Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom február 21-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

     1903 májusában, egy kollegiális helyettesítésként lehetősége nyílt, hogy orvosként kísérje el a betegek zarándoklatát Lourdes-ba. A vonat a közel 300 zarándokkal május 26-án hagyta el Lyont.
     Az indulás előtt Dr. Alexis Carrel kivizsgálta a legrosszabb egészségi állapotban lévő zarándokokat, köztük az 1879-ben született Marie-Louise Baillyt. A lánynál 21 éves korában kezdtek mutatkozni a tüdő és emésztőszervi tuberkulózis tünetei, mely 1901 végére egyre súlyosabbá vált. Hasa egyre jobban megdagadt, táplálékot alig tudott magához venni és egyre nagyobb fájdalmai voltak. Az orvosok lemondtak róla, Marie ennek ellenére mondogatta, hogy meggyógyulhat még, mert álmában a Szent Szűz ezt a meggyőződést keltette benne. „A Szent Szűz kieszközli nekem ezt a kegyelmet, mert gyógyulásom egy személy megtérését is segíti majd” – hajtogatta. Szenvedéseit felajánlotta Istennek, ateista unokafivér megtéréséért, aki újságíró volt és ezzel sokat ártott a lelkeknek. Mellesleg a szülei és a bátyja is ugyanebben a betegségben haltak meg és ezt ő is tudta, mégis minden elviselhetetlen fájdalma ellenére, ragaszkodott ahhoz, hogy Lourdes-ba utazhasson a betegeket szállító vonaton. Végül a környezete beleegyezett, mert kérését a halála előtti utolsó kívánságának tekintette.
     Közben a vonat haladt, késő estére a lány fájdalmai elviselhetetlenek lettek és úgy nézett ki, hogy Marie Bailly állapota a végső stádiumába jutott. A beteg már képtelen volt felülni, vért köpött, gyakran hányt, a hasa erősen meg volt duzzadva. Mindamellett, hogy szörnyen szenvedett, erőtlenségében is sokat imádkozott, unokafivére megtéréséért. Carrel morfiuminjekciót adott neki, hogy enyhítse kínjait. Marie azonban még hallotta a megjegyzését: „Oktalanság volt a beteget utaztatni ilyen állapotban. Minden pillanatban meghalhat.”
Az orvos felmérte a lány kétségbeejtő állapotát és mindent feljegyzett.

(folyt.)

Egy háborús epizód Lafond gróf elbeszélése alapján:
     Gougenot des Mousseaux lovag, aki ebben az időben találkozott Bernadettel, a következő kérdéseket tette fel neki:
– A lourdes-i barlangban vagy azóta kapott-e ön valamilyen kinyilatkoztatást Franciaország jövőjéről és sorsáról? Adott-e a Szent Szűz valamilyen figyelmeztetést a Franciaországot fenyegető veszélyről?
– Nem!
– A poroszok itt állnak a kapuknál. Ez nem kelt önben félelmet?
– Nem!
– Nincs hát félnünk semmitől?
– Én csak a rossz katolikusoktól félek.
– Semmi mástól nem fél?
– Nem, semmi mástól!

Bernadette nagyon gyakran mondta: "a bűnösökért." Mivel a Szűzanya ezt kérte tőle, sok szenvedést ajánlott fel a bűnösökért és másokat is erre buzdított.
Ezenkívül gyakran kérte nővértársait, imádkozzanak sokat a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, akik nem tudnak magukon segíteni.
S hogy minden pénteken a szentáldozást őértük ajánlják fel.
Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

Bernadette különös gyengédséget tanúsított a betegek iránt, akiket a legnagyobb szeretettel ápolt.
Mélyen együttérző szíve volt, páratlan mások vigasztalásában.
Megelégedett azzal a szenvedéssel, amit kapott, és azt ajánlotta fel nagy türelemmel és békességgel, és nem kért hozzá többet.

Éjszakánként egyesült Jézussal a szentmisékben. Igyekezett az ágyban olyan mozdulatlanul feküdni, ahogyan Jézus a kereszten.

Bernadette egyszer ezeket mondta:
1) Ha a kápolna előtt mégy el, és nem tudsz bemenni, bízd meg az őrangyalodat, menjen be helyetted a tabernákulumban lakó Úr Jézushoz, vigye el üzeneteidet. Miután átadta üzeneteidet, lesz ideje arra, hogy utolérjen téged.
2) Ha az ember nem tud imádkozni, akkor Szent Józsefhez fordul.
3) Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.
4) Minél több dolog után hajszolódik az ember, s minél többhöz ragaszkodik, annál többet veszít el. A Mennyországért kell dolgozni.
5) Ha az ember nem vágyódik semmire, mindig mindene megvan, ami szükséges.
6) Az első indulat nem tőlünk származik. A második a sajátunk.
7) A Szent Szűz olyan gyönyörű, hogy boldogan halnék meg, csakhogy Őt viszontláthassam.

TELJES ELSZAKADÁS A FÖLD JAVAITÓL

Az utolsó idők apostolai az Úr igazi tanítványai. Olyanok, mint amilyen az isteni Mester volt, vagy mint a 12 apostol, a 72 tanítvány. Jellemzi őket a teljes igénytelenség, teljes elszakadás a föld javaitól, a szegény­ség tökéletes szelleme, amely nem keresi önmagát, a saját hasznát, ha­nem csak Krisztust és a lelkeket. Jellemzi őket az alázatosság, amely­re a Szűzanya tanít. A szerénység, amely soha magát nem keresi, ha­nem az Isten dicsőségét. A világmeg­vetés, amelynek olyan mindegy, hogy jól, vagy rosszul megy a sora, szenved, vagy örömöt érez. Egy a fontos, hogy mindig jobban és jobban adja át magát annak, aki neki ezt a szent hivatást adta. Az utolsó idők nagy apostolai, ezek az engesztelő lelkek, egészen Istenből élnek és az isteni szeretet járja át lelküket. 

CSAKUGYAN AZ IDŐK JELE?

Vajon azok a nagy apostolok, aki­ket a Szűzanya most toboroz és egye­sít magával, valóban az utolsó idők nagy apostolai volnának? Csakugyan az idők jele az, hogy a Boldogságos Szűz olyan sok-sok lélekhez jut köze­lebb, magához vonzza őket, hűséges gyermekeivé teszi és belekapcsoló­dik életükbe? Vajon az idők jele az, hogy a Szűzanya életközösséget akar velünk, hogy mi kizárólag vele él­jünk és általa az Úrban?!

VÁLLALKOZZUNK ERRE AZ APOSTOLI MUNKÁRA!

Vállalkozzunk az apostoli munkára, amelyre Szűzanyánk kiválasztott, mi­kor az engesztelésre meghívott. Igen, a Szűzanya azért sürgette Fatimában az engesztelést és Szeplőtelen Szívé­nek tiszteletét, ezért sürgette azt, hogy kapcsolódjunk bele az ő életé­be. Elmélkedésünk se legyen egysze­rű megfontolás, hanem ahogyan ő mondta: kísérjük el őt a rózsafüzér titkaiban. Így éljük azt, amit a Szűz­anya élt. Vállalkozzunk az életközös­ségre a Szűzanyával, amely az apos­toli munkának forrása.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Alexis Carrel az egyetemi tanulmányai során, nem csak szellemi és gyakorlati tudást szerzett, de olyan istentelen filozófiai gondolat- és szemléleti fertőzéséket is, melyek teljesen elnyomták benne addigi katolikus hitét! Ennek következményeként, nem csak kétségbe vonta Isten megismerhetőségét, de a Teremtőt az emberi elme szüleményének tartotta, Aki azáltal, hogy nem létezik, nem is lehet forrása a létezésnek.
     Alexis magáévá tette azt a "felvilágosult" felfogást, hogy az ember egyedül dönthet arról, hogy mi a jó, mi a rossz, és amit pedig nem lehet tapasztalattal vagy ésszel bizonyítani, az valójában semmilyen értékkel sem bír. Fel sem merült benne, hogy esetleg egy olyan szándékolt intellektuális csapda megtévesztett áldozatává vált, mely mögött a "hazugság atyja" (Jn 8,44) a sátán áll, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba. Carrel akkor már rég nem olvasta az Evangéliumot, és elfelejtette figyelmeztető szavait: ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12) És ő akkor, óhatatlanul "ezeknek a hatalmaknak" a szolgálatában állt! Alexis édesanyja nagyon szenvedett fia hitehagyása miatt. Megpróbálta meggyőzni őt a hit erőt adó igazságairól, ezért beszélt neki Szűz Mária Lourdes-i jelenéseiről, és imádkozott a megtéréséért.
     Abban az időben a katolikus sajtó gyakran foglalkozott a Lourdes-i csodás gyógyulásokkal. De amikor Alexis Car-rel elolvasta Émile Zola Lourdes című könyvét, megerősödött benne az a meggyőződés, hogy a csodák az önszuggesztió következményei. Ugyanakkor, ellenkező véleménnyel is találkozott: Dr. Gustave Boissarie, a Lourdes-i Orvosi Iroda vezetője könyveiben összegyűjtötte az ott történt tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulások orvosi dokumentumait. Dr. Carrel elismerte, hogy rendkívüli gyógyulásokról van szó, melyeket alaposan ki kellene vizsgálni, ezzel együtt, meggyőződése volt, hogy mindezeket a tudomány egyszer majd fokozatosan meg fogja tudni magyarázni. A jegyzeteiben ezt olvashatjuk: "Ha Lourdesban természetfölötti jelenségek történnek, ahogy azt a vallásos újságok írják, akkor ezeket meg lehet vizsgálni pártatlanul és előítéletek nélkül, úgy, ahogy a betegeket vizsgálják ki a kórházban, vagy ahogy a laboratóriumi kutatást végzik." Ezért döntött úgy, hogy egyszer ellátogat Lourdesba, és személyesen vizsgálja meg a rendkívüli gyógyulásokat.

(folyt.)

     Soubirous Marie-Bernard – vagy ahogy otthon hívták – Bernadett, első gyermekként született 1844-ben. Szülei molnárok voltak, nagy szegénységben éltek hat gyermekükkel. Bernadett gyakran volt beteg.
     Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én megjelent neki a Boldogságos Szűz a Gave folyó közelében, a Lourdes melletti Massabielle-barlangban. A Jelenés fokozatosan fedte fel magát, majd felszólította, hogy kérését továbbítsa a plébánoshoz, miszerint építsen egy kápolnát az adott helyre.
A plébános természetesen fenntartásokkal fogadta Bernadett közléseit, és azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét és virágozzék ki a barlang vadrózsa bokra. Erre csak a 16. jelenés alkalmával, március 25-én kapott választ: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (a rózsabokor is virágba borult)!
     A Lourdes-i jelenések természetfelettiségét 1862-ben az illetékes Tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
     Soubirous Berbadette 1879-ben súlyos csontrákban szenvedve halt meg a Nevers-i Saint-Gilgard nővérek kolostorában.
     Teste nem látott romlást, ma is látható a Never-i rendház kápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol sok ember csodásan meggyógyul az itt fakadó víztől.

ELMÉLKEDÉSEK A SZŰZANYÁRÓL 2,5 PERCBEN:

09)  https://www.youtube.com/watch?v=xpo5_rkxd7o&t=3s

A SZÓ ÉS AZ ERŐ HATALMA

Az utolsó idők apostolai – mondja Grignon, – igaz apostolai lesznek az Úrnak; a seregek Ura megadja ne­kik a szó és az erő hatalmát. Megad­ja nekik azt a kegyelmet, hogy sza­vuknak más súlya, más csengése lesz, mint az egyszerű emberi szó­nak. Erő sugárzik ki nemcsak sza­vukból, hanem szívükből, lelkükből is. Nem tapasztalták-e, hogy mióta a jó Istennek szentelték szívüket az engesztelésben, igen sokszor egyetlen elejtett szavuknak olyan sodra volt, hogy lelkeket állított meg a bűn út­ján, könnyeket törölt le a szenvedők arcáról, szenvedélyeket oltott ki, problémákat oldott meg és lelkeket fűzött össze?! A mi emberi szavunk nem más, mint azelőtt volt, csak a Szűzanya hatalma, sugárzó ereje já­rult hozzá. A mi szavunk az ő esz­közévé válik, az isteni kegyelem köz­vetítője lesz. 

MEGINDUL A SZÓ EREJE

Mindegy, hogy hol vagyunk, milyen munkakörben, egészen bizonyos, bár­hol fordulunk meg, mint engesztelő áldozatok, eleinte talán gúnyolódnak felettünk, de mindig lesznek lelkek, akik majd egyszer egy nagyon szo­morú, fájdalmas, csendes pillanatban ráeszmélnek arra, hogy amit mondot­tunk, annak ereje van és egy-egy szónak az ő lelkükben olyan hatása lesz, mint a kicsi magnak a földben. Amikor jön a meleg, a kicsiny mag, melyet talán ősszel vetettek el, csí­rázni kezd, kihajt, megnő, gyümöl­csöt hoz. Az ő lelkükben is egy szó, – amelyet egy engesztelő lélek, az Úr apostola mondott – mint a mag, a fagy elmúltával gyökeret hajt, vi­rágba szökken, gyümölcsöt hoz. Azt vesszük észre egy szép napon, hogy a nyakunkba borul és kér, vezessük őt az Úrhoz. Ez a szó kegyelem, me­lyet a Szűzanya kieszközöl az ő apostolainak. Ez annál erőteljesebb, nagyobb, minél jobban közeledünk a végső harcokhoz, amelyeknek befeje­zése az Úr eljövetele.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Alexis Carrel 1873-ban, a Lyon melletti kisvárosban, Sainte-Foyban szüle-tett egy tehetős házaspár Alexis Carrel-Billiard és Anne Ricard házasságából. A szüleinek textiI gyáruk volt.

     Alex ötéves volt amikor édesapja fél-árván hagyta két kisebb testvérével. Édesanyja mélyen hívő asszony volt, és gyermekeit igyekezett a katolikus hit és erkölcs szellemében nevelni. Alex tizenkét évesen volt elsőáldozó. A jezsuita iskolát látogatta, ahol megnyilvánult kivé-teles tehetsége a természettudományok terén. A középiskola végeztével beiratkozott a Lyoni Egyetem Orvosi Karára, ahol sebészetet tanult. Rendkívül érdekelték az élő szervezet működésének titkai.

     Orvostanhallgatóként igen megrázó élménye volt a francia elnök, Sadi Carnot meggyilkolása (1894). Carnot-t egy anarchista tőrrel leszúrta. Az államférfi elvérzett, mert a sérült hasi eret kezelőorvosai nem merték összevarrni. Carrelt, addig is érdekelte az érrendszer sérüléseinek helyrehozása, de ez az eset különösen kutatásra inspirálta.
     1901-ben, miután befejezte szakmai tanulmányait a dijoni és a lyoni egyetemen, Carrel az orvostudományok doktora lett, anatómiát kezdett el oktatni, cikkeket írt, kutatással foglalkozott. Az első sikeres érvarrása 1902-ben történt, melynek technikájáról korszakalkotó cikket tett közzé. Elsőként dolgozta ki az ütőerek (artériák) varrásának módszerét, s ez új lehetőségeket nyitott meg a szív- és érsebészetben, valamint később a szintén általa eredményesen kutatott szervátültetés addig elérhetetlennek látszó alapterületein.

     Varrástechnikáját egy hímzőnőtől tanulta meg, épp ezért, műtéti mozdulatainak tökélesítésére megtanult hímezni, olyannyira finoman, hogy a varratai nemsokára szinte láthatatlanok lettek. A fiatal Carrel által kidolgozott új műtéti eljárás azonban a tudományos körökben nem talált kedvező visszhangra. Ennek csak a közönséges irigység és az intellektuális korlátoltság volt a fő oka.

(folyt.)

     Az emberiség utóbbi 300 éve, alighanem a nagy hittagadás és a vallásüldözések korszakaként kerül be az üdvtörténetbe. Soha nem köszöntött ugyanis akkora sötétség az emberiségre (gondolkodásra és viselkedésre), mint az un. "Felvilágosodás" eszmeiségével, melynek első gyümölcse a "Nagy és Véres Francia Forradalom" volt, mely szétszórt genocid eszméi nyomán, csak a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint az azt megelőző 19. évszázad alatt összesen! A keresztény hit a Szentlélek erejéből mégis fennmaradt és a megváltást kínálja mindazoknak, akik hajlandók meghajolni a természetfeletti valóság és a hit bizonyságai előtt. Mert a hit Isten ajándéka, melyet Isten esetenként felajánl, és ha az ember képes félretenni következetes gőgjét, felismerheti a teremtés csodáját!
     Az elkövetkezendő "MINDEN ÉRV..." sorozatomban egy orvosi Nobel-díjat elnyert világhírű tudós, feltaláló, sebész megtérését mutatom be, aki katolikus létére, tanulmányai során oly mértékben "felvilágosult", hogy a csodák iránt teljesen szkeptikus lett. Ez a nagy tudású Alexis Carrel, Isten kegyelméből szembesült egy rendkívüli csoda megkerülhetetlen tényével, mely, alapjaiban írta felül addigi nézeteit.
A csodás gyógyulásokat Lourdes-ban, melyeknek a szemtanúja volt, úgy értelmezte, mint megtérésre szólító és az érzékekkel felfoghatatlan Isten létezésére utaló jeleket. Az igazság megalkuvás nélküli keresése és a tudományos becsületesség segített Alexis Carrelnak elvetni az ateizmust és hinni Jézus Krisztusban.
Isten mindenkinek világos jeleket ad, hogy megtérjen, és elfogadja az üdvösség ajándékát. Ám ezek a jelek senkit sem kényszerítenek.
     A jelek, csodák vagy Isten rendkívüli működése senkit sem fosztanak meg a szabadságától, ugyanis e titokzatos események elég sok érvet foglalnak magukba azok számára, akik jóakaratúak és hinni akarnak, ugyanakkor elég sok megmagyarázhatatlant is azoknak, akik nem akarnak hinni.
Az ember szabad, és nemet is mondhat Istennek, de az ítéletkor a halála pillanatában nem lesz mentsége, ha tudva és akarva elutasította a hit kegyelmét és az örök élet ajándékát (vö. Róm 1,20) (folyt.)
Felhasznált források:
1) Dr. Alexis Carrel: Utazás Lourdes-ba. Kairosz Kiadó, 2004.
2) Szeressétek egymást, evangelizációs magazin 2016. 17.száma
3) http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1912/carrel-bio.html
4) https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexis_Carrel
5) http://www.encyclopedia.com/topic/Alexis_Carrel.aspx
6) https://www.ewtn.com/library/MARY/VOYLOUR.HTM

A NAGY SZENVEDÉSEK IS JEL

     Észre kell vennünk, hogy az utolsó idők apostolának választott ki bennünket az Úr. A Szűz­anya ezekkel a szenvedésekkel akar­ja lelkünket készségessé tenni, hogy legyőzhetetlen apostolaivá váljunk. Enélkül nem lesz imádás, lendület, önmegtagadás bennünk. Az önlegyő­zés kemény fegyelmezettsége szüksé­ges ahhoz, hogy a test teljesen alá legyen vetve a léleknek és hűséges eszköze legyen a jó Istennek. 

ÉBREDJÜNK HIVATÁSUNK TUDATÁRA!

Nagy apostoloknak kell lenniök azoknak, akik a jó Istentől az en­gesztelés hivatását kapták. Ébred­jünk nagy hivatásunk tudatára! Ha úgy tapasztaljuk, hogy az idők telje közel és úgy gondoljuk, hogy ezek a nagy szenvedések talán azonosak azokkal a jelekkel, amelyeket Krisztus Urunk előre mondott, meg ne lepődjünk, ha a végső harc következik. Azáltal, hogy az engesztelősre kaptunk hiva­tást, az Úr megemelte életünket szentségben, tisztaságban, szeretet­ben. A hősi felajánlással Jézus összekötötte a Szűzanyán keresztül szí­vünket önmagával és így tesz erőssé, legyőzhetetlenné. Tehát nagy feladat hárul ránk, amelyet most be kell tölte­nünk úgy, ahogyan ezt az Úr akarja. 

