatatlan, gyönyörű látványban volt részem. Mindez lenyűgözött és múlhatatlan öröm töltött el. A végtelen teret láttam, holott tudtam, hogy valójában a Santa Maria della Porziuncula nagyon kicsi volt.” Amint azonban a látomás és az extázis eltűnt, Angéla keservesen sírva fakadt és mint aki megőrült, egyre csak azt ordibálta, hogy „Miért hagytál magamra? Miért, miért!?” Viselkedése olyan botrányt keltett a ferencesek körében, hogy Fra Arnaldo megtiltotta neki, hogy életében még egyszer Assisibe menjen! Viszont, alaposan kikérdezte Angélát a megélt látomásáról, mert Arnaldo atya tudta, hogy ekkora hisztériát, csak mélységesen nagy misztikus élmény hozhatott ki lelki leányából!

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) (alul: Assisi)

A csendes apokalipszis 

A média sátáni világa
     A harmadik sátáni módszer pedig az volt, hogy állításaikat úgy hitelesítették, hogy egyszerűen bojkottálták azon tudományos bizonyítékokat és eredményeket, amelyek azt bizonyították, hogy az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik. Azt állították, hogy ezt a tudomány sosem fogja tudni bebizonyítani, hisz nem tartozik a kompetenciái közé. Ez kizárólag filozófiai és teológiai kérdés. Ez is persze óriási hazugság volt, hisz már akkor tudományosan igazolt bizonyítékok voltak arra, hogy az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, önálló vérképpel és pl. soha meg nem ismétlődő személyes ujjlenyomattal! Tehát a megfogant főtusznak, ugyanolyan védelemre és tiszteletre van szüksége, mint nekünk – világra jött embereknek!
Kérdés persze, hogy miért ragaszkodnak a női klinikák az abortusz műtéti elvégzéséhez? Azért, mert az egészségügynek és a gyógyszeriparnak évi 500 millió dolláros tiszta haszont hoz!
     „Ha ma visszagondolok arra – írja Nathanson – hogy huszonöt éve miket műveltünk a terhes asszonyokkal és gyermekeikkel, akkor elborzaszt, hogy milyen felelőtlenül végeztük a feladatunkat. Milyen nagy volt az erkölcsi és lelki üresség bennünk, azon ‒ a ma már hihetetlennek tűnő meggyőződés szerint ‒, hogy amit teszünk, az igenis erkölcsös magatartás. Pedig, amit tettünk, az egészen egyszerűen brutális volt és gyalázatos! A nagy kérdés, hogy mi és ki vakított el bennünket annyira, hogy tanult ember létünkre, nem vettük észre a hazugságot, a benne rejlő ellentmondást , és az egész tevékenység mérhetetlen erkölcstelenségét?”

(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)

Kinek higgyünk?

A negyvennapos böjt

     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az előképe Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben, és természetesen az Úr pusztában töltött szent negyven napját.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
A Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.

Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )

Az abortusz sátáni világa
     1968-ban alapító tagja lett a National Abortion Rights Action League (Abortuszjogok Országos Akciócsoportja) a "NARAL"-nak. 1970-ben, New Yorkban kinevezték ennek a világ legnagyobb abortuszklinikájának az igazgatójává, ahol a saját bevallása szerint évente mintegy 75 000 abortuszt végeztek. Ma már nagy fájdalommal mondja: „ebben a számban benne van a saját meg nem született gyermekem is, akit a saját kezemmel öltem meg”.
     Még megtérése előtt megjelent egy cikk, „Egy volt abortuszt végző orvos vallomásai” címmel, melyben megírta, hogy ő és kollégái a NARAL-ból, milyen módszerekkel próbáltak kiskapukat keresni az abortuszt még valamilyen formában korlátozó törvényekkel szemben. Nem feledve azt, hogy a hatvanas években az amerikaiak nagy része ellenezte az abortuszt. Ám öt év intenzíven folytatott kampány után, a NARAL „szakemberei” végül meggyőzték az Amerikai Legfelsőbb Bíróságot, amely 1973-ban korlátozások nélkül engedélyezte a művi terhesség megszakítást a terhesség 9. hónapjáig. (Alsó kép: 1973. január 22-e Fekete Nap volt Amerika életében!)
     Hogyan tették mindezt? Fontos megérteni, hisz módszereiket a mai napig alkalmazzák azokban a nyugati országokban, ahol az abortuszt liberalizálni akarják.
A hatékonyság elsődleges kulcsa abban rejlett, hogy a sajtót meggyőzték, hogy az abortusz elfogadása a felvilágosultság jele (tudták ugyanis, hogy egy felmérés esetén csúnyán elvéreznének). Ezért hamis statisztikai adatokat gyártottak fiktív felmérésekre hivatkozva. Tájékoztatták a médiát, hogy a legújabb felmérések szerint az amerikaiak 60%-a támogatja az abortuszt. Azt állították, hogy az illegális abortusz miatt évente nők tízezrei halnak meg, pedig ez a szám évente 200-250 volt. Arról próbálták meggyőzni a közvéleményt, hogy az Egyesült   Államokban évente 1 millió nő végez illegális abortuszt, pedig ez a szám valójában tízezer volt. Márpedig ha a médiában állandóan ugyanazokat a hazugságokat olvassa az ember, előbb-utóbb el is hiszi. (Amiként Lenin mondta: "Ha a hazugságot sokat ismétlik, igazsággá válik"!) És ez valóban működött is. Öt év alatt sikerült meggyőzni a társadalom nagy részét arról, hogy az abortuszt minél előbb legalizálni kell.
     Taktikájuk másik eleme az ún. katolikus lap kijátszása volt. Folyamatosan támadták a katolikus egyházat annak „maradisága” miatt, az elöljárókat pedig, a szabadság ellenségeinek állították be. Ez a motívum gyakran megjelenik másutt, máig is! A média felé olyan hazugságokat közvetítettek, hogy csak a lelkipásztorok ellenzik az abortuszt, a templomba járó katolikusok nagy része viszont támogatja azt.

(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)

A lelki hullámverésben

     Radikális lelki fordulata 1285 tájára tehető, amikor mélyen eltökélte, hogy többé még kis dolgokban sem akar az álságos külsőségek szerint élni ‒ mert ezáltal ‒ „tudomást sem veszünk a bűn nyugtalanító létezéséről.” „Ahogy a bűnbánat útján haladtam – írja ‒, tizennyolc lelki lépést tettem meg, mielőtt tudatára ébredtem volna életem tökéletlenségének.”
     Visszaemlékezéseiben, a Memoriale-ban lépésről-lépésre beszámolt, hogy az Úr szemléletes útmutatásai nyomán, miként győzte le sorra hibáit, és hogyan tapasztalta meg mindannyiszor Isten segítségét. Csupán megemlítjük, hogy első lépésként borzongva megsiratta bűneit, mert a kárhozat gondolata rettegéssel töltötte el.
Angélában nagy vágy támadt együtt szenvedni Krisztussal. Kérte a Szűzanyát, hogy éreztesse vele azokat a fájdalmakat, amelyeket a Kereszt alatt szenvedett el.
Bár benső fény áradt szét lelkén, amely rávilágított bűneire, ennek ellenére a gyónásaiban mégis több bűnét elhallgatta szégyenében.
     Felszínes gyónásai és áldozásai mindjobban nyomasztották a lelkét, de az álszégyen kérge lassan megtört a szívében háborgó bűntudat erejétől. Gyötrődéseiben Assisi Szent Ferencet hívta segítségül: „Atyám – szólította meg álmában –, te láttad botlásaimat, tévelygéseimet, hiúságomat. Tanúja voltál hazugságaimnak és képmutatásaimnak... Segíts engem, aki fiatalságodban magad is vidám voltál, szeretted a fényűzést és a mulatságokat. Küldj nekem erőt, hogy én is, mint te elhagyhassam a hiú világi életet... Küldj nekem egy Isten szíve szerint való gyóntatót, aki előtt fel tudjam tárni lelkemet, úgy, ahogy van... Akkor talán majd elszáll lelkemből az a szörnyű álszégyen, mely lezárja ajkamat.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Az idők jelei, elsősorban bensőségesebb hitéletre kell, hogy késztessenek!

011) https://youtu.be/SF8tdlNSjFc

Felismerés és megítéltetés
     1285-ben, 37 éves korában úgy döntött, hogy szemléletbeli és értékrendi változtatást vezet be családja életébe. Elhatározta, hogy mindennapi életüket a hitélet szempontjából céltudatosabbá formálja. Ennek megvalósulását a vita-alkalmak kerülésében, a közös imákban, a szolidabb étkezésekben, a meg-aláztatások vállalásában ‒ és ami Angélánál a legnagyobb áldozat volt ‒, a divatos ruhákról, a csinos lábbelikről, a szépítőszerekről és a frizuráról való lemondásban látta. Persze a családja egyáltalán nem lelkesedett az életvitelük bárminemű korlátozásáért. Az emberek, de övéi is egyenesen őrültnek tartották és kigúnyolták. Mondanunk sem kell, hogy férje az egész jobbító tervéhez, végképp nem volt partner!
     Egyre erősebben és határozottabban érezte, hogy ténylegesen adnia kell vala-mit az Istennek, hogy megbocsátást nyerjen bűneiért, de hamar megértette, hogy Isten fölségéhez képest nincs semmije, amit felajánlhatna. „Az Istentől jövő igaz és tiszta szeretet a lélekben él, lehetővé teszi hibáink és az Isteni Jóság felismerését, amelynél nincs nagyobb dolog.”
     Valami határozottan elindult Folignói Angéla lelki fejlődésében. Rendszerint szegényesen öltözködött, ételben és italban önmegtagadást gyakorolt.
     Biztosra vehető, hogy a megtérésétől a misztikus látomásokig, minden a keresztre feszített Jézus által történt meg, és a Hozzá való hasonlóságra irányult. Mindez persze Angélán, az egyre radikálisabban megmutatkozó, az elmélyült lelki megtisztulásra irányuló törekvéseken keresztül mutatkozott meg. Ez azt is jelentette számára, hogy szükségesnek tartotta megtapasztalni, amit Jézus is átélt: a szegénységet, a megaláztatást és a fájdalmakat. (Ettől kezdve egyre inkább nyomonkövethető, hogy Angéla lelkét és életét az Üdvözítő Jézus kezdte el irányítani!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Alább, grafikus allegória szentünk életéről.

