Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/20/allando-veszelynek-vannak-kiteve-a-keresztenyek-nyugat-afrikaban/

Scott nagy napja
     Scott mindennap részt véve a szentmisén, tudatosította, hogy így a Krisztussal való szövetséget újítja meg. Érezte, az Úr akarata, hogy ne csak lelkileg vegye őt magához, hanem fizikailag is, az Eucharisztiában, mert ebben nyilvánul meg az Evangélium teljessége. A szentmise után mindennap letérdelt az Oltáriszentség elé, és elimádkozta a rózsafüzért. Buzgón fohászkodott, hogy felismerje Isten akaratát és képes legyen teljesíteni azt. Az imádság alatt kézzelfoghatóan érezte, hogy Jézus segít neki Szűz Márián keresztül.
     Két héttel 1986 húsvétja előtt Gerry Matatics felhívta Scottot és elmondta neki, hogy a húsvéti vigílián őt és feleségét befogadják a Katolikus Egyházba. Scottot sokkolta ez a hír. Így kérlelte imájában Istent: „Uram, mit akarsz tőlem?” ‒ Legnagyobb megdöbbenésére meghallotta a választ:
„És te fiam, mit akarsz?” ‒ Erre ő így felelt:
„Haza akarok térni Jézusom és magamhoz akarlak venni téged az Eucharisztiában.”
Ekkor meghallotta az Úr nyugodt válaszát:
„Én nem tartalak vissza!”
Scott megértette, hogy engedetlenség lenne a Katolikus Egyház közösségébe való belépését tovább halogatnia.
Ezt elmondta a feleségének Kimberlynek és kérte, hogy imádkozzon érte. Kimberlynek ez nagyon nehéz volt. Gyakorló presbiteriánusként úgy érezte, hogy a férje elárulja és elhagyja őt. Scott számára is fájdalmas volt a felesége elutasítása. Szívében imádkozva ezt Istennek adta át. Ezt a választ kapta:
„Scott, szükséged van a kegyelem teljességére az Eucharisztiában, hogy általad tudjam szeretni őket”. – Hahn elmondta a döntését Bruskiewitz atyának a plébánosnak, aki 1986 húsvétjának vigiliájára tűzte ki a Katolikus Egyházba való befogadásának dátumát. Ekkor megújították szent Keresztségét, Bérmálkozott és a szentáldozás Szentségéhez járulhatott.
     Az első szentáldozás után megölelte a feleségét. Érezte, hogy maga Krisztus az, aki a szentáldozás után jelen van benne, átöleli őt és Kimberlyt. Jézus ezt mondta Scott szívének csöndjében:
„Scott, ez nem függ az érzéseidtől. Önmagamat adtam neked a Szentostyában, ezért most jobban bízhatsz bennem, mint bármikor azelőtt. Benned vagyok, a lelkedben és a testedben, úgy ahogy még soha azelőtt nem voltam.” (Kép: Scottnak megnyílt az ég, de felesége homályban maradt.)

(folyt. köv.)

KEMÉNY OSTOR ISTEN KEZÉBEN

A háború kemény ostor Isten kezé­ben, amely az emberiségnek éppen azon javait fogja elvenni, amelyhez leggörcsösebben ragaszkodik. Az Úr csak azért adta a földi javakat, hogy eszközül szolgáljanak. Az emberek azonban megfeledkeznek Istenről és úgy ragaszkodnak a föld javaihoz, mintha az lenne az emberi élet őrök célja és ebben találná meg egyetlen bol­dogságát. A háborúban Isten egysze­rűen elvonja tőlük ezeket a javakat. Egy kis böjt, vagy önmegtagadás miatt már siránkoztak és támadták az Egyházat. Most akarva-nem akar­va böjtölniök (éhezniük) kell, és le kell monda­niuk mindenről, amihez úgy hozzá­tapadt a szívük. Az Úr egyiket a másik után veszi el. Hiába gyűjtenek össze kincseket ruhában, cipőben, élelemben és egyéb javakban. Mikor azt hiszik biztonságban vannak, egy­szerre földönfutókká lesznek és mindenüket elvesztik. Sokszor éppen azokat sújtja legjobban az Úr, akik ­legtöbbet élveztek itt a földön.

BETELT-E MÁR A POHÁR?

A mai emberiség még nem tudta, mi az éhínség, most kezdi megismerni, hiszen fogytán van már a legszükségesebb is. Képzeljük el, ha valóban háborús területté válik a város, ha rendszeres légitámadás ér bennünket is... Nem tudjuk, hogy amit a Szűz­anya előre megmondott, vajon el­érkezett-e már, vagy még nem!? 

KÉTSÉGBE ESSÜNK?

Nem tudjuk, milyen fordulat lesz, nem tudjuk, mi történik máról-hol­napra, annyi bizonyos, hogyha Krisz­tus ellenségei kerülnek felszínre, nem fogják megkímélni az Úr hű­séges kővetőit. Mit tegyünk tehát ezekben a válságos időkben? Vajon kétségbe essünk? Vagy tagadjuk, hogy baj van? Éljünk a mának?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez fordulhatunk, nagy bajunkban?

     A Mária-dogmák mindig az emberiség válságának kicsúcsosodási idő-pontjaiban születtek meg. Ez esetben, csak a két utolsó pápai segélykérést említjük meg, mert ezek még egyfelől részei emlékezetünknek, másfelől napjaink megélt tényszerű válságai. Nem feledve, sőt esdve Szentatyánkat, hogy az Egyetemes Egyház vegye fontolóra az Ötödik Mária-dogma a "Mária, a Megváltó Társa" (Coredemptrix) kihirdetését.
     1848. november 15-én kitört Itáliában a forradalom. A felkelők megostromolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért IX. Piusz november 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kikiáltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget.
IX. Piusz a Gaetát követő évtizedekben az egyház megújításáért dolgozott, hogy dacoljon a liberalizmus és a felvilágosodás erőivel, melyek a francia forradalom óta rendületlenül az Egyház teljes megsemmisítésén dogoztak! A pápa előtt világos volt, hogy az Egyház lelki hatalmának konszolidálásához az Egyház Anyjához kell segítségért fordulnia.
Első lépése ebben az irányban az volt, hogy kötelező erővel kimondta Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogantatásának dogmáját. Ennek tanítása, hogy maga Mária, minden bűn nélkül való, az áteredő bűntől és a bűnre való hajlamtól mentesen, de természetes úton fogantatott és született meg. Ez az elképzelés Jakab ősevangéliumára vezethető vissza, mely a 2. században született. Már a 9. században külön egyházi ünnepen emlékeztek meg Mária anyaméhben történt elhivatására. A középkorban Clairvaux-i Szent Bernát, Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás képviselte és fejtette ki teológiailag, a szeplőtelen fogantatás tanítását. Mikor IX, Piusz 1849-ben a világegyház valamennyi püspökéhez eljuttatott körlevelében felvetette, hogy ezt a tanítást dogmává tegyék, az elsöprő többség lelkesedéssel fogadta a javaslatot, csupán négy püspök adott hangot kétségeinek. Az új és egyben régi tanítást így 1854. december 8-án Rómában a világ különböző tájáról érkezett 200 püspök jelenlétében, ünnepélyesen kihirdették. A pápa ezáltal az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezte. Az Istenanya Lourdes-i megjelenése általános vélekedés szerint az új edogma "mennyei megerősítése" volt: 1858-ban Szűz Mária megjelent egy Bernadette nevű parasztlánynak, aki megkérdezte nevét, és a következő választ kapta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." (vö Michael Hesemann, Sötét alakok. Szent István Társ. Bp. 2009. 221.)    