ZIVATAROS FELHŐK

Boldog Grignon azt mondja, hogy ezek az apostolok zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek fuvallatá­ra leereszkednek az égből és meg­ihletik az engesztelők táborát. A Lé­lek általuk száll az élet forgatagába. Az ilyen apostol úgy átalakul Isten­ben, annyira hozzákapcsolódik a Szűzanyához, hogy nincs más életcél­ja, mint hogy a Boldogságos Szűz­anyának hűséges gyermekeként küzd­je azt a harcot, amelyet ő rábí­zott. Legyen az örökélet esője és ter­mékenyítse meg a kiszáradt, sivár lelkeket. A Szűzanyával egyesült en­gesztelő lélek a szavával, életével, lelkével mindenkire az isteni kegye­lem esőjét önti. Engesztelő közbenjá­rására a lelkek számára a kegyelem áradása. Innen van, hogy terméken­nyé válik mindaz az áldozat, amelyet az Úrnak felajánl. A legkisebb en­gesztelő jócselekedet is kegyelmi forrás, abból élet, boldogság fakad az embereknek, nemzeteknek, az egész világnak.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így 

február 14-én is, 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 2

     Rövidesen kezembe akadt egy katolikus könyv a Jehova tanúiról. A szerző rámutatott: „A Biblia sokszor nehezen érthető mondatait könnyű szövegkörnyezetükből kiragadva félreértelmezni és valamely felfogás 'bizonyítására' felhasználni. Charles Russell követői mesterien értettek ehhez. ...Az egyházatyák azonban világosan kifejtették, hogy Krisztus istensége a keresztény hit alaptétele. Az ő írásaikat sokkal nehezebb úgy elferdíteni, hogy tévtanokat lehessen velük alátámasztani.”
     Siettem a könyvesboltba, és beszereztem az apostoli atyák kötetnyi írását. Nagy örömömre Antióchiai Szent Ignácnál számos utalást találtam Krisztus istenségére. Alig vártam, hogy felfedezésemet megosszam Jehova tanúival. Ám a két hölgy által használt nyomtatott anyagban az állt, hogy Ignác, amikor igent ír, valójában nemet gondol, és fordítva. Nagyjából ekkor vetettem véget a kapcsolatnak Jehova tanúival.
     Egyszer egy hatodikos gyerek megkérdezte tőlem, mit hisznek a katolikusok. Fogalmam sem volt; azt motyogtam, hogy sok olyasmit, ami nincs benne a Bibliában, ami nem jó, mert mindent közvetlenül az Írás alapján kell hinnünk és tennünk. Tudatlanságomat elszégyellve azonnal megvettem egy katolicizmusról szóló könyvet.
     Az Eucharisztiáról szóló fejezetnél biztos voltam benne, hogy a katolikus szerző az ige elferdítésével fogja alátámasztani a téves tanítást. Elővettem hát a Bibliámat és olvasni kezdtem a János-evangélium hatodik fejezetét. Többször elolvastam, mindhiába: nem találtam a ferdítést. Jézus világosan azt mondja, hogy együk az ő testét és igyuk az ő vérét. De hát akkor milyen alapon mondhatja bárki, hogy ezt jelképesen kell értenünk? Ismertem a protestáns értelmezést, amely szerint az „enni és inni” itt annyit jelent, mint „Jézusban hinni” vagy „Isten igéjét ünnepelni” – ám ez a magyarázat egyszerre nagyon gyengének tűnt. Csak nem ugyanazt tesszük mi, evangéliumi protestánsok, mint amivel a nálunk liberálisabb felekezeteket vádoljuk: jogot formálunk arra, hogy jelképesen értelmezzük azokat a bibliai részeket, amelyekben nem hiszünk? – Ez a földrengés minden korábbit felülmúlt. Elhatároztam: olyan egyházhoz akarok tartozni, amelyik szó szerint veszi János 6. fejezetét.  
     A dolog nem volt egyszerű. Hónapokba telt, míg be mertem lépni egy katolikus templomba, és további hónapokba, míg jelentkezni mertem katekumenátusba. Ennek ideje alatt rengeteget tanultam. Ízekre szedtem a katolikus hitrendszert, és mindent összevetettem a protestáns érvekkel. Észrevettem, hogy a katolikus hittételekkel szemben első ránézésre sziklaszilárd a protestáns érvelés, ám ha az ember figyelmesen megvizsgálja az érvre vonatkozó katolikus választ, annak olyan mélysége van, hogy a protestáns gondolatmenet nemegyszer semmivé foszlik.
     Rájöttem, hogy a katolicizmussal szembeni protestáns hitvédelmünk alapja az volt, hogy bizonyos dolgokat jelentéktelennek tüntettünk fel: az egyházatyák korántsem protestáns szemléletű írásait; a protestantizmus megosztottságát (mondván, a lényegben egyetértünk); a kérdést, hogy miféle tekintély állapította meg a bibliai kánont. Kisebbítettük a katolikus szentek és konvertiták életének jelentőségét. Eltorzítottuk a katolikus hittételeket, hogy könnyebben cáfolhassuk őket (pl. „Mária-imádat”), így nemlétező rosszal fordítottuk szembe a hívőket. Saját hitrendszerünket biblikusnak tartottuk, a katolikus teológiát nem – pedig a protestáns felfogás rengeteg szentírási részt „megmagyaráz” ahelyett, hogy engedné, hogy azt jelentsék, amit jelentenek. Végül tagadtuk a dogmafejlődést, ami megmagyarázza, miért hiteles apostoli tanítás a szentháromságtan annak ellenére, hogy a Szentírásból nem bizonyítható. Vagyis – állapítottam meg szomorúan – becsaptuk egymást és saját magunkat.
     2003. húsvét vigíliáján tértem haza az Egyházba. (Forrás: whyiamcatholic.com)
Forrás:  Magyar Kurír  

AZ UTOLSÓ IDŐK NAGY APOSTOLAI

     Itt érünk ahhoz a ponthoz, amelyet Boldog Grignonnál olvasunk az utol­só idők nagy apostolairól. Kik lesz­nek ezek? Az Úr apostolai, akik mint valami hatalmas láng, felgyújtják mindenütt az is­teni Szeretet Tüzét. Nemcsak Isten­nek szentelt személyek, nemcsak felszentelt papok ezek az égő fák­lyák, hanem minden engesztelő lélek, aki Krisztussal egyesül. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor a Szentmisén jelen vagyunk, valamennyien bemutatjuk az áldozatot, mert egyesülünk az áldozatot bemutató örök főpappal, Krisztussal. A felszentelt pap, eszköze Krisztusnak, de mi is, akik jelen vagyunk, mindannyian része vagyunk a krisztusi papság­nak azzal, hogy egyesülünk Vele a Szűzanya Szívén keresztül. A Szűz­anya sem volt pap, mégis részese volt a királyi papságnak. Az ő Szí­vének lángjai is felgyújtották a vi­lág szívét. 

ÉLES NYILAK

Ezek az apostolok nemcsak lángok lesznek, hanem éles nyilak az Isten és a Szűz­anya kezében, amellyel átszegezik a Szent Szűz el­lenségeit.

         Az előző elmélkedésekben arról volt szó, hogy ne féljünk, a Szűzanya velünk van és győzelemre se­gít. De azzal, hogyha egyesülünk Mária Szívével, sokkal több történik! Nemcsak bá­torságot nyerünk, hogy össze ne roskadjunk, hanem eszközök leszünk a kezében, amely nemcsak vissza­veri az ellenség támadását, hanem leveri azt. Nemcsak eltűrjük a vi­lág gonoszságait és siránkozunk fe­lettük, hanem nekimegyünk azoknak és legyőzzük őket. Az engesztelés ál­tal az egész világ apostolkodásunk színterévé válik. Engesztelő áldozatunkkal, önfelajánlásunkkal a jónak harcos katonái vagyunk, nyilak, amellyel a Szűzanya az ellenség va­lamennyi támadását visszaveri, lehe­tetlenné teszi. 

NAGY SZENVEDÉSEK TŰZÉBEN

Azt mondja Boldog Grignon, hogy a Boldogságos Szűzanyának ezek a vá­lasztott gyermekei, apostolai nagy szenvedéseken mennek keresztül. Szenvedések tüze tisztítja meg a lelkü­ket és szorosan egyesíti őket Isten­nel. A szenvedés megacélozza a lel­keket; mint ahogyan a kovács pö­rölycsapásokkal kovácsolja a vasból az acélt, úgy a lélek a szenvedés tü­zében, a megpróbáltatások csapása alatt edződik, válik keménnyé, szilárddá, legyőzhetetlenné. Ha a jó Isten így megtisztította a szenvedésben, akkor vele úgy egyesül, hogy a gonoszlélek el nem tudja választani tőle. Hányszor panaszkodunk a szen­vedések miatt! Hányszor siránko­zunk, hogy semmi sem sikerül, min­denhol félreismernek, bántanak, mel­lőznek.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 1

     Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai.
     Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi, mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják. Ám eszembe jutott egy általánosan elfogadott hitbeli meggyőződés, amit nem tudtam igével alátámasztani: az, hogy ha egy kisgyermek meghal, a mennyországba kerül. Akárhogyan kerestem, ennek nem találtam a bibliai alapját. Eltöprengtem... itt a gyülekezetben biztosak vagyunk benne, hogy mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk – miközben nincs rá bizonyíték.
     Lelki Richter-skálámon ez csak kisebb, 1,8-as rengést jelentett. Voltak azonban erősebbek már korábban is. Az 1980-as években Tajvanon angolt tanítottam egy keresztény iskolában. Bibliakört is tartottam a diákoknak. A szenvedésről beszélgetve a kolosszei levél 1,24-hez értünk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” Megrökönyödve hallgattam el, mert ez a mondat ellentétben áll a protestáns teológiával. Egy protestáns egyszerűen nem mondhatja, hogy amikor szenved, kiegészíti, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. Pedig a Bibliában egyértelműen ez áll. Haladékot kértem a diákoktól, hogy utánanézhessek. Hosszasan kutattam a könyvtárban, mérvadó protestáns teológusok írásaiban, hogyan kell értelmezni ezt a mondatot, de nem kaptam választ. Be kellett ismernem a diákoknak, hogy nem tudom, mit jelent ez a mondat. Újabb teológiai földmozgás, ezúttal 4,3-as.
     Később Amerikában találkoztam Jehova tanúival. Elhatároztam, hogy elbeszélgetek velük. Tudtam, hogy tagadják Krisztus istenségét, ezért úgy gondoltam, ha bizonyítani tudom nekik az Írásból a Szentháromság tanát, kénytelenek lesznek elfogadni a keresztény hitrendszert. Sorolni kezdtem azokat a szentírási helyeket, amelyek arról szólnak, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek. A két hölgy türelmesen várt, majd ők is idézni kezdték a Szentírást: „Jézust az Atya küldte” (Jn 17,3; Jn 8,17). Elmagyarázták, hogy ha Isten küldte Jézust, akkor Jézus nem lehet Isten, hiszen csak egy Isten van, itt pedig két különböző lényről van szó. Hiába mondtam, hogy két külön Személy, de egyetlen Istenség... már idézték is 1Tim 1,17-et: „a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké” – ami szerintük cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy Jézus nem lehet Isten, hiszen nem halhatatlan és nem láthatatlan. Erre kétségbeesetten csak annyit mondtam: 1Jn 5,7! – Mire ők: Márk 10,18! – Én: Tit 2,13! – Ők: Jn 14,28! – Én: Jn 10,30! – Ők: 1Kor 8,6! – Én: Mt 28,19!! – Ők: 1Kor 11,3!! – Én: Jn 5,18!!! – Ők, kórusban: Fil 2,5–11!!!
     Ekkor – szerencsére – lejárt az idő, menniük kellett. A beszélgetés legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a Szentháromság tana az Írásból alátámasztható, ám az Írásból nem bizonyítható. A Jehova tanúi által idézett mondatok ésszerűnek tűnő alternatívát kínáltak. Megdöbbentem. A keresztény hitnek sarkalatos tétele a Szentháromság tana – hogyan lehetséges, hogy egymagában az Írás alapján nem bizonyítható? Ez már 7,9-es rengés volt a teológiai Richter-skálámon.

(Forrás: whyiamcatholic.com) Folyt. köv.!
Forrás:  Magyar Kurír 

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására.(Szeretetláng Lelki Napló I/58) 

08)  https://youtu.be/M-dAkpa8h6o

KRISZTUS GYŐZELME A KERESZTFÁN

     Ne gondoljuk, hogy csak akkor terjed az Evangélium, ha minden nemzet befogadja Isten or­szágát! Ne gondoljuk, hogy akkor aratja Krisztus a legnagyobb győ­zelmét, amikor különféle nemzeteket meghódít. Krisztus győzelme a ke­resztfán ugyanis teljes a világ felett, és Feltámadásával legyőzte a halált! Maga mondja: „ha majd felmagasztaltatnak, mindent magamhoz vonzok. (Jn 12,32) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot. (Jn 16,33)” Valószínű, hogy kiteljesedése Krisztus győzelmének és a Boldogságos Szűz diadalának, meg­indult már a győzelmi menete. 

MÁRIA SZÍVÉNEK GYŐZELME

Talán éppen ebben az engesztelés­ben indult meg Mária Szívének győ­zelme, mely a fatimai üzenet kéréseinek teljesítése által itt nálunk, a Szűzanya kis orszá­gában mind nagyobb méreteket ölt, mind lelkesebb apostolokat to­boroz. Remélhetjük, sőt egészen bizonyos, hogy ez Krisztus országának terjedése, a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szívé­nek győzelme. Talán magja egy nagy – méreteiben minden eddigit felülmúló – apostoli munka megindulásának. Nincs kizárva, hogy ehhez az engeszteléshez fűződik a nagy evangéliumi munka, amely majd átszövi szálaival az egész vi­lágot. 

MIN MÚLIK AZ APOSTOLI SIKER?

Nagyon jól tudjuk, hogy a lelkek megtérítésének és Krisztushoz való vezetésének kegyelme sokszor nem a látványos apostoli munkán múlik, ha­nem azon, hogy valakik csendben imádkozzanak és vezekeljenek az apos­toli munka sikere érdekében. Nem olvassuk-e, hogy Lisieuxi kis Teréz az ő apostoli felajánlásával egész életét két hithirdetőnek ajánlotta fel és ezzel több pogányt térített meg, mintha maga ment volna hit­hirdetőnek. Az Anyaszentegyház megvizsgálta, jóváhagyta ügyét és az összes missziók védőszentjévé választotta Kis Terézt. Mi is anélkül, hogy körülményeink megváltoznának, vagy megsokszoroznánk magunkat, apostolai lehetünk az egész világ­nak. Ha tehát támogatjuk Krisztus hithir­detőinek apostoli munkáját, így ma­gunk is apostolokká válunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Az új megtérőkre leselkedő öt legfőbb veszély

     Öt éve, amikor megkeresztelkedtem, bölcs katolikusok figyelmeztettek, hogy rögös út áll előttem; hogy húsvét éjszaka a megtérésemnek nem végpontja, hanem a kezdete – írja a népszerű blogszerző, Jennifer Fulwiler.
     Boldog voltam, hogy az egyház tagja leszek, hogy végre megtaláltam az igazságot és minden öröm forrását. El sem tudtam képzelni, hogy valaha alábbhagyhat a hit iránti lelkesedésem – folytatja az ötgyermekes konvertita. – Aztán kiderült, hogy igazuk van. Voltak helyzetek, amik elvették a kedvemet a hit dolgaitól, sőt egyes pillanatokban annyira el voltam keseredve, hogy mélyen meg tudtam érteni azokat, akik elfordulnak az egyháztól.
Jennifer Fulwiler részben lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések, részben saját tapasztalatai alapján öt dolgot nevez meg, melyekkel kapcsolatban érdemes résen lenniük az egyház új (és kevésbé új?) tagjainak. Veszélyes lehet…

1. Ha nem veszik komolyan a szellemi harcot
A szellemi harc valóság, amit alábecsülni veszélyes. A sátán létezik, nem akarja, hogy erősödjön a Krisztussal való kapcsolatunk, ezért fáradhatatlanul igyekszik elfordítani a hittől. Az egyik legfontosabb dolog, amit a mindennapi keresztény életről megtanultam, éppen a szellemi harc felismerése. Anélkül, hogy túl sokat foglalkoznánk a gonosszal, hitünket erősítheti, ha tájékozódunk a témáról egy jó lelkivezető vagy hiteles katolikus internetes források segítségével.
2. Ha azt hiszik, hogy a katolikusok tökéletesek
Természetes, hogy első lelkesedésében a megtérő csak a jót látja az egyházban. Hiába próbálja a világ egyfolytában lejáratni a katolikus vezetőket, sok konvertita él abban az illúzióban, hogy helyi plébániai közösségében minden tökéletes. Persze jó, ha meglátjuk egymásban a jót – de ne feledjük, hogy az egyház nem szentek szállodája, hanem bűnösök kórháza. El fog jönni a pillanat, amikor sérelmet szenvedünk egy katolikus hívő társunktól, s ez természetes. Ettől nem lesz kevésbé igaz a hit, ez csupán a bukott világban való élet velejárója.
3. Ha nem építik a kapcsolatot Krisztussal
Megtérésem legizgalmasabb időszaka volt, amikor felfedeztem az egyház felmérhetetlen bölcsességének tárházát. Csak úgy faltam nagy katolikus gondolkodók évszázadokon át alkotott, lenyűgöző műveit. A gond az volt, amikor az olvasási projekt lépett az élő Istennel való személyes kapcsolat helyébe. Elvben tudtam, hogy a Jézussal való személyes kapcsolatra kell törekednem, de mivel ez nem ment magától, lelki életem inkább az elemző gondolkodás, mintsem Jézus Krisztus személyes megismerése felé irányult. A csapda nyilvánvaló, a magamfajta könyvmolyok mégis meglepően könnyen belesétálnak.
4. Ha nem keresik a választ a nehéz kérdésekre
Egyes megtérők könnyen rátalálnak a Jézussal való örömteli kapcsolatra; sokukat az Eucharisztia utáni vágyakozás hozza az egyházba. Első, hatalmas lelkesedésükben nem foglalkoznak a hittani kérdésekkel, remélve, hogy idővel maguktól tisztázódnak. Néhány év múlva azonban, amikor lelki életükben szárazságot, örömtelenséget tapasztalnak, ráadásul a barátok, a családtagok elkezdik mondogatni, hogy egyes katolikus hittételek ésszerűtlenek vagy igazságtalanok, nem tudnak mit válaszolni. Egy lelki-érzelmi hullámvölgy amúgy sem a legmegfelelőbb pillanat a kétségek tisztázására; mindez együtt pedig könnyen oda vezet, hogy az illető elbizonytalanodik hitében és újra eltávolodik az egyháztól.
5. Ha nem csatlakoznak egy katolikus közösséghez
Sokszor nem könnyű, de nagyon fontos, hogy az újonnan megtért katolikus – akinek barátai, családtagjai nem hívők – keressen egy katolikus közösséget. A Facebook nem elég! Sok megtértről, aki később mégis elhagyta az egyházat, utóbb kiderül, hogy nem kapcsolódott helyi közösséghez. A lelki életben való megmaradáshoz alapvető, hogy őszintén beszélgessünk az életünkről olyanokkal, akik szintén hitben élnek. A legkézenfekvőbb, ha aktívan bekapcsolódunk a plébánia életébe, de más hívő közösséget, katolikus rendezvényeket is érdemes felkeresni – az introvertáltaknak is!