A bűn nem marad magában!
     1945-ben, egy egyetemi bálon, Bernard megismert egy varázslatos, ártatlan, tizenhét éves lányt, Ruth-ot. Első látásra egymásba szerettek. Egyre több időt töltöttek együtt, már az esküvőjüket tervezték. De ekkor megzavarta a szerelmeseket, hogy Ruth teherbe esett. Nem akarták a gyermeket. Úgy döntöttek, „elvetetik”. Nagy nehezen sikerült orvost találniuk, aki elvállalta az akkor még illegális műtétet nagy titokban. A műtét után Bernard és Ruth úgy viselkedtek mint két összeesküvő, akit egy súlyos titok köt össze. Évekkel később erre Bernard így emlékezik vissza: „Egészen biztos vagyok benne, hogy – határozott arckifejezése, lojalitása és szerelme ellenére – romantikus pillanataiban Ruthban fölmerült a kérdés: »Miért nem vett feleségül? Miért kellett megölnünk a gyermeket? Miért kellett veszélyeztetnem a saját és jövendő gyermekeim egészségét az ő tanulmányai miatt? Vajon Isten megbünteti tetteimet és meddővé tesz?«
Bernardot ez időben a vallási jellegű kérdések teljesen hidegen hagyták.     „Ekkortájt – írja – a makacs zsidó ateista ember jelleme fejlődött ki bennem.” Csak Ruth egészsége miatt aggódott, és hogy a jövőben fogamzásképes legyen. Rövidesen azonban útjaik szétváltak. Ez az élmény lett az alapja Nathanson végletes abortusz támogatásának. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető művelet legyen.
      A hatvanas évek közepe táján Bernard befejezte a szülész-nőgyógyászi gyakorlatát és egy sikeresnek tűnő karrier küszöbén állt. Maga mögött tudott már azonban két sikertelen házasságot, amelyek – bevallása szerint – saját önzése, önimádata és a szeretetre való képtelensége miatt mentek tönkre. Ekkor egy őt szívből szerető nőtől fogant gyermeke. A nő könyörgött, hogy megtarthassa és megszülhesse a gyermeket, de Nathanson hajthatatlan volt. Követelte, hogy azonnal vetesse el a gyermeket, mert neki most nincs ideje egy gyermeket felnevelni. Ha nem veteti el, akkor nem fogja feleségül venni. Fölajánlotta neki, hogy saját kezűleg elvégzi az abortuszt. Szakszerűen meg is tette. Egy csepp lelkiismeret-furdalása sem volt, még árnyéka sem a bűntudatnak. Az abortuszt végrehajtó orvos tudatában egy jól elvégzett műtét sikerélménye volt csupán.
     Az abortusz végrehajtása előtt sem Nathanson, sem más orvosok nem tájékoztatták a pácienseket, hogy milyen veszélyes következményei lehetnek a terhesség megszakításának. Megtérése után saját maga írta: „Kiderült, hogy az abortusz és a mellrák között lehet összefüggés, hogy nők ezrei váltak már meddővé egy rosszul elvégzett terhesség-megszakítás következtében, és a nők halandósága, akik azon tizenharmadik hét után döntenek az abortusz mellett, magasabb, mint az átlagos halandóság".

(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)

Lehet-e váratlan az, ami kétezer éve várható?

Mi végett élünk?
     Angéla megtérése előtti életéről szinte semmilyen megbízható konkrét adat nincs, az viszont tartja magát, hogy elegáns és pompakedvelő volt, melyre se pénzt, se időt nem sajnált. Életrajzírói is nagyvilági- és különösen szép nőként ábrázolják őt. Saját maga erről, a következőket írja az Instructiones-ban: „Tudjátok meg, hogy egész addigi életemben csak azt kerestem, hogy imádjanak és nagyra becsüljenek.” (Thier és Calufetti, 1985. I/25-29. sor)
     Schütz Antal, Szentek élete című munkájában erről így ír:
„Társaságbeli hölgy. Nem jöhetett új divat, hogy meg ne kívánja, s meg ne szerezze. Élvezetvágy s asszonyi hiúság hajtja. De azért a templom is divat. Mit szólnának hozzá, ha ilyen előkelő asszony elmaradna onnan? Bűnök? – Nem kell mindent tudnia a papnak! Bánat? – Különben sem vagyok én olyan rossz asszony” (Schütz, 1995. 23. o.)
     Angélát vonzotta a templom, de nem tudta, hogy miért. Egy alkalommal elmélázva felment a templomtoronyba és ott találkozott egy remetével, aki egy piciny cellában élt és folyvást a rózsafüzért imádkozta. Ez a magyarázat nélkül maradt talány és látvány mély nyomot hagyott Angéla lelkében.
     Az 1279-es nagy földrengés, egy akkor pusztító hurrikán, nem kevésbé a Perugia városa ellen folytatott háború sok nehézséget okozott Folignói Angéla és családja életében. Ezek a kivédhetetlen megpróbáltatások, valószínűleg nagymértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy átértékelje az emberélet puszta értelmét, és lassan a bűneinek felismerésére vezette őt. (folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

A felvilágosodás gyümölcsei

     Bernard Nathanson 1926-ban született az Amerikai Egyesült Államokban.
Apja, az orvostudományok doktora, zsidó emigránsok gyermeke volt, aki még egyetemista éveiben elfordult az ortodox zsidóság hagyományaitól. Nem hitt Istenben, csak valamilyen „felsőbb erőben”. Az apa nihilista hozzáállása, hitetlensége és az, hogy gyűlölte a feleségét, meghatározó volt Bernard életében.

A szülők Bernardot New York egyik legjobb iskolájába küldték (Columbia Grammar School), ahol a leggazdagabb zsidók gyermekei tanulhattak.
     Bernard, apja példája nyomán ugyancsak elfordult a vallástól, ám hitetlensége ellenére, az apa kényszeríttette fiát, hogy hetente háromszor héber ortodox iskolába járjon s ott megtanulja a héber imákat fejből. Az iskola elvégzése azt a meggyőződést keltette a fiatalemberben, hogy a zsidó vallás szigorú és irgalmatlan. „Gyerekkorom Istene – emlékezik vissza évekkel később – szigorú, hatalmas, szakállas alak, mint Michelangelo Mózese. Szinte látom magam előtt, amint mélyen elgondolkodva, ítéletet mond felettem és egészen biztos, hogy elkárhozom. Ilyen volt a zsidó vallásom Istene, hatalmas és félelmetes. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor az Egyesült Államok Légierejében szolgálva unalmamban beiratkoztam egy esti bibliaolvasó körbe. Akkor fedeztem csak föl, hogy az Újszövetség Istene megértő, szerető, szelíd és megbocsát a bűnbánó embereknek.
     Bernard 1945-ben iratkozott be a jó hírű McGill egyetem orvostudományi karára. Negyedévesen nagy hatással volt rá a pszichiátria professzora, Karl Stern. Ez a kiváló tanár és tudós ugyancsak zsidó volt. Nathanson rajongott Stern professzorért, rendkívül érdekes előadásai és különös lelki békéje miatt. Nem is tudta, hogy Stern 1943-ban, sok éves elmélkedés, kutatás és gondolkodás után katolikus hitre tért. Megtérése folyamatát megírta a The Pillar of Fire (A tűzoszlop) című könyvében, melyet először 1951-ben adtak ki. Nathanson szó szerint sokkot kapott, amikor 1974-ben először olvasta a művet. E könyv olvasása nagymértékben hozzájárult katolikus hitre téréséhez. A könyv utolsó fejezetében Stern megmagyarázza testvérének, aki ortodox zsidó maradt, hogy miért is tért át a katolikus vallásra: „Az Egyház mindvégig kitart a tanítása mellett. Csak egy földöntúli igazság létezik, ugyanúgy, ahogy csak egy tudományos igazság létezik. Emlékszel, amikor egyszer megmutattam neked egy pápai enciklikát a nácikról. Nagy hatással volt rád, azt mondtad: «Olyan, mintha az első évszázadban íródott volna».”

(folyt.)
(Forrás: Szeressétek egymást, Katolikus folyóirat 2/2008 száma és a http://www.johnmallon.net/Site/Bernard_Nathanson.html nyomán)

     Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik! Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló, határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)

Ha ez igaz, akkor végidő-próféciának megdöbbentően pontos!

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért, a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken,                        így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert!

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Nyomtalan gyermekkor

     A Spoleto melletti Foligno eredeti neve Fulginiae, melyet valószínűleg az umbriaiak alapítottak a Krisztus előtti VIII. században.
     Szent Angéla 1248-ban született Folignóban egy jómódú nemesi családban. Gyermekkoráról semmit nem tudni, annyi azonban fennmaradt, hogy még bakfis korában is Lellének becézték.
Apja korán elhunyt, anyjáról viszont később úgy nyilatkozott Angéla, hogy nagy akadályt jelentett bensőséges hitéletének kibontakoztatásában.
     Mint serdülő lány nem volt magas növésű, de kifejezetten csinos volt. Sajnos, lelki érését tovább rombolták a csillogó társaságbeli dámák és urak, akik ellátták őt a flörtölés „titkos kulcsaival”. Mégis érdekes, hogy személyiségét valamiféle intelligens tartás, a büszkeség, a hiúság és az erős akarat határozta meg, mindez amellett, hogy az érzékies, érzékeny és érzelmes lelkület is jellemző volt rá.
     Húsz éves kora körül hozzáment egy dúsgazdag férfihez, akitől négy gyermeke született. Férje, nem volt példája sem a házastársi gyengédségnek, sem a hűségnek, sem a családapai szeretetnek.
Az anyagi biztonság fedezetében, Angéla továbbra is folytathatta a jómódúak léhűtő életét, annál is inkább mert csak ott kaphatta meg az önfeledt derűt és az elismerést. Saját bevallása szerint maga is bűnös életet élt, bár ezt nem részletezte. A rossz életpéldák hatására, megvetette a vezeklő embereket, akik Krisztust követve lemondtak vagyonukról, böjtöltek és imádkoztak.
Biztosra vehető azonban, hogy az élete nem volt botrányos! Legfeljebb flörtölős, léha és hiábavaló, és ezt ő valamiképp egyre inkább megérezte.
     Iskolai tanulmányairól nincs forrás, ennél fogva egyes életrajzírói szerint kifejezetten tanult volt és még latinul is tökéletesen tudott, más feltételezések viszont írástudatlannak tartják, melyet indokolni látszik, hogy lelki beszámolóit kizárólag diktálta. Nos, írva vagy tollba mondva, de ezek a lelki iratok hamarosan a középkori lelkiség és a ferences spiritualitás fontos dokumentumaivá váltak ‒ olyannyira ‒, hogy hamarosan a „teológusok mesternőjének” tisztelték! (Ezzel később bővebben foglalkozunk!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Képek: Foligno

A nagy hazatérés
     A Biblia tévedhetetlen értelmezésével és a tanítással Krisztus bízta meg az Egyházat az apostoli folytonosság révén: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). Vagyis, egyedül a hagyományon belül lehet Isten igéjét helyesen értelmezni és a mindennapi életben alkalmazni.
Az utolsó ok pedig, amiért Marcus a Biblián túl a katolikus hitre való áttérés mellett döntött, az a zsinati dokumentumok és Boldog John H. Newman "A keresztény tan fejlődéséről" című könyvének tanulmányozása volt. (Azóta már Szent Newman bíborosról lásd e sorozat 1-40-ig tartó részét!)
     Marcus Grodi minden kételye tehát szertefoszlott és megértette, hogy a Katolikus Egyház Krisztus igaz Egyháza, s az apostoli hagyomány örököseként tévedhetetlenül adja tovább a hitet és az erkölcsi tanítást.
Minden hajónak kell, hogy legyen kormányosa, különben nem érne célt, vihar esetén pedig hajótörést szenvedne. Az Egyházban ez a kormányos a pápa, aki a püspökökkel együtt vezet, tanít, és szavatolja a helyes irányt. Ezt az igazságot fedezte fel Scott Hahn, Marcus és még sokan mások. Ők megértették, milyen hibák örvényébe jutottak a protestáns egyházak, melyből kizárólag az eredeti krisztusi Anyaszentegyház lehetne a menekvés!
     Sajnos azzal, hogy a protestantizmus elvetett a hét Szentségből ötöt, azzal, hogy a Mária-tiszteletet és a szentek tiszteletét elveti, amiként az emberek egymásért való imádságát is szükségtelennek tartja, merőben megrendítette a lelki élet alappilléreit, a megfogant élet és a házasság szentségének tiszteletében! Ez a hitelv és gyakorlat pedig összeegyeztethetetlen az Evangélium tanításával, vagyis a kereszténységgel. A legszomorúbb, hogy ezen fals értelmezésekben a Biblia tekintélyére hivatkoznak, mellyel mintegy gúnyt űznek Krisztus és az Apostolok tanításából.
     Marcus Grodi esete emlékeztessen bennünket arra, hogy mily végtelen hálával tartozunk Istennek, hogy katolikus családba és közegbe születtünk, és az Egyházba tartozhatunk. Emlékeztessen arra is, hogy gondolkodásra képes eszünket és lelkiismeretünket Istentől kaptuk, melyek "használaton kívül helyezése" vagy elfojtása, súlyos bűn lehet! Ne feledkezzünk meg erről sem, hogy ápolnunk és az Irgalmasság Lelki cselekedetei okán, hirdetnünk kell hitünk igazságát és a bűnök romboló valóságát! Ne bíráljuk egyházunkat és a pápát! Soha ne próbáljuk a saját véleményünket az Egyház tanítása fölé helyezni! És mindenek fölött szeressük egymást példamutatóan!
     Azoknak a katolikusoknak, akik gyakorolják az imádságot, tanulnak és szentségi életet élnek, aktívan kell apostolkodniuk is, bármilyen élethelyzetben is vannak: otthon, a munkahelyen, a piacon, de főképp a családban és a barátok közt. Felelősséggel tartozunk egymásért, felebarátaink lelki üdvéért!