      A II. Világháború, mely soha nem látott mértékű pusztulást és kegyetlenséget eredményezett, nem ért véget a békekötéssel. A sztálini haláltáborok (a gulágok) tovább működtek (melyek mintájára épültek a III. Birodalom koncentrációs táborai). Sőt, a bosszú és megtorlás, újabb gyalázatos megsemmisítőtáborokat eredményezett (Recsk, Kistarcsa, Hortobágy), amiként a felszabadító amerikai és francia zónák hadifogoly táboraiban is. Ennek eredményeként milliók nyomorodtak meg, vagy pusztultak el az éhség, a járványok és az embertelen megaláztatások következtében! A dicső szovjet hadsereg pribékjei, még békeidőben is kényszermunkára szállíthatták a polgári lakosságot, ahonnan esetleg hosszú évek múlva szabadulhatott, ha netán még élt! A barna-náci diktatúrát követte a vörös-kommunista-, majd a kék és zöld liberál-diktatúra, melynek már nem annyira a test megsemmisítése vált az ádáz céljává, hanem a lélek elsekélyesítése, kárhozatba döntése. Ezért, valamennyinek mindenkori legfőbb ellensége a Katolikus Anyaszentegyház és ennek alapbázisa a hívő Család! Ez a régi-új irányzat, követi a hajdani "felvilágosodás" minden kikristályosodott módszerét, és ha a horogkeresztet meg is veti, a vörös csillagot ragyogó példaképének
tekinti! A közerkölcs és a szabados "etika" oda jutott, hogy a sajtó és szólásszabadság ürügyén gyalázhatják Istent, gúnyolhatják a Keresztre feszített Krisztust és Szeplőtelen Édesanyját! Aztán, minek utána itt-ott az állami törvények nem kérték számon a minimálisan etikus viselkedést, valakik végül – elítélhető módon ugyan –, de számon kérték! Ezt követő döbbenetükben milliók írják ki magukra, hogy "én is Charlie vagyok"! Nem azt, hogy "értékem a mértékem", nem azt, hogy "én is Krisztus követője vagyok", hanem lényegében azt, hogy "én is a gyalázkodókhoz tartozom"! Na most, akkor ki van kivel és kihez fordulhatunk nagy bajunkban? Ó Mária Istennek Anyja segíts rajtunk, mert el vagyunk tévedve!

Családba vágyva ‒ Isten családjába
     Ezután a vita után Scott már nem kételkedett abban, hogy Isten a Katolikus Egyház közösségébe hívja őt. Már csak egy probléma volt ‒ mikor lép be. A felesége Kimberly beleegyezett, hogy Milwaukee-ba költözzenek, hogy Scott jelentkezhessen az ottani katolikus egyetem teológia és Szentírás szakának doktorátusára.
     Tanulmányai alatt Scott felfedezte a katolikus dogmák mély igazságát és szépségét. Katolikus diákokkal ismerkedett meg, akik örömmel élték meg és védelmezték a hitüket. Egyikük, John Grabowski bevezette Scottot a Szentmise liturgiájába a plébániatemplomukban. Egy másik diák, Monica Migliorino pedig beszervezte Scottot és a feleségét egy életvédő mozgalomba, mely eltökélten harcolt az abortusz és a pornográfia ellen.
     Abban az időben Scott közeli kapcsolatba került az Opus Dei buzgó katolikusaival, s megtanulta tőlük a szolid katolikus életmódot, gyakorlati útmutatást kapva a mindennapi ima, munka és apostolkodás terén.
Lelki átalakulása során Scott ‒ ahogy maga mondja ‒ eljutott a szerelem stádiumáig. A Katolikus Egyházzal szemben táplált előítéletei összeomlottak, és úgy kezdett el rá tekinteni, mint a családjára és az otthonára.
     Az, hogy szentmisére járt – még ha csak „nézőként” is –, hatalmas tett volt Scott részéről, mert a Szentmisét a presbiteriánus egyház kálvinista hagyománya a legnagyobb istenkáromlásnak tartja*.
     A liturgia elbűvölte őt és meggyőződött arról, hogy mélyen a Szentírásban gyökerezik.
Az átváltoztatás közben, amikor a pap felemelte a Szentostyát, Scott egész szívéből ezt mondta: „Uram és Istenem! Valóban te vagy az, Uram! Teljesen egyesülni akarok veled.”
„Nem tudom, hogyan fejezzem ki, de őrülten beleszerettem az Eucharisztiában jelen lévő Urunkba! Jelenlétét a legszentebb Szentségben erősnek és személyesnek éreztem. Ahogy ott hátul ültem, letérdeltem, és imádkozni kezdtem a többiekkel, akik a testvéreimmé lettek. Már nem voltam árva! Családra leltem ‒ s ez Isten családja volt.” (folyt. köv.)
........................................
*A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka, 2012. május 24-én tárgyalta a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, mely a 80. kérdésében kimondja, hogy a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádás”-nak kell tekinteni! („...a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása, és átkozott bálványimádás.” ld. http://www.reformatus.net/heidelbergi-kate)

MIT VÁRHATUNK MOST?

De hát most mi lesz? Mi fog most történni, mit várhatunk a következő napoktól? Az emberi ész itt megáll és nem tud mit mondani. De hig­gyük, ha a Boldogságos Szűzanya bennünket eddig megvédett, ak­kor most is megvéd. Hiszen éppen azért jelent meg Fatimában, hogy megmentsen a nagy pusztulástól. A nagy csodával akarta megállítani a bűnöst a lejtőn és engesztelésre bír­ni. Engesztelés és a bűnösök megtérítése, ez volt a Szűzanya szándéka. 

AMIT MÁRIÁTÓL MEGTUDTUNK

A jövendöléseknek egy kis töredé­ke nyilvánvaló lett a legutóbbi időben. A Szűzanya azt mondotta, hogyha az emberiség az ő Szeplőtelen Szívét tisztelni fogja, akkor az isteni irgalom megkegyelmez és az isteni igazságosság nem sújt tovább, de ha nem, akkor igen súlyos baj fog bekövetkezni. A harmadik jelenésében több titkot közölt a fatimai Madonna. Többek között azt mondotta, ha az emberek nem teljesítik kéréseit és nem szűnnek meg megbántani az Urat, akkor istentelen propaganda árasztja el a világot és az elsőnél sokkal rémesebb háború követke­zik... Megtörtént! Azután azt mon­dotta még a Szűzanya, hogy éhínség következik. Nem tudjuk, vajon megtörtént-e, de az ami már eddig is elérte az emberiséget, annak megvalósulása-e, amit a Szűzanya mondott, vagy még nagyobb, még szörnyűbb következik, amikor valóban éhen pusztulnak az emberek. Végül azt mondotta, hogy sok helyen felül­kerekednek az Isten ellenségei, üldözni fogják a Szentatyát és az Egy­házat, az istentelen propaganda ve­szélybe sodorja az emberek hitét és sokan meginognak hitükben.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

03)  https://youtu.be/-ZRUy1a-XWg

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint, 
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a 
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és 
világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

  A Szűzanya győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot    

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.