     Az újonnan megtérteknek, akik húsvét vigíliáján fognak keresztelkedni vagy nemrég csatlakoztak az egyházhoz, azt tanácsolom tehát: ügyeljenek ezekre a csapdákra, minden körülmények közt tartsanak ki az imádságban, és Isten hozta őket itthon! 

NAGY JEL

Nagy és komoly figyelmeztető jel az, amit Boldog Grignonnál olvasunk, hogy az utolsó időkben lépnek fel a Szűzanyának legnagyobb apos­tolai. Ezen időknek jellemző vonása, hogy a lelkek jobban kapcsolódnak a Szűzanyához. Lánglelkű apostolok jönnek, akik lángra gyújtják a világot.

A SZENVEDÉS TÁMASZTOTT ÚJ APOSTOLOKAT

Még egy fél évszázaddal ezelőtt is olyan jól és boldogan élt a világ, hogy nem tudta elképzelni a nagy, 1914-ben kezdődő háborút. Nem hitte, hogy az emberi gonoszság és durvaság ilyenekre képes. Abban a jólétben, amelyben az első há­ború előtt élt, ellanyhult és a hit­élet is aláhanyatlott. A megélhetés könnyűsége, a sok élvezet a földhöz kötötte az embereket. Kevesen vol­tak az apostolok, az Istenért igazán lelkesülő, Istent szerető, szentéletű lelkek. – De jött a nagy szenvedés, a megpróbáltatás. Minél többet szenvedtek az emberek, annál jobban ébredt a lelkekben az Isten szeretete, annál inkább tűnt fel az isteni kegyelem bősége egy-egy lé­lekben. Támadtak nagy, lánglelkű apostolok, akik megállították a kor­nak Istentől való elszakadáséit.

AZ EGÉSZ VILÁGON HIR­DETIK AZ EVANGÉLIUMOT

Az isteni Üdvözítő azt mondotta, hogy akkor jön el a vég, ha az egész világon hirdetni fogják az evangéliumot. A teológusok közül igen sokan úgy vélekednek, hogy már most elérkezett ez az idő. Va­lóban nincsen olyan ország, ahol a hithirdetők valamilyen módon ne hirdetnék az evangéliumot. Vajon az evangélium hirdetése elérte-e már azt a fokot, amikor bekövetkezhet a vég, melyről az Úr beszélt? Ezt nem tudjuk. Valószínű, hogy még nem. Talán majd abban a fenséges dia­dalban fog megindulni a nagy mis­sziós munka, amelyről a Szűzanya beszélt Fatimában, mikor az ő Szep­lőtelen Szívének győzelmét ígérte, amikor összes ellenségeit letiporja.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

       A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek. Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg, és ezen önteltségében istentelen pártokat támogat, melyek persze a sátán kezében hatékony eszközök!

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 3

     Két héttel később mélyvénás trombózist kaptam. Hosszú időre kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, a hajlam örökletes és életveszélyessé teszi az esetleges további terhességeket. Amikor felvetettem az Egyház által elfogadott természetes családtervezést, csak nevetett. Magának fogamzásgátlásra van szüksége – mondta.
Elbizonytalanodtam. Itt már nem arról volt szó, hogy nem beszélek csúnyán, hanem arról, hogy az életemet kockáztatom, ha ragaszkodom az Egyház tanításához. Tanácstalanságomban az apámtól tanult alapelvhez nyúltam vissza. „Sose higgy el valamit azért, mert az neked kellemes – mondogatta –; mindig azt kérdezd, igaz-e!”
     Ennek fényében azonban a kérdés nem volt kérdés, hiszen akkor már tudtam, hogy amit az Egyház tanít, igaz, csak nem akartam ekkora áldozatot hozni. Végül, bár tudtam, hogy anyagilag is, egészségileg is hatalmas kockázattal jár, úgy döntöttem, hogy ezúttal az igazat választom a kellemessel szemben. Férjemmel elhatároztuk, hogy elkezdjük a katekumenátust a helyi plébánián. Az orvosnak pedig – életem első hitvallásaként – megmondtam, hogy nem kérek fogamzásgátlást, mert katolikus vagyok.
     Következő tavasszal, mielőtt befogadott volna az Egyház, életemben először gyóntam. Tudtam, hogy az elkövetett rosszat meg kell bánni, de magamban, Jézusnak ezt már megtettem, ezért úgy véltem, fölösleges a pap előtt elismételnem. Amikor azonban meghallottam a saját hangomat, amint kimondtam mindent egy másik ember előtt, annak olyan ereje volt, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Zokogva soroltam a bűneimet. S amikor a pap Isten nevében kimondta, hogy a bűneim meg vannak bocsátva – nos, el nem tudtam volna képzelni, hogy ez ennyire megrendítő hatással lesz rám. Kábultan jöttem ki a gyóntatószékből, és beültem egy padba az üres templomban. Tudtam, hogy az életem immár örökre megváltozott.
     Aznap éjféltájban kiléptem a verandára. A sötétség mintha lelkem sötétjét tükrözte volna – de ekkor visszagondoltam az első gyónásomra és rájöttem, hogy mindentől megszabadultam. A belső sötétség nem volt többé. Helyette békesség és a szeretet félreismerhetetlen érzése töltött el. Életemben először megéreztem Isten jelenlétét.  (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás Magyar Kurír,  Képek az internetről! 

Forrás: http://www.ncregister.com/blog/breedail/four-exorcists-urge-day-of-fasting-prayer-and-reparation-dec.-6

     Imára és engesztelésre szólítanak az ördögűzők, az Egyházban erősödő démoni befolyás visszaszorítására!  
     A National Catholic Registerben közzétett közös nyilatkozatban négy ördögűző arra kéri a katolikus híveket, hogy december 6-án, a következő imákat és áldozatokat ajánlják fel, esdekelve Isten irgalmáért: 

1.) Imádkozzák el a Rózsafüzért

2.) Gyakorolják az önmegtartóztatás valamely formáját (böjt, önmegtagadás, vagy bármilyen áldozathozatal).

3.) Ajánlják fel a Szent Szívhez végzett alábbi imádságot. (ld. az alsó kép felett)!

4.) Ajánlott még a Szentségimádás, és a Szentmise felajánlása. 

 A nyilatkozat szerinti szándék szerint erre azért van szükség, hogy „a közelmúlt eseményeinek köszönhetően erőt nyert ördögi befolyástól megszabadítsuk az Egyházat”!
Az ördögűzők, akik a hivatásuk sajátos jellege miatt névtelenséget kértek, az alábbiakban indokolták kérésüket. 
A Pán-amazóniai szinóduson megjelent andoki indiánok istenszobra, Pachamama tiszteletére rendezett ceremónia, a vele kapcsolatosan elhangzott, őt tisztelő szavak szerintük voltaképpen egy démont dicsőítettek.  
Őszintén szólva nem volt megszokott látvány a pogány idol előtt, a pápa jelenlétében hajlongó szerzetes, valamint a furcsa rituálé a vatikáni fák árnyékában… Mint ahogy az sem, hogy mindezek után körmenetben vitték a szobrokat a Szent Péter Bazilikába, majd egy Mária templomban, annak oltáránál helyezték el a természeti népek által istenábrázolásként tisztelt alkotásokat. Az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Szentírás a pogány istenábrázolások előtt bemutatott szertartást egyértelműen ördögöknek való áldozat bemutatásának, a velük való együttműködésnek minősíti (1Kor 10,20-21), illetve felhívja a figyelmet arra, hogy minden, a pogány népek istenségei valójában démonok! (Zsolt 95,5; 106,37)
„Ezek az események felhívják a figyelmet arra, hogy egy lelki harcban élünk, amely magában az Egyházban folyik” – fejtették ki zárásul az exorcisták.  

Az emberiség felajánlása Jézus Szentséges Szívének.

     Édes Jézus, az emberiség megváltója, tekints le ránk, ki Oltárod előtt alázatosan leborulunk. A Tiéd vagyunk, Hozzád akarunk tartozni, és hogy még szorosabban egységbe forrjunk Veled, a mai napon szabad akaratunkból fakadóan a Te Legszentebb Szívednek szenteljük magunkat. Oly sokan vannak, akik nem ismernek Téged. Sokan mások lebecsülik parancsaidat és elutasítanak Téged. Légy irgalommal mindezen teremtményeid iránt, legirgalmasabb Jézus, és vond őket Legszentebb Szíved hajlékára.

Légy a Királya ne csak hűséges híveidnek, akik soha nem hagytak el Téged, hanem mindazoké a tékozló fiaké is, akik elfordultak Tőled. Add, hogy ezek a gyermekeid térjenek vissza az Atya házába, mielőtt még éhségük és nyomorúságuk a halálba taszítja őket.

Légy azok Királya is, akik eretnek gondolatok fogságába kerültek, vagy elzárkóztak az igazságtól. Hívd őket vissza az igazságnak, a hit egységének aklába, hogy mielőbb egy nyáj legyünk, egy Pásztor kezei alatt.

Légy azok Királya, akik a sötétség hatalmába kerültek a bálványimádás vagy az iszlámizmus gyakorlása által. Ne utasítsd el őket, hívd őket is a fényre, az Isten Országába.

Fordítsd irgalmas szemeidet azok felé is, akik a Te választott néped voltak: egykor ők azt mondták: „vére legyen rajtunk és fiainkon”. Borítsa hát most be őket a megváltás és az élet kegyelmeinek áradata.

Adj Uram a Te Egyházadnak szabadságot és biztonságot. Add meg a béke és a rend ajándékát a nemzeteknek, és add, hogy a Földön minden ember egy szívvel kiáltsa: Dicsőség az Isteni Szívnek, aki elhozta megváltásunkat.

Legyen Néki dicsőség és Fenség örökkön örökké!

Amen 

∗∗∗

Engesztelő felajánlás Jézus Szentséges Szívének

     Ó édes Jézus, Akinek az emberek iránti túlcsorduló szeretetét oly sok hanyagság, méltánytalanság és megvetés éri, leborulunk oltárod előtt, hogy engesztelő felajánlásunkkal enyhítsük a kegyetlen közöny okozta sebeket, melyek Legszentebb Szívedet érik szerte a világon.

Ó, jaj, hogy mi is részesei vagyunk ezeknek a hatalmas méltánytalanságoknak, amelyeket most szívünk mélyéből elutasítunk, és alázatosan kérjük a Te bocsánatodat. Egyben kijelentjük, hogy szabad akaratunkból fakadóan vezekelni kívánunk nemcsak a saját bántásainkért, hanem mindazokért is, akik messzire sodródtak az üdvösség útjától, és megátalkodott hűtlenségükben visszautasítják, hogy kövessenek Téged, Pásztorukat és Vezetőjüket; akik elutasítják a keresztségi ígéreteikben vállaltakat, és levetették a Te Törvényed édes igáját.

Elhatároztuk, hogy vezekeljünk minden Ellened elkövetett rettenetes bűnért. Készen állunk arra, hogy engeszteljünk a sokféle sértésért, amelyeket a keresztény egyszerűség ellen nem megfelelő viselkedéssel, szavakkal, öltözettel követnek el, az ártatlanok elcsábításának bűneiért, a vasárnapok és ünnepnapok rendszeres megsértéséért és a sokkoló istenkáromlásokért, melyeket Ellened és Szentjeid ellen elkövetnek.

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom február 14-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Negyedik elmélkedés

MÁRIA VÉGSŐ GYŐZELME

SZÓLNI KELL!

Sokáig gondolkoztam, hogy ezeket a kérdéseket együttesen megbeszél­jük-e. Ezekről a dolgokról nem szí­vesen beszél az ember. Fecsegni ugyan szívesen és sokat fecsegnek róla, de valahogy a lélek nyelvén, a jó Isten színe előtt nehezen szólal meg az ember ezekről a kérdések­ről. Mégis úgy érzem, hogy a lelki­atyának szólnia kell. Szólnia kell azért, hogy meg ne lepjen bennünket a megpróbáltatásnak, a szenvedésnek nehéz órája. Szólnia kell,

mert látjuk a szenteknek írásaiból, hogy elő kell készülnünk az eljövendő keresztek viselésére.

Szenve­déseinkben az örök szenvedésre kell gondolnunk, amelytől a jó Isten megszabadít az ideigvalók türelmes elviselése által.

MINDIG KÉSZEN LEGYÜNK!

Az, isteni Üdvözítő maga adott ne­künk jövendöléseket, előre megmon­dott bizonyos dolgokat, jeleket, ame­lyek megelőzik második eljövetelét­. Igaz, az Úr Jézus nem mondotta meg, mikor jön, de meghagyta, hogy ­mindig készen legyünk fogadására. Azt akarja, hogy ezekből a jelensé­gekből észrevegyük, ha közeledik az ő Országa. A Szentírásban, Szent Pé­ter és Pál apostolok leveleiben komoly intelmeket találunk arra vonat­kozóan, hogy ha majd ezek a jelek feltűnnek, miként kell imádságban, virrasztásban  távol tartanunk magun­kat mindentől, ami Istentől elszakíthatna, hogy készen találjon ben­nünket az Úr eljövétele.

NAGY SZENVEDÉSEKHEZ KÖZELEDÜNK

A mai idők szava hangos beszéd a lélekhez. Látjuk, hogy a Boldogságos Szűzanyának többszöri megjelenése, a történelemben való nagyobb, in­tenzívebb szereplése, a hozzánk való nagy jósága jel, amely bennünket közvetlenül érdekel. Ha tényleg kö­zeledünk most ezekhez a nagy, ko­moly szenvedésekhez, akkor reánk igen nagy feladat vár. Talán éppen a mi engesztelésünk fog visszatar­tani valamely katasztrófát, amint azt fentebb láttuk. Nem tudjuk a világ végének idejét!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 2

     Később C.S. Lewis kereszténységről szóló nagyszerű könyvét (Mere Christianity; Keresztény vagyok) kezdtem olvasni. A természeti törvény gondolata fogott meg legjobban, amit úgy fogalmazott meg, hogy minden jónak Isten a forrása és ezért van az, hogy az emberek mindig, mindenütt hasonlóan gondolkodtak arról, mi a jó és mi a rossz. Az interneten utánaolvasva – Szent Ágostonnál, Aquinói Szent Tamásnál – úgy találtam, nem is annyira ésszerűtlen ez a vallás; sőt a történelem legnagyobb elméi közül többen keresztények voltak.
     Végül beadtam a derekam és beszereztem életem első Bibliáját. Az első száz oldalt döbbenten olvastam. Az sem segített, amikor áttértem az Újszövetségre. A legtöbb szakaszt nem értettem. Nem találtam világos iránymutatást, sőt úgy tűnt, mások sem: amikor rákerestem a neten, hogy mit tanít a Biblia az abortuszról, az eutanáziáról, a klónozásról, számtalan különféle véleményt találtam és mind a Bibliára hivatkozott. Minden keresztény felekezet egészen mást tanított a bűnről. Ez bizony gond, hiszen ha Isten a jó, akkor a rossz – vagyis a bűn – magának Istennek a határait jelöli ki. Lehetetlen, hogy az ő vallása éppen ebben ne adna világos iránymutatást. Megtaláltam hát, amit kerestem: a hibát, ami bizonyítja, hogy a kereszténység ésszerűtlen.
Nem sokkal ezután valaki, akivel online vettem fel a kapcsolatot, felvetette, hogy nagyon mai módon közelítek a kereszténységhez. Gondoljak arra – javasolta –, hogy Jézus egyetlen Egyházat alapított, amelynek természetfeletti erőt adott, hogy minden történelmi korban pontosan tudja kifejteni az igazságot arról, mi a jó. Ez pedig… nos, ez a Katolikus Egyház – amelyről férjemmel együtt jól tudtuk, hogy archaikus, diktatórikus, nőellenes intézmény. A természetfeletti erő különösen ostobán hangzott.
     Egy dolog azonban feltűnt: akik a leglogikusabban érveltek a hitük mellett az interneten, valamennyien katolikusok voltak. Ezért egyre többet olvastam katolikus szerzőktől és el kellett ismernem, hogy olyan átfogó szemléletük van a világról és az emberről, amilyennel addig nem találkoztam. Még mindig hevesen tiltakoztam az Egyház egyes őrültségei ellen, például hogy miért ellenzi az abortuszt és a fogamzásgátlást, de be kellett ismernem, hogy minél többet olvasok a katolikus teológiáról, annál normálisabbnak tűnik.
     Odáig jutottam, hogy minden valószínűség szerint van Isten és a kereszténység közel járhat hozzá. De akkor vajon miért nem érzem a jelenlétét? Ha nem hinnék, akkor is ugyanilyen magányosnak érezném magam a világban; minek törjem magam a vallással, ha nem jobb tőle a helyzet? A mélyponton C.S. Lewis gondolata segített: Isten egyeseknek jobban megmutatja magát, mint másoknak – nem mintha egyeseket jobban szeretne, hanem mert akinek a lelke nincs a megfelelő állapotban, annak nem tud megmutatkozni. A Nap is egyformán süt mindenkire, mégsem ugyanolyan ragyogással verődik vissza egy poros tükörről, mint egy tisztáról.
Hát persze! Napjaimat önzés, ostoba fecsegés, ócska tévéműsorok töltötték ki. Rájöttem, hogy ha tényleg rá akarok jönni, van-e Isten, akkor meg kell változnom.
     Elhatároztam, hogy kipróbálom. Egy hónapig a katolikus erkölcs szerint fogok élni. Megvettem és elolvastam a Katekizmust és mindenben hozzá igazodtam, abban is, amiben nem voltam biztos, hogy az Egyháznak igaza van. Mindezzel Istent kerestem, s helyette saját magamat találtam meg. Rájöttem, hogy ítélkezésem, ingerlékenységem, bűneim rétege alatt létezik egy tisztább, jobb önmagam, akit addig nem ismertem. Megértettem, hogy az Egyház parancsai, amelyeket addig korlátozásnak véltem, valójában a szeretet parancsai; meghatározzák, mi szeretet és mi nem az. Isten jelenlétét nem tapasztaltam meg, de attól, hogy megtartottam az állítólag általa alapított Egyház parancsait, megtapasztaltam, mit jelent igazán szeretni.
     A fogamzásgátlás kérdése nem volt időszerű, mert éppen a második gyermekünket vártam, de a kísérleti hónap során sokat olvastam az Egyház tanításáról e kérdésben is. Meglepetésemre nemcsak én találtam úgy, hogy az Egyház hihetetlenül ésszerű érvekkel támasztja alá álláspontját, hanem Joe is. Ekkor tettük fel először a kérdést: akkor hát katolikusok leszünk?  (Forrás: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

      A szovjet vallásüldözés évtizedei alatt a keresztények azzal tartották életben hitüket, hogy titokban gyűltek össze otthonaikban imádkozni. Tomasz Peta kazah érsek szerint:

„A szovjet uralom éveiben, amikor a katolikusokat papság, templomok és szentségek nélkül kényszerítették élni, a hívek egyfajta nyolcadik szentséget hoztak létre: a rózsafüzért. A kommunista üldöztetés során csak a keresztelés és a rózsafüzér imádkozása volt az, amit rejtve tehettek. Bizonyos értelemben a rózsafüzér felváltotta a pásztorok hiányát.”

(mariedenazareth.com)

NEM SZABAD ELDOBNI A FEGYVERT!