(Források: 1) http://www.chnetwork.org/story/our-journey-home-a-deeper-look-at-the-conversion-story-of-marcus-and-marilyn-grodi/
2) Szeressétek egymást Katolikus folyóirat 18. szám 35-36. oldal /2016/)

Mitől “végidős” a végidő?

Bevezető
     Kedves Olvasóim visszajelzéseiből tudom, hogy szívesen olvassák a szentek életét feldolgozó posztjaimat. Nos, el kell árulnom, hogy jelentős kutatómunka szükséges egy-egy ilyen sikerhez! Nem elég az internetről letölteni valamely életrajzot, mert ezek csupán a főbb adatokat és életfordulatokat közlik, hiányában az életszerű történeteknek, melyek számunkra igazi például szolgálhatnak. Ugyanakkor az „életrajzi regény” szintjére sem pályázhatok, mert az hosszúságánál fogva sokakat elriaszthat! Tehát maradok a lényegre tömörített egyéni összeállításnál, mely megfelel, mind a magam „evangelizációs indíttatásának”, mind pedig (remélhetőleg) az Olvasók kívánalmainak! Ehhez pedig az interneten fellelhető magyar és idegen nyelvű cikkek mellett, némi könyvészeti munka is szükséges. Ez történt e különös és nagyhatású szent ‒ Folignói Szent Angéla ‒ esetében is, már ami a kutatómunkát illeti, merthogy némely „Szentek élete” említést sem tesz róla!
     Alább felsorolom a forrásaimat, hogy kedves Olvasóim is utána nézhessenek.
     A forrásjelölés hosszú sorát ne vegyék „nagyzolásnak”, mert esetenként egyik-másikból csupán egyetlen mondatot, vagy adatot vettem át (de az kellett!).
     Fogadják tehát szeretettel Folignói (folinnyói) Szent Angéla életét 11 részben!

Forrás 1. Kühár Flóris OSB., Szunyogh X. Ferenc OSB. közreműködésével szerkesztette Radó Polikárp OSB.:AZ EGYHÁZ SZENTJEI ‒ PALLAS RT. kiadása, Budapest, 1940
Forrás 2. Schütz Antal: SZENTEK ÉLETE. Az év minden napjára ‒ PANTHEON kiadó 1995
Forrás 3. Begyik Tibor OCDS: Útravaló A BENSŐSÉGES LELKI ÉLET keresőinek ‒ (kézirat)
Forrás 4. Thier, Ludger OFM., and Calufetti, Abele OFM. Il Libro della beata Angela da Foligno, Grottaferrata 1985.
Forrás 5. Mácz István: Szép az Isten, Gondolatok, vallomások, imádságok ‒ SZIT 1999
           Forrás 6.  Forrás 7.  Forrás 8.  Forrás 9.  Forrás 10.     Forrás 11.  Forrás 12.  Forrás 13.  Forrás 14. 
  Forrás 15.  Forrás 16.  

"Legyetek mindnyájan egy"
     A Katolikus Egyházba vezető útjának kezdetét az 1987-ben katolizált, elismert protestáns teológussal, Scott Hahnnal való találkozása jelentette. (Lásd e sorozatban 52-84-ig!)
     Egy délután hazafelé menet ‒ szokása ellenére ‒, vett egy példányt a Cleveland Plain Dealer c. napilapból. A reggeli kávéját kortyolgatta, megakadt a szeme a vallás oldal rövidke hirdetményén: "Scott Hahn katolikus teológus előadást tart a helyi plébánián." Scott és felesége Kimberly, osztálytársai voltak a protestáns szemináriumban. Jól ismerte Scottot és soha nem gondolta volna, hogy egyszer katolikus lesz belőle. Meglepetése kíváncsivá tette. (Kép: A Scott házaspár) 
     Marcus elment a meghirdetett összejövetelre, és életében először átlépte egy katolikus templom küszöbét. Az előadás után váltott pár barátságos szót Scott-tal, aki arra buzdította, hogy szerezze be a megtérése történetének felvételét, valamint Karl Keating "Katolicizmus és fundamentalizmus" című könyvét.
A hanganyag és a könyv elolvasása választ adott Marcus nyugtalanító kérdéseire. Ezt követően további katolikus könyveket olvasott, és ez egyre inkább megszilárdította abbeli meggyőződésében, hogy az igazság a Katolikus Egyházban található.
     Az egyházával megélt kellemetlen tapasztalatoknak következtében Marcus Grodi megértette, hogy milyen súlyos nagyságrendű volt Luther Márton tévedése. Arra jutott, hogy az Egyházat nem a Rómától való elszakadással kellett volna Luthernek megreformálnia, hanem imával, vezekléssel és jó példával.
Sajnos az egyes protestáns felekezetek, ha problémák merülnek fel köztük a Szentírás értelmezésében, akkor Luther példája nyomán mindig szét és szétválnak Jelenleg már több tízezer felekezet van, és folyton újabbak keletkeznek. A szakadások azonban ellentmondanak a Bibliának, hiszen Krisztus azt akarta, hogy "legyenek mindnyájan egyek".
     A protestáns egység hiánya, belső megosztottsága, elsősorban a hittételek és az erkölcsi kérdések értelmezésében gyökerezik. És ennek oka azon téves hittételük, miszerint minden hívő képes értelmezni a Bibliát, minek következményeként az ember a saját véleményét az Egyház tekintélye fölé emelheti.
Ezzel szemben a katolikus tanítás, hogy Krisztus létrehozta az Egyházat és a szent hagyományt, hogy ezek a hívőket a Szentírás helyes értelmezésére vezessék.
     Ne feledjük, hogy a Szentírás az Egyház közösségében jött létre. Krisztus előbb megalapította az Egyház közösségét, s csak a Szentlélek kiáradása után keletkeztek az Újszövetség könyvei. Nemcsak a Szentírás egyes könyvei, hanem azok egyetlen egésszé való összeállítása is az Egyház létezésének függvénye. Csak a római (382-ben), majd a hyppói és a karthágói zsinatokon (393-ban, 397-ben és 419-ben) döntött az Egyház tekintélye arról, hogy mely iratok keletkeztek a Szentlélek sugalmazásából és tartoznak az Újszövetség keresztény könyveinek kánonjába.
Az Újszövetségben az Ószövetség szövegei is értelmet nyertek.

(Források: 1) http://www.chnetwork.org/story/our-journey-home-a-deeper-look-at-the-conversion-story-of-marcus-and-marilyn-grodi/
2) Szeressétek egymást Katolikus folyóirat 18. szám 35-36. oldal /2016/)

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

     A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)

Egy mérnökember, aki a hitelveken is elgondolkozott
     Marcus Grodi egy amerikai evangélikus családban nőtt fel, s már ifjúságától kezdve igyekezett az életében Isten akaratát keresni. Műszaki tanulmányai befejeztével mérnökként dolgozott, de egyre növekedett benne a vágy, hogy teljesen Isten szolgálatába álljon. Elhatározta hát, hogy elvégzi a teológiai kurzust, és így lelkipásztor lett.
     Amellett, hogy a rábízott hívek üdvösségre vezetésében felelősségteljesen teljesítette lelkipásztori kötelességeit, minden buzgalma ellenére is gyakran komoly Szentírási értelmezésekkel küszködött.
Marcus felismerte, hogy a Biblia értelmezésének protestáns megközelítése egyáltalán nem garantálja Isten igéjének helyes megértését, és egyértelmű útmutatást sem ad az életben való alkalmazására. Az különösen zavarta, hogy bizonyos kérdésekben minden lelkésznek megvolt a saját értelmezése, de arra sem ők, sem feljebbvalói nem tudtak választ adni, hogy hol az igazság!?
Erre a választ a protestáns exegéta (szentírás magyarázó) irodalomban sem lelte meg.
     Marcus számára az volt a legmegdöbbentőbb, hogy az egyháza elfogadja, sőt anyagilag támogatja a művi terhességmegszakítást. Úgy döntött, hogy nem marad olyan körökben, melyek megengedik a meg nem született gyermekek megölését, és új helyet kezdett keresni, ahol lelkészként működhetne. Érdeklődni kezdett az egyes egyházak tanítása iránt, ám nem talált olyat, mely mindenben világos választ adott volna neki.
Marcus előtt egyértelmű volt, hogy Jézus Krisztust kell követnie, na de akkor mi az Egyház, és minek és kinek alapján kell következetesen ellene mondania az egyháznak? Ez és a predesztináció kérdése volt a legfőbb értelmezési gond a számára!
     Megzavarta a Timóteus levél értelmezése is "...tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja". (1Tim 3,15) Na de melyik egyházról beszél?, a presbiteriánusról, az evangélikus, a metodista, a baptista, pünkösdista szabadegyházakról, vagy melyikről? Hány "ház" az Egyház és melyik az igazi?
     Kiábrándulásában úgy határozott, hogy elhagyja a lelkészi szolgálatot, és visszatér eredeti foglalkozásához, a genetikai mérnökséghez és a bioetikához.

(Források: 1) http://www.chnetwork.org/story/our-journey-home-a-deeper-look-at-the-conversion-story-of-marcus-and-marilyn-grodi/
2) Szeressétek egymást Katolikus folyóirat 18. szám 35-36. oldal /2016/)

Február 25. - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

"Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat:

»Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«

Történelmi tanulmányaim alapján láttam, hogy a megalkuvók mindenkor csak olajat öntöttek a kereszténység ellenségeitől gyújtott tüzekre. Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy «új egyházfalók hengerelnek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalittasan tiszavirág életüket. És az Egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti meg ellenségeit. Ám az Egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az Egyházat még az időnként felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Nincs a földön az Egyházhoz fogható. A tények szólnak itt… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti; a gyűlölet izzása és feneketlensége csak ereje félelmetességét méri és szemlélteti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatokkal tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.»

(Sokakat megtévesztettek azokkal a tévtanaikkal, melyekre kifejezetten figyelmeztetett a Fatimai Szűzanya 1917-ben!!) Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok és csalódottan kel-lett elbocsátanom volt püspökömet, atyai barátomat. A pót-fegyházban találkoztam vele utoljára; két hét múlva halott volt. Halálát feltehetően hamis reményéből való felocsúdása okozta. Amikor a falut, melyben élt, elérte a szovjet katonaság, házában és kertjében sikoltozó asszonyokra és leányokra lett figyelmes. Sietett le segítségükre az emeletről, de mikor meglátja a berúgott, emberségéből kivetkőzött hordát, szívéhez kap s a lépcső alján holtan összeesik. Háza népe felravatalozza az ebédlőben. Éjszaka a „felszabadítók” odaparancsolják a ravatal köré a falu leányait; felhordatják velük a halott miseborát a pincéből. Esznek, isznak, táncolnak és a halottas házban meggyalázzák a leányokat.