     "Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. (I/37) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” (III/130)
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre.
     A Szeretetláng Mária által kiesdett többletkegyelme, lényegében a fatimai engesztelés megvalósítása, ill. a szükséges késztetés és erő a megvalósítására! Az egyházilag jóváhagyott Lelki napló tanúsága szerint, a Szent Szűz azt állítja, hogy Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus (I/107; IV/12)! Az Istenanya tehát, Szent Fia lelkületében részesít bennünket, melynek példája az emmauszi tanítványok esete, amikor is megérezve, hogy "lángolt a szívük" még aznap este visszagyalogoltak Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról (vö Lk 24,32)! Ez a fáradatlan áldozathozatalra való készség a tanúságtételre, ez a Szeretetláng lelkiségének lényege és kegyelme (lásd a jézusi imát: I/36)!

     Nyilvánvaló tehát, hogy a boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja, és ezt fokozottabban teszi korunkban. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani (a hamis jelenések által is). Az Égi Édesanya, a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel siet segítségünkre, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot. A Szent Szűz győzelme a Sátán felett nem kétséges, jóllehet számunkra korántsem közömbös, hogy mikor következik be fatimai Nagy Ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme!

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is, melynek célja Szent Fiának végső győzelme!

(Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

ENGESZTELÉS A SZENTÉVBEN

A szentévben, 1938-ban* az egész or­szág engesztelt, lelkigyakorlatot tartott, meggyónt és megáldozott. Közel kétszázezer férfi áldozott az Eucha­risztikus Kongresszus éjszakai szent­ségimádásán. Nem is számolták ös­sze, hogy a nők közül mennyien járultak szentáldozáshoz. A gyerme­kek közül közel félmillió. Akik nem tudtak feljönni, azok is imádták az elrejtett Üdvözítőt és az ország min­den részében engesztelték és kér­lelték Istent, hogy haragját hárítsa el fejünk felől. Ne feledjük el, hogy éppen a Kongresszus napjai­ban úgy látszott, hogy eldördülnek az ellenünk felállított ágyúk.

FÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN

Felejthetetlen az a hangulat, amikor az éjjeli szentségimádásra körmenet­tel kísértük a pápai nunciust, aki azóta Krisztus utóda lett: az engesz­telő imádáson koromsötét éjszaka bo­rult fölénk, de égett a sok gyertya az Oltáriszentség körül és a közös elmélkedés éppen az engesztelésről szólt. A szívünkbe markoltak az engesztelés könyörgései a sötét. éj­szakában. És bizony ilyen az élet is! Körül­vesz bennünket a gonosz sötétsége, de mi felemeljük szemünket az Úrra és benne bízunk. (Később tudtuk meg, hogy míg az engesztelő szentségimádás tartott; az egész Hő­sök terét katonák vették körül, mert az Úr ellenségei arra készültek, hogy megzavarják az éjszakai imádást.)

AZ ENGESZTELÉS GYÜMÖLCSEI

Az engesztelésnek ilyen nagy hatását még nem láttuk soha. Az Eucharisz­tikus Kongresszust eredendően Lengyelországban, Varsóban akarták megtartani, ők azonban kimentették magukat, hogy háborúra készülnek és nem tudják a sok vendéget fogad­ni. Hová lett ezután Lengyelország, hová lett Varsó? A magyar nemzet a sze­retet jegyében tartotta meg az Eu­charisztikus Kongresszust és minden áldozatot meghozott, hogy nálunk le­gyen. És csodálatos, elleneink széjjel­oszlottak és Szent István országának részei szinte kardcsapás nélkül vis­szatértek. Bizonyos, hogy itt Isten keze dolgozott, bizonyos, hogy a jó Isten segített meg minket, mert engeszteltünk, de folytatjuk-e?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

________________________

* Most 2020-ban szintén hazánkban van az 52. Eucharisztikus Világ Kongresszus, ajánlatos ezen mélyen elgondolkozni!

     A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (BLÉ 17. o.)

Az első Szentmisém
     Ott álltam inkognitóban ‒ egy protestáns lelki pásztor civilben ‒, majd feltűnés nélkül lehuppantam a katolikus kápolna hátsó padjába Milwaukee-ban, és életemben először váltam egy mise szemtanújává. A kíváncsiság vitt oda, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez egészséges kíváncsiság-e.
     Az első keresztények írásainak vizsgálatánál számtalanszor bukkantam olyan kifejezésekre, mint „liturgia”, „Eucharisztia”, „áldozat”. Azoknak az első keresztényeknek a Biblia ‒ s ezt a könyvet mindenekfelett szerettem ‒ érthetetlen volt anélkül az esemény nélkül, melyet a mai katolikusok „misének” neveznek.
Meg akartam érteni a korai keresztényeket, de nem voltak tapasztalataim a liturgiával kapcsolatban.
Így hát meggyőztem magam és „felfedező útra” indultam, közben meg egyfolytában fogadkoztam, hogy nem fogok letérdelni, és nem veszek részt ebben a bálványimádásban.
     Beültem a padba egy sötét sarokban, a kápolna legvégében. Előttem elég sok különböző korú hívő volt, férfiak és nők. Nagyon megragadott, ahogy térdet hajtottak és szemmel láthatóan összpontosítottak az imára. Aztán megszólalt a csengő, mindenki felállt, s az oltárnál lévő ajtón át bejött a pap. Bizonytalanul ülve maradtam. Kálvinista lévén hosszú éveken át arra tanítottak, hogy a mise a legnagyobb istenkáromlás, amit csak ember elkövethet.
     A szentmise szertartásában állítólag „Jézus Krisztus áldozata ismétlődik meg”. Így hát úgy döntöttem megfigyelő maradok, és ülök a nyitott Biblia mellett.
Megragadott a Szentírás, ahogy a mise folytatódott, hirtelen tudatosult bennem, hogy nem csak mellettem van a Bibliám, hanem ott volt előttem is ‒ a mise szavaiban!
Az egyik részlet Izaijástól volt, a másik a zsoltárokból, a következő Páltól. Egészen le voltam nyűgözve. Legszívesebben megállítottam volna az egészet és felkiáltottam volna: „Hé, megmagyarázhatom, mi történik épp a Szentírásból? Ez csodálatos!”
De kitartottam a figyelőállásban. A háttérben maradtam, mígnem meghallottam, hogy a pap az átváltoztatás szavait mondja: „Ez az én testem ... Ez az én vérem.” Éreztem, hogyan foszlik szét bennem minden kétely. Amikor láttam, hogy a pap felemeli a fehér Szentostyát, éreztem, hogy a szívemből előtör az ima: „Uram és Istenem! Valóban te vagy az!”
     El sem tudtam képzelni nagyobb megindultságot, mint amit ezek a szavak okoztak bennem. Mindez még intenzívebbé vált, amikor a gyülekezet elkezdte énekelni: „Isten Báránya ... Isten Báránya ... Isten Báránya...”, a pap pedig ehhez kapcsolódva: „Íme, az Isten Báránya...” ‒ és felemelte a Szentostyát.
Kevesebb mint egy perc alatt az „Isten Báránya” szavak négyszer hangzottak el. Hosszú évek biblia-tanulmányozása után azonnal tudtam, hogy hol vagyok. A Jelenések könyvében voltam, ahol Jézust a huszonkét fejezetben legalább huszonnyolcszor nevezik Báránynak. A menyegzői lakomán voltam, melyet János a Biblia utolsó könyvének végén ír le.
     A mennyei trónus előtt voltam, ahol Jézus mint Bárány mindörökre megdicsőül. Erre nem voltam felkészülve, pedig ‒ ott voltam a misén! (folyt. köv.)