     Ha tudnám, mi van ahhoz fűzve, amikor engesztelésre kapok indítást, nem merném visszautasítani. De hát nem tudjuk, s ezért olyan könnyen elhárítjuk magunktól! De a Szűz­anya megsúgja nekünk, hogy most, e válságos időkben nem szabad az Úrnak semmi kívánságát megtagad­nunk, nem szabad nemet monda­nunk! Meg kell tennünk, mert nagy érdekek fűződnek hozzá! Az engesz­telés a mai nagy bajokban, küzdel­mekben olyan erős, olyan nagy fegyver, amelyet nem szabad leten­nünk. Olyan fegyver, amelyet nem csavarhat ki a kezünkből senki, hacsak mi magunk el nem dobjuk! 

„HA BUZGÓN ENGESZTELÜNK!...”

A harc erősbödése a végső idők je­le. Tudjuk, milyen feltételekhez kötötte ennek közeledését, vagy távolodását az Űr. Ha nagyon buzgón engesztelünk, akkor megéri a világ, hogy megkapja a béke ajándékát, az evangéliumot hirdetni fogják min­denfelé és, sok lélek megtalálja a Krisztushoz vezető utat. Ha nem engesztelünk, nem tudhatjuk, nem siettetjük-e a véget! Mindenesetre akár a magunk életét nézzük, akár az emberiség történetét, egy bizo­nyos: engesztelnünk kell!!... Ami­kor az isteni Gondviselés megindí­totta a vágyat az engesztelés után, akkor szent hivatást kaptunk az engesztelésre, amelyet a Boldogságos Szűz eszközölt ki szánunkra.

LEGYEN NAGY TÁBOR!

Azt akarta Mária, hogy nagyobb le­gyen az engesztelők tábora. Istennek jól rendezett hadserege, amely szembeszáll a gonosszal. A Boldog­ságos Szűz lejött a földre, hogy öss­zegyűjtse övéit és ezek engesztelő áldozatát a jó Istenhez vigye. Hon­nan toborozza az engesztelő lelke­ket, ha nem annak a népnek a gyermekei közül, akik egészen neki vannak szentelve? Mária gyermekei, Mária népe kell, hogy elöl járjanak az engesztelés művében! Egészen bi­zonyos, hogy a Boldogságos Szűz­anya hosszú ezer esztendőn keresztül pártfogolt bennünket, szeretett és megszámlálhatatlan esetben jelét ad­ta anyai szeretetének. Az utóbbi időben pedig sok-sok léleknek adott hivatást arra, hogy vele együtt en­geszteljék a jó Istent. Legyünk az engesztelés fegyverzetével ennek a nagy harcnak, amely most a gonosz és a Boldogságos Szűz tábora között dúl - elszánt, mindenre kész harco­sai!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 1

     A népszerű blogszerző, ötgyermekes családanya, így meséli megtérésnek történetét:  Az élet értelmének kérdésében sohasem tudtam közös nevezőre jutni ateista ismerőseimmel, akik úgy vélték, az életben rengeteg értelmes cél van annak ellenére, hogy az ember nem több, mint kémiai folyamatok összessége. Ezt a gondolatmenetet sohasem tudtam megérteni, sőt intellektuálisan hazugnak tartottam.
     Fiatalként hazugnak éreztem hát az életemet, mert tudtam, hogy az életnek nincs értelme, mégis úgy éltem, mintha az enyémnek lenne, mintha a remény, a szeretet, az öröm nem csupán agyi kémiai folyamatok okozta káprázat, hanem valóság lenne. Munkába, rohanásba, ivásba, társaságba menekültem. Öngyilkosságra is gondoltam, mondván, így hamarabb túlesnék azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Mindegy, mikor szorozzuk be nullával az életet, az eredmény ugyanannyi.
     Egy évvel az egyetem elvégzése után megismerkedtem Joeval. Járni kezdtünk, csodálatos kapcsolat bontakozott ki köztünk. Egyetlen dolog nem stimmelt: Joe istenhívő volt, ráadásul keresztény. Nem fért a fejembe, hogyan hihet ennyire intelligens ember azokban a mesékben. Ám mivel erkölcsi felfogásunk egyezett, Joe bizarr világnézete nem okozott problémát. 2003-ban megesküdtünk a házasságkötőben. Azt hittük, közös életünk gondtalanul folytatódik tovább. Ám hamarosan megtudtam, hogy várandós vagyok, s ezzel minden megváltozott.
     Az anyaság teljesen felkészületlenül ért. Egykeként nőttem fel, a környezetemben nem születtek gyerekek, magam sem akartam gyermeket. Fiunk születése testileg, szellemileg, érzelmileg súlyosan megrendített. Előjöttek rég eltemetett gondolataim az élet értelmetlenségéről, s ezúttal nem tudtam eltemetni őket. Úgy éreztem, az életemnek most még több értelme van, mint valaha. A baba mellett boldogság és remény töltött el. Ám mivel most nem volt mivel elterelni a figyelmemet, rám meredt a tény: sem a fiam életének, sem az enyémnek, sem az iránta érzett szeretetemnek nincs természetfeletti dimenziója. Rá is ugyanaz a sors vár, mint mindannyiunkra: meg fog halni, léte mindenestől elenyészik.
     Hetekig alig tudtam felkelni. Az álmatlanság és a depresszió mozdulatlanságba dermesztett. Egy hajnalban aztán valami szokatlant éreztem. Elfogott a kétely. Kételkedni kezdtem materialista világnézetemben, abban, hogy az emberi életnek nincs természetfeletti dimenziója.
     Néhány hónappal később egy könyvesboltban kezembe került egy keresztény könyv. A szerző azt írta, korábban ateista volt; érdekelt, hogy mekkorát hazudik. Megvettem, mert imponált logikus okfejtése (ha téves végkövetkeztetésre jutott is). Elgondolkodtatott, amikor azt olvastam, hogy a Názáreti Jézus halála után sok ezer zsidó elhagyta ősi vallását, és szinte valamennyi követője inkább meghalt, semhogy visszavonja állítását, hogy látta őt a halálból feltámadva. A kereszténység pedig futótűzként terjedt, noha híveire üldözés, nemegyszer halál várt. Megérintett a történelmi valóság, hogy az első században Palesztinában történt valami Jézus Krisztus körül, ami máig érezteti hatását. S egy nap váratlanul felvetődött bennem a kérdés: mi van, ha mindez igaz? Mi van, ha van Isten? Ha emberként tényleg belépett a történelembe? Ez volt életem legmegdöbbentőbb gondolata. Soha, még gyerekkoromban sem vetődött fel bennem, hogy létezhet egy személyes Isten, vagy egy szikrányi igazság is lehet a kereszténység tanaiban. Most viszont hiába próbáltam szabadulni a gondolattól.

(Forrás, vö.: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

AZ APRÓ ENGESZTELÉSEK NAGY ÉRTÉKE

     De még ez sem elég! Nemcsak a maga érdemeivel egészíti ki a Szűzanya a mi engesztelésünket, hanem összeköti azt az Úr engesztelésének végtében érdemeivel és így mutatja be a mennyei Atyának. Nem is tud­juk emberi szavakkal kifejezni, hogy a legkisebb engesztelés is milyen nagy jelentőségű lesz ezáltal A mi apró engesztelő áldozataink világtör­ténelmi események lehetnek. Sok­szor úgy siránkozunk és kesergünk, hogy semmit sem tudunk tenni. Cse­kély az, amit felajánlunk, apró kis önmegtagadás, imádság, vezeklés, mi ez ahhoz a sok gonoszsághoz ké­pest, ami a világban történik? Azonban ne essünk kétségbe ezen, gondoljunk Szűz Mária engesztelésére.

Az igénytelen, az alázatos Szűzanya a legutolsó asszonyok közé számított Izrael leányai között. A szegény ácsnak a feleségéről senki sem táplált különösebb véleményt. Senki sem hitte erről a szegény as­szonyról, hogy valaki volna, hogy szerepet játszik nemcsak Názáretben, hanem a világtörténelemben! Látva a Szűzanyának szerény visszavonultságát, kétszeresen lenézték. Mégis éppen ez az alázatossága az oka, hogy az Úr felemelte őt és engesz­telését oly szívesen fogadta. „Ráné­zett szolgálója kicsinységére... nagy dolgot cselekedett nekem a hatal­mas!” (Lk. 1, 48-49.) És boldognak hirdeti őt minden nemzedék!

KIS LELKEK ENGESZTELÉ­SÉNEK ÉRTÉKE

Lehetséges, hogy a legkevésbé be­csült, a legigénytelenebb kis lélek az engesztelők táborában a legki­sebb cselekedetével állítja meg ennek a háborúnak öldöklését. Leg­apróbb önmegtagadásunk, amelyet a Szűzanya Szívével az Úrnak felajánlunk, lelkeket fog kiragadni az örök kárhozatból. Lehetséges, hogy talán egy kis önkéntes szenvedés, amit más helyett magunkra vállaltunk, elhárítja a következő tá­madást, amelyet az ellenség elhatá­roz, de végrehajtani nem tud. Talán az a betegség, vagy szenvedés, amit el kell viselnünk, de amelyet az engesztelés szellemében hordozunk, megakadályozza a sátán erőlkö­dését, megállítja, lehetetlenné teszi kísértését, gyötrését. Nem tudjuk! Sokszor elmondottam már William Faber gondolatát: Sok olyan lélek van, akiknek üdvösségét Isten ahhoz a feltételhez fűzte, hogy te engesz­telj érte, de ezt te sem tudod, ő sem tudja! És ha nem engesztelsz érte, talán elkárhozik az a lélek!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kis-ázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt a torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen

Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így

február 7-én is, 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Befejezés 3
     Az Egyház, Krisztus titokzatos Teste! Példáink a szentek, akik a Szentlélek életét sugározzák ki Krisztus Testébe. A Szentlélek pedig azt akarja, hogy Krisztus látható Teste eleven maradjon az igazságban és szentségben. Ezt teszi Ő kétezer éve; ezt hívják Katolikus Egyháznak. Az, hogy ezek az elemek annyira szoros kapcsolatban vannak az apostoli hitvallással ‒ „hiszek a Szentlélekben, hiszem a szent, katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét” ‒, nem véletlen.
     E katolikus látomás szívében a Szentháromság áll. Isten három Isteni Személy ‒ az Atya, a Fiú és a Szentlélek ‒ örök Családja. A szövetség által válunk képessé arra, hogy részesedjünk az Ő isteni életéből. Számunkra ez az élet nem kevesebbet jelent, mint hogy családunk tagjai ‒ Isten gyermekeiként ‒ részesülnek a Szentháromság személyei közötti kommunióból. Ezt értik a katolikusok kegyelmen, megszentelő kegyelmen.
A kegyelemnek ez a magasztos értelmezése az alapja a katolikus hit minden megkülönböztető jegyének. Legyen szó Máriáról, a pápáról, a püspökökről, a szentekről vagy a szentségekről ‒ Isten eleven és tevékeny kegyelme által valamennyi lehetséges. Az isteni kegyelem abban nyilvánul meg, hogy Isten segítségével messze felülmúlhatjuk gyarló természetünket.
     A Katolikus Egyházat „Isten családjának” hívjuk. Valóban, ez hitünk misztériuma. Való igaz, hogy Jézus Krisztus személyes kapcsolatban akar lenni mindannyiunkkal, mint Megváltónk és Urunk. De Jézus ennél jóval többet akar; azt akarja, hogy szövetségben legyünk vele. Jézus Krisztus minket akar az Új Szövetségben, amelyet az Ő testével és vérével alapított, s ugyanezt a szövetséget újítja meg az Oltáriszentség által. Amikor értünk való áldozata megújul az oltáron, összegyűlünk a családi asztalnál a szent lakomára, amely egyesít bennünket.
Jézus azt akarja, hogy ne csak az Atyát és a Szentlelket, hanem az Ő Boldogságos Anyját és minden szent fivérét és nővérét is ismerjük. Azt is akarja, hogy olyan szerkezetű családban éljünk, amilyet Ő alapított földi Egyháza számára: a pápával és a vele közösségben lévő valamennyi püspökkel és pappal együtt.
Megtérésem beteljesedésének folyama, olyan természetfeletti élményeket tárt fel előttem, melyeknél küszködnöm kellett a könnyeimmel, ám azok a pillanatok, amikor a feleségemmel együtt kezdtük imádkozni a rózsafüzért, ki is hozták...
     2013. szeptember 9-én Őboldogsága Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka mindkettejüket felvette a Szent Sír Lovagrendbe.
     Kedves Testvérem! Térj haza a Krisztus által alapított Egyházba, ahol a helyed mindig szabadon volt hagyva az Asztalnál! Vár a Vacsora, a Megváltó hív: „Az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, ő meg velem” (Jel 3,20).     
    Megtérésünket megírtuk egy könyvben, mely Mária Országában is kapható, MINDEN ÉRV RÓMÁBA VEZET címmel, a Szent István Társulat adta ki! Az alábbi képen Kimberly dedikálja angol nyelvű könyvünket.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, tartalma szerint hatszoros ünnep

1) Az ünnepnek Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyermek születése utáni 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti, amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templomban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) A gyertyaszentelés, a bemutatás és Istennek szentelés szertartása, egy kicsit hasonlít a papi, szerzetesi felajánlottsághoz! Ha egy gyertyát meggyújtunk és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát. A magasra emelt gyertya hasonló és a papi, szerzetesi hivatáshoz, mert aki Isten szándéka szerint életét magasra meri emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

6) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helye-ken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal "Mária Szíve Szeretetlángja" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez köthető!

ELMÉLKEDÉSEK A SZŰZANYÁRÓL 2,5 PERCBEN: 

07)  https://youtu.be/VqhOex73744

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/18/csirkeolnak-nevezte-a-bezaratott-templomokat-algeria-belugyminisztere/

ÁM LEGYEN!

Ezért olyan legyőzhetetlen az en­gesztelő áldozat. Ezért olyan hűséges a Szűzanya, hogy egészen a ke­reszt tövéig kísérte az Urat. Bár ő nem halt vértanúhalált, mégis a mártírok Királynője, mert lélekben feláldozta magát és mindent végigszenvedett az Úrral. Ugyanígy az engesztelő áldozat is életét adja az Úrnak, hogy vele együtt feláldozza magát egészen, s ha kell, vérét is ontsa. Ha az Úr azt akarja, hogy hostia legyen, ám legyen; de ha kell, legyen victima, folyjék a vére is Krisztus vérével, amelynek min­den cseppje a bűnösöket mossa, a bűnösök megtérését eszközli. A mi engesztelő áldozatunkban az Úr ál­dozata folytatódik, kiteljesedik, nem azért, mintha az magában nem vol­na tökéletes, de az Úr azt akarja, hogy egyesüljünk vele, egyesüljünk a Szűzanya által az ő Szívével.

AZ ENGESZTELÉS OLTÁRA

Ezzel szemben Lucifer tehetetlen. Valahányszor a gonoszlélek incselkedik, elég a kereszt jele, hogy megfutamodjék. Minden engesztelő ál­dozatban ott van a kereszt jele. A kereszt az engesztelő áldozatnak tit­ka. A kereszt az oltár, melyen Krisztus bemutatta áldozatát. Ennek a keresztnek oltárán lesz tökéletes és kedves a mi áldozatunk, a mi engesztelésünk is.

ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS

Ezt a fegyvert adta a Boldogságos Szűzanya Fatimában az emberiség kezébe. Azt akarta, hogy a mi engesztelésünk kapcsolatban legyen az ő engesztelésével, a mi áldozatunk az ő áldozatával, a mi odaadásunk az ő odaadásával. Azt akarta, hogy az ő szeplőtelen Szíve összekötő ka­pocs legyen az Úr és a mi engesz­telésünk között. Mária szeplőtelen Szívének tisztelete annyit jelent, hogy egybeforrunk a Szűzanyával, egybeolvadunk az ő áldozatával és általa az Úr áldozatával. Ha kevesen is vagyunk engesztelők és a bűnök sokasága. megszámlálhatatlan, akkor is legyőzhetetlenek maradunk, győz­ni fogunk, mert a mi engesztelésünkhöz a Boldogságos Szűzanya hozzáadja engesztelésének érdemét.

(Forrás az első részben!) Február 4-én folytatódik! 

Isten együtt érző irgalmasságában

     A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyekszik erőtlen gyermekeit együttműködésre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
     A Küzdő Egyházban mindannyiunknak kötelessége, hogy segítsük egymást a jó úton járni. És ezt kell tennünk a legvégsőkig, mert felelősséggel tartozunk egymás üdvösségéért vagy örök vesztéért.
     A Szeretetlángot szívünkbe fogadni azt jelenti, hogy Mária Szívének Jézusért lángoló Szeretetével gyújtjuk lángra szívünket, hogy átjárhassa Isten misztériuma.
     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme!

Befejezés 1
     A Szentségek felvétele után, Kimberly ‒ az én feleségem ‒ olyan lett, mint aki súlyos láncoktól szabadult! Könnyed volt és mosolygós, szívesen fogta a kezem és tele volt tettrekészséggel. Újra együtt voltunk!
Amikor evangéliumi protestánsok térnek meg a Katolikus Egyházba, gyakran egyfajta „egyházi kultúrsokk” állapotába kerülnek. Kilépnek a sodró gyülekezeti énekek, a gyakorlatias biblikus prédikációk, a szószék konzervatív hangnemű életközpontúsága s az élénk közösségtudat légköréből, s felhagynak a különböző imaalkalmakkal, testvéri együttlétekkel és bibliaórákkal, amelyekből választani lehetett minden héten. Egy átlagos katolikus plébánia általában nem nyújt ilyen lehetőségeket. Az ilyen konvertiták, miközben általában úgy érzik, azzal, hogy katolikussá lettek, „hazatértek”, mégsem érzik mindig „otthon” magukat új plébániai közösségükben. Kimberlyvel mi is megtapasztaltuk ezt. Persze ez nem törvényszerű, nagyon fontos az egyházközség baráti hozzáállása.
     Tapasztalatilag azt tudom tanácsolni, hogy legyen minden katolikus bibliai keresztény ‒ és viszont ‒, a bibliai keresztyének katolikussá!
     Ezzel történetünk végére értünk. Befejezésül szeretnénk hálát adni, hogy Isten kegyelmes és irgalmas volt hozzánk és 1979 óta hat gyermekkel áldott meg bennünket: Michael, Gabriel, Hannah, Jeremiás, József, Dávid.
Szeretnénk röviden szólni arról a megszólításról is, melyet Istentől az Ő Igéjében kaptunk.
     Katolikus testvéreink! Szeretnénk bátorítani benneteket, hogy mélységeiben ismerjétek meg katolikus hiteteket, mely szent örökségként lett rátok bízva. A magatok és mások érdekében foglalkozzatok vele, hogy tudjátok, mit hisztek és miért hiszitek.
Vegyétek kézbe naponta a Szentírást és olvassátok! Ez, Isten sugalmazott és tévedhetetlen Igéje, mely számotokra íratott, miként a Katolikus Egy-ház állhatatosan tanította végig a huszadik század folyamán, de különösen a II. Vatikáni Zsinaton. Higgyétek amit olvastok! Mondjátok el másoknak!  Sajátítsátok jól el, hogy teljesebben élhessétek, biztonsággal és örömmel beszélhessetek róla! Apostolkodjatok!
A Biblia mellett vegyétek kézbe a Katolikus Egyház Katekizmusát is, és legalább egyszer olvassátok végig, elejétől a végéig. De nem csupán hitismereteket kell bővíteni, hanem életté kell váltani, készítsetek magatoknak „élettervet”, s abban kapjon helyet az imádság is. Olykor persze igen nehéz megvalósítani ‒ bár közel sem annyira ‒, mint imádság nélkül élni. Imádkozzátok el naponta a rózsafüzért!

(folyt. köv.)

A család

06)  https://youtu.be/J2B4PrMTgSw

AZ ENGESZTELÉS FEGYVERE

A három fegyveren kívül van a Boldogságos Szűzanyának még egy fegyvere, amelyet különös módon ezekben az időkben ajánl. Maga jön hirdetni, maga adja kezünkbe: az engesztelést.