Ugyanilyen szomorú hírt kaptunk a győri püspök haláláról. Ő nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéjéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adta a juhaiért."

Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim (A cikket átvettem innen)

Van akiknek már „utolsó” a jel, van akiknek még nem az

     Alexis Carrel életében az Istennek való teljes odaszenteltség a legvilágosabban a mindennapi kitartó imában, a rendszeres gyónásban, a szentmisén való gyakori részvételben és felebarátai áldozatos szolgálatában nyilvánult meg. Tudatosan készült a halála pillanatában bekövetkező Istennel való találkozásra. Tudta, hogy akkor jön az ítélet, mely eldönti örök sorsát.
     Önmagára vonatkoztatta a Szentírás intelmét: "Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet" (Gal 6,7-8). Így imádkozott: "Uram, irányítsd életemet, amikor a sötétségben bolyongok. Megteszek mindent, amit akaratod sugall. Istenem, mielőtt becsukod életem könyvét, add meg a kegyelmet, hogy kiolvashassam belőle, amit még nem tudok. Az életem sivatag volt, mert nem ismertelek. Add, hogy bár ősz van már, ez a sivatag kivirágozzon! Neked akarom felajánlani hátralévő napjaim minden pillanatát. Semmit sem kérek magamnak, csak a te kegyelmedet. Uram, világosíts meg, hogyan segítsek azoknak, akiket szeretek: Uram, a te kezedbe adom át egész semmiségemet."
     Halála előtt néhány nappal, 1944-ben pedig ezt mondta egy ismerősének: „Amikor valaki saját halálához érkezik, felfogja az összes dolog semmiségét. Híres lettem. A világ rólam és munkámról beszélt, mégis csak gyermek vagyok az Isten előtt, méghozzá egy szegény gyermek”.
     Carrel gyónással, szentmisével és a betegek kenetével készült a halálra. 1944. november 5-én, Párizsban távozott az örökkévalóságba. Az Észak-franciaországi Saint-Gildas-de-Rhuys apátság kápolnájába temették el. 

     Grignon Szent Lajos írja: Kérve kérlek benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, ne elégedjetek meg azzal, hogy a Boldogságos Szűz kis füzérét elmondjátok, hanem imádkozzátok el naponta az olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért, ha időtök van rá. Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek, és mivel Jézus és Szűz Mária dicséretét vetettétek, a Mennyországban örökké tartó áldást fogtok aratni. (TMT 254)

     Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt; sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987. 05. 24)

A végidők titkai

     A második világháború idején megpróbálta enyhíteni a háborús szenvedéseket. 1942-ben már ezt írta naplójába: „Hiszek az Isten létezésében, a lélek halhatatlanságában, a kinyilatkoztatásban és a Katolikus Egyház tanításában, a szeretetről és az áldozatról szóló csodálatos tanában, mely a kereszténység lényege”.
"Drága Szent Szűz, Te könyörületes vagy azokhoz, akik alázattal fohászkodnak Hozzád, oltalmazz meg engem. Hiszek Benned. Fényes csodával válaszoltál kételyeimre. Még nem látok tisztán, még kételkedem. De leghőbb vágyam és minden igyekezetem legfőbb célja, hogy higgyek."
"Mennyire vakok az értelmiségiek. Eddig én magam sem láttam tisztán... Jelenkori civilizációnk végtelen nagy tévedése, hogy az értelmi, tudományos és a társadalmi fejlődésnek adtuk meg az elsőbbséget... Szeretnénk tudni az élet értelmét. Képtelenek vagyunk az életünket irányítani, ha nem tudjuk, mit jelent az élet és mit jelent a halál." (Napló, 1940. 12.16.)
"A hit válasza... Összehasonlíthatatlanul kielégítőbb, mint a tudományé." (Gondolatok az életmódról)
     Utolsó könyvében, melyet 1944-ben írt, az ima erejével foglalkozik, miszerint az imádság által az ember személyes szeretetkapcsolatot alakíthat ki Istennel, s "ez az ember számára a legerősebb életenergia forrása. Mindenki, aki kiművelte magában a rendszeres és világos ima szokását, kétségtelenül érzékeli az élete nagymértékű változását. Az imádkozás szokása tartós nyomot hagy cselekvés- és viselkedésmódunkon. Az ember megismeri önmagát és a hibáit, melyektől nem bír szabadulni. Elkezdi érzékelni megszégyenítő önzését, önhittsége ürességét, szeszélyei céltalanságát, gondjai és nyugtalansága kicsinyességét. Ugyanakkor kifejlődik benne az erkölcsi felelősség és a gondolkodás alázatának érzése. Kezdetét veszi a zarándoklata a kegyelem Forrásához."

(folyt.)

     A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!

(ÉHÖ 9. o.)

Ó Mária, Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

     Minden embert édesanyaként szeretek, ám keserűség szívemnek, ha nevemben a vallások egyenlőségét hirdetik. Mondhatnék-e ilyet, amikor Jézuson kívül nincs üdvösség senki másban, mert más vallás létezik, de Üdvözítőként csak egyedül isteni Fiam adatott az embereknek az ég alatt! Az Atya egyedül Őt igazolta, feltámadásával! Márpedig, aki követhetné az Evangéliumot de nem teszi, aki nem tekint hódolattal a Keresztre, annak kevés esélye van az örök életre!

(Az Istenanya követése 423.)  (Kép: eredeti fotó az internetről: a Szirakúza-i Szűzanya könnyezéséről)

Kell-e még ennél több jel?

     Carrel meg volt győződve arról, hogy a jelenlegi civilizáció elveszítette a lelki értékeket, s ezért nem képes boldogabb társadalmat kiépíteni. Hogy az emberiség megmeneküljön az önpusztítástól, meg kell nyílnia annak a "Lénynek, mely mindennek a forrása, melyet a keresztény misztikusok úgy hívnak: Isten". Figyelmeztetése különösen aktuális mai, migráns-válsággal küszködő Európánknak: "Az erkölcsi elmaradottság gyakran kéz a kézben jár a magas intelligenciával, ezért az erkölcsileg elmaradott emberek különösen veszélyes tagjai a társadalomnak. Az erkölcs azoknak az elveknek az összessége, melyeket az embereknek be kell tartaniuk, ha egyéni és faji szinten meg akarnak maradni. A hívő embereknek a keresztény erkölcsi elvekkel összhangban kell cselekedniük. A hitetleneknek is hasonló elveknek kellene engedelmeskedniük, mert ezek az elvek minden értelemmel megáldott és a világ működéséről gondolkodni képes lény kötelességeinek részét alkotják."
     1935-ben jelent meg híres könyve, L’ homme cet inconnu (Az ismeretlen ember) amely majdnem egymillió példányban kelt el, és tizennyolc nyelvre lefordították. Ez újabb állomás az ő lelki-gondolati fejlődésében: elismerte, hogy a keresztény erények szükségesek ahhoz, hogy az ember fennmaradjon és fejlődjön, de vonakodott bármelyik erénynek is valódi természetfeletti eredetet tulajdonítani. Úgy vélte, minden jó a Természettől származik, amelyet szinte misztikus dicsfénnyel ábrázolt. A Természet jelenségei közé sorolta a rendkívül hirtelen gyógyulásokat. Reménykedett, hogy a tudománynak valamilyen új formája később majd megmagyarázza a csodákat.

(folyt.)

010) https://youtu.be/1CpnNpZ_4-M

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást! (Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Cortonai Szent Margit (1247–1297) a 13. századi Itália legkalandosabb életű női szentje volt, talán ezért maradt fenn épp róla a legfordulatosabb életírás, ferences gyóntatója Fra Giunta Bevegnati tollából. Fiatal éveiből tíz évet súlyos bűnben élt, és a hirtelen halál vészterhes lehetősége döbbentette rá, hogy könnyen a pokolba sodródhat! Élete hátralevő részét vezeklésben töltötte, melynek eredményeként rendkívüli misztikus élményekben volt része. 

Cortonai Szent Margit, könyörögj érettünk!

    Carrel diadalmasan visszatért Franciaországba, mely egykor nem ismerte el őt. Érdeklődése továbbra is munkájára összpontosult, de emellett többször visszatért a kegyhelyre. Imádkozni járt oda, és hálát adni a hit ajándékáért, de tudósként is, hogy tovább vizsgálja a csodás gyógyulások titkait.

     1910-ben második gyógyulás orvosi tanúja volt. Egy tizennyolc hónapos vakon született gyermek hirtelen tökéletesen látni kezdett. Ezt nem lehetett az autoszuggesztió számlájára írni.
Ugyanakkor megismerkedett az önkéntessel, aki a csodásan meggyógyult gyermekről gondoskodott. Az igen csinos nő harmincöt éves Anne-Marie de la Meyrie arisztokrata családból származott, és férje halála után a karitatív munkának és a kisfia nevelésének szentelte magát. Megismerkedésükkel a kapcsolatuk hamarosan kölcsönös szerelemmé fejlődött, és a házasság szentségének felvételéhez vezetett.
     1914-ben, az első világháború kitörésekor Carrel a feleségével együtt visszatért Franciaországba. A szanitécszolgálathoz osztották be őket. Carrelra sokkolóan hatottak a front barbár körülményei. Így ír erről az egyik levelében: "Fontos, hogy a semleges államok tudják, Németország milyen kultúrát hoz a világnak. A német hadsereg megbocsáthatatlan bűntényeket követ el. Megdöbbent a látvány, hogy ebben az országban, melynek tudósai iránt mély csodálatot érzek, a hatalmas intellektuális fejlődés a primitív barbárok erkölcsével kapcsolódik össze" (1915. 06. 06.).
     Carrel sok halálesetet látott, melyet üszkösödés vagy különféle fertőző betegségek okoztak. Valamit tenni akart ez ellen. A kémiaprofesszor Dakinnal együtt feltalált egy új antiszeptikus oldatot a fertőzések ellen és a sebek kezelésére. Ez a találmány jelentős mértékben hozzájárult az amputációk számának csökkenéséhez. A módszert nagyon hamar az egész világon alkalmazni kezdték.
     A háború után Carrel visszatért a Rockefeller Intézetbe, és öt évnyi közös munka után Charles Lindbergh-gel, a híres tervezővel és pilótával, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, 1935-ben megalkotta az első mesterséges szívet, mely a műtét alatt életben tartotta a szervezettől elválasztott szerveket. Ebben az időben írta meg Carrel "Az ismeretlen ember" című művét, mely világszerte bestseller lett.

(folyt.)

Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? (Lk 18,8)

     Az ateizmus szerint Isten nem létezik, ez azonban nem újdonság. Már a Zsoltárok 14,1 említést tesz róla: „Így szól szívében az esztelen: nincs Isten!”
     A statisztikák szerint az emberiség 10%-a vallja magát ateistának (?). Kérdés azonban, hogy az ateizmus valóban olyan logikus álláspont-e, mint amilyennek az istentagadók beállítják?
     Valójában mindenféle hittől mentes-e a "hitetlen" ember? Aligha! Hiszen az ateista erősen hisz abban, hogy Isten pedig nem létezik! Ez pedig sokkal logikátlanabb!!! Mert ennek a tagadásnak is megvannak a maga dogmái és bizony nagyon következetesen be kell tartani ezen álláspontokat, különben kártyavárként dől össze az egész materializmus!
     De hogyan létezhet hit nélküli ember? Ha Isten kinyilvánítaná magát a világnak, akkor mindenki hinne benne – vélik sokan –, nagy tájékozatlanságukban. Ezen felvetésen a totális tájékozatlanság tükröződik, Isten ugyanis kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztusban, s bizony kortársainak többség mégsem hitt, pedig látták csodáit. Sokak máig sem adnak hitelt azoknak, akik pedig vérük árán is tanúságot tettek Róla! Tény az, hogy Isten nem akarja szabad akaratuk kinyilvánítása nélkül meggyőzni az embereket létezése felől. Adta a tanítást (az Evangéliumot), megalapította az Egyházat, így akik ezekben nem hisznek, Istenben sem hisznek! "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében." (Jn 3,16-18)
Ezzel szemben "a meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság" – vélekedett Nietzsche, s talán ebben igaza is volt!
     A tiszta hit, lélekből és szeretetből fakad, a Szentlélek által. Isten létezésének elfogadásához tehát önmagában másodlagos a számtalan meggyőző érvből és bizonyságból kialakuló meggyőződés. A Biblia állítása szerint Isten létezése egyértelműen meglátható a világegyetemben (Zsolt 19,1–4), a természetben (Róm 1,18–22) és saját  szívünkben (Préd 3,11). Ezen meggyőző bizonyságoknak azonban a szeretetből fakadó, tudatos Isten felé fordulást kell elindítania bennünk, és ebből foganhat a hit. Mindazáltal, nagy baj van ott, ahol a hit nélkülözi a józan emberi észt!
     Az ateista meggyőződéséhez, igen erős (és konok) hitre van szükség, mely végső soron magán hordozza a kegyelemnek való tudatos ellenállást. Ha valaki ateistának vallja magát, akkor tudatosan kerüli azokat az meggyőző érveket (és helyeket), melyek "hite" cáfolatához vezethetne. Meggyőződésüket tehát az állandóan változó tudományos eredményekre és a "hajánál fogva előrángatott" hipotézisekre építik. Merthogy az ateista érvek – állításaik ellenére sem –, a tudomány tényleges eredményein alapulnak, hanem a tudományosnak mondott hipotéziseken! Ezek pedig már kimondásuk pillanatában is sokszor cáfolhatók, úgyhogy sokkalta nagyobb hite kell, hogy legyen egy ateistának, mint egy istenhívőnek. Ha pedig a "felvilágosodott" materialista-ateista, minden áron hű akar maradni a "hitéhez", akkor legjobb, ha befogja a szemét és nem is gondolkozik!

(Vége!)

     Elszomorít, ha bárki azzal kérkedik, hogy szóltam hozzá! Holott – jó esetben – csak benső monológjait véli „üzenetnek” és ahelyett, hogy a jóra való indítását maga teljesítené, égi szózatként hirdeti azt másoknak! (Az Istenanya követése 425.)

Kétezer éve a végidőket éljük? 3

     A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Bizonyosra vehető, hogyha vannak üdvtörténeti korszakok, akkor az “utolsó idők” már a 18. században elkezdődtek. Ennek gondolata abból következtethető, hogy ekkortól származtathatjuk az “intézményesített ateizmus” megszületését, a humanizmus-liberalizmus-materializmus, vagyis a “felvilágosodás” korának kezdetét, kibontakozását!
     A történelmi események – akkor is, most is – igazolják, hogy Isten minden korban megadja a kellő kegyelmeket a bűn okozta pusztítás elkerülése érdekében!
    A 17. század második felében, az Úr Jézus felkínálta Szentséges Szívét, hogy tisztelete által bűnbánatra és megtérésre késztesse az emberiséget. Mint alább láthatjuk – akkor és most is – a vonakodás és elutasítás a gonoszság erőinek kedvez!
1689-ben az Úr indíttatására Alacoque Szent Margit halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sajnos, sikertelen volt minden igyekezet és XIV. Lajos meg sem kapta, XV. Lajos felé már ismertették, de nem vett róla tudomást. Csak XVI. Lajos kezdte meg a kérés teljesítését csigalassúsággal.

1789-ben kitört a “Nagynak” nevezett Francia Forradalom, mely legfeljebb istentelenségében, véres kegyetlenségében és erkölcsi pusztításában érdemelheti ki ezt a jelzőt – mindazáltal –, a felkínált isteni kegyelem iránt való kicsinyke igyekezettel, elkerülhető lett volna az istentelenséget dicsőítő liberalizmus hatalomra jutása!
    A francia király 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Akkor már azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, melyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl késő volt már az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték. Nagy kérdés, hogy a francia királyok vajon semmit sem olvastak ki az idők jeleiből?

 (folyt!) 

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért, a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken,                        így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert!

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Van Isten?

     A Hetek (2013.11.27. 18-20.o.) Van Isten? címmel számol be arról, hogy november 15-én a Sophianum épületében Mezei Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia tanszékének vezetője és Szalai Miklós történész, ateista filozófus, az ELTE BTK oktatója vitatkozott Isten létéről. Szalai szerint ha létezne Isten, azaz lenne egy mindenható, mindentudó és jóságos lény, nem engedné meg az emberek szenvedését. A szenvedés halálhoz vezet, vagy olyan élethez, amelyben kétségessé válik, hogy jó volt-e egyáltalán megszületni. Valószínűtlen, hogy minden rossz mögött van valami jó. A túlvilág léte a hétköznapi és természettudományos ismeretek alapján nem állítható. Egy olyan Isten léte, aki direkt elzárja a túlvilágot az ember elől, nem valószínű. Ha volna Isten, akkor ésszerűen elvárható volna tőle, hogy az emberek tudomására hozza létét. Az ateista filozófus hangsúlyozta, hogy a komplex objektumok nagyobb része nem teremtés útján jött létre. Valószínűbb tehát, hogy az univerzum sem teremtés útján jött létre. Ami a világban létrejött, azt testtel rendelkező lény hozta létre. Mezei Balázs a rossz problematikájáról kifejtette: különbséget kell tenni a historikus rossz és a radikális rossz között, amely minden rossz forrása. A historikus rossz – például a XX. század szörnyűségei – ugyanis kiváltja a jónak egy olyan reakcióját, melyre korábban nem volt példa. Auschwitzra hivatkozott, ortodox zsidó szerzőkre, akik szerint még a rossznak ilyen extrém formája sem cáfolja Isten létét, hiszen jó jött ki belőle, szerintük például Izrael Állam. Szalai Miklós viszont ugyancsak ortodox zsidó szerzőkre hivatkozott, akik szerint Auschwitz-cal Isten pont az ateista cionistákat akarta megbüntetni a leendő Izrael miatt. Mezei Balázs szerint lehetnek különböző érvek, amelyek gyengítik Isten valóságának hihetőségét, de nem semmisítik meg azt. Egy felmérésre utalt, mely kimutatta, az Istenben hívők aránya a társadalomban nagyon magas, míg az ateistáké elenyésző. A statisztikák tehát nem támasztják alá Isten rejtőzködő voltát. Az univerzummal kapcsolatos ateista érvvel kapcsolatban pedig leszögezte: az, hogy van racionalitás, s az univerzum valamiféle struktúrát mutat, inkább egy ateista következtetést valószínűsít. A Hetek régi teológusokat, filozófusokat is idéz, akik megfogalmazták érveiket Isten léte mellett. Canterbury-i Szent Anzelm: „Isten az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Lehetetlen, hogy az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el, csak fogalmi síkon létezzék, hiszen akkor nem ő volna az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Isten szükségszerűen létezik, hiszen nemléte elgondolhatatlan.” Aquinói Szent Tamás: „A világban minden mozgásban van. Semmi nem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző ne mozgatná azt. Ezt ismét mozgatni kell másvalakinek, és így tovább. A sorozat azonban nem folytatódhat a végtelenségig, szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.” Richard Swinburne: „Isten a legátfogóbb, legegyszerűbb, legvalószínűbb magyarázata mindennek.”  (A Magyar Kurír ismertetése nyomán)

Lényeg a lényeg, csűrhetik, csavarhatják, a lényeg mégsem fogalmazódik meg: Isten nélkül remekül lehet élni, de Őnélküle meghalni már nem! 

Kétezer év óta, folyamatosan végidőket élünk? 2

      Az első ezredforduló közeledtével a “jelek” megint mindenben tökéletesen igazolták az “időket”. Aztán véget ért az a középkor, melyet a "felvilágosodás" kora már következetesen sötétnek nevezett, holott soha nem köszöntött az emberiségre akkora sötétség, mint épp azon Felvilágosodás által, amely az észt, a tudást emelte az emberi élet céljává, központjává! A liberalizmus vezető alakjai kezdetben tollal harcoltak a kereszténység ellen, ám a francia forradalom éveiben már tömegesen és válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a papokat, lelkészeket, apácákat és a szerzeteseket és egész falvakat mészároltak le, az "emberközpontú" új társadalom jegyében! Az fokozódó “felvilágosodottság” a városi hívek ezreit küldte a vérpadra, mert nem voltak hajlandók behódolni a párizsi Notre Dame oltárára emel kurtizán, az ,,Ész istennője” kultuszának! Talán erről írja Szent János a Jelenések könyvében: ,,Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: A nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja! És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől.” (Jel 14, 4-6) Amiként Jeremiás próféta máig ható szavai mondják: ,,amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet” (Jer 51,7-8) (miként máig is ez megy)! Vajon, az idők jeleinek volt-e betudható mindez a szörnyűség?

     A végidők biztos jelei voltak-e az Újvilágban garázdálkodó aranyra éhes konkvisztádorok rémtettei? A dél- és közép-amerikai indiánokat ugyanis még rühes kutyának sem tekintették, és bizony kis hijján elpusztították volna valamennyit, ha 1531 decemberében nem lép közbe az Istenanya, Guadalupe néven ismert jelenésében! Aztán, kellően végidős volt-e az észak-amerikai indiánok elleni totális genocídium? Amiként a végidők jeleinek olvasható-e a Nyugat-Afrikából elhurcolt 11 millió rabszolga (egyharmaduk már a szállítás közben kiszenvedett és mint a dögöt lökték a tengerbe, többnyire a "Bermuda háromszög" tájékán! Ezek lelki üdvéért máig sem mondattak engesztelő szentmiséket a rabszolga-kereskedők! (Lehetséges-e, hogy a körzetben emiatt történnek rendkívüli jelenségek?) A fekete rabszolgák állati sorban tartása – érdekes –, hogy épp a nagy ,,kultúrállamokban” (pl Angliában), egészen a XIX. század közepéig élő gyakorlat volt? Részletezzem a szovjet gulágok nagyüzemi emberirtását, egy olyan "szocialista jogrendszerben" amelynek jogásza Visinszkij így fogalmazott: "Az is elítélhető, aki semmit sem tett, de tehetett volna!" (És ezalatt halálbüntetést, kényszermunkát és családi el-lehetetlenítést értettek!)

     Végidősnek tűnhetett-e a Krakatau vulkán hírhedt kitörése 1883-ban, mely a hirosimai atombomba energiájának az 5000-szeresével robbantotta darabjaira a hegyet, és a feljegyzett történelem legnagyobb hangkitörését produkálta! A robbanás zajára a 3-4000 kilométer távolságra is felriadtak álmukból az emberek. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a földet, és még öt nappal később is érezhető volt. A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló szökőár legalább 36 ezer embert ölt meg, elpusztítva 165 falut és várost. A cunami végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában.

Ne legyünk hiszékenyek!

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő. Eger 2000.)

Ez is oka lehet Égi Anyánk könnyezéseinek!