MIT TARTSUNK EZEKRŐL?

Bennünket talán jobban érdekel, hogy ez a vérengzés és az istentele­nek felülkerekedése küszöbön van-e már? Nos, ha az ember körülnéz és lát­ja az eseményeket, önkéntelenül összeszorul a szíve és nem tudja, mit gondoljon. Mi ez? A világ vé­ge-e, vagy csak közeledés a világ végéhez? Lehet-e hitelt adni ezeknek a jövendöléseknek, vagy pedig he­lyezkedjék az ember arra az állás­pontra, hogy ezek csak elképzelé­sek? Lehet azt mondani, hogy csak rémlátomások? A jövendölések igen sok olyan dolgot tartalmaznak, ame­lyek bekövetkeztek, tehát napjaink dolgait egyszerű „rémlátomásoknak” bélyegezni nem le­het. Azt sem lehet azonban mon­dani, hogy ez mind szükségszerűen megvalósul. Vajon mi elvessük-e ezeket, vagy elfogadjuk, gondolkozzunk-e fölöttük, vagy sem? Legjobb arra az állás­pontra helyezkednünk, amit egy ko­moly lelkiatya mondott: Én nem tu­dom elhinni, de tagadni sem merem!

MIT SZÓL HOZZÁ A JÓZAN ÉSZ?

Az ember önkéntelenül is azt kér­dezi: mit szól a józan ész ezekhez a kilátásokhoz, jövendölésekhez? Ezt kell megbeszélnünk, mert akárhogy mondja is valaki, hogy ő nem hisz a károgásokban, mégis felszisszen, valahányszor egy rossz hírt kap. Nem szabad elfelejtenünk az őszi eseményeket. Mihelyt enged a tél, kitavaszodik felettünk, a józan ész azt mondja, könnyen folytatód­nak az őszi események, könnyen itt lehet a vég ‒ olyan értelemben ‒, hogy este nyugodtan lehajtjuk fejünket pihenőre és a másvilágon ébredünk.

EDDIG CSODÁSAN MEGVÉDETT A NAGYASSZONY

Ezekről a dolgokról ne beszéljünk sokat, ez nem tartozik ide. Az bi­zonyos, hogy a külső jelek szerint nagyon nehéz idők következnek. Tagadhatatlan, hogy a jó Isten kü­lönös csodája az, hogy ennek a világ­felfordulásnak szenvedéseiből olyan kevés jutott még eddig nekünk. Ed­dig is azt hirdettük, hogy ez a Szűzanya különös jóságának, közben­járásának és az engesztelésnek kö­szönhető. Ha nem engeszteltünk volna, ha nem lennénk Mária Or­szága, nem hiszem, hogy olyan feltűnő módon megkímélt volna ben­nünket az Úr.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így tehát holnap

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom, 24-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

A pápa tévedhetetlensége
     Gerstner minden szentírási érv ellenére ellenkezett és megkérdezte, mi alapján állítják a katolikusok azt, hogy Krisztus tévedhetetlenséget adott Péternek a tanításban. Scott ekkor rámutatott arra, hogy mind a katolikusok, mind a protestánsok meg vannak győződve arról, hogy Krisztus tévedhetetlenséget adott Péternek ‒ hiszen erről tanúskodik Péter két levele, mely az újszövetségi kánon része. Ezért indokolatlan kétségbe vonni Péternek és az utódainak a tévedhetetlenségét, amikor Krisztus nevében a hit és az erkölcs dolgaiban tanítanak.
Ha hisszük, hogy az Újszövetség könyvei Isten tévedhetetlen igéje, akkor abszurd dolog azt állítani, hogy olyan pápák és zsinatok állították össze, amelyeknek Isten nem adta meg a tévedhetetlenség ajándékát az ilyen kérdésekben.
     A felsorolt érvek ellenére Dr. Gerstner továbbra is azt állította, hogy a protestánsok számára a Szentíráson kívül nem létezik más tévedhetetlen tekintély. Az Újszövetség könyveinek kánonjáról azt mondta, hogy „tévedhetetlen dokumentumok tévedhető gyűjteményével van dolgunk”  – na ez aztán érvelés volt!
     Scottnak és Gerrynek csalódást okozott a vita folyama és csodálkoztak, hogy milyen szegényes és összefüggéstelen a protestáns keresztény hagyomány, mely lényegileg a katolikus hitelvek makacs cáfolatán alapszik. Hiszen értelemszerűen minden keresztény számára a Bibliának és az Egyháznak kellene lennie az abszolút tekintélynek ‒ vagy mindkettőnek, vagy egyiknek sem! – Aki azonban nem akar hinni, az nem is fog!
     A Biblia ezt mondja: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét” (Ef 4,3); „Testvérek! Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1,10). ‒ Hogy lehet, hogy a „Biblián alapuló” egyházak figyelmen kívül hagyják ezt az egyszerű parancsot, és egyre csak növelik a szakadást?

(folyt. köv.)

     Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában. (ÉHÖ 7. o.)

Én anyátok vagyok, tudok és akarok is segíteni rajtatok!     

      A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
      A Szeretetláng Naplóban ezt így fogalmazza meg a Szűzanya: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!" (I/71-72)
      A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; 144; 164) (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

 Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/22/a-kozel-keleti-keresztenyek-sokkal-jobban-atelik-a-karacsony-vallasi-jelleget/

     Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé - ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (ÉHÖ 7. o.)

De mi igazolhatja a Szeretetláng üzenetének aktualitását?

       A Szeretetláng üzenetének tartalma, az Istenanya és a sátán végső összecsapásának közeledtét sejteti, mely nagy megrázkódtatással fog járni (II/93), mi több a harcot nem egyedül Mária fogja lefolytatni, hanem a választott lelkeknek is részt kell vállalniuk a sötétség fejedelmével szembeni küzdelemben. A harc olyan pusztító lesz, hogy még a választottak hitét és bizalmát is megrendítheti. De a készülő rettenetes viharban érezhető lesz a Szeretetláng fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényessége, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és a kegyelmi hatás kiárad rájuk. (vö. II/100) A Szeretetláng befogadása és a szentségi élet nyújthat egyedül megerősítést a lelkeknek!