Fatimai jelenéseinél a Szűzanya sürgeti az engesztelés művét. Nagy eszköz, erős fegyver az alázatosság, engedelmesség, a hűség, de sokkal na­gyobb az engesztelés! Az engesztelés olyan fegyver a Szűzanya gyerme­kei kezében, amellyel szemben a sátán tehetetlen. Nincs ellene fegy­vere, nincs amit szembefordítson vele. – Az engesztelésben tulajdonképpen az isteni Üdvözítőhöz emelkedünk fel, a Szűzanya az ő egyszülött Fia életével kapcsol össze. 

HOSTIA ÉS VICTIMA*

Az Úr Jézus volt az első ‒ az igazi engesztelő ‒, aki felajánlotta magát, életét, kínszenvedését és halálát engesztelésül a mi üdvösségünkért, hogy eleget tegyen a világ bűneiért. A legszörnyűbb kínokat választja, felfeszítteti magát a keresztre, hogy megmentse a bűnősöket. Megment­hette volna a világot egyetlen cselekedetével, hiszen a legkisebb tette, egyetlen szava is elegendő lett vol­na ahhoz, hogy az összes bűnért eleget tegyen és a megtérést kiesz­közölje. Mégis az Úr többet tett: mindent!Olyan áldozatot akart hozni, ami megragadja az emberek lelkét, bele­markol szívünkbe. Hagyja magát felfüggeszteni a fára, hogy ne csak Hostia, de Victima is legyen. Victima, amelynek vérét ontják!

AZ ÚR ENGESZTELÉSE FOLYTATÓDIK BENNÜNK

Ebben a szent engesztelésben, eb­ben a szent áldozatban részesedik mindenki, aki életét engesztelésül az Úrnak adja. Az engesztelő önfel­ajánlással, a hősi engeszteléssel az Úr Jézus engesztelése újraéled és tovább folytatódik bennünk. Szent Pál szerint a mi emberi életűnkben az Úr szenvedése tovább folytatódik és kiegészül. Életünk Krisztussal egybealvadt élet. Szenvedéseinkben az ő szenvedése folytatódik, mert Krisztus teste vagyunk. Ő a fő, mi pedig a tagok. És ha a Főben, Krisztusban a megváltás műve eze­ket a súlyos áldozatokat, szenvedéseket kívánta, nekünk is hozzá kell adnunk a mi szenvedéseinket. Ben­nünk folytatódik engesztelő áldozata, megújul, kiteljesedik, tökéletesedik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* lat. áldozat és engesztelő áldozat

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/14/minel-hamarabb-egett-a-templom-osszezuztak-a-szentek-szobrait-antifa-tuntetes-chileben/

A Chilében folyó szélsőbaloldali tüntetések immár közel húsz halottal jártak.

David Koenig@RadTradCatholi7

The final war between Good and Evil has begun and Antifa is at the front line

2 898

15:00 - 2019. nov. 9.

Twitter Ads-információk és Adatvédelem

2 466 ember beszél erről

 

A Magyar Nemzet írta meg, hogy az antifák a templom belsejét is feldúlták, ikonokat, szobrokat tettek tönkre, törtek össze, kéjjel, örömmel.

Kormányellenes tüntetők által felgyújtott kartonpapírokat távolít el egy nő az egyik santiagói templom bejáratánál 2019. november 1-jén. Chilében október elején kezdődtek zavargások, amelyek a santiagói metrójegyek árának emelése miatt robbantak ki. Ezt ugyan visszavonták, de a demonstrációk folytatódnak az alacsony nyugdíjak és fizetések, valamint az áram-, a gázszolgáltatás, az egyetemi oktatás és az egészségügyi ellátás magas térítési díjai miatt.

MTI/AP/Rodrigo Abd

A chilei antifa hallatott már korábban is magáról, amikor egy keresztény menetben kisgyermekeket és öregeket támadtak meg, s vertek össze.

Hogy pontosan mi történik most Chilében, azt majd megírják a szakértők, az elemzők. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem lesz több áldozat. S a templomokat, kegyhelyeket is békén hagyják. Éppen elég égett le az utóbbi időben.

A védőszent
     Nem mondtam meg neki, de én már tudtam, ki számára a favoritom. Két évvel korábban, nemsokkal azután, hogy katolikus lettem, részt vettem a Katolikus Tudósok Egyesületének egyik konferenciáján, ott ismerkedtem meg Germain Grisezzel, az ismert teológussal. A szombat esti díszvacsorán mellette és a felesége, Jeanette mellett ültem. Elmeséltem nekik a megtérésem összes izgalmát s azt is, mennyire fáj a szívem, hogy Kimberly ellenáll.
Mielőtt elváltunk, mindketten egymásra, majd rám néztek.
„Mi éppenséggel tudjuk, mi a teendő!” ‒ szólalt meg Germain.
     Nem egészen értettem, mi húzódik e mögött a meglehetősen rejtélyes megjegyzés mögött és kérdőn néztem rájuk.
Ők mesélni kezdtek Seton Szent Erzsébet Annáról: háziasszony volt, öt gyermek anyja, protestáns konvertitaként a Szent József Szeretetéről nevezett Nővérek rendjének alapítónője. Nemrég kanonizálták, elsőként a bennszülött amerikai szentek közül*.
     Azt is említették, hogy a sírja tőlük nem messze, a Maryland állambeli Emmitsburgban van.
Érdekes volt, amit Seton Szent Erzsébet Annáról beszéltek, de annyira nem ütött szíven, hogy a konferencia legfontosabb eseményének tartottam volna ‒ egy darabig.
     Egy héttel később csomagot hozott a posta. Látván, hogy „Germain és Jeannette Grisez” a feladó, gondoltam, valami katolikus kegytárgy lesz benne, ezért amikor tanulni mentem, fölvittem magammal és távol Kimberly gondterhelt tekintetétől nyitottam ki. Joseph Dirvin: Seton Szent Erzsébet Annáról írt életrajza volt.
Odaadtam a feleségemnek, és őt teljesen magával ragadta Seton Szent Erzsébet Anna személyisége. Őt választotta.

(folyt. köv.)

....................................
*Elizabeth Ann Bayley Seton 1774 New York, †1821. Nevéhez fűződik a szegények és szinesbőrűek számára nyitott katolikus iskolák intézménye. 1963. március 17-én boldoggá, 1975. szeptember 14-én szentté avatták.

AZ ALÁZATOS TALPRA ÁLL

Sokszor félünk attól, hogy gyengék vagyunk, hogy a kísértésben elesünk. Itt-ott nagyobb hibákat, bű­nöket is elkövetünk, s ilyenkor el­keseredünk, elkedvetlenedünk: úgy­is hiába, nem boldogulunk! A ke­vély ember beszél így. A kevélység többnek kép­zeli magát, mint ami valójában. Azt gondolja, hogy ő már nem is eshet el. És amikor meg kellene alázódnia gyöngeségében, a gőg nem engedi, hogy igazán alázatosan az Úrhoz meneküljön. Aki elkedvetlenedik hibáiban, bukdá­csolásaiban, kiengedi kezéből a Szűzanya fegyverét. Ezért fonnyad a lelke, ezért nem tud talpra állni. De ha alázatos volna, az egész mennyei udvar odasietne és a Szűzanya vol­na az első, aki segítséget nyújtana neki. 

AZ ENGEDELMESSÉG FEGYVERZETE

2. Ebben a nagy harcban, amit a sátán ellen folytatunk, jól kell for­gatni az engedelmesség fegyverét! Csak az önhitt, engedetlen ember kerül könnyen a gonosz lélek hatalmába. Aki a Szűzanya engedel­mességét éli, ne féljen attól, hogy eltéved, hogy Istentől elszakad. Az engedelmesség, Isten akaratába való kapaszkodás. Aki Isten akaratát teszi élete törvényéül, az nem szakadhat el tőle. Lehet, hogy hibázik, vétke­zik, de azonnal visszatér az Úrhoz, és újra Isten akarata szerint rója az Úr útjait. Az engedelmesség az Isten erejét közli, az isteni akarat energiáját adja. 

AKARATÁTVITEL-ÁTVÉTEL

Emlékezzünk vissza gyermek- és diákkorunkra, milyen különböző ne­velőink, tanáraink voltak. Ha egyi­kük azt mondotta: szeretném, ha ezt vagy azt megtennétek, elkészítené­tek – csak immel-ámmal tettük meg. Ha ellenben szigorúan megkö­vetelték, akkor mindenki en­gedelmeskedett. Az engedelmesség­ben erő átvétel, akarat átvétel van. Lelkemet odanyújtom Istennek, hogy akarata hassa át és ezzel erősítse az én akaratomat. Az engedelmes­ség a Szűzanya akaratával való egyesülés is. Kövessük az Ő példá­ját, aki azonnal igent mondott az angyal szavára. Ha így teszünk, erő­sek, legyőzhetetlenek leszünk a go­nosszal szemben.

A HŰSÉG FEGYVERZETE

3. Forgassuk a harmadik fegyvert is, a hűséget! Hűségben kitartani a jó Isten és a Szűzanya mellett. Er­re rá kell nevelni magunkat! A hűség abban áll, hogy ha megindu­lok, többet nem fordulok vissza. Ha egyszer a Szűzanyához kapcsoltam életem sorát, nem tágítok tőle. Ha a jó Istennek ajánlottam fel életemet: szentségben, tisztaságban, szeretet­ben, nemcsak addig teszem, míg a szeretet tüze lángol, nemcsak addig, míg a nehéz idők szinte kényszeríte­nek az engesztelésre, hanem egész életemet hűségesen engesztelésben töltöm el. A Szűzanyával való kap­csolatunk ennek a hűségnek a biz­tosítéka. Aki Vele él, az erősödik, növekszik a hűségben. A hűséges lélekhez hiába közelít a sátán. A hűség pszichológiája ez: soha még csak szóba sem áll a gonosszal.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Isten együtt érző szánalmában

     Egy olyan világban, ahol az emberek szomjazzák a teljes életet, de eltávolodtak a forrástól és azzal vannak elfoglalva, hogy "ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, és nem tartják meg a vizet" (Jer 2,13), íme maga a forrás indul el, hogy szomjukat csillapítsa. Mert Isten Országa egy olyan pásztor jelenlétéből születik, aki mindent otthagy, hogy együtt érző tekintete megtalálja az elveszett bárányt (vö. Lk 15,3-7).
     A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
     Nem elegendő azonban az elveszett bárány megtalálása, a báránynak is együtt kell működnie a saját kimentésében. A "mentési útvonal" pedig, a megtérés szándéka, a bűnbánat és a hála! A Jó Pásztor Édesanyját küldte, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa a kihűlő, elhidegülő szíveket és fénycsóvájának ragyogása által biztos irányt mutasson, az Isten Békéje, a Szeretet társadalma és az Üdvösség felé!

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/22/otezer-kopt-csalad-kitoloncolasat-tervezi-nemetorszag/

Te kit választottál?
„Kit választottál védőszentednek?” ‒ kérdeztem Kimberlytől egészen véletlenül a nagyhét közepén.
„Miről beszélsz?” ‒ nézett rám értetlenül.
     Így hát elmagyaráztam.
„Amikor megbérmálnak, bérmanevet választhatsz, mely általában annak a védőszentnek a neve, akit közel érzel magadhoz. Amikor én katolizáltam, én Szalézi Szent Ferencet választottam!”
Kimberly mintha még most sem kapcsolt volna.
„Miért őt?” ‒ kérdezte.
„Azért, mert Szalézi Szent Ferenc épp akkor volt Genf püspöke Svájcban ‒ magyaráztam ‒, amikor Kálvin letérítette az embereket a katolikus hitről. Ahogy Szalézi Ferencről olvastam fel-fedeztem, hogy olyan hatékony szónok és hitvédő volt, hogy szentbeszédeivel és röpirataival, több mint negyvenezer kálvinistát vitt vissza az Egyházba. Ebből arra következtettem, hogyha akkor ennyit volt képes visszavezetni az Egyházba, akkor most egyet még visszavezethet!
Azon kívül Szalézi Szent Ferencet a katolikus sajtó védőszentjének is nyilvánították, és mivel kereken tizenötezer könyvem van, természetesnek tűnt, hogy őt válasszam.
„Azt hiszem, ezt át kell imádkoznom! ‒ fordult el Kimberly vágyakozó, de kissé bizonytalan tekintettel ‒ aztán meglátom, hogy eszembe juttat-e valakit az Úr!”
     A feleségemen látszódott, hogy bár elindult az „úton”, olykor mégis elege volt az egészből!

(folyt. köv.) (Scott Hahn könyvei)

Isten együtt érző segítségében

     Az Istenanya üdvtörténeti szerepét, anyai aggodalmát indokolni látszanak a Szentírás egyes helyei is, mely szerint az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben.
     Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!
     Ám az idők jeleiből úgy tűnik, hogy az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem! Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben − eddig soha nem látott módon − és rendkívüli eszközökkel segítse gyermekeit és győzelmes harcra mozgósítsa, nagy megtisztulásra készítse elő az egész emberiséget! A feladat világméretű és történelmi léptékű! Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik és egyre világosabban rajzolódnak ki az akadályok, de a megvalósulás kontúrjai is.
     A Szeretetláng Lelki Napló reménykeltő szavai: »Szeretetlángom már kezd gyújtani, de a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-fel villanó, eget s földet bevilágító fényességét...« (vö. II/101)

SZŰZ MÁRIA FEGYVEREI

Melyek a Szűzanya fegyverei a gonosz lélek ellen?

1. Elsősorban a mélységes alázata. A sátán lelkületét a gőg jellemzi. Lucifer az első, aki felfuvalkodott, gőgös volt és ezért a mélybe zuhant. A Szűzanya az ő mély alázatával von­ta magára Isten kegyelmét, szeretetét; ez az oka, hogy Isten őt választotta egyszülött Fia édesanyjául.

2. Másik fegyvere a feltétlen en­gedelmesség. „Fiat mihi! – Legyen nekem a te igéd szerint!” mondja Szűz Mária. Abban a pillanatban, amikor megtudja, mit kíván tőle Is­ten, készségesen aláveti magát szent akaratának. „Non serviam! – Nem fo­gadok szót!” ‒ mondja a sátán. Ellen­kezéssel van tele a lelke! Ezért is­merjük meg a mai idők lázadó szel­lemében a gonoszlélek munkáját. Ha semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy az engedetlenség zavarja meg az Isten békéjét; akkor is rá­ismernénk a mai korszemem kiala­kulásában Lucifer kezére.

3. Harmadik fegyver a Szűzanya hűsége Isten iránt. Hűséges, kitartó Isten szolgálatában. Nemcsak egyszer mondta: „Ecce ancilla Dominill”, hanem egész éle­tén keresztül éli. Láthatjuk az evan­géliumból, hogy hűséges marad egé­szen a kereszt tövéig. Nem ijed meg és nem fél attól, hogy őt is elfog­ják, halálra viszik, hűségesen kitart utolsó leheletéig. – A bukott an­gyalok hűtlenek voltak. Sokáig él­vezték Isten boldogító látását, a kegyelem állapotának boldogságát. De nekik is ki kellett állniok a hűség próbáját. A próbát nem állták meg, gőgből hűtlenek lettek, és maguk szakadtak el Istentől.

A Szűzanya gyermekei és a sátán közötti harcban nekünk is ezt a hár­mas fegyvert kell forgatni!

AZ ALÁZATOSSÁG FEGYVERZETE

1. Magunkra kell öltenünk az alá­zatosság fegyverzetét. Senki se le­gyen olyan elbizakodott, gőgös, hogy ezekben a nehéz időkben magában bízzon. Senki sem, olyan erős, hogy egymagában megállja a helyét, hogy hősiesen tudjon harcolni egyedül. De ha alázatos, ha a Szűzanya alá­zatossága az ő lelkét is ékesíti, ak­kor a jó Isten minden kegyelmet megad neki.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

­

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/28/templomgyujtogatasok-miatt-idozitett-bomba-lett-etiopia/

Mondd meg nekik!
     Elrepültem Kaliforniába, ahol a Catholic Answers által szervezett országos hitvédelmi konferencián tartottam előadást. Az ott lévők közül sokan hallották a szalagot, és mind Kimberlyről érdeklődtek. Az előadásom befejeztével föltett első kérdés valahogy így hangzott:
„Scott, mindnyájan hallottuk a néhány hónapja önnel készült szalagot! Mondja el, hol tart a felesége a katolizálásban?”
Kínos volt, mert meg kellett mondanom, hogy nem tudom.
     Aznap este még fölhívtam Kimberlyt. Elmeséltem neki, hogy a konferencia résztvevői mind hallották a szalagot, és mennyire kíváncsiak, hogyan gondolkodik most. Megkérdeztem, van-e valami amit el akar mondani? ‒ Arra azonban amit válaszolt, aligha számítottam.
„Mondd meg nekik” ‒ válaszolta némi szünet után ‒, hogy amikor tegnap, hamvazószerdán átjöttem Steubenville-be, a kocsiban sokat töprengtem és imádkoztam és világossá vált, hogy Isten most húsvétkor hazavár. ‒ Egy hosszú percen át egyikünk sem bírt megszólalni. Aztán folyni kezdtek a könnyeink, hálát adtunk és örültünk.
Hamarosan mindenki tudta a konferencián.
     Megbeszéltük, hogy Kimberlyt a jolieti Szent Patrik templomban 1990 húsvét vigíliáján fogadja vissza az Egyház. (Az időzítés enyhén szólva ironikusnak tűnt; öt évvel azelőtti katolizálásom legkorábbi időpontjául 1990-et jelöltük ki. A nekem szánt időpont íme a feleségemé lett.)
Időnként elemi erővel tört ránk az öröm, hogy Kimberly visszafogadása máris megtörténik; mindketten különös módon átéreztük a nagyböjt bűnbánati lelkületét. Így még sose ünnepeltük a Nagyhetet. újra boldogok voltunk!

(folyt. köv.)

SZŰZ MÁRIA LELEPLEZI A SÁTÁNT ÉS ERŐT AD

A Szűzanya hű gyermekei szóba sem állnak a sátánnal, de ha hűtlenek, akkor a sátán tábo­rába pártolnak át. Az égi Anya azonban nem engedi, hogy a gyer­mekei könnyen elszakadjanak tőle, mert megmutatja és leleplezi a sátán kísértéseit, rámutatva, mit kell tennie a léleknek, hogy tőrbe ne essék. Mária erőt ad, hogy amikor megismertük a kísértést, a bűnalkalmat, legyőzzük azt és elforduljunk tőle. Ha vele együtt élünk, a lelkünkbe önti azt az érzelmet, ami az ő Szeplőtelen Szívében van: a teljes elfordulást minden bűntől. 

A SÁTÁN FÉLELME MÁRIÁTÓL

Bármennyire gyűlöli is a gonosz a Szűzanyát, mégis fél tőle. Nagy har­cot, elkeseredett küzdelmet folytat az Istenanya és gyermekei ellen, pedig ismeri hatalmát. Jobban fél a Szűzanyától, mint az összes embertől és az összes angyaloktól együttvéve. Tudja, hogy Isten minden hatalmat, minden ke­gyelmet kezébe adott. Sőt vannak szentatyák, akik azt állítják, hogy a gonosz lélek jobban fél Máriától, mint Istentől, mert ha Isten győzi le a sátánt, abban megnyugszik, mivel Isten felette áll, de ha em­beri teremtmény győzi le, az száz­szoros megaláztatás a részére.