     Amikor Carrel átnézte a Lourdes-i Orvosi Iroda iratait a csodás gyógyulásokról, felfigyelt az orvosok vezetékneveire: többen közülük a barátai és munkatársai voltak, akik féltek bevallani, hogy Lourdes-ban jártak, nehogy a többiek eszement ütődöttnek tartsák őket. A tömegkommunikációs eszközök akkoriban azt a nézetet terjesztették, hogy ami Lourdes-ban történik, az egy nagy hazugság, melyet a papok találtak ki. Lourdes iránti érdeklődése Carrel számára is akadályt jelenthetett a tudományos karrierje útján, de nem hagyta magát megfélemlíteni. Elszánta magát, hogy a következményekkel nem törődve tanúságot tett az igazságról. Dr. Carrel határozottan aláírta az orvosi leletet a 21 éves haldokló Marie Bailly teljes és azonnali gyógyulásáról. Hazatérése után cikkeket közölt erről a helyi újságokban. Az egyházellenes politikusok és egyetemi professzorok a sajtóban azonnal ádáz harcot indítottak ellene. Közvetlen felettese egyenesen megmondta neki, hogy a csodáról szóló sajtóhír után már nincs keresnivalója az egyetemen, hacsak nem vonja vissza mindazt, amit Lourdes-ról írt. Dr. Carrel azonban rendíthetetlen volt: inkább félbeszakítja tudományos karrierjét, de nem enged a zsarolásnak, és nem tagadja meg az igazságot. (Ld. a liberális újságokban a "tolerancia" szellemében megjelent gúnyrajzot!)
     Carrelt elbocsátották az egyetemről 1904 májusában, majd a rákövetkező évben, kizárták a francia orvosi karból is csupán azért, mert megállapította orvosként, hogy egy áttétes tbc-s beteg csodás módon meggyógyult Lourdes-ban.
Kanadába utazott, majd 1906-ban New Yorkba költözött, ahol hamarosan az egyik legnevesebb tudós lett a Rockefeller Intézet kutatócsoportjában. Állatokon kísérletezett, új műtéti technikákat dolgozott ki, melyek nagyon sikeresek lettek. Megoperálta egy gyermek ereit, és ezzel megmentette őt a haláltól. A Journal of the American Medical Association (1910. 05. 14.) rendkívüli eseményként írta le ezt a műtéti beavatkozást.
     Carrel állatokon egész szervek átültetésével kísérletezett. Állati embriókból olyan anyagot nyert ki, mely a szervezeten kívül is lehetővé tette a szövetek, szövettenyészetek és a szervek életben maradását.
Különböző sejteket szaporított steril edényekben, és ezeken a különféle fizikai és kémiai behatások hatását figyelte meg. A sejteken vért vagy tápoldatot áramoltatott át. A módszerrel például egy csirkeembrió szívsejtjeinek tenyészetét évtizedeken át sikerült életben tartania, ami a bakteriális fertőzés veszélye miatt az antibiotikumok felfedezése előtt csodának számított.
     Ezek a kísérletek nagy áttörést hoztak az orvostudományban, alapul szolgáltak az emberi szervek átültetéséhez, a szív- és érműtétekhez.
     Mélységesen meg volt lepve, amikor 1912. október egyik napjának reggelén egy New York-i napilapban azt olvasta, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat. Amerika mint saját fiát ünnepelte.

(folyt.)

Kétezer éve folyamatosan végidőket élünk? 1

      Az anyanyelv nem csupán gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem gondolkodásunk alapvető meghatározója is. A más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást látnak belőle, más alapokra épül a tudatuk.

Jakob Grimm, a híres meseíró mondta: a magyar nyelv logikus és tökéletes, felépítése felülmúl minden más nyelvet. Ove Berglund svéd orvos és műfordító szerint pedig a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Lehet, hogy megfelelő erkölcsi alapokon állva nyelvünk „csúcs-logikája” miatt tisztábban látjuk a jövőt, mint más, kevésbé logikusan felépített nyelvezetű népek? Forrás (kiragadott részlet!) Őrizzük tehát!

     Alexis Carrel a megtérése után megértette a Szentírás szövegeinek aktualitását: "Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének" (Bölcs 13,1); "Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük" (Róm 1,20). Kiknek? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18).
Így írt: "Ha a lélek Istenhez hajlik, békére lel és Istenben fog élni, Isten pedig őbenne. Isten túlszárnyal minden felfogást és megismerést. Ahova az értelem nem képes eljutni, oda eljuthat a vágy és a szeretet."
     Áttörő pillanat volt ez az életében. Megértette, hogy az ember legnagyobb kincse a hit Istenben, aki Jézus Krisztusban valóságos emberré lett, és hit a legnagyobb csodában, vagyis Krisztus feltámadásában. A hit ajándékát mindennap kérni kell. Carrel immár hitte Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában; hitte, hogy Jézus a Legszentebb Háromság második személye, hogy feltámadt a halálból és jelen van a Katolikus Egyházban, ahol tanít, gyógyít, és megszabadítja a bűn rabságából mindazokat, akik a kiengesztelődés szentségében elfogadják irgalmassága ajándékát.
     A hiteles megtérés jele a teljes engedelmesség Krisztus iránt, aki az Egyházában él, gyógyít és tanít. Alexis Carrel ezt írta: "Hiszek mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, és ez semmilyen erőfeszítésembe sem kerül, mert semmilyen ellentétet sem látok a tudományos tények és az Egyház tanítása között." Elismerte, hogy élete teljesen Istentől függ.
     Ezért az Ő szent akaratának rendelte alá értelmét, akaratát és viselkedését.
Az ebből az időből származó jegyzetei között fennmaradt a következő imádság: "Uram, irányítsd életemet, mert elvesztem a sötétségben. Istenem, nagyon bánom, hogy nem értettem meg, mi az élet, s hogy olyan dolgokat próbáltam megérteni, melyeket az ember hiába is próbál megérteni.
Az életnek nem az a lényege, hogy értsünk, hanem hogy szeressünk, hogy segítsünk másokon, imádkozzunk és dolgozzunk. Istenem add, hogy még ne legyen túl késő!"

(folyt.)

      Minden cselekedetünket Szűz Máriával végezzük, vagyis cselekedeteinkben, mint minden erény és tökéletesség példaképét kövessük. Naponta imádkozzuk a Szent Rózsafüzért!
Minden tervünk előtt kérjük segítségét, a megvalósításánál pedig gondoljuk át, hogy miképp oldotta volna meg azt Isten Szentséges Anyja, vagyis hogyan végezné el helyünkben. Elmélkednünk kell tehát nagy erényeiről, alázatosságáról és odaadó hitéről, melyeket a Szentlélek adományaként földi életében gyakorolt.

Fogadjuk meg a jelenéseiben és üzeneteiben elhangzott intelmeit, teljesítsük fatimai kéréseit!

Az emberi tudat és az agy

     A 19. század óta a darwinisták folyton ugyanazokat az állításokat ismételgetik, melyeket azonban a tudományos kutatás nem csak nem bizonyított, de újabb tudományos eredmények kifejezetten cáfolnak: azaz hogy az ember a természet vak erőinek a terméke, s hogy az emberi elme, a lélek és a szabad akarat csupán illúzió, mely az agyi neuronok elektromos kisüléseinek eredményeként jön létre. Sokan, akik már évtizedek óta ezt hallgatják, óhatatlanul hinni kezdenek abban, hogy ez valóban igaz.
     Ezzel ellentétben Owen Gingerich, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberi agy a legbonyo-lultabb fizikai szerv az egész világegyetemben. Százmilliárd neuron található benne, és mindegyikük több tízezer másik neuronnal van összeköttetésben. Az idegsejtek közötti összeköttetések száma egyetlen emberi agyban sokkal nagyobb, mint a Tejút csillagainak a száma.
     Vajon az emberi agyat alkotó atomok létrehozhattak-e véletlenszerűen egy ilyen bonyolult szerkezetet? Vajon igazuk van-e a darwinistáknak, akik azt állítják, hogy az emberi tudat megszűnik abban a pillanatban, amelyben az agy fizikai működése véget ér?      A materialisták zsákutcába jutottak, mert nincs semmilyen hiteles hipotézisük, mely megmagyarázná az ember lelki élményeit és az emberi elme működését.
     Az ateisták szerint nem létezik klasszikus értelemben vett emberi elme. Szerintük a pszichikai jelenségeket és a gondolatokat a fizikai agy hozza létre. Az orvosi-élettani Nobel-díjas (1963) John Eccles (1903-1997) neurológus, az egyik legnagyobb szaktekintély az emberi agy kutatásának terén, azt állítja, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket létrehozni és a fizikai energia nem változhat át pszichikai energiává. Pszichikai jelenségeket egyedül egy szellemi valóság képes létrehozni.
     Az elme nem egyenlő az aggyal! Az ember először elméjében eldönti, hogy mit akar csinálni, és az agy elektromos rendszere csak ezután valósítja meg ezt a döntést. Például két lehetőségem van, hogyan reagáljak egy sérelemre: bosszúval vagy megbocsátással. Rajtam áll, hogy a megbocsátást választom-e, a jó győzelmét a rossz fölött. A döntést, amelyet elmémben meghoztam, az agy elektromos rendszere valósítja meg. Tehát a szellemi elme felhasználja az fizikai agyat arra, hogy döntéseit megvalósítsa.  
     John Eccles határozottan elutasítja azt a materialista elgondolást, hogy az agy egy rendkívül bonyolult számítógép, melyben az agykéreg hozza létre az összes gondolatot és érzést. Ezt az elméletet "szegényesnek" és "üresnek" tartja, mert homályos és általános állításokat tesz és nem képes megmagyarázni az emberi én egyediségének csodáját és titkát, sem annak alkotóképességét és képzelőerejét (How the Self Controls Its Brain, 33.,176. o.). Az emberi agy sokéves kutatása során Eccles arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunknak van személyes énje – vagyis nem a fizikai agy által cselekvő, nem anyagi természetű elméje. Tehát a fizikai világ mellett az emberben létezik szellemi világ is, melyet az elme képvisel, s e két valóság kölcsönösen hat egymásra. "Mivel a materialista szemlélet – írja Eccles – nem képes megmagyarázni a szemmel látható egyediségünket, el kell ismernem, hogy az Én – vagyis a Lélek –, természetfölötti, szellemi teremtés. Teológiai fogalmakkal kifejezve: minden egyes lélek Isten új teremtménye egy emberi magzatba oltva" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.). Eccles professzor számára egyértelművé vált, hogy az emberi elme, a személyes én úgy létezik, mint emberi létünk szellemi dimenziója; megértette, hogy ez a halhatatlan lélek. Tehát a tudományos ismeretek arra vezetnek minket, hogy elvessük az emberi elme és az ember szellemi dimenziójának tisztán materialista értelmezését.

(John Eccles gondolatait "A lélek halhatatlanságáról" lásd még a 2013. nov. 14-22 közti posztokban!) (folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

Hamis látnokok?     

