Alexis Carrel 1873-ban, a Lyon melletti kisvárosban, Sainte-Foyban szüle-tett egy tehetős házaspár Alexis Carrel-Billiard és Anne Ricard házasságából. A szüleinek textiI gyáruk volt.
Alex ötéves volt amikor édesapja fél-árván hagyta két kisebb testvérével. Édesanyja mélyen hívő asszony volt, és gyermekeit igyekezett a katolikus hit és erkölcs szellemében nevelni. Alex tizenkét évesen volt elsőáldozó. A jezsuita iskolát látogatta, ahol megnyilvánult kivé-teles tehetsége a természettudományok terén. A középiskola végeztével beiratkozott a Lyoni Egyetem Orvosi Karára, ahol sebészetet tanult. Rendkívül érdekelték az élő szervezet működésének titkai.
Orvostanhallgatóként igen megrázó élménye volt a francia elnök, Sadi Carnot meggyilkolása (1894). Carnot-t egy anarchista tőrrel leszúrta. Az államférfi elvérzett, mert a sérült hasi eret kezelőorvosai nem merték összevarrni. Carrelt, addig is érdekelte az érrendszer sérüléseinek helyrehozása, de ez az eset különösen kutatásra inspirálta.
1901-ben, miután befejezte szakmai tanulmányait a dijoni és a lyoni egyetemen, Carrel az orvostudományok doktora lett, anatómiát kezdett el oktatni, cikkeket írt, kutatással foglalkozott. Az első sikeres érvarrása 1902-ben történt, melynek technikájáról korszakalkotó cikket tett közzé. Elsőként dolgozta ki az ütőerek (artériák) varrásának módszerét, s ez új lehetőségeket nyitott meg a szív- és érsebészetben, valamint később a szintén általa eredményesen kutatott szervátültetés addig elérhetetlennek látszó alapterületein.
Varrástechnikáját egy hímzőnőtől tanulta meg, épp ezért, műtéti mozdulatainak tökélesítésére megtanult hímezni, olyannyira finoman, hogy a varratai nemsokára szinte láthatatlanok lettek. A fiatal Carrel által kidolgozott új műtéti eljárás azonban a tudományos körökben nem talált kedvező visszhangra. Ennek csak a közönséges irigység és az intellektuális korlátoltság volt a fő oka.
(folyt.)