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét (megvakítja a sátánt), egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8).
     A végső győzelem ígérete tehát be fog teljesülni, és a kegyetlen küzdelem a Szent Szűz győzelmével zárul, amely "szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. (II/93) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)

      Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Ezt jövendölte meg Montforti Grignon Szent Lajos, és ezt készíti elő a Szeretetláng üzenete! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Az Isten Szava
     Amiként egy államnak van vezetője és kormánya, a kormányhivatalok feladata pedig magyarázni az alkotmányt és annak előírásait megvalósítani az életben. Ha ez szükséges egy állam igazgatásában, mennyivel inkább szükségesek intézményileg az Egyház közösségének vezetésében, mely az egész világot magába foglalja. Jézus ezt mondta Péternek: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18).
     Jézus a Szentíráson és a Lelkén kívül nekünk adta az Egyházat is, benne a Tanítóhivatalt a pápával, püspökökkel és zsinatokkal, melyek feladata helyesen magyarázni a kereszténység családjának „alkotmányát” a Szentírás szövegeit és megvalósítani azokat az életben.
Scott elmagyarázta Gerstnernek, hogy a Biblia sehol sem állítja azt, hogy Isten szava csak a Szentírásban van meg. Ellenben egyértelműen állítja, hogy Isten szava jelen van az egyház hagyományában is (2Tesz 2,15; 3,6), ugyanúgy a tanításában és igehirdetésében (1Pt 1,25; 2Pt 1,20-21; Mt 18,17). A Szentírás alátámasztja a sola verbum Dei ‒ „csak Isten igéje” katolikus elvet.
Nem támasztja azonban alá a protestáns sola Scriptura ‒ „csak a Szentírás” elvet. Dr. Gerstner makacsul azt állította, hogy a pápák és a zsinatok tanítása ellentétben áll a Szentírással, ugyanakkor egyetlen érdemleges érvet sem hozott fel téziseinek alátámasztására.
Scott arra kérte őt, hogy pontosítsa, kinek a bibliaértelmezésére gondol?
     Tudjuk, hogy az Újszövetség kánonja 393-ban, a hippói zsinaton lett véglegesítve, s ezt négy évvel később a karthágói zsinaton erősítették meg. Ennek a két zsinatnak a döntéseit a pápa elé terjesztették, s az jóváhagyta őket. Tehát létezik az Egyház tévedhetetlen tekintélye, mely végleges döntést hoz arról, hogy mely írások kanonikusak és melyek nem, és helyesen magyarázza őket.

(folyt. köv.)

      Idézetek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban:  »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) Mit kérünk tehát? – Azt, hogy felismerjük Isten szeretetét és jézusivá formálódjunk! Ezt a célt megvilágítja az az ima, melyet az Úr íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon. 
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a jézusi „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, a társadalmakat, a népek gondolkodását! Az Istenanya Szeretetlángjának – mely maga Jézus Krisztus – befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme! 
     Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet-LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! Persze kérdés, hogy jól látom-e mindezt? De mi másra következtethetek (következtethetünk), ha maga az Úr is így határozza meg a Szeretetláng mibenlétét: »Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218).         Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Tehát maga az Úr hasonlítja a Szeretetláng kiáradását a "második" nagy eseménynek, az Ige megtestesülése óta!

     A Szeretetláng kiáradását, mintegy "új teremtésként" éli meg a föld, maga az Úr ígéri a Naplóban: "és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Erre a Nagy Megújulásra van szüksége a világnak, mert enélkül a végső vesztébe rohan! Vagy netán ebben van valakinek kétsége? Merthogy mostanra oda jutottunk, hogy írd és mondd, már csak az Isten segíthet rajtunk!!!
     A Szeretetláng Mozgalom ezt a Szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106) (Kérdésem: MI MÁS?) Ennek folytán egyenes a következtetés, hogy a Szeretetláng esetében nem egy jelenésről, egy üzenetről, vagy egy újabb ájtatosságról van szó, hanem a bensőséges Mária-tisztelet Isten akarata szerinti megvalósulásáról, melynek célja Jézus Krisztussal való benső egyesülés (Őáltala, Ővele és Őbenne) és a megváltó munkában való aktív részvétel: az engesztelés (másokért is)! És mi erre a világ reagálása? Az, hogy ez is csak egy a sok "üzenet" közül, és miért lenne az a "végső"? Nos, a valóban számtalan "üzenet" azért van, hogy elterelje a figyelmet a VALÓDIAKRÓL, így a Szűzanya fatimai kéréseiről és a Szeretetláng üzenetéről! – Ennyi!

(vö Begyik Tibor: A HAJNAL SZÉP SUGARA, Szeretetláng Mozgalom kiadása 22-23.)

      Grignon Szent Lajos írja: Kérve kérlek benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, ne elégedjetek meg azzal, hogy a Boldogságos Szűz kis füzérét elmondjátok, hanem imádkozzátok el naponta az olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért, ha időtök van rá. Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek, és mivel Jézus és Szűz Mária dicséretét vetettétek, a Mennyországban örökké tartó áldást fogtok aratni. (TMT 254)

A pápa és az Egyház Tanítóhivatala
     Scott és Gerry meg akartak győződni arról, hogy a helyes úton járnak, ezért találkozót beszéltek meg az egyik legjelentősebb kálvinista teológussal Dr. John Gerstnerrel, aki a Katolikus Egyházat csak a „sátán zsinagógájának” hívta.
     A vita folyamán Dr. Gerstner a pápaság intézményének biblikus megindoklására kérte őket.
Scott idézte a Mt 16,17-19 szövegét, ahol Jézus új nevet ad Simonnak a Péter (Szikla) nevet, s azt mondja, hogy őrá építi egyházát, és hogy Péternek adja a mennyek országának kulcsait. Amikor Jézus a „országának kulcsairól” beszél, az Iz 22,20-22-re utal, ahol azt olvashatjuk, hogy Ezekiás király kinevezte Eljákimot palotája új intézőjévé és neki adta az „ország kulcsait”. Amikor Jézus Péternek adta a „kulcsokat”, meghatározta Péter primátusát, hogy a nevében vezesse az egyházat, amely Krisztus országa a földön. Péter primátusának hivatala továbbadódik az utódainak.
     Scott elmagyarázta, hogy a Szentírás középpontja a szövetség, amely egy szent családi kötelék Isten és az emberek között, s ezért Isten családjának szövetségként értelmezett bibliai koncepciója értelmet ad a Katolikus Egyház egész tanításának. Ebben szó van Szűz Máriáról mint minden hívő anyjáról, a pápáról mint atyáról, arról, hogy a szentek a testvéreink, és hogy a liturgikus ünnepek családi ünnepségek.
     A Dr. John Gerstnerrel folytatott többórás vita során Scott és Gerry nem kaptak kielégítő választ, s ez még inkább megszilárdította meggyőződésüket a katolikus doktrína igaz voltáról. Úgy érezték, hogy Luther és Kálvin tanítása megcsalta őket.
Elmagyarázták Gerstnernek, hogy amióta Luther elszakította a köteléket a Katolikus Egyházzal,   25 000 különféle protestáns felekezet keletkezett, s a szakértők véleménye szerint minden héten újabb öt jön létre!
Az összes ilyen felekezet azt állítja, hogy egyetlen tekintélyük a Biblia, s hogy a Szentlélek vezeti őket. Scott az Egyesült Államok megalakulását hozta fel hasonlatként. Az Államok megalapítói nem szorítkoztak csak arra, hogy megírják az alkotmányt, de kormányt is alakítottak, mely az elnökből, a szenátusból, a kongresszusból és a legfelsőbb bíróságból áll.

(folyt. köv.)

Ne akkor kezdjünk könyörögni az Úrhoz, amikor már ...!

     A rózsafüzér és a szentségimádás megnyithatja sokak szívét Krisztus szeretetére, és ez benső indíttatást ad az engesztelő összefogásra! Ezt az esetleges késztetést azonban illő teljesítenünk a lehetőségeinkhez képest! Vegye tehát mindenki személyes meghívásnak a Jézus zászlaja alatti engesztelő tevékenységet, amíg teheti, mert érezhető módon ádáz harc folyik a világban a lelkek vesztére!