MÁRIA MEGSZÉGYENÍTI A SÁTÁNT

A sátán nemcsak fél, hanem meg is szégyenül a Szűzanyával szemben, aki magát „arcilla Domini"-nek* ne­vezte. Jobban megszégyenül így, mint amikor Szent Mihály az égből a pokolra taszította. Boldog Grignon azt mondja, hogy a Boldogságos Szűzanya egyetlen sóhajától – amelyet egy lélekért Isten elé bo­csát, – jobban fél a gonosz lélek, mint az összes szentek imáitól, mint a legnagyobb kínoktól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) ________________________

* Az Úr szolgáló leánya

Isten segítő szeretetében

      A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját."  Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért. Ez az édesanyai segítőkészség áll a Mária-jelenések céljai mögött. Az Isten, aki együtt szomorkodik az emberi történelem drámáján, az emberiség szenvedései és lelki esendőségén a világ oltárává tette Fatimát, sőt megvalósításához adta a Szeretetláng többletkegyelmét. Mert Isten letekintett a szenvedő emberiségre.

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/12/02/imadkozo-keresztenyeket-oltek-meg-burkina-fasoban/

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 6
A kegyelem átható melegében
     1987. augusztus 7 -én megszületett harmadik gyermekünk, egy gyönyörű kislány. Ez a baba élő jelképe volt az imádság erejének, és tanúskodott a nagy fájdalmak és küzdelmek közepette is megingathatatlan szeretetünkről.
Hannah keresztelőjére úgy mentem el, hogy még azt sem tudtam, nem szólít-e föl a pap: „Legyen szíves üljön oda, Mrs. Hahn, míg én itt megkeresztelem a gyermekét.” De nem így történt. Amikor bementünk, Monsignor Bruskewitz üdvözölt és kedvesen megkért, hogy csinál-jak és mondjak mindent, amit jó lelkiismerettel tudok. Bár a Mindenszentek litániája alatt csöndben maradtam, és legbelül azzal sem értettem egyet, amit a keresztségről mondott, azonban a liturgia szépsége teljesen ámulatba ejtett. Őszinte buzgalommal kapcsolódtam bele. Váratlanul ért a keresztségi liturgia szépsége. Csupa olyasmi volt benne, amit én is imádkoztam volna a kislányomért! Egyszer csak, alighogy a pap befejezett egy hihetetlenül szép könyörgést a gyermekünk-ért, a pillanat igaz örömének hatása alatt megszorítottam Scott kezét, ő pedig vissza szorított. (Később kiderült, mert attól félt, azért kapaszkodom, nehogy kirohanjak.)
     Végül a Monsignor egy „Amen”-nel fejezte be a könyörgést, és belőlem is kitört az amen! Egyszerűen nem tudtam magamban tartani. (A presbiteriánusoknál nem szokás!)
A Monsignorral együtt mindnyájan nevettünk! Rég nem érzett boldog melegség töltött el.
     A Szent Bernát templomból távozóban Isten fontos dolgokat művelt bennem, és így szóltam Scotthoz: „Tudom, hogy ez a mai nap fordulópont számomra!” Valójában, nem az egyetlen, de fontos fordulópont volt.
Kimberly négy évvel később követte férjét! Az igazság fájdalmas, de kitartó keresése után, mindketten a Katolikus Egyház közösségében találták meg a legnagyobb kincset, a feltámadt Krisztust, aki tanít, megbocsát minden bűnt, meggyógyítja a szív minden sebét, felemel a legnagyobb bukásokból, és az öröm teljességére vezet a mennyországban.

(folyt. köv.)

AZ UTOLSÓ IDŐK APOSTOLAI

A harc fennáll: Isten ellenségeske­dést vetett a sátán és a Szent Szűz között, a sátán ivadéka és a Szűz­anya gyermekei között. Ez az ellenségeskedés bennünk folytatódik, bennünk teljesedik ki. Az utolsó időkben megkétszereződik ugyan a sátán ereje, de a jók hatalma is. Boldog Grignon mondja: a legjel­lemzőbb sajátsága az utolsó időknek, hogy a Boldogságos Szűzanyának buzgó, lánglelkű apostolai támadnak. Az utolsó idők jegye lesz, hogy a Szűzanyát nagyon tisztelik, szeretik, a lelkek együtt élnek, egybeolvadnak vele. Ez is egyik jele, hogy a világ a végső harc felé közeledik, mert összeütközik a sátán a Szűz­anya gyermekeivel.

AZ ELLENSÉGESKEDÉS

Ez az ellenségeskedés Isten rende­léséből, Isten akaratából az emberi­ség történelmében kezdettől végig vonul. Azzal kezdődött, hogy Isten a Boldogságos Szűzanyát kivonta a bűn hatása alól, szeplőtelenségével, ami annyit jelent, hogy a lelke soha, egy pillanatra sem volt a bűn uralma alatt. Nem volt hatalma felette a gonosznak. Ő az egyetlen az Üd­vözítőn kívül, akire a sátánnak semmiféle befolyása nem volt és nem is lehetett. Ez ad okot a sátánnak a legnagyobb gyűlöletre. Ez az oka annak is, hogy a Szent Szűz valamennyi angyal fölé emelkedett, mint az egek királynője. Némely szentatya szerint a Szűzanyának ez a kiváltsága volt az oka annak, hogy Lucifer Istentől elpártolt. Ő volt a teremtés koronája, s amikor Istenre nézett, látta, hogy ő áll Istenhez a legközelebb. Ezért is ragadta el a gőg. Mária mint ember, alatta állt, de mint Istenanya, már fölötte. Ezt nem tudta elviselni. Az Anyaszentegyház erre a magyarázat­ra vonatkozóan nem foglal állás­pontot, de az bizonyos, hogy a Boldogságos Szűzanyának szeplőtelen tiszta­sága az oka annak, hogy a gonosz lélek kérlelhetetlenül gyűlöli Őt, ámde tehetetlenül áll szemben hatalmával ás tisztaságával.

SZŰZ MÁRIA ELLENKEZÉSE

Azonban nemcsak a gonosz lélekben él az ellenségeskedés, hanem a Szűzanyában is. Az ő szeplőtelen tisztasága semmitől sem irtózik annyira, mint a bűntől. Semmi sem esik tőle olyan távol, mint Isten megbántása, mint a gonosz lélek mesterkedése. Lelkében ellenkezés és gyűlölet van minden bűn és go­nosz ellen. Amilyen gyöngéd és jó­ságos mi irántunk, olyan kérlelhetetlen gyűlölettel, megvetéssel for­dul el minden gonosztól, rossztól és a pokoltól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/12/04/megoltek-mert-megvedett-egy-not/

Isten együtt érző szeretetében

     "Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon" (1Jn 4,16-17).
     Az egész üdvtörténet folyamán Isten mindig kereste az ő népét, hogy átadhassa és részesítse őket az Ő békéjében, kiáraszthassa rájuk szeretetét, mely Isten irgalmas szívéből fakad, és a remény hangjaként tört be a tévúton járó békétlen történelembe: "Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket." (Jer 3,15). Az ígéret, valójában csak az Üdvözítő Jézus Krisztusban valósult meg, aki a Béke Királya.
     Jézus az emberek városaiban járt-kelt és együtt érzően tekintett rájuk "Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." (Mt 9,36). Csak a szívekben olvasni tudó tekintet láthatja meg a sokaság belső eltévelyedését, és engedte, hogy eltöltse őt a szenvedő emberiség iránti együttérzés.
     Isten, mint szerető Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi évszázadokban újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3).

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így a következő időpont: 

január 31-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 5

A protestantizmus megkötözöttségében
     Már-már arra gondoltam, hogy elválunk, de féltem Istent megsérteni és attól, hogy emiatt a pokolra kerüljek. Éreztem, hogy valamiképp van remény ‒ nem Scott miatt vagy miattam, hanem azért, mert Isten hűséges. Az Úr valahogy majd csak irgalmas lesz hozzám ‒ és Scotthoz is ‒ nap nap után, hogy megkapjuk a szükséges kegyelmet ebben a nehéz, ínséges időben.
     Scott nagy élvezettel élte katolikus életét (bár nem kérkedett vele). Ha imádkozott, keresztet vetett. Volt egy feszület az irodájában. Egyszer véletlenül hallottam, amikor az Üdvözlégyet mondta egy barátjával.
     Nagyon mélyen érintett, hogy nem tudok örülni megváltottságomnak. Imanaplómban újra és újra föltettem a kérdést az Úrnak: „Miért nem tudok örülni megváltottságomnak? Tudom, hogy meg vagyok váltva. Ugyanakkor Scott föl se teszi ezt a kérdést, és ő miért tud örülni annyira? Igen, neki ott volt az Oltáriszentség!” Nagyon makacs voltam ‒ ez a legmegfelelőbb szó.
     Egyszer az egyik katolikus barátnőm értem könyörögvén, megemlítette, hogy az Úr azt mondta neki: számunkra „Krisztus megtöretett Testének apostolsága” adatik. Nem értettem, de a magányosságunk gyötrelmei emlékeztettek a reformáció okozta szakadások szomorúságára és fájdalmaira. És ez elgondolkodtatott, hiszen nap nap után határozottan éreztük, micsoda dúltság jellemzi a családokat a reformáció óta. És magunk is megéltük, mennyire fájdalmas az egység hiánya.
     Férjemmel ketten aktivisták lettünk, s ez a kötelék nagyban segítette, hogy együtt tudjunk működni. Az abortusz és a pornográfia elleni közös küzdelemben együtt éltünk meg a sikereket, és házasságunk erősödött a közös szolgálattól is, meg attól is, hogy közös barátokat szereztünk.
Segített abban is, hogy kívülről tudjuk szemlélni magunkat.

(folyt. köv.)

Isten, ember iránti szeretet-vágya

     Az ember állandó törtetése – szeretet keresés. Ezt keresik a család körében, ezt keressük az emberek nagyobb közösségében miként (és leginkább) az Isten és ember kapcsolatában.
     a) A jóságos Isten – életigényünk: „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (Zsolt. 41,2). Minden jóval eltölt és ezért emelkedik Felé az ember lelke.
     b) De a legnagyobb jóság – a megtestesülés kegye. Ebben történik meg, hogy az ég a földre száll, hogy a föld embere az egek szeretetében éljen. Az Ige földre szállásában azonban döntő szerepet talál az – Édesanya… – Az embernek égbeemelkedésében is erős szerepet talál – a földön mellénk álló Édesanya. Jól jegyezd meg: akinek Fia a Megváltó, annak szeretett „gyermeke” – a megváltott ember.
     Amit megszerzett az isteni Fiú, azt diadalra segíti az Istenanya. – Így nekünk Mária, Anyánk a földön. 

(Vö. Dr. Marczell Mihály: Május Királynője II/1 nyomán)

A mai idők jelei

     Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben ebből mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.)
     Az Egyház 1531-től kezdődően tízenhárom (jelentős) Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1531: Guadalupe, Mexikó, 1696: Máriapócs, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1879: Knock, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1953: Szirakúza, 1961: Szeretetláng.
     A Mária-jelenéseknek három csoportja van: az elsőhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejeződött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerősítette.
     A másik csoportot képezik a problémás, a vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed.
     A harmadik csoportot a hamis jelenések képezik, amelyeket az egyházi hatóság megvizsgált és zavarosnak, az Egyház tanításával ellentétesnek ítélt. Ezek lehetnek jóindulatú kitalációk, megszállottságból eredő íráskényszer eredménye, esetleg kifejezetten a katolikus hitet, vagy a hiteles jelenések iránti bizalmat megrendíteni szándékozó ellenséges provokációk.
     A valódi Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak:
1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nem egyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét.
2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lelkek valós helyzetével, sorsuk lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15).
3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20).
4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20).
5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak.
Fontos tudnivaló, hogy az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Összességében azonban a szentségi (az evangéliumi) életre kívánnak minden embert vezetni.

(vö. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger,  2000)

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 4

Apám sugalmazott jótanácsa
     1986 karácsonyán tudtuk meg, hogy újabb gyermekünk fog születni. Az Úr sugallatára a „kiengesztelődés gyermekének” neveztem el.
„Ó, Istenem” ‒ mondogattam ‒, „azt jelenti ez, hogy katolikus lesz és nekem is katolikussá kell lennem?” ‒ S rögtön imádkozni kezdtem.
     Utána azon gondolkodtam el, milyen módon lesz ez a gyermek megkeresztelve. Kritikus helyzet volt ‒ magam hittem a gyermekkeresztségben, de egy olyan, felekezethez nem tartozó gyülekezetbe jártam, mely nem hitt benne. Mindig arról álmodtam, hogy apám kereszteli meg a gyermekeinket, de nem tudtam elképzelni, hogyan válhat ez valóra. Isten volt hozzám oly kegyes, hogy ezúttal megóvott a Scottal való vitáktól. Beláttam, hogy Scott a család lelki irányítója, és jobbnak láttam, ha beletörődök, hogy a gyermek katolikus keresztségben részesül; ami végül igaz békével ajándékozott meg azzal a hatalmas meglepetéssel együtt, amelyet Scottnak okoztam, amikor csöndben megkértem, hogy a gyermek megszületésekor tegye meg az előkészületeket Monsignor Bruskewitz-al a keresztelőre.
     Közvetlenül a kislányunk megszületése előtt volt egy fontos beszélgetésem apámmal. Nála mélyebben hívő embert keveset ismerek. Tényleg ilyen apára volt szükségem, hogy elvezessen mennyei Atyámhoz. Apa megérezte a szomorúságot a hangomban.
„Kimberly ‒ kérdezte ‒, szoktad-e mondani azt az imádságot, amit én nap mint nap elmondok: Uram! Megyek ahova akarod, hogy menjek; teszem amit akarsz, hogy tegyek; mondom amit akarsz, hogy mondjak, és lemondok, amiről akarod, hogy lemondjak”?
„Nem, apa, mostanában nem szoktam mondani!” (Nem is sejtette, hogy még mindig micsoda fájdalommal tölt el, hogy Scott katolizált.)
„Nem?!” ‒ mondta őszinte megdöbbenéssel.
„Apa, én attól félek, hogyha imádkoznám, az egyet jelentene a katolizálással. Én pedig nem leszek római katolikus!”
„Kimberly nem hiszem, hogy azt jelentené, hogy római katolikus leszel, hanem azt jelenti: vagy Jézus Krisztus az ura életednek, vagy nem Ő az! Ne akard meghatározni Istennek, hová vagy hajlandó elmenni Vele, és hová nem. Azt mondd el neki, hogy hallgatsz Rá! Ez sokkal fontosabb, minthogy római katolikus leszel-e, vagy sem,
máskülönben megkeményíted a szíved az Úrral szemben. Amíg nem tudod elmondani ezt az imát, imádkozz a kegyelemért, hogy sikerüljön elmondanod. Szívedből hódolj meg előtte ‒ bízhatsz benne!”
     Apám szavai nagy hatással voltak rám! Olyan érzésem volt, mint amikor gyermekkoromban megfogta a kezemet.
„Istenem, add meg a kegyelmet, hogy el tudjam mondani azt az imádságot” ‒ imádkoztam naponta, 40 napon át. Közben féltem, hogyha elmondom azt az imádságot, megpecsételődik a sorsom, kidobhatom az agyam, és mint egy idióta követhetem Scottot a Katolikus Egyházba.
     Végül eljutottam odáig, hogy mondjam ezt az imádságot, Istenre bízva a következményeket. És érdekesmód rájöttem, hogy én készítettem magamnak a kalitkát, az Úr pedig nem bezárta, hanem kinyitotta az ajtaját, hogy szabaddá tegyen. Megdobbant a szívem. Most már újra szabadon hozzáfoghattam tanulni és próbálkozni, némi örömmel kutatni kezdhettem dolgokat. Most már mondhattam: Igen Istenem, nem így terveztem el az életemet, de jó lesz, amit te álmodsz meg számomra. Mi a szándékod a szívemmel, a házasságommal, a családunkkal? Tudni akartam. (folyt. köv.)

A SÁTÁN KEZE

Kétségtelen, hogy ez a mostani összecsapás is a gonosz lélektől származik. Látjuk ezt nemcsak Emmerich Katalin látomásából, amelyről szó volt, hanem abból a szellemből is, ami ma betölti a világot. Magát a sátánt nem látjuk, de ármányko­dását, keze művét a világ esemé­nyeiben felismerjük.

A jó Isten nem engedi, hogy a sátánt a maga valóságában lássuk, mint ahogyan az angyalokat sem láthatjuk. A gonosz lélekről, a bukott angyalokról nagyon keveset tudunk. Olyan nagy hatást tenne ránk a go­nosz lélek testi szemeinkkel való látása, hogy nem tudnánk itt a föl­dön tovább élni a  borzalomtól. Annyira megrázna, megdöbbentene ez a szörnyű látvány, hogy halandó testben nem tudnánk azt elviselni. 

KÖZVETÍTŐ KÖZTÜNK ÉS MÁRIA KÖZÖTT

A jó angyalok világába sem pillant­hatunk be Ezzel a boldog világgal azonban közvetlen kapcsolatban va­gyunk, hiszen a Gondviselés mind­annyiunk számára rendelt valakit a jó angyalok közül, hogy őrizzen, vi­gyázzon ránk, kísérjen, segítsen ben­nünket ebben a harcban. Nem tud­hatjuk, ki az őrangyalunk, vajon Isten trónusai, erők, hatalmasságok, kerubok vagy szeráfok csoportjából való-e a mi élet-társunk? Ki az, aki vigyáz reánk, inspirál, harcol ve­lünk? Egy bizonyos, hogy a Boldog­ságos Szűzanyát nagyon szereti, hűséges gyermeke, hiszen Mária az angyalok Királynője. Az angyalok valamennyien a legnagyobb készséggel alávetik magukat uralmának; hűséggel, örömmel szolgálják őt, ellesik minden gondolatát. Hogy a Szűzanya bennünket szeret, ránk gondol, azt őrangyalunk súgja nekünk, közli velünk. Ha mi az égi Anyához fohászkodunk, segítségét kérjük, ezt is ő közvetíti. Összekötő kapocs az őrangyal a Szűzanya és a mi szívünk között.

AZ ANGYALOK LÉGIÓI KÜZDENEK VELÜNK

Bizonyos, hogy a mi őrangyalunk a Szűzanya révén sokszor egész hadsereggel oltalmaz bennünket. Az idők vége felé a gonosz lélek mun­kája megkétszereződik, az egész po­kol fellázad ellenünk, de ugyanak­kor a Szűzanya segítségünkre hozza az egész mennyet.

