AZ UTOLSÓ IDŐK NAGY APOSTOLAI
Itt érünk ahhoz a ponthoz, amelyet Boldog Grignonnál olvasunk az utolsó idők nagy apostolairól. Kik lesznek ezek? Az Úr apostolai, akik mint valami hatalmas láng, felgyújtják mindenütt az isteni Szeretet Tüzét. Nemcsak Istennek szentelt személyek, nemcsak felszentelt papok ezek az égő fáklyák, hanem minden engesztelő lélek, aki Krisztussal egyesül. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor a Szentmisén jelen vagyunk, valamennyien bemutatjuk az áldozatot, mert egyesülünk az áldozatot bemutató örök főpappal, Krisztussal. A felszentelt pap, eszköze Krisztusnak, de mi is, akik jelen vagyunk, mindannyian része vagyunk a krisztusi papságnak azzal, hogy egyesülünk Vele a Szűzanya Szívén keresztül. A Szűzanya sem volt pap, mégis részese volt a királyi papságnak. Az ő Szívének lángjai is felgyújtották a világ szívét.
ÉLES NYILAK
Ezek az apostolok nemcsak lángok lesznek, hanem éles nyilak az Isten és a Szűzanya kezében, amellyel átszegezik a Szent Szűz ellenségeit.
Az előző elmélkedésekben arról volt szó, hogy ne féljünk, a Szűzanya velünk van és győzelemre segít. De azzal, hogyha egyesülünk Mária Szívével, sokkal több történik! Nemcsak bátorságot nyerünk, hogy össze ne roskadjunk, hanem eszközök leszünk a kezében, amely nemcsak visszaveri az ellenség támadását, hanem leveri azt. Nemcsak eltűrjük a világ gonoszságait és siránkozunk felettük, hanem nekimegyünk azoknak és legyőzzük őket. Az engesztelés által az egész világ apostolkodásunk színterévé válik. Engesztelő áldozatunkkal, önfelajánlásunkkal a jónak harcos katonái vagyunk, nyilak, amellyel a Szűzanya az ellenség valamennyi támadását visszaveri, lehetetlenné teszi.
NAGY SZENVEDÉSEK TŰZÉBEN
Azt mondja Boldog Grignon, hogy a Boldogságos Szűzanyának ezek a választott gyermekei, apostolai nagy szenvedéseken mennek keresztül. Szenvedések tüze tisztítja meg a lelküket és szorosan egyesíti őket Istennel. A szenvedés megacélozza a lelkeket; mint ahogyan a kovács pörölycsapásokkal kovácsolja a vasból az acélt, úgy a lélek a szenvedés tüzében, a megpróbáltatások csapása alatt edződik, válik keménnyé, szilárddá, legyőzhetetlenné. Ha a jó Isten így megtisztította a szenvedésben, akkor vele úgy egyesül, hogy a gonoszlélek el nem tudja választani tőle. Hányszor panaszkodunk a szenvedések miatt! Hányszor siránkozunk, hogy semmi sem sikerül, mindenhol félreismernek, bántanak, mellőznek.
(Forrás az első részben!) (folyt.)