Ha minden egyházközségben, vagy a plébániák többségén megalakulna egy-egy engesztelő csoport, akik a rózsafüzér ima mellett, idejük egy részét egymásközt megosztva az Oltáriszentség előtt töltik ‒ nyilvánvaló ‒, hogy lelki változást remélhetnek a családokban az országban és a világban!

E kezdeményezés elterjedése kiváló felelet lenne a mai idők egyre sötétebb jelei­re, melyben a keresztény értékrendet a közéletből kiiktatni igyekszenek. Sajnos erre némely egyházi ökumenikus törekvés is rásegít a szentség-kiszolgáltatások "liberalizációjával", és a "szentségi gesztusok" elhagyásával! Ezért égető szükség van a rózsa­füzér imádkozására és az Eucharisz­tia tiszteletének megújítására, külö­nösen ott, ahol az emberek az elvilágiasítás következté­ben eltávolodtak a legnagyobb kincs­től: a Legméltóságosabb Oltáriszentségtől!

Általános mozgósításra van tehát szükség, amíg nem késő, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus szeretetének ere­jével harcoljunk a gonosz ellen.

(Képek az internetről!) (vége!)

Anya nélkül élni?
     Annak híre, hogy Scott közeledik a Katolikus Egyházhoz, hogy a „babiloni szajhával” flörtöl, gyorsan elterjedt a barátai és az ismerősei között. Az egyikük Chris, felhívta Scottot és ironikusan megkérdezte tőle, hogy már imádja-e Szűz Máriát? Scott helyre tette a dolgokat és elmondta, hogy a katolikusok nem imádják Szűz Máriát, hanem tisztelik. Chris kijelentette, hogy szerinte nincs különbség a kettő között, mivel a katolikus Mária-tiszteletnek nincs semmilyen biblikus alapja. Scott válasza határozott volt. Először elmagyarázta barátjának, hogy Jézus betartotta Isten tízparancsolatát, ezért azt a parancsot is betartotta, hogy „tiszteld apádat és anyádat”. A héber „tisztelni” szó egészen pontosan azt jelenti: „dicsérni”. Jézus Krisztus tisztelte mennyei Atyját és földi anyját, Szűz Máriát is. Természetes, hogy mindazoknak, akik hisznek benne, ugyanezt kell tenniük ‒ tisztelni Szűz Máriát, ahogy azt Krisztus teszi. Ez a Katolikus Egyház Mária-tiszteletének fő oka.
Az ellenzők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...*
     A Bibliában ezt olvassuk: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). A rózsafüzér csak az evangélium e szavainak beteljesítése.
Scott meggyőződött arról, hogy a rózsafüzér mindennapi imádkozása segített neki egyre jobban megérteni a bibliai szövegek teológiai értelmét. Ez az ima a „szeretet logikájára” tanította, kibontakoztatta benne a hit-érzéket, a teológiai intuíciót, növelte intellektuális képességeit és valami egységérzetet adott a világ imádkozóival.
     Scott a Legszentebb Háromság belső életében felfedezte az egyetlen, örök, szent Család ‒ az Atya, a Fiú és a Szentlélek életét. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten családjának földi képmása a Katolikus Egyházban található.

(folyt. köv.)
................................
*A Montforti Grignon Szent Lajos tanítása szerint ez a merev álláspont azért nagyon veszedelmes, mert ,,a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez” (Tökéletes Mária-tisztelet, 92-94)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így az első időpont: 

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várunk!

Lendvainé Dr. Tóth Edit

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást! (Szerk.: Szentovasó 3. o. A továbbiakban SZO.)

Szánjunk időt az imára és a szentségimádásra!

     Nem csak a hívő emberek számára megtapasztalható tény, hogyha valamely térségben elhatalmasodott a bűn és a romlott a közbiztonság megfékezésére a lakosság szervezett szentségimádó ima-láncba fog, akkor a terület látványosan a békesség szigetévé válik.

Nos, érdemes belefogni a szervezett rózsafüzérező örökimádásba, melynek eredménye példaként hathat a környező településekre is, ezzel megvalósítva a Fatimai Engesztelés terjedését! Ez az engesztelő mód, nem csak magán tudhatja Szent II. János Pál 1986-os áldását a Laikusok Szentségimádó Mozgalmára vonatkozóan, de az ún. "jerikós" összefogást is megvalósítja!

A fenti engesztelő szervezettség, látványos sikereket ért el Észak- és Dél Amerikában, sőt Lengyelországban is!

A létrejövő szerveződések betagozódhatnak a Szeretetláng Mozgalomba is, melyben az Istenanya Szíve Szeretetlángjának többlet-kegyelmi hatása által hatékonyabbá tehetik a gonosz elleni harc fegyverét! Ez az engesztelési mód a gyakorlatban egy-egy adott (helyi-, országos-, vagy akár globális) célra felajánlott, rózsafüzérimával egybekötött szervezett és állandó szentségimádást jelent, természetesen a helyi plébános, vagy egyházmegyés püspök vezetésével.

Ajánlott alapszándék: "a Szentségek, a kereszténység és a magyarság védelmére a világban!" (Ezt természetesen elégséges a rózsafüzér elején, vagy tizedek végén kimondani, pl. így: "Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Szentségek, a kereszténység és a magyarság védelmére a világban! Amen"

A bűn és a lelki pusztítások elleni engesztelő szerveződésbe regisztráció nélkül is bekapcsolódhat minden Rózsafüzér Társulat, imaközösség, plébánia, kolostor, kórház, nyugdíjasotthon, amiként az iskolák és a családok is! (Képek az internetről!) (folyt.)

      Ha akadna olyan kedves Olvasóm, aki felvetné, hogy miért a Szeretetláng üzenetében látom a Mária-jelenések csúcsát és az említett "kegyelmi stratégia" végcélját, nos a kérdésfeltevése némi tájékozatlanságot tükrözne. Blogomnak és ezen cikksorozatomnak kifejezett célja, hogy rávilágítsak a Szeretetláng kimagasló üdvtörténeti jelentőségére, tekintettel a jézusi kijelentésre: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Ezt annak meggyőződésében teszem, miszerint Szűzanyánk a Lelki Naplóban a Hajnal Szép Sugarának (II/100) nevezi meg magát, és a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, ezt válaszolta: "Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus" (I/107, IV/12). Még egyszer idézem Grignon Tökéletes Mária-tiszteletét: 

"Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa bensőségesebben megismerhessék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon." (TMT 50)

      Nos, a fentiekből következőleg, nem lehetséges-e, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának rendkívüli kegyelmével kívánja gyermekei lelkületét jézusivá formálni? Még azt is megkockáztatom – lehetséges –, hogy a fentebb idézett "jóllehet más módon", az Úrnak egy  eddig "még nem volt", "más módon való felismerését" és a szíveknek ebből fakadó "lángolását" jelentheti, amiként az emmauszi tanítványok esetében is történt (Lk 24,32). Mindezt azért, hogy a kihűlő szívű emberiséget fellelkesítse az egymás üdvösségéért való fáradatlan küzdelemre! Az pedig, hogy a Szeretetláng valóban ilyen "rendkívüli" kegyelmet sejtet, maga az Úr és Szentséges Anyja egyértelműen kijelentik a Lelki Naplóban: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140) – hát akkor most én vagyok elfogult vagy az Égiek "túloznak"?? – Ne feledjük, hogy fél évszázados kijelentésről van szó, melyet az egyházilag is jóváhagyott Lelki Naplóban olvashatunk (– ez hitelesedett bennem, jóllehet a legkevésbé sem ez képezi "hitvallásomat", hanem kizárólag az Evangélium, az Egyház tanítása és útmutatása – ám ennek megértéséhez, megéléséhez a Szeretetláng üzenete hozzásegít)! Tehát az Istenanya ezen "végidős" szerepét és terveit illetően is mindannyiunknak ajánlatos elgondolkodni!