Az angyalok egész légiója küzd velünk! Nem va­gyunk egyedül! Nálunknál hatalma­sabb erők küzdenek, hogy a kísér­tés hevében, a nehéz küzdelemben ­diadalra jussunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 3
A protestantizmus megkötözöttségében
    Én mást gyászoltam, mint Scott. Azon keseregtem, hogy soha többé nem lehetek lelkipásztor-feleség, amiről egész életemben álmodtam. Nem láttam, milyen szerepem lehetne Scott hivatásában, újabban azt mondta, kispapokat szeretne oktatni; korábban terveztük, hogy majd tanácsadást tartunk fiatal jegyespároknak, de ilyesmi a katolikus szemináriumban nem létezik.
És talán apróságnak tűnik, de irtóztam a gondolatától is, hogy az otthonunkban esetleg mindenféle kegytárgyak álljanak halomban. Amikor az egyik barátunktól többek jelenlétében kaptunk egy keresztet, megszólalni se bírtam.
Szerencsére Scott elvette tőle: „Tudom is, hol lesz a helye ‒ mondta ‒ ahol olvasni szoktam.”
Kedves barátainknak fogalmuk sem volt róla, micsoda fájdalmat okoznak nekem ezzel. És még csak azzal sem enyhíthettem rajta, hogy elmondjam valakinek.
     Nem tudtunk többé mélyebben elbeszélgetni teológiai kérdésekről úgy, hogy kölcsönös gyomorgörcsöt ne okoztunk volna egymásnak. Azelőtt Scott volt a legjobb barátom, akivel megoszthattam, ha bántott valami. De most hogyan fordulhattam volna hozzá, amikor legtöbbször éppen ő okozta nekem
akaratlanul is a fájdalmat?
     És Scott sem lett volna annyira magányos, ha mellette vagyok, de nem tudtam és nem is akartam könnyíteni rajta, elvégre ő döntött így, és nyögte a következményeit.
Lényeg, hogy a férjem rettenetesen magára maradt. Hozzám hasonló okok miatt sok protestáns barátja szóba sem akart állni vele, nem értették meg őt és szakítottak vele.
     Gyötrelmes volt a külön-külön magányunk. Azelőtt együtt tanultunk, együtt küszködtünk különböző szövegekkel, s közben tanultam tőle, mert igen jó megközelítései voltak. Most pedig nem voltam hajlandó meghallgatni a felfedezéseit, és nem tudtam vele örülni, hanem mindig rettegtem, hogy belemegy a részletekbe és én hallani sem bírom. Scott azt állította, hogy ő a Biblia révén jutott el a katolikus hitre. De az én hitemnek is a Biblia volt az alapja!
”Mi az igazság oszlopa és alapja?” ‒ vetette oda egyszer.
”Isten Igéje!” ‒ válaszoltam gyorsan.
”Akkor miért mondja Szent Pál a 1Tim 3,15-ben, hogy az Egyház? Mondd, miért nem ér el ez a kijelentés a protestánsok lelkéig?”
”Ez csak a te katolikus Bibliádban van így, Scott!” ‒ állítottam. Erre ő kinyitotta az én Bibliámat, és valóban benne volt, melyet emlékeim szerint addig sose olvastam.

(folyt. köv.)

„KIS BÉKESZÜNET KÖVETKEZIK”

A Boldogságos Szűzanya megígérte Fatimában, hogyha nagyon buzgón engesztelünk, ha az ő tisztaságos, jóságos Szívével egyesülve élünk és engesztelő áldozatunkat így nyújtjuk a mennyei Atyának, akkor elkövetkezik a Szűzanya Szeplőtelen Szívé­nek győzelme és utána a békeszünet. Sok szenvedés után tehát várhatjuk azt a boldog kort, amelyről a jövendölések beszélnek. De ez is feltételekhez van kötve. Attól függ, hogy az engesztelők tábora elég erős, elég nagy lesz-e ahhoz, hogy a jó Isten igazságosságát kiengesz­telje azért a tengernyi bűnért és gonoszságért, amely égbe kiált bün­tetésért. Ezért erőlködik tehát a sá­tán és igyekszik az engesztelést meghiusítani. Nem is csoda, hogy ennyire erőlködik, hiszen egészen elönti lelkét az irigység és gyűlölkö­dés ellenünk. Át akarja húzni Isten terveit. Meg akarja akadályozni Is­ten gondolatainak megvalósulását bennünk. Az isteni hatalommal azonban nem tud szembeszállni. Ép­pen akkor, amikor legjobban eről­ködik, válik az isteni Gondviselés eszközévé. 

„ELLENKEZÉST VETEK...”

A jó Isten a sátánnal szemben a Boldogságos Szűzanyát ruházta fel hatalommal és kegyelemmel az idők kezdete óta. Az ellenségeskedés a Szent Szűz és a sátán között nem most kezdődött, nem is akkor, mi­kor a Boldogságos Szűzanya meg­született, hanem akkor, amikor a bűn a világra jött. Az emberiség életének kezdetén mondta az Úr, midőn az ősszülőket kiűzte a para­dicsomból: „Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fe­jedet, te pedig a sarka után lesel­kedel.” (Ter 3,13.) Ez az ellen­ségeskedés, amelyet Isten a Boldog­ságos Szűz és a sátán között létre­hozott, fenn fog állni a világ vé­géig. Mindvégig ellenségeskedés lesz a sátán és a Szűzanya között, a sá­tán ivadéka és az ő gyermekei kö­zött.

A VÉGSŐ KÜZDELEM FELÉ

Ez az ellenkezés egyben jövendölés is. Azokra az utolsó időkre vonatko­zik, amikor ez a harc, ez az össze­csapás a sátán ivadéka, csatlósai és az Isten harcosai, a Szűzanya gyer­mekei között a legerőteljesebb lesz. Ez a harc napról-napra fokozódik egészen az utolsó felvonásig, az An­tikrisztus idejéig. És ha közben jön is a rövid „békeszünet", a sátán azt is arra használja, hogy még jobban  összegyűjtse azokat, akik az ő hívei, hogy annál erőteljesebben törjön ki azután a gonosz végső küzdelme, amely az emberiség történelmének befejezése lesz. Ha ez a harc a jó és a gonosz között szemünk láttára nőttön nő, jele annak, hogy az em­beriség története a végső kifejlődés felé közeledik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése, a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

05)  https://youtu.be/0kOm3IlzJ_A

 Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/12/negy-civil-ruhas-rendor-osszeverte-a-nasznepet-egy-eskuvon/

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 2
A protestantizmus megkötözöttségében
     Egy nap, amikor Scott épp indulóban volt egy tanúságtételére, kifakadtam:
”Nem tudom megérteni, mi a célja Istennek azzal, hogy egy jól képzett fiatal házaspárnak, akik előtt közös életcél, hogy együtt szolgáljanak, teljesen megváltoztatja az életét, olyannyira, hogy mostanra teljesen más irányba tartanak. Miért csinálja ezt?”
Scott válasza váratlanul ért.
”Lehet, hogy ennyire szeret minket?” ‒ mondta. ‒ Mivel magadtól sose érdeklődtél volna a katolikus hit iránt, talán engem térített meg először, hogy rajtam keresztül fokozatosan megmutathassa neked a Katolikus Egyház szépségét? Hogy megérleljen? Hogy megáldhasson a szentségekkel? Hogy megadhassa a már birtokodban lévő hit teljességét. Hogy egységben legyünk!
”Rettenetesen nehéz meglátni ebben az isteni szeretetet, de el tudom képzelni, hogy így van ‒ mondtam. Be kellett vallanom, hogy magamtól tényleg rá se néztem volna a Katolikus Egyházra. Csak ne várd tőlem, hogy rohanjak tanúságot tenni, ha katolizálnék” ‒ tettem hozzá.
”Nem szeretném” ‒ vágta rá Scott ‒, ha úgy térnél meg, hogy nem várnád meg, amíg tanúságot tudsz tenni.”
Azzal kilépett az ajtón, én pedig megint magamra maradtam a gondolataimmal.
     Hol egyikünket, hol másikunkat borította el a gyász egy-egy hulláma, ahogy láttuk, mint halnak el sorjában az álmaink. Tudom, a gyász talán túl erős kifejezés a lelki szomorúságomra, de tényleg nem találok rá jobb szót. Mindketten lassan haldokoltunk, és egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy lesz-e még egyáltalán valamiféle föltámadás. Scottnak legalább az a vigasza megvolt, hogy ő Isten akaratát követte. Én még ebben sem lehettem biztos.

(folyt. köv.)

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 3

     A II. Vatikáni Zsinat a modern pápa elődök Jn 19,26-ra vonatkozó magyarázatát megerősíti, amikor Máriáról, a Megváltó Társáról írva a Megváltóval a kereszt tövében való együtt szenvedéséről és az őt ott felajánló szerepéről tanít a Lumen Gentium 58. részében. Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig, amelynél ott állott (vö Jn 19,25), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön.”
     Mária Isten akarata iránti engedelmességében vállalta, hogy a Megváltó Társaként együttműködjön a Kálvárián. Isten kívánta így, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva. A zsinat az 58. részben azt tanítja továbbá, hogy Mária volt az, akinek „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével”. A Megváltó Társa együtt szenvedett a Megváltóval, kiállva Fia mellett majdnem a halálig, a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig (vö Mt 10,45). „Meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe.”
„Végül, maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva odaadta őt a tanítványnak, hogy legyen anyja: »Asszony, íme a te fiad!« (vö Jn 19,26-27).”  A Megváltó Társaként „együtt szenvedett kereszten haldokló Fiával…” és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.” Így jogosan jutalmazta meg a Megváltó, mielőtt elhagyta a keresztet és visszatért az Atyához, hogy legyen „anyánk ő a kegyelem rendjében.”
     II. János Pál pápa termékeny módon jelenkorivá tette a „A Megváltó Társáról” szóló magisztériumi tanítást. „Benne [Máriában] a számos és gyötrő szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járul a mindenek megváltásához … a Kálvárián érte el tetőpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhető fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott állt a Kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában.”
Sőt, II.János Pál Mária kálváriai „lelki keresztre feszítéséről” is beszél: „Lelkében keresztre feszítve megfeszített Fiával (vö Gal 2,20), hősies szeretettel szemlélte Fiának halálát »szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe« (Lumen Gentium, 58). Értünk beteljesíti az Atya akaratát és mindnyájunkat gyerekeként fogad Krisztus végakarata szerint: »Asszony, nézd a fiad« (Jn 19,26).” Ez valóban az asszony (egy édesanya) „lelki keresztre feszítése” volt a kereszt tövében. Ezért helyes, tekintettel legbensőségesebb együtt szenvedésére a Megváltóval a Kálvárián, hogy a Társa megkapta a lelki anyaság minden kegyelmét Isten népe számára, akiket „együtt váltott meg Krisztussal”.
     Kérjük tehát a Szentatyát, hogy hirdesse ki üdvtörténetünk ötödik, Mária-dogmáját, a "Megváltó Társa" címmel. Ez talán újabb lendületet adhat – az isteni kegyelem által – a lelkek sokaságának az engesztelésre, mely reményünk szerint új fényt és világosságot eredményezhet elsötétülő világunkban!
(vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Harmadik elmélkedés

VÉGSŐ HARC A SÁTÁNNAL

KEVÉS IDŐ VAN MÁR HÁTRA!

Arról ismerjük meg, hogy elközel­gett az idők telje, hogy a gonoszlélek megkétszerezi érőfeszítéseit. Az Úr Jézus második eljövetele felé látja a sátán, hogy kevés ideje van már az emberek elcsábítására. Ezt a kevés időt a legjobban akarja fel­használni. Lehetőleg minden alkal­mat megragad, hogy a lelkeket bűn­re csábítsa és a kárhozatba döntse. Azokat a jeleket, amelyeket az Úr Jézus a vég kezdetéről előre mon­dott, a sátán is ismeri, hiszen a ki­nyilatkoztatást ő is tudomásul vette. A sátán tiszta szellem, csupa ész és tehetség, ezért hamarabb felfogja Isten tanítását, mint mi és jobban megérti a kinyilatkoztatás igazságait, amelyeket a jó Isten nekünk adott.

AZ IDŐ JELE

Anélkül, hogy mi azokhoz a 'jöven­dölésekhez' folyamodnánk, melyekről előbb volt szó, világosan látjuk, hogy amikor a sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, akkor nekünk vigyáznunk kell! Nem tudjuk ugyan az időt, az órát, amikor az idők telje bekövetkezik, – azt az Úr nem akarta kinyilatkoztatni – de a je­lekből következtethetünk, mert a sátán erőfeszítése számunkra szintén jel, amelyből láthatjuk, hogy köze­ledik a vég. Ha a fatimal jelené­sekben a Szűzanya sok mindent nem mondott volna meg előre, ak­kor is azt kellene tartanunk, hogy ez a sátáni erőfeszítés, amely nap­jainkban történik, igen komoly jele annak, hogy az emberiség lassan halad a végső kifejlődés felé.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 2

      A II Vatikáni Zsinat említést tesz arról, hogy a szentatyák megkérdőjelezhetetlenül elismerték Mária kivételes, szabad akaratából a Megváltó oldalán vállalt részvételét az emberiség üdvözítésében: „Joggal gondolták tehát a szentatyák, hogy Mária nem volt merőben tétlen eszköze Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében." Szent Iréneusz szerint, akihez hasonlóan a szentatyák is szívesen hirdetik szentbeszédeikben: »Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibontotta Mária engedelmessége.«
     A szentatyák mélyreható bölcsességét összegezve azt mondhatjuk, hogy amíg Évának aktív szerepe volt Ádámmal az emberiség üdvössé-gének elvesztésében (habár másodlagos és alárendelt volt Ádám szerepéhez képest), addig Mária aktívan osztozott Jézus Krisztussal az emberi-ség megváltásában (habár feladata teljes egészében másodlagos és alárendelt volt Jézus Krisztushoz képest).
     Folytatva az ősatyák Éva és Mária közötti párhuzamát, Éva Co-peccatrixnak („társ-bűnösnek”) tekinthető, mert Éva volt az, aki szabadon adta a kísértés „eszközét”, a „tiltott gyümölcsöt” (vö Ter 3,6) Ádámnak a Peccatornak („bűnösnek”), akinek bűne, az emberi faj atyjaként az emberiség kegyelmi állapotának elvesztéséhez vezetett, a Peccator eredményezte az emberi faj számára a halált. Máriát hasonló módon tekinthetjük Coredemptrixnek („a Megváltó Társának”), mert Mária volt az, aki szabad akaratából a megváltás eszközét, Jézus Krisztus testét adta. Az Atya többé nem kívánja a régi törvény áldozatát, mert Szent Fia Jézus teljesítette a Legszentebb és legtökéletesebb áldozatot! „Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). Ezt a testet, a megváltás Isten által tervezett eszközét, Mária, a Coredemptrix, a Megváltó Társa szabad akaratából adta a Megváltónak. Valóban azt mondhatjuk, hogy amíg Éva volt a Co-peccatrix a Peccatorral, addig Mária volt a Coredemptrix a Megváltóval.
     A II. Vatikáni Zsinat, XXIII. János (1958-1962) és VI. Pál (1963-1978) vezetésével zsinati erőt és megerősítést adott a modern pápák Máriára, mint Megváltó Társára vonatkozó következetesen ismétlődő magisztériumi tanításának. „Az édesanyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés munkájában megmutatkozik a szűzi fogantatás idejétől kezdve egészen Krisztus haláláig.” (vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Scott Hahn férji vívódásai
     Mindig szerettem a feleségemet, de most, hogy Krisztus szeretetével tekinthettem rá, összeszorult a szívem, amiért nem vagyunk lelki egységben.
     Annak a taktikámnak, hogy Kimberlyt szembesíteni próbáltam a tényekkel, eddig nem sok használható eredménye volt. Sikertelenül próbáltam vitára késztetni. Bármilyen könyvet ajánlottam neki, biztos lehettem, hogy ezek után kezébe se veszi. Isten vezetett rá, hogy vonuljak vissza, és hagyjak több teret a Szent-lélek működésének.
Apologetikus érvek felsorakoztatása helyett újra a magam érzéseiről beszéltem neki gyengédséggel, de nem azért, hogy ezzel az újabb stratégiával hatékonyabban irányíthassam és manipulál-hassam. Egyszerűen egyedül így tudtuk tisztességesen és szeretetteljes módon kezelni a köztünk lévő különbségeket. Lassanként elfogadtam, hogy Kimberly esetleg nem lesz katolikus, egy életen át pedig nem akar-tam erőltetni a megtérését.
     Miután új lakhelyünkre beköltöztünk és szereztünk néhány új barátot a környéken, Kimberlyvel kezdtük szembetalálni magunkat egy merev katolikus-ellenes fajtával, a katolikusokból lett fundamentalistákkal. Ilyenekkel korábban egyikünknek sem volt dolga. A katolikus-ellenes protestánsoktól eltérően, akik csupán azt élvezik, ha éles biblikus vitát folytathatnak olyan katolikus kérdésekről, mint például Mária vagy a pápa, a volt katolikus fundamentalisták e kérdésekben olyan haragot és sértődöttséget tapasztaltunk az Egyház iránt, hogy képtelenség volt velük értelmesen társalogni.
     Az ő nézetük szerint engem az ördög kerített hatalmába, ezért arra biztatták Kimberlyt, hogy ne is figyeljen rám, hiszen a sátán arra használ, hogy a hazugságaival csábítsa őt. Még szerencse, hogy egy olyan független és intelligens nővel szemben, mint a feleségem, az ilyen tanács elkerülhetetlenül visszafelé sült el.

(folyt. köv.)

ÉLETÁLDOZATUNK ÉRTELME ÉS DICSŐSÉGE

Ha már átléptük a túlvilág küszöbét, ott egyszerre minden világossá vá­lik, hogy mi értelme volt a mi engesztelésünknek, hogy hány lelket tudtunk kiragadni a sátán karmai­ból. Talán éppen a mi életáldoza­tunk tartotta, vagy tarja majd vissza Isten büntető kezét! Látni fogjuk életáldozatunknak az ér­telmét, hogy élő, szent, Istennek tetsző áldozatok vol­tunk! Ott tűnik ki csak igazán, mi­lyen nagy kegyelem volt ez! Igen, ott lesz világossá, hogy a Segítő Szűzanya mennyire szeret bennünket!

MENNYIRE SZERET A SZŰZANYA?

Mi nem is sejtjük, nem is érezzük, mennyire szeret a Szűzanya minket. Talán éppen ő eszközölte ki, hogy épp most, e ziva­taros és nehéz időkben lehessünk az ő gyermekei, zászlajának harcosai, akik a sátánnal megküzdünk! Talán ő eszközölte ki külön a jó Istentől, hogy mi ezeknek a nehéz időknek a súlyát viseljük, engeszteljünk és ez­zel hozzájáruljunk a bűnösök meg­téréséhez, Krisztus megváltói mű­ködésének sikeréhez. Talán a Szűz­anya eszközölte ki, hogy megismer­jük ezt a hősi felajánlást?! Odaát mindent megtudunk!

MÁRIA VISZ MINKET ISTEN ELÉ­

A fatimai jelenéseknek legmélyebb értelme a Szűzanya Szeplőtelen Szí­vének tisztelete, amely abban áll, hogy együtt éljünk vele, legyen az ő akarata a mi akaratunk, Szívének minden érzelme a mi érzelmünk. Ha így egybeforrunk vele, akkor ő maga vezet minket Isten ítélőszéke elé és ő lesz szószólónk az őrök Bí­ró előtt. 

MÁRIA GYŐZELME!

A Boldogságos Szűzanya ezekben a nehéz időkben Krisztus szavait idé­zi: Ne féljetek, Fiam legyőzte a világot!

Krisztus legyőzte a sátánt és hatalmat adott a Boldogságos Szűzanyának, hogy ezekben az utol­ső időkben széjjeltiporja a sátán fe­jét és győzelemre juttassa Krisztus gyermekeit a sátán fölött! (Forrás az első részben!) (Folyt.)

197 éves nemzeti Himnuszunk
     197 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Válaszolok rá három példával:
     1) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
     2) A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így: a jogutódnak – csupán 2000-ben változott meg a himnusza. Az új szöveget Putyin elnök felkérésére az írta, aki 1944-ben Sztálin felkérésére a szovjet himnusz eredeti szövegét is szerezte.
Az új tartalom a soknemzetiségű Oroszország földrajzi nagyságát és történelmi múltját idézi, a hazafiasságot dicsőíti és optimista jövőbetekintést sugall. Teljes egészében mentes a korábbi internacionalista és kommunista ideológiai szöveg-fordulatoktól, viszont tartalmaz az orosz hagyományokból táplálkozó vallásos utalásokat.
     3) A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – mely a legvérengzőbb "nagy" Francia Forradalom hevében született 1792 áprilisában, és valóban a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
     E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
     Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Ám, az elmúlt század diktatúrái, 1919 és az 55 évig tartó magyar bolsevizmus tűzzel-vassal irtott mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztunk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke. Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk örökül hagyott a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
     Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 50-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Ezt követően a diktatúra megpróbálta meghonosítani a "Sződd a selymet elvtárs, a selyemből lobogót...", sikertelenül!
     Mégis, sajnos mára megszűnt az oktatás és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység, hiszen a nemzettudat és a hit mindig elválaszthatatlan volt a magyarság szívében.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is."
Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi galád mozdulatukat.
     A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:
     Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert a 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.
Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

(Forrás: az interneten küldözgetett ismeretlen eredetű szöveg és a Wikipedia felhasználásával)

     Csaknem 200 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

     A németek például a „Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt” kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti. Haydn gyönyörű zenéjére az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

     A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani himnuszuknak maradt a dallama, de más a szövege, melyet ugyanazzal a költővel írattak meg! Az orosz himnusz csupán 10 esztendős!