     A csoda, melynek Carrel a szemtanúja volt, lelkileg és intellektuálisan is megrendítette őt. Ráébredt arra, hogy létezik egy olyan valóság, mely felülmúlja az érzéki megismerést. "Mikor megismertük az anyag összetételének és tulajdonságainak titkát, uralmat nyertünk majdnem minden fölött, ami a föld felszínén van, kivéve önmagunkat".
     Carrel megértette, hogy az empirikus tudományok csak az anyagi valóság megismerését teszik lehetővé. De ezen túl létezik még a valóság szellemi dimenziója, melyet csak a hit szintjén foghatunk fel, holott ugyanolyan valóságos, mint az érzékekkel megismerhető dimenzió.
     Néhány hónappal Lourdes-i látogatása után részletesen megírta tapasztalatait egy elbeszélésben, megváltoztatott nevű szereplőkkel. (Tudományos környezete rosszallásától tartva ezt a művét nem adta ki életében, csak halála után öt évvel, 1949-ben jelent meg nyomtatásban az „Utazás Lourdes-ba”).
    Carrel nagy alázatossággal kezdett imádkozni Szűz Máriához: "Hitetlenségemre egy rendkívüli csodával válaszoltál. Képtelen vagyok felfogni, mi történt a beteggel, nem tudok a kételyeimtől meg-szabadulni. Pedig leghőbb vágyam az, hogy ellenvetés és kritika nélkül higgyek."
     Amit Carrel ez idáig abszurdnak tartott, most megtörtént. Minden addigi elmélete teljesen összeomlott. Komoly leckét kapott alázatosságból. Már nem nézte sajnálkozva a zarándokokat. Imájuk vajon nem megnyílás-e Isten mindenhatóságának működésére? De Carrelnek nem volt egyszerű azonnal lemondania az ateizmusáról. Szívében drámai harc vette kezdetét. Olyan gondolatok jutottak eszébe, hogy tévedhetett a diagnózisban, vagy hogy egy illúzió áldozata lett. De ezeket elhessegette, hiszen a gyógyulás a szeme előtt történt, és laboratóriumi bizonyítékai voltak. Ennek a ténynek a kétségbe vonása totális hazugság és őszintétlenség lett volna. Leszűrte az egyértelmű következtetést: ezt a gyógyulást nem a természet ereje okozta, hanem Isten hatalma. Volt azonban egy alapvető problémája: hogyan fogadja el a hit valóságát, hogyan nyíljon meg erre a felfoghatatlan titokra, mely felülmúlja a tudományos megismerést? "Semmi sem bizonyítja, hogy Isten nem létezik ‒ tűnődött Carrel ‒, vagy hogy Szűz Mária csak a képzeletünk szüleménye. Úgy tűnik, nehéz bizonyítani, hogy Isten létezik, de ugyanolyan lehetetlen tagadni is a létezését. Hogy lehet, hogy egyes jeles tudósok, pl. Pasteur, képesek a tudomány tévedhetetlenségébe vetett hitüket összehangolni az Istenbe vetett hittel?" Carrel a jelenések barlangja előtt ült, és éjjel kettőig küzdött magával. Végül úgy döntött, hogy bemegy a templomba, mely imádkozó baszkföldi zarándokokkal volt tele. Letérdelt egy őszhajú paraszt mellé, és fájó lelke mélyéből imádkozni kezdett: "Legszentebb Szűz, szomorúak vigasztalója, hitetlenségemre egy rendkívüli csodával válaszoltál. Nem vagyok képes megérteni, nem tudok szabadulni a kételyektől. Legnagyobb vágyam és minden igyekezetem célja az, hogy tántoríthatatlan hitem legyen. Fogadj el engem, bűnöst, mert már belefáradtam abba, hogy csalóka fényeket kergessek. Intellektuális gőgöm kemény sziklája alatt ott él a legszebb, bár még csak tompa álom, hogy higgyek benned, és úgy szeresselek, ahogy az ártatlan lelkű szerzetesek szeretnek téged."
Ez után az ima után Carrel csodálatos békét érzett és bizonyosságot, hogy létezik Isten, aki feltétel nélkül szereti őt. Erről így írt: "Ha a lélek Istenhez hajlik, békére lel, és Istenben fog élni, Isten pedig őbenne".

(folyt.)

     Becsüljétek meg, és örömmel öleljétek magatokhoz azokat a megpróbáltatásokat, megaláztatásokat, és mindazt ami nektek valamiképpen ügyeim intézése miatt szenvedést okoz , mert ez lesz az alapkő, amelyen rövid idő múlva megépítem Szívem szerint a kegyelmeimben gazdag házamat.

S akkor majd áldani, dicsérni fogjátok sok szenvedésetek aranyásóját, amelyikkel annál mélyebben ástam ki kegyelmeim forrását, minél élesebb, nehezebb volt. Nagy lesz majd lelketek boldogsága, amikor látni és szemlélni fogjátok a lelkek nagy számát, akik ennek a forrásnak kristálytiszta vizével megitatva, a szeretet szárnyaival felém fognak emelkedni. (Natália nővér 3. kötet 59 oldal)

     Amikor Alexis Carrel a szállodában Marie ágyához lépett, csak döbbenten nézte, hogy a lány mosolyogva és egészségesen ül. "Doktor úr, teljesen egészséges vagyok" ‒ köszöntötte örömmel. Carrel tüzetesen megvizsgálta. A pulzusa normális volt ‒ percenként 80, testének bőre természetes volt, sima és rugalmas, a hasán nyoma sem volt a puffadásnak, de még a megnyúlt bőr ráncainak sem, olyan volt, mint egy fiatal lányé!
     Másnap a tolókocsiba ‒ melyhez az orvos ragaszkodott ‒, már maga ült be és az újabb fürdés (ezúttal megmerítkezés) után az életvidámsága csak fokozódott.
     Marie Bailly-t egy másik orvos is megvizsgálta, aki így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomót tudtam kitapintani a has jobboldali borda alatti tájékán, de ez nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit egészséges, de mégis gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ezen állapotfelmérésem, melyet orvosként aláírok, a teljes igazság! Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy az orvosi praxisban nem ismeretes egyetlen eset sem, melyben tbc-s hashártyagyulladást, bármilyen gyógymóddal, pár óra alatt meggyógyítottak volna, amint ez itt megtörtént.”
     Az említett gyengeség a hazafelé való úton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm ‒ írta naplójában a lány ‒, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.”
     Marie Bailly tökéletes gyógyulását Dr. Carrelnek a továbbiakban folytatott, hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik.   Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele sincs mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
     Marie-t két másik orvos is többször megvizsgálta és ők is megerősítették, hogy teljes gyógyulás történt, mely orvosilag megcáfolhatatlan tényként kell elismerni, amiként egyikük sem kételkedett, hogy egy nagy csodának a tanúi.
A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy Marie-t orvosai még hosszú évekig figyelemmel kísérték. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.

(folyt.)

Próféciák?

 †  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

    Lourdes-ban megkezdődött a szokásos szentségi áldás szertartása. A pap mindenkit arra buzdított, hogy kérő gesztussal emelje fel kezét vagy szemét az ég felé, és kérje a gyógyulást a lélek legveszedelmesebb betegségéből, mely az örök élet elvesztéséhez vezethet ‒ s ez Isten elutasítása és a bűn szeretete. A pap mindenkit arra szólított fel, hogy imádkozzanak a különféle testi betegségekből való gyógyulásért, s hogy teljesen adják át magukat Isten akaratának.

     A betegenként szentségi áldásnál, Dr.
Carrel a hordágyon fekvő Marie-ra nézett és arra lett figyelmes, hogy az arcáról kezdenek eltűnni a szürke foltok, helyettük pedig lassacskán visszatért a pír. Nem hitt a saját szemének.     Megállapította, hogy Marie pulzusa és légzése nyugodttá vált. Érezte, hogy egy rendkívüli esemény szemtanúja. Szemei előtt tért vissza az élet a lányba, s a puffadt hasa is visszahúzódott a normális állapotba. Carrel feszülten figyelte a beteggel történő változásokat, a megfigyeléseit pedig feljegyezte. Marie szíve egyre nyugodtabban vert, a légzése normálissá vált. A "Hogy érzed magad?" kérdésre, ezt válaszolta: "Érzem, hogy meggyógyultam!" Marie megivott egy pohár tejet, és egyedül felült ‒ ő ‒, aki addig meg se tudott mozdulni.
     Dr. Carrel döbbenetében elnémult. Szemtanúja volt a haldokló leány azonnali csodás gyógyulásának. Rögtön elindult, hogy jelentse az esetet az Orvosi Irodában. Ahogy ment, sok olyan beteget látott, akik testileg nem gyógyultak meg, hanem továbbra is szenvedtek, rák és más betegségek kínozták őket, ennek ellenére az arcukról titokzatos boldogság sugárzott. Az orvosban akkor nem tudatosodott, hogy a lelki gyógyulásuk megnyilvánulását látja, azt, hogy elfogadták Isten akaratát és szenvedésüket Istennek ajánlották fel a világ üdvösségéért.

(folyt.)

Folyik a nagy előkészület?

09)  https://youtu.be/xpo5_rkxd7o

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében (a már említett) Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot?

(folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

I. Az idők jelei óvatosságra intenek!

     A zarándokok között ott volt egy önkéntes kísérő, Carrel régi iskolatársa és barátja. Orvosként egészen rácsodálkozott egyszerű, gyermeki hitére, de szíve mélyén, az ateizmus kérge alatt azért volt némi bizonytalanság, mert megmaradt benne, hogy a szeretet erősebb, mint a halál.
     Egykori diáktársa mesélt neki a csodás gyógyulásokról, melyeket Lourdes-ban a saját szemével látott. Alexis persze próbálta barátjának elmagyarázni, hogy ezek a gyógyulások a szuggesztió erejének tudhatók be, mely az imádkozó hívek tömegéből árad, s hogy azok gyógyulása következik csak be, melyek látszólagosak, nem pedig tényleges szervi betegségekből erednek.
     A régi iskolatárs pedig sorra hozta fel a példákat a rendkívüli esetekről, mire Carrel elismerte, hogy létezhetnek egyenlőre megmagyarázhatatlan gyógyulások, mert "ha létezne Isten, a csodák lehetségesek volnának, de mivel nem létezik, az efféle eseteket majd a jövő tudományos kutatásai fogják majd megmagyarázni." Carrel hozzátette, hogy elsősorban azért jött Lourdes-ba, hogy feljegyezze saját tapasztalatait, és ha a saját szemével látna egy azonnali gyógyulást valamilyen szervi betegségből, egy amputált láb visszanövését, rákból vagy egy emésztőrendszeri tuberkulózisban haldoklónak a hirtelen kigyógyulását ‒ és eközben Marie Baillyre mutatott ‒, akkor hinnék a csodákban és Isten létezésében!
     Mielőtt Carrel a betegekkel a jelenések barlangjához indult volna, két másik orvossal és a volt diáktársával együtt, odament Marie Bailly ágyához, hogy megvizsgálja. A lány kritikus állapotban volt: nem tudott beszélni, nehezen lélegzett, a szíve rendszertelenül és egyre gyöngébben vert, a pulzusa időnként kitapinthatatlan volt, a hasa rettenetesen puffadt. Ennek folytán Dr. Carrel nem akart beleegyezni, hogy Marie-t a medencébe merítsék és utána még a jelenések barlangjához is kivigyék. Csupán az ápolónő részvétteli kérése volt képes meggyőzni arról, hogy kegyetlenség lenne nem teljesíteni a leány legnagyobb vágyát.
     Dr. Carrel egész idő alatt a beteg mellett volt és Marie-t végül nem merítették meg a forrásvízben, csak megmosták vele. Amikor a hasát először megmosták, a beteg szörnyű kínokat érzett, de ez utána nemcsak nem fájt, de naplójában ezt írta: „A második lemosás, maga volt a gyönyörűség – írja a lány –. Mellkasom, amit addig csak nehezen mozgattam, nagy sóhajtásokban könnyebbült meg. Mindenki, aki ott volt, körülöttem csodálkozott, hogy egyáltalán túlélem. Dr. Carrel, aki mellettem állt, lélegzetét visszafojtva figyelte, hogy egyre jobban vettem a levegőt. Eközben jegyzeteket írt kézelőjére.”
     A lemosás után, kerekes székben kitolták a jelenések barlangja elé. Lesoványodott testét egy barna pokróc takarta. Látni lehetett szürkés, halálosan sápadt arcát, s a pokróc alól kilógott puffadt hasát. Alexis Carrellt mélyen megindította a 21 éves kiszenvedett leány látványa, és önkéntelenül a Szűzanya szoborhoz fordult e szavakkal: "Szentséges Szűz, annyira szeretném hinni, mint ezek a szerencsétlenek, hogy ez a csodás forrás nem csak a fantáziánk szüleménye: Gyógyítsd meg ezt a szegény leányt, már túl sokat szenvedett. Ajándékozd meg őt az élettel, engem pedig a hittel: Ha ez a leány meggyógyul, ami képtelenség, add, hogy higgyek!"