Teljes cikk: https://uzenetblogol.blog.hu/2019/03/06/ausztraliaban_felszamolnak_a_gyonasi_titkot_es_a_katolikus_korhazak_autonomiajat

Ausztráliában felszámolnák a gyónási titkot és a katolikus kórházak autonómiáját - 2019. márc.

     „Törvényjavaslatot dolgoztak ki, amelyben a papokat köteleznék arra, hogy a gyónási titoktartást megszegjék” - írta Zavarkó Zoltán, Ausztrália Victoria államában élő olvasó. És ez még nem minden: „Tanja Plibersek liberális politikus az abortusz ingyenes és kötelező elvégzését akarja ráerőszakolni az államilag finanszírozott - köztük az egyházi fenntartású - kórházakra" is azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a törvényben előírtaknak, nem kapnak állami támogatást.
     Ausztrália Victoria államában olyan jogszabály meghozatalát kezdeményezték a törvényalkotók, amely a Gyónás Szentségét támadja azzal, hogy a gyónási titok jogszabályi védelmét a köztörvényes bűncselekmények esetében megszüntetik.
Ha ez így lesz, akkor a gyóntató papnak kötelessége lesz jelentenie a hatóságok felé, ha a gyónásban bűncselekményről szerez tudomást.
     Ezzel párhuzamosan Ausztrália szövetségi Parlamentjében a jelenleg ellenzékben lévő Labour párt képviselője bejelentette, hogy amennyiben pártja hatalomra kerül, az egész országban kötelezővé fogja tenni az ingyenesen elvégezhető abortuszt, egészen a születésig. Pontosan úgy, ahogyan New Yorkban.
     A Katolikus Egyházat mindkét javaslat tökéletesen lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen a gyónási titok az egyházi szabályok alapján szent és sérthetetlen, és ha a pap mégis megtenné, azzal önmagától beálló, azonnali kiközösítés alá esne, ami számára a papi szolgálat végét is jelentené. Következésképpen az is elképzelhető, hogy lesz majd olyan pap, akinek ezért börtönbe kell mennie.
És, hogy mekkora az esély, hogy a javaslat törvényhozási elfogadására? Olvasónk szerint nagy, ugyanis – ahogy korábban Canberrában – úgy most Victoriában is teljes a konszenzus a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között.
     Az abortuszt általánosan, a szövetség tagállamainak minden kórházában lehetővé tevő szándék már korántsem ennyire egyöntetű. Azt inkább a liberális politikai erők forszírozzák. Ráadásul Ausztráliában még mindig van két olyan állam, Dél Wales és Dél Ausztrália, ahol az abortusz – leszámítva az anya életveszélyét – illegális.
Amennyiben valaha is az Australian Labour Party (ALP), amely jelenleg a második legerősebb párt a kétkamarás nemzeti parlament alsó házában, megnyerné a választásokat a Katolikus Egyház által fenntartott kórházak komoly bajba kerülhetnek. Azokat ugyanis az állam finanszírozza, így – ha az ALP tényleg betartja ígéretét – elvesztik a finanszírozásukat, amennyiben nem hajlandóak abortuszt végezni a kórházaikban.
Márpedig a legártatlanabb és a legvédtelenebb emberi lény, a magzat megölésére a kórházak fenntartásáért felelős püspökök, illetve az azokban dolgozó orvosok sem lesznek hajlandóak. A “ne ölj” parancsát hithű katolikus ember komolyan veszi.
     Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a gyónási titok megsértéséhez hasonlóan az abortusz is önmagától beálló kiközösítést eredményez az egyházi jog szerint.
A katolikus kórházak működésének ellehetetlenítésére akkor van tehát esély, ha a baloldal megnyeri a választásokat májusban.
     Sajnos a gyónási titok védelme a jelenlegi trendek ismeretében valószínűleg nem lesz elkerülhető. 

ÉLRE ÁLL ÉS VEZET

Emlékezünk a történelemből arra az időre, amikor Franciaország teljesen elvesztette önbizalmát, és egy fiatal leány áll az élre: Jeanne d`Arc és győzelemről győzelemre ve­zeti a francia hadsereget. Valahogy hasonló történik most is. Mikor már mindenki azt hiszi, hogy a gonoszság győz, hogy nem tudunk kitérni an­nak az áradatnak, amely mindent magával sodor, akkor megjelenik a Szent Szűz és félelmes erővel áll az élre, hogy győzelemre segítsen bennünket. És valóban, a sátánt és csatlósait csakis a Szűzanya ereje tudja letiporni. 

KEGYELEMMEL

3. A Szűzanya végül előtérbe lép kegyelemmel, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit bátorítsa, támogassa! Rá is szorulunk erre a kegyelemre, segítségre, mert az utolsó időkben nagyobb a küzde­lem, elkeseredettebb a harc, a sátán és a lelkek, a gonoszok és a jók kö­zött.

FELSZABADULT A SÁTÁN

Ezekben az időkben nem is annyira emberek küzdenek egymás ellen, hanem a gonoszság küzd a jó ellen. Emmerich Katalin száz évvel ez­előtt látta, hogy az ördögök fejedel­mének, Lucifernek – akit az angya­lok fejedelme megkötözve a pokol mélyére taszított –, egyszer majd feloldódik a köteléke, 50 vagy 60 évvel a kétezredik év előtt. Egészen világos előttünk, hogy most a pokol ereje küzd, felszabadult a sátán, Lu­cifer terjeszti a gyűlölséget. 

A GYŰLÖLSÉG ATYJA

Hogyan tudott a földkerekség ilyen szörnyű háborúba és összeütközésbe keveredni? Csakis a gyűlölet atyja által, akinek lényegéhez tartozik a gyűlölet. Ha ő felszabadul, a gyűlölség magvát szórja szét. Nem tűnt-e fel, hogy mindenfelé mennyi gyűlölet, mennyi szeretetlenség van? Ez Lucifer szelleme, akinek kötelékei egy időre szabadok, most felhasznál­ja az alkalmat, hogy mindent össze­keverjen, a jókat meggyötörje, és a Szűzanya táborához tartozókat, az Úr követőit rettenetesen megkísértse. Szent Grignon Lajos mondotta: „nagy szenvedéseket fog előidézni és egyeseket irtóztató kísértésekkel gyötörni.”