     A franciáké, az úgynevezett „La Marseillaise” - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

     Fentiek példázzák, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, de még a diadalt sem. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el megemlíteni, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
     Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és a 45 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága, később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.
     Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

     A Himnusz szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is. Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!” Épp ez az, ami nagyon nem tetszett az ateista-kommunista diktátoroknak. A sorokra rátört maga Rákosi is az 50-es évek elején, mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
     Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, Édes Magyar Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől, meg kell tehát mentenünk! Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával: 

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Scott Hahn férji vívódásai
     Mindig szerettem a feleségemet, de most, hogy Krisztus szeretetével tekinthettem rá, összeszorult a szívem, amiért nem vagyunk lelki egységben.
     Annak a taktikámnak, hogy Kimberlyt szembesíteni próbáltam a tényekkel, eddig nem sok használható eredménye volt. Sikertelenül próbáltam vitára késztetni. Bármilyen könyvet ajánlottam neki, biztos lehettem, hogy ezek után kezébe se veszi. Isten vezetett rá, hogy vonuljak vissza, és hagyjak több teret a Szentlélek működésének.
Apologetikus érvek felsorakoztatása helyett újra a magam érzéseiről beszéltem neki gyengédséggel, de nem azért, hogy ezzel az újabb stratégiával hatékonyabban irányíthassam és manipulálhassam. Egyszerűen egyedül így tudtuk tisztességesen és szeretetteljes módon kezelni a köztünk lévő különbségeket. Lassanként elfogadtam, hogy Kimberly esetleg nem lesz katolikus, egy életen át pedig nem akartam erőltetni a megtérését.
     Miután új lakhelyünkre beköltöztünk és szereztünk néhány új barátot a környéken, Kimberlyvel kezdtük szembetalálni magunkat egy merev katolikus-ellenes fajtával, a katolikusokból lett fundamentalistákkal. Ilyenekkel korábban egyikünknek sem volt dolga. A katolikus-ellenes protestánsoktól eltérően, akik csupán azt élvezik, ha éles biblikus vitát folytathatnak olyan katolikus kérdésekről, mint például Mária vagy a pápa, a volt katolikus fundamentalisták e kérdésekben olyan haragot és sértődöttséget tapasztaltunk az Egyház iránt, hogy képtelenség volt velük értelmesen társalogni.
     Az ő nézetük szerint engem az ördög kerített hatalmába, ezért arra biztatták Kimberlyt, hogy ne is figyeljen rám, hiszen a sátán arra használ, hogy a hazugságaival csábítsa őt. Még szerencse, hogy egy olyan független és intelligens nővel szemben, mint a feleségem, az ilyen tanács elkerülhetetlenül visszafelé sült el.

(folyt. köv.)

HA CSAK NEGYEDÓRÁNK VOLNA HÁTRA?

Egy bizonyos: a halál úgy jön, mint a tolvaj. Hogy mennyi van hátra, senki nem tudja! Mit tennék akkor, ha tudnám? Mit csinálnék, ha Isten elküldené angyalát, aki megmondaná, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra? Szent Ala­jos* életében olvassuk, hogy egyszer rekreációban az egyik novicius meg­kérdezte társait, mit csinálnának ak­kor, ha az Úr azt mondaná, hogy csak 15 perc idő van háltra? Min­denkinek volt valami gyors elintéz­ni valója, csak Szent Alajos mon­dotta: én nyugodtan tovább játsza­nék. Mindent Isten iránt való sze­retetből tettem, még a játékot is, tehát nincs okom félbeszakítani azt. 

NYUGODTAN NÉZHETÜNK A HALÁL SZEMÉBE!

Ha nem tudjuk, mennyi idő van még hátra, akkor sem szabad fej­vesztetten ide-oda kapkodnunk, ak­kor is Szent Alajos szellemében nyugodtan kell szembenéznünk a halállal, hiszen egész életünket Is­tennek ajánlottuk az engesztelő, hősi felajánlással, A Szűzanya a kis fa­limai gyermekeknek is csak azt mondotta, hogy rövidesen eljön értük és elviszi őket a mennybe. Ne­künk is azt üzeni, hogy ne féljünk a haláltól, hiszen Ő jön el értünk, hogy hazavigyen és abba a boldog­ságban részesítsen, amelyet az Úr Jézus készített nekünk odaát.

NE FELEDJÜK: ENGESZTELŐ LELKEK VAGYUNK!

Ne felejtsük el, hogy engesztelő lel­kek vagyunk, a jó Istentől azt a hivatást kaptuk, hogy ajánljuk fel életünket engesztelő áldozatul. Ele­get akarunk tenni azokért a szörnyű bűnökért, amelyeket az embe­rek elkövetnek. Életünk programja a bűnbánat. De mi megfeledkezünk arról, hogy magunkért engesztel­jünk, mi felajánljuk minden vezeklésünket másokért, a bűnösökért, rá­bízva saját sorsunkat annak Szívére, aki legjobban szeret bennünket. Ne féljünk tehát átlépni az örökkévaló­ság küszöbét, mert az első, akivel találkozni fogunk odaát, a Boldog­ságos Szűzanya lesz. Akkor meg fogjuk érteni, hogy Ő miért akart minket engesztelő lelkekké nevelni, miért akarja, hogy ne a földi örö­mökben leljük boldogságunkat, mi­ért kellett annyit szenvednünk és miért kellett ezt mind odavinni az engesztelés oltárára!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

_______________________

* Gonzaga Szent Alajosról van szó

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 1

      Máriának bűn nélkül való (szeplőtelen) fogantatása, majd a Szentlélektől való szűzi foganása megfelelően felkészítette és méltóvá tette őt a bensőséges és példátlan együttműködésre, azaz arra, hogy a Megváltónak emberi testet adjon az üdvözítés feladatához. II. János Pál pápa erről így ír: „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy Mária makulátlanul született azért, hogy a mi javunkra jobban tudjon cselekedni. A kegyelem teljessége lehetővé tette számára, hogy az üdvözítés munkájában való együttműködés misszióját tökéletesen betöltse: ez adta meg a maximális értéket az áldozatban való részvételére.”
      Mária, Krisztus üdvözítő közvetítésében történő kivételes osztozásának kezdete, az Angyali Üdvözlet, ahol a Szűz szabad akaratából beleegyezett abba, hogy Theotokos, „Istenszülő” legyen és közvetítse a világnak Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, minden kegyelem Szerzőjét. Mária igenjének köszönhető, hogy Ő, aki a megváltás kegyelmének közvetítője és forrása, eljött az emberiséghez. Az Egyház ezt megerősíti: „Tőle származik az egyházban minden fény, amin keresztül kapják a hívők a megvilágosítást és minden kegyelmet, akin keresztül szentekké válnak, ahogy ő maga is szent…”
      A megszentelés, amit Mária foganásának első pillanatában kapott, a Szentlélek ereje által történt, az isteni megszentelés Máriát az „egyetlenné tette, aki a Szentlélek kegyelmének teljes birtokosává vált.” Ugyanekkor, az angyali üdvözlettel egyidőben, a Szentlélek ereje által válik Mária a Megváltó édesanyjává (vö Lk 1,35). A Szentlélek, Mária isteni jegyese az, aki felkészíti és megtartja őt a Megváltó Társaként betöltött feladat minden mozzanatában. Sionnak ez a leánya átadja szabad akaratát az Atya meghívására: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,38) Ez az a gondviselésszerű egyesülés az alkotó Lélek kiáradása (vö Lk 1,35) és Mária beleegyező együttműködése között (vö Lk 1,38), amely által „az Ige testté lett” (Jn 1,14) a megváltó megtestesülésben.
     Mária szabad akaratából az Atya új üdvözítési tervére kimondott 'igen'-jével tudatosan és testileg lép be az emberiség megváltására újonnan alapított szövetség középpontjába. A zsinat is megerősíti: „Végül, az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje: amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi társ életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől.” A Szent Szűz szabad akaratából elfogadja a Megváltóval való együttműködést, olyan bensőségesen, hogy a Megváltó Társaként, a megváltás igazi eszközét, a Megváltó emberi testét adta, mert „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,10). (vö Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/19/elo-betlehemet-tamadtak-meg-szelsobaloldali-tuntetok-franciaorszagban/

Üldözni fognak a nevemért
     Érdekes, hogy még a lanyha hitű protestáns testvérek is, amint valami „pápista” tanúsággal szembesülnek, mindjárt harcosan kiállnak nyakas hitelveik mellett. Így történt ez Scott Hahn megtérését követően is! Kíváncsi barátok kezdték hívogatni, de a legtöbb beszélgetés így hangzott:
„Scott, épp most hallottam a rémhírt. Igaz, hogy katolizáltál?”
„Hát képzeld igaz! – válaszolta Scott – Isten kegyelméből katolikus lehettem, és nem tudok Neki eléggé hálás lenni!”
„Ó értem. Hát akkor Scott, feltétlen add át üdvözletemet és imámat Kimberlynek!”
Gyanítom, hogy ezalatt valójában részvétüket nyilvánították feleségem felé. Gyakorlatilag, mintha meghaltam volna.   Addigi helyemet egy pápista szélhámos vette át és a legtöbben lekezeltek.
Közeli barátok húzódtak el tőlem és hidegültek el. De valójában megértettem őket, mert nem is olyan régen, én még sokkal élesebben nyilatkoztam a katolikusok ellen, mint bármelyikük!
     Beszélgetni nem akartak velem, vitatkozni meg még kevésbé. Az, hogy milyen okok vezettek ide, nem érdekelt senkit. Szinte az volt az érzésem, hogy féltek megtudni!
De minden fájdalmam és lelki bánatom nem mérhető ahhoz az örömhöz és megtapasztalt erőhöz, amely abból származott, hogy tudva tudtam, Isten akarata szerint cselekedtem, és az Ő Igéjének engedelmeskedtem.
     A napi Szentmise és Szentáldozás kiváltságához képest, csekélységnek tűnt bármi áldozat. Azt is megtapasztaltam, hogy az ilyen szenvedés hatékonyan és nagyon vigasztaló módon egyesíthető Krisztus eucharisztikus áldozatával. Mindezek révén bensőségesebb viszonyba kerültem Urunkkal és Miasszonyunkkal. A fájdalom csak valóságosabbá tette a dolog romantikáját.

(folyt. köv.)

FÉLNI A BŰNTŐL!

Meg kell értenünk, bármi történjék, inkább engedelmeskedünk Istennek, mint az embernek. Tanuljunk meg a bűntől félni! Most is, ebben a ne­héz időben, irtózzunk mindentől, ami bűn. Hallottuk, hogy Lucifer a go­noszság fejedelme most engedélyt kapott arra, hogy megsokszorozza tá­madásait, tehát nekünk fokozot­tabban irtóznunk kell a bűntől, fél­nünk Isten haragjától és bűnbánatot tartanunk. Ezért első programja minden engesztelésnek a bűnbánat. Tartsatok bűnbánatot, hogy annál jobban belekapaszkodhassatok Isten­be!

SZŰZ MÁRIA KÖZBELÉP

Azért lép a Szűzanya előtérbe, hogy az ő Szíve kapocs legyen, amely mindjobban odaláncol minket az Úr­hoz, hogy amikor ránk szakadnak a kísértések, az ő közbenjárása bizto­sítsa számunkra az üdvösséget. Rög­tön megértjük, mit akar a Boldogsá­gos Szűzanya mondani ezekkel a sza­vakkal. Akik úgy engesztelnek, mint ahogyan ő akarja, azok nem fognak elkárhozni. A Szűzanya nem engedi elveszni azt, aki belekapcsolódik az ő Szeplőtelen Szívének győzelmi reményébe.

„TALÁN MÁR A KÜSZÖBÖN ÁLL ÉS VÁR!"

Végül azt mondja a nagy pápa: „Imával, böjttel, alamizsnával és bűnbánattal készüljünk a nagy útra, a végső órára, a halálra, amely ta­lán már a küszöbön áll és reánk vár.” A Szentírásban többször olvas­suk, hogy a halál úgy jön, mint a tolvaj. Ezek a nagy megpróbáltatások, amelyek fenyegetnek és esetleg utolérnek bennünket, ezek számunk­ra a világ végét, a földi élet befeje­zését jelzik. Ezért sohasem annyira időszerű, mint most a nagy pápa üzenete: engesztelni és vezekel­ni!

KÉSZÜLJÜNK A NAGY ÚTRA!

Készüljünk arra, hogy a Boldogságos Szűzanya eljön értünk, hogy átvigye lelkünket oda, ahol ő otthon van. Azért jöttünk össze, hogy elkészül­jünk a legnagyobb szenvedésekre, készen legyünk minden pillanatban arra, hogyha a jó Isten úgy akarja, elindulhassunk nyugodt lélekkel az utolsó útra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/19/2018-ban-tovabb-nott-a-keresztenyellenesseg-europaban/

SZENT GERGELY PÁPA INTELME

Szent Gergely pápa 35-ik homiliájá­ból veszem az erre vonatkozó erköl­csi intelmet: „Urunk és Üdvözítőnk a veszendő világ bajait hirdeti, hogy kevésbé zavarjanak bennünket, előre tudva róluk. Az előre látott bajok kevésbé sújtanak és nagyobb türe­lemmel hordozzuk a világ nyomorú­ságát, ha az előretudás pajzsával vé­dekezünk..."

Az Úr előre figyelmeztetett ben­nünket mindazokra a bajokra, ame­lyek bekövetkeznek. Ne féljünk! Ha mi szembenézünk a bajokkal, amikor azok még nem következtek be, akkor könnyebb lesz azokat elviselni. Ha hirtelen szakadna ránk, az annyira lesújtana, hogy alig tudnánk ma­gunkhoz térni. Ha azonban előre sejtjük, akkor a lelkünket hozzáké­szítjük, hogy váratlanul ne érjen a csapás, a szerencsétlenség. Legyünk tehát készen minden bajnak és szen­vedésnek elviselésére! Ne lepjen meg bennünket, ha az idők folyása úgy változnék, hogy a legszörnyűbb meg­próbáltatásokban lenne részűnk! 

FIGYELMEZTETÉS AZ ÖRÖK BAJOKRA

„A sokféle baj és szerencsétlenség figyelmeztet az elkövetkező örök ba­jokra; a véget nem érő rosszat sok véges rossz előzi meg, melyeket az ég és föld, az elemek és az emberek részéről kell elszenvednünk.” – A földi élet szenvedései juttassák eszünkbe, hogy milyen lehet a kín, az a végtelen nagy gyötrelem, amely­től megszabadított az isteni Üdvözítő. A szenvedés mindig arra figyelmez­tessen, hogy nagyobb szenvedéstől szabadított meg az Úr. Eszméljünk rá, hogy mi várna reánk, ha az Úr­hoz hűtlenek lennénk.

NEM IJESZTGETNI AKAR AZ ÚR!

„A prófécia int, figyelmeztet, képben festi meg a jövőt: tanuljunk a bűntől irtózni, Isten haragjától félni, tart­sunk penitenciát, térjünk jobb útra és mivel szörnyű veszedelem ólálko­dik a bűnöző körül... készüljünk a nagy útra, a végső órára.” – Ezek­ben a jövendölésekben nem ijeszt­getni akar bennünket az Úr, hanem bűnbánatra indít. Nem az itteni veszedelmek a borzalmasak, hanem azok az örök kínok, amelyeknek a földi szenvedések csak előképei. Ha szenvedünk, jusson eszünkbe, hogy mindez hasonlíthatatlanul kisebb baj, mint ha az Úr Isten haragját vonnánk magunkra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Szent füst!
     Másnap és a következő napon is visszatértem a misére. Minden újabb alkalommal egyre több jelenet játszódott le előttem a Szentírásból. De semelyik másik könyvet sem láttam a sötét kápolnában olyan fényesen, mint a Jelenések könyvét, az Apokalipszist, mely az angyalok és a szentek ünnepét írja le a mennyben. Ahogy a Jelenésekben, úgy a kápolnában is láttam a felöltözött papot, az oltárt, a gyülekezetet, mely kiáltja: „Szent, szent, szent...”
     Láttam a tömjén füstöt; hallottam az angyalok és szentek szólítását; én magam is énekeltem az alleluját, mert ez az ünnepség egyre jobban vonzott.
Továbbra is a hátsó padban ültem a Bibliámmal és gyakran nem tudtam, hirtelenjében merre forduljak ahhoz, ami az Apokalipszisben játszódik le, vagy ahhoz, ami az oltáron történik. Egyre inkább úgy tűnt nekem, hogy a kettő ugyanaz.
     Új lendülettel vetettem bele magam az ókori kereszténység tanulmányozásába és megállapítottam, hogy az első püspökök, az egyházatyák, ugyanazt fedezték fel, amit én is átéltem minden reggel. A Jelenések könyvét a liturgia kulcsának tartották, a liturgiát pedig a Jelenések könyve kulcsának.
Valami erőteljes játszódott le bennem mint tudósban és hívőben. A Jelenések, a Biblia számomra legbonyolultabbnak tűnő könyve, most megvilágította hitem alapkövét: a szövetséget mint Isten családjának szent kötelékét.
     Eközben a mise, amit azelőtt a legnagyobb káromlásnak tartottam, olyan eseménnyé vált előttem, mely megpecsételte Isten szövetségét. „Ez az én vérem kelyhe. Az új és örök szövetségé”.
     Mindez új volt nekem, egész beleszédültem. Éveken át úgy próbáltam értelmezni a Jelenések könyvét, mint valamiféle kódolt üzenetet a világ végéről, az ünneplésről a távoli mennyországban; olyasvalamiről, amit a keresztények többsége nem élhet át, amíg a földön van. Most, miután már két hete mindennap eljárok a szentmisére, egyszerre csak vágyat éreztem arra, hogy a liturgia közben felálljak, és ezt mondjam: „Figyeljetek ide mindnyájan! Megmutatom nektek az Apokalipszisben, hol vagytok éppen! Nyissátok ki a negyedik fejezetet a nyolcadik versnél. Most épp a mennyországban vagytok.”

(folyt. köv.)

     A múlt század közepén, XII. Piusz pápa látva a világ és a Világegyház veszélyeztetett helyzetét, újból az Istenanyához fordult a Munificentissimus Deus kezdetű enciklikájának kihirdetésével, 1950. november 1-én. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe."  Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól.

     Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, Jézus a pápának szóló kérésének eleget téve a XII. Piusz 1954 november elsején kibocsátott Ad Coeli Reginam k. enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-re rendelte (melyet később az Egyház augusztus 22-re módosított).
     XII. Piusz pápa szavai: „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad Coeli Reginam enciklika, 1954)
     És tegyük hozzá, ha mi gyermeki bizalommal fordulunk Máriához, aki megfékezi a sátán parttalan működését és közbenjáró hatalmával elérheti Szent Fiánál az isteni Irgalmasság mihamarabbi kiáradását! Hihető és bízunk benne, hogy Isten üdvözítő tervében a Mária-misztérium nem csak, hogy véget nem ért a Szent Szűz názáreti életével, de igazában korunkban írja meg a világtörténelem végső, diadalmas fejezetét!