Földi keresztek és égi kegyelmek
Szent Ferenc meghallgatta kérését. Másnap a város San Feliciano nevű székesegyházában Fra Arnaldo ferences atya prédikált, aki mellesleg, Angéla unokatestvére és földije is volt. Szentünk nála végezte el életgyónását és ezzel visszanyerte benső békéjét.
Lelki életét ettől fogva Arnaldo atya irányította, ő volt az, aki Angéla tollbamondása nyomán lejegyezte mindazokat a kegyelmeket és rendkívüli látomásokat, melyekben az Úr részesítette szentünket.
Lelki tisztulását követően, életében nehéz keresztút következett: 1288-ban, 40 évesen szinte egy csapásra elveszítette családját: az anyját, a férjét és a gyermekeit, nagyrészt a felbukkanó pestis következtében. Ezt követően teljesen búcsút mondott a világi életnek, eladta birtokait, pénzét szétosztotta a szegények között, és felöltötte a ferences III. rend ruháját. Semmi mást nem akart, csak vezekelni és Jézust szolgálni. Szolgálta őt az elesettekben, szenvedőkben, betegekben és leprásokban. Felkutatta őket bárhol, mert bennük Jézust kereste. Sokszor találkozott látomásban, vagy beszélt álmában, a kereszten szenvedő Jézussal. Lelkivezetőjének feljegyzése szerint, az Úr Szent Angélát egy misztikus eljegyzéssel, valóságos jegyeseként kötötte magához. Íme egy nő, aki mindent elvesztett, hagyta magát teljesen elveszni Krisztus szeretetében.
Szent Ferenc ígérete hamarosan megvalósult abban is, hogy egy lelki család kezdett köréje gyűlni. Sokak épültek ugyanis a példáján, hallgatták tanítását és kérték a tanácsát. 
1291-ben az új ferencesrendi szabályok szerint tett fogadalmat (melyet nem sokkal előtte IV. Miklós pápa hagyott jóvá 1289. augusztusában). Azon év őszén Assisibe zarándokolt, ahol a Szent Ferenc bazilikában a Porziunkulába való léptekor eksztázisba esett és mozdulatlan maradt a zarándokok tömegében. Misztikus benső átélésben a Szentháromságot tapasztalta meg. Így írja le: „Amint magam előtt láttam a csodálatos templomot méreteiben és a szépségében, hirtelen kibővült a látóköröm. Valamiképp eltűnt az anyagi világ és egy teljesen leírhatatlan, gyönyörű látványban volt részem. Mindez lenyűgözött és múlhatatlan öröm töltött el. A végtelen teret láttam, holott tudtam, hogy valójában a Santa Maria della Porziuncula nagyon kicsi volt.” Amint azonban a látomás és az extázis eltűnt, Angéla keservesen sírva fakadt és mint aki megőrült, egyre csak azt ordibálta, hogy „Miért hagytál magamra? Miért, miért!?” Viselkedése olyan botrányt keltett a ferencesek körében, hogy Fra Arnaldo megtiltotta neki, hogy életében még egyszer Assisibe menjen! Viszont, alaposan kikérdezte Angélát a megélt látomásáról, mert Arnaldo atya tudta, hogy ekkora hisztériát, csak mélységesen nagy misztikus élmény hozhatott ki lelki leányából!
(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) (alul: Assisi)