(folyt.)

ISTEN IGAZSÁGOSSÁGA SÚJT

Minél jobban összekavarodik a világ és mindjobban felborul minden, annál világosabban látjuk, hogy Isten igazságossága sújtja a földet. Min­den bűn büntetést jelent. Hogy a büntetés ne legyen olyan nagy, mint ahogyan megérdemeljük, ezt az en­geszteléssel érhetjük el. Az engeszte­lők táborára bízza az Úr, hogy állít­sák meg és kisebbítsék az Isten haragj­át. Ha kevesen vagyunk és erőtlen, igénytelen kis lelkeknek érezzük magunkat, lássuk meg az alázatban a legbiztosabb fegyvert, amely az engesztelésnek a leghathatósabb eszköze. 

NE FÉLJÜNK A JÖVENDŐTŐL

Ne féljünk attól, ami jönni fog. Akármilyen nagy a szenvedés, le­gyek tömjénszem az engesztelő ál­dozat oltárán. Minden szenvedés csak alkalom arra, hogy többet áldozhassunk az engesztelés paténáján. Akármi ér bennünket, a legször­nyűbb csapás, a legkeményebb meg­próbáltatás, Krisztus szeretetétől senki el nem választhat, mert a Szűzanya összeköt bennünket. Meg­véd, oltalmaz, megerősít. A Szűz­anya felett nincsen hatalma a sá­tánnak. A lélek felett soha, semmi nem győzedelmeskedhetik. A lélek­ből Krisztus ereje és a Szűzanyá­nak rettenthetetlen hatalma sugár­zik. Elég a Boldogságos Szűz egyet­len tekintete, hogy összeomoljék a pokolnak minden erőlködése. 

JÓ HARCOT HARCOLJUNK!

Lássuk meg az Úr szeretetét, a Szűzanyának a biztatását, amellyel bennünket kitartásra, hűségre és szeretetre tanítanak. Akármi követ­kezzék, ne essünk kétségbe, ne féljünk, ne jajveszékeljünk, hiszen nem erre a földi életre hívott ben­nünket az Úr! Az örökélet várományosai vagyunk, a Szűzanya országához tartozunk, aki azért választott ki bennünket övéinek, azért fűzött össze minket az engesztelők tábo­rába és azért segít, mert szeret! Szeret és azt akarja, hogy mi jó harcot harcoljunk, a küzdelmet ki­álljuk, az ő győzelmének eszközei legyünk és elnyerjük az örökélet koronáját.

(Vége!)

Fiatalok, ne engedjétek beetetni magatokat a klímaváltozásról!

     Ti vagytok az első generáció, amelyik minden osztályteremben légkondicionálást igényel; számítógépeken/laptopokon tanultok; minden szobában van TV; egész álló nap elektronikus eszközöket használtok; a legtöbben autóval jártok iskolába tömegközlekedés helyett… a történelem legnagyobb fogyasztói csoportját alkotjátok, folyamatosan a legdrágább ruhákat vásároljátok meg, hogy „divatosak” legyetek; a tiltakozásotokat digitális és elektronikus eszközök segítségével teszitek közzé…

Mielőtt tiltakoznátok, kapcsoljátok ki a légkondit, menjetek gyalog iskolába, kapcsoljátok ki a telefonotokat, olvassatok el egy könyvet, és készítsetek magatoknak szendvicset, ahelyett, hogy kész, címkézett, csomagolt ételt vásárolnátok!

Mindebből semmi nem fog megtörténni, mert önzőek vagytok és nem neveltek titeket elég körültekintőnek. Mostanában pedig olyan háttérerők manipulálják a világot, akik titeket is beetetnek, kihasználnak, győzködve arról, hogy a tüntetés és tiltakozás, nemes célt szolgál.

Ébredjetek fel, tudjatok meg többet a tényekről, mielőtt tiltakozni kezdenétek!

(Sky News ausztrál újságcikk nyomán)

     Érdekes epizód, hogy az út során Carrel-nek lehetősége volt hosszan elbeszélgetnie egy atyával, aki már 25 éve minden évben papi kísérő volt Lourdes-ba. Elbeszélése szerint egy-egy 300 tagú csoportból vagy 60 ember mindig elnyerte a gyógyulás kegyelmét, sőt a többi beteg is megerősödött hitében, és azzal az örömteli meggyőződéssel tértek haza, hogyha szenvedésüket felajánlják Krisztusnak, ez nagy kegyelem lesz a számukra. A pap elmagyarázta az orvosnak, hogyha a betegek felajánlják szenvedéseiket Istennek, megkapják a kegyelmet, hogy részük lehet Krisztus megváltó érdemeiben, mely által sok lelket megmentenek az örök kárhozattól!
     Alexis Carrelnek, ez egy kicsit sok volt és valószerűtlennek tartotta, ám azt elhitte, hogy a tudomány számára "kérdőjelek" még léteznek, és ezeknek tudományosan utána kell járni!
     Hajnali háromkor újabb morfiumot kellett adni a fiatal lánynak, hogy enyhüljenek a fájdalmai. Az ekkor írt orvosi feljegyzés megállapította, hogy Marie-nak magas láza van, a lábai megdagadtak, a hasa minden eddiginél jobban felpuffadt és a köldökénél egy nagy, vizenyős duzzanat van. Ezek tipikus jelei a gyulladásos emésztőrendszeri tuberkulózisnak. Dr. Carrel újfent meg volt győződve, hogy betege bármelyik pillanatban meghalhat.
     A vonat 27-én 14 óra körül érkezett meg Lourdes-ba, és ennek örömére a zarándokok nagy többsége elkezdett hangosan imádkozni és énekelni. Az orvost meglepte a betegek buzgó hite, az, hogy nagy fáradtságuk ellenére teli voltak örömmel és gyógyulásuk reményével, de sajnálkozott rajtok, mert az volt a meggyőződése, hogy álomvilágban élnek.

(folyt.)

(Kérdést intéztek prof. Freund Tamás világhírű agykutatóhoz. A tegnapi beszélgetés alapja, ha már mindenképp ragaszkodunk az evolúció elméletéhez, akkor...)

Kérdező: – Ön szerint hogyan jöhetett létre az evolúció során a gondolkodó ember?

FT: – A biológiai evolúció szabályrendszere tökéletesen megmagyarázza, ebben egyetértünk az ateistákkal. Az ősrobbanással az összes fizikai állandó, a jelenleg ismert univerzum, benne a Föld, az élővilág olyan paraméterekkel keletkezett, hogy a gondolkodó ember létrejöttéhez optimális viszonyokat teremtsen. Kezdetben az atomokból kialakultak a molekulák, aztán az önreprodukcióra képes makromolekulák, ezekből az önreprodukcióra ugyancsak képes primitív mikroorganizmusok, majd az egysejtűek, belőlük a többsejtűek, mindez a természetes szelekció révén. Az emberi test is ezeken az evolúciós mechanizmusokon keresztül jött létre a rendelkezésre álló néhány milliárd év alatt. De a test önmagában még nem egyenlő az emberrel. Az embernek kell, hogy legyen egy olyan komponense, amely hasonlatossá teszi őt a teremtőhöz, és ez ad nekünk reményt az öröklétre.

K: – A lélek és a test viszonylatában hol keresendő az emberi tudat?

FT: – Az állatoknál is beszélhetünk különböző tudati szintekről, ezek esetenként félelmetesen hasonlíthatnak is bizonyos emberi tudati folyamatokra. Ezek a jelenségek anyagi agyunk, idegsejthálózataink működésének termékei, amelyeket én nem azonosítok az öröklét képességével felvértezett énünkkel. Ez utóbbit felfogni, elképzelni nem tudjuk, hiszen ez azt jelentené, hogy magát a Teremtőt, az ősrobbanás iniciátorát is megismertük. Az anyag az evolúció során az emberi agyban jutott el arra a komplexitási fokra, amely már képes volt megfelelő szinten közvetíteni az anyagi világ és a többi hozzánk hasonló teremtmény számára isteni eredetű komponensünk megnyilvánulásait.

K: – Ezek szerint az agyat megismerhetjük, de a lelket nem?

FT: – A lelket és a Teremtőt azért nem ismerhetjük meg, mert ami nem anyagi, nem térben és időben létezik, ahhoz a természettudományok nem tudnak hozzányúlni.

K: – Tehát a tudományos ismereteknek van határa, amelyet a tudósok sosem léphetnek át?

FT: – Nem igazi tudós az, aki azt állítja, hogy az anyagnak, akár az emberi agynak is vannak olyan részletei, működési sajátosságai, amelyek ne lennének megismerhetők a természettudományok számára. A megismerés határai leginkább a technológiai fejlettségünktől függnek. Ám ahogy fejlődnek a módszereink, a megismerés határait egyre kijjebb toljuk, az agyunk megismerésében is. De ami nem az anyagi agy produktuma, azt természettudományos módszerekkel nem lehet vizsgálni. A hit foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a természettudomány fel sem tehet magának, például hogy: mi az élet értelme. Forrás 

AKKOR JÖVÜNK MI!

A Boldogságos Szűzanya készíti elő lelkünket a végső, nagy küzdelemre. Azt nem mondja meg, hogy mikor és milyen küzdelemre és hogy milyen szerepünk lesz. – Szent Pál apostol levelében buzdítja az egyház híveit, vigyázzanak, legyenek készen, mert az utolsó időkben hamis próféták jelentkeznek és a lelkek nagy kísértésnek lesznek kitéve. Amidőn a sá­tán felszabadul és összes eddig elfoj­tott erejével, gyűlölködésével láza­dásban robban ki, akkor ütött az utolsó idők apostolainak órája. Ak­kor jövünk mi! 

„ITT AZ UTOLSÓ ÓRA!"

Ha majd azt vesszük észre, hogy Krisztus ellenségeinek gyűlölete a legszenvedélyesebb formákat és a legkegyetlenebb eszközöket használ­ja ellenünk, akkor jusson eszünkbe az Írás szava: „Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra!” (1Jn 2,18.)

LÁTÓ LELKEK

Az isteni kegyelem látóvá teszi az embert. Adja a hit világosságát, amely egyszerre a Szentlélek tüzét gyújtja ki ott, ahol eddig sötétség volt. Mi is úgy vagyunk ma, a lelki ­magánynak ezen a napján, mint Em­merich Katalin volt, aki látomásai­ban végigjárta az egész világot, s ahol bűnt látott, ott nagy sötétség volt, ahol erényes életet, ott világosság uralkodott. Látta a szenteket, akik különösképpen virrasztói, géni­uszai a népeknek, hősei a nemzetek­nek. Ezek lelkéből tűz tört az ég felé. 

TÜZEK GYULLADNAK

A krisztusi élet tüzeket gyújt, amelyek világítanak a sötét éjben. A sátán országa a sötétség országa, Krisztus a világosság Fejedelme, gyermekei a világosság fiai. Krisztus Urunk a kinyilatkoztatásban, az Evangéliumban, az Egyház tanításá­ban ezt a világosságot gyújtotta fel. S ha most, a mai időknek véres fer­getegében sok a sötétség, a homály, ez onnan van, hogy sok a bűn, a go­noszság. Azt akarja Krisztus, hagy ebben a sötétségben, ebben a ho­mályban az övéi világos szemmel lás­sanak. 

VILÁGÍTUNK A SÖTÉTSÉGBEN

Azért jöttünk ma össze, hogy ebből a krisztusi világosságból belevilágít­sunk valamit abba a sötét jövendőbe, amely előttünk áll és amelytől talán csak igen rövid idő választ el. Az órát nem tudjuk, de a krisztusi igaz­ság fényénél azt láthatjuk, hogy a mi számunkra nem a sötétség korszaka következik, hanem a világos­ság ideje.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!