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Grignon szerint "Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa, hogy meglássuk benne és vele Istent". (Szűz Mária titka 47)
      A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

Grignon Szent Lajos, ezt írja: Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: 
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassák ki. 
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt. 
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is. 
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. 
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. 
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. 
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz. (TMT 50)

Az utolsó akadály ‒ a Mária-tisztelet
     Abban az időben valaki egy rózsafüzért küldött Scottnak postán. Ahogy Scott a szentolvasót meglátta, tudatosította, hogy valójában már csak egyetlen akadálya maradt annak, hogy átlépjen a Katolikus Egyházba, és ez a Mária-tisztelet.
     A dolgozószobája csöndjében Scott buzgón imádkozott azért, hogy képes legyen megérteni azt, amit a Katolikus Egyház Szűz Máriáról, Krisztus anyjáról tanít, s aztán egy bizonyos, emberileg reménytelen szándékra életében először elimádkozta a rózsafüzért.
     Három hónappal később Scott megállapította, hogy az imája meghallgatásra talált. Megköszönte Isten irgalmasságát, és bocsánatot kért a vakságáért és hálátlanságáért.
Attól a naptól kezdve, mindennap imádkozta a rózsafüzért. Tudatosította, hogy a rózsafüzér imája a megtestesülés titkából meríti erejét, s hogy rendkívül hatékony fegyver a gonosz ellen. Isten kiválasztotta Szűz Máriát, hogy méhében a Legszentebb Háromság második személye valóságos emberré váljon, és elvégezze üdvösségünk művét.
     Tagadhatatlan tény, hogy a keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. Minden keresztény számára világos kéne, hogy legyen: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg az emberi történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak,
Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

(folyt. köv.)

HOGYAN LÉP ELŐTÉRBE?

Most nézzük, hogyan lép előtérbe a Boldogságos Szűzanya az utolsó időkben?

1. Először is irgalmasságával. Sen­ki annyira nem látja a bűn ret­tenetes következményeit, mint ő. Senkinek a szíve annyira össze nem szorul, mint neki, amikor egy lélek megindul a lejtőn, amelynek a vé­gén ott van az a rettenetes örvény, a kárhozat. A Szűzanya Szíve ugyan­csak fáj, mikor látja, hogy az emberek többsége mégis a bűn út­ján halad, gonoszságot gonoszságra halmoz. Jóságos anyai Szíve irga­lomra hangolódik és Isten trónja előtt közbeveti magát értünk és kö­nyörög a szegény, eltévedt. csetlő-­botló, bűnös emberért. – Ez az igazi jelentősége a Szűzanya megjelenései­nek. Ezért jött Lourdes-ba, ez hozta hozzánk La Salette-be, s ezt mondja Fatimában is azért, hogy lássuk, miért kell engesztelnünk.  Az isteni irgalom várt még egy ideig, de mivel az emberek nem tértek meg, hanem még jobban belekeve­redtek a bűnbe, elkövetkezett az isteni igazságosságnak szigorú ítélete. És ekkor veti magát közbe irgalmasan a Szűzanya. Az ő Szeplőtelen és irgalmas Szíve azért fordul hozzánk, hogy megmutassa, mi az az egyetlen eszköz, amely még az utolsó időkben is meg tud menteni bennünket. Egy eszközt ajánl: az en­gesztelést. Megtanít bennünket en­gesztelni, hogy még egy utolsó lehetőség legyen a bűnös embernek Istenhez térni.

ERŐVEL ÉS HATALOMMAL

2. A Boldogságos Szűzanya másod­szor erővel és hatalommal lép elő­térbe. Nemcsak könyörög érettünk, hanem Istentől ráruházott hatalom­mal jelenik meg, amelyet akkor ka­pott, mikor még meg sem született. A Boldogságos Szűzanya az emberi­ség történetében már a paradicsom­ban szerepelt. Hiszen ismerjük a mennyei Atya ígéretét – amely­ről majd külön is elmélkedünk: „Ellenkezést vetek közötted és az Asszony között!” A Szűzanyának a hatalma abban áll, hogy széjjelta­possa a sátán fejét! Úgy jelenik meg, mint „jól rendezett hadsereg", olyan ereje van, hogy szembeszáll Isten összes ellenségével, mindenki­vel, aki a sátán zászlaja alá gyülekezik. Olyan félel­metes ellensége a gonosznak, hogy az semmitől annyira nem fél, mint éppen Tőle.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Jézus Krisztus Édesanyjának tisztelete, maga az Üdvözítő ajánlása (Jn 19,27), az Apostolok és Szentek példája, a Mária-jelenések és a Mária-dogmák fejlődésével történelmileg is kimutatható. "(Jézus) első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." (TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretet-lángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

      A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelenésében felismerhető a kegyelmi stratégia, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája.
      Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében (1858) az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdesban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés „globális fegyvereként”.
     Míg Lourdesban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917.VIII.19) A Szeretetláng üzenetében azonban, a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, az engeszteléshez már lánglelkű hozzáállást vár el tőlünk. Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), Ő maga lobbantja fel édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!

A Katolikus Egyházba vezető úton
     Egy szerencsés véletlen folytán Scott egy értékes könyvgyűjteményhez jutott, mely azelőtt ‒ ahogy azt később megtudta ‒ egy ismert katolikus bibliatudós papé volt. Esténként órákon át olvasta a katolikus könyveket, és lenyűgözte őt azok mélysége.
     Néhány hét után erős meggyőződés ébredt benne, hogy Krisztus a Katolikus Egyházba hívja őt. Ez a gondolat megrémítette, mert egészen addig azt gondolta, hogy egy igaz keresztény az nem lehet katolikus. Elkezdett világosságért könyörögni Istenhez azért, hogy megismerje, valóban a Katolikus Egyház rendelkezik-e a kinyilatkoztatott igazság teljességével.
     Ebben az időben hosszú teológiai vitákat folytatott Gerry Matatics barátjával, aki szerette a Bibliát és gyűlölte a Katolikus Egyházat. Scott bevallotta neki, hogy nagy mennyiségű katolikus könyvet birtokol, s hogy az olvasásukkor felfedezte a világ legnagyobb teológusait: Joseph Ratzingert, Jean Danielou-t, Hans Urs von Balthasart, Henri de Lubacot és R. Garrigou-Lagrange-ot.
Gerry saját maga akart erről meggyőződni és megkapva, egy hónap alatt kiolvasta az összes könyvet.
     Miután elolvasta elismerte, hogy a Katolikus Egyház egész tanítása a Biblián alapszik, és a katolikus hit felbecsülhetetlen kincs minden ember számára. Ezt követően Gerry és Scott együtt próbáltak meg téves pontokat találni a katolikus doktrínában, de mindig olyan válaszokra bukkantak, amelyek megcáfolhatatlanok voltak.
Mindketten felismerték, hogy mivel Jézus az egyetlen „közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), Ő magyarázza nekünk az Istent, Ő az, aki tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). „A hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei)”, az apostolok az Egyház egészére bízták. Az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, megbízott továbbadója és értelmezője, tehát a Krisztus által alapított Egyház!
     Sajnos, sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember alapította vallások hirdetőire rajongva hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus esz-közöket használnak boldogulásukhoz.

(folyt. köv.)

02)  https://youtu.be/HvE9K8ItTl4

     A Mária-tiszteletet, nem szabad az aktuális Mária-jelenésekre alapoznunk! Üdvözítőnk Anyjának tisztelete bensőséges része kell, hogy legyen életünknek, lelki életünknek. Erre kiváló példát találunk Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, melyet blogunkban, a következő hónapokban újra leközlünk (április 16-tól).

      Krisztus Anyja a mi Anyánk is, hiszen Üdvözítőnk Jánