„KIS BÉKESZÜNET KÖVETKEZIK”
A Boldogságos Szűzanya megígérte Fatimában, hogyha nagyon buzgón engesztelünk, ha az ő tisztaságos, jóságos Szívével egyesülve élünk és engesztelő áldozatunkat így nyújtjuk a mennyei Atyának, akkor elkövetkezik a Szűzanya Szeplőtelen Szívének győzelme és utána a békeszünet. Sok szenvedés után tehát várhatjuk azt a boldog kort, amelyről a jövendölések beszélnek. De ez is feltételekhez van kötve. Attól függ, hogy az engesztelők tábora elég erős, elég nagy lesz-e ahhoz, hogy a jó Isten igazságosságát kiengesztelje azért a tengernyi bűnért és gonoszságért, amely égbe kiált büntetésért. Ezért erőlködik tehát a sátán és igyekszik az engesztelést meghiusítani. Nem is csoda, hogy ennyire erőlködik, hiszen egészen elönti lelkét az irigység és gyűlölködés ellenünk. Át akarja húzni Isten terveit. Meg akarja akadályozni Isten gondolatainak megvalósulását bennünk. Az isteni hatalommal azonban nem tud szembeszállni. Éppen akkor, amikor legjobban erőlködik, válik az isteni Gondviselés eszközévé.
„ELLENKEZÉST VETEK...”
A jó Isten a sátánnal szemben a Boldogságos Szűzanyát ruházta fel hatalommal és kegyelemmel az idők kezdete óta. Az ellenségeskedés a Szent Szűz és a sátán között nem most kezdődött, nem is akkor, mikor a Boldogságos Szűzanya megszületett, hanem akkor, amikor a bűn a világra jött. Az emberiség életének kezdetén mondta az Úr, midőn az ősszülőket kiűzte a paradicsomból: „Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.” (Ter 3,13.) Ez az ellenségeskedés, amelyet Isten a Boldogságos Szűz és a sátán között létrehozott, fenn fog állni a világ végéig. Mindvégig ellenségeskedés lesz a sátán és a Szűzanya között, a sátán ivadéka és az ő gyermekei között.
A VÉGSŐ KÜZDELEM FELÉ
Ez az ellenkezés egyben jövendölés is. Azokra az utolsó időkre vonatkozik, amikor ez a harc, ez az összecsapás a sátán ivadéka, csatlósai és az Isten harcosai, a Szűzanya gyermekei között a legerőteljesebb lesz. Ez a harc napról-napra fokozódik egészen az utolsó felvonásig, az Antikrisztus idejéig. És ha közben jön is a rövid „békeszünet", a sátán azt is arra használja, hogy még jobban összegyűjtse azokat, akik az ő hívei, hogy annál erőteljesebben törjön ki azután a gonosz végső küzdelme, amely az emberiség történelmének befejezése lesz. Ha ez a harc a jó és a gonosz között szemünk láttára nőttön nő, jele annak, hogy az emberiség története a végső kifejlődés felé közeledik.
(Forrás az első részben!) (folyt.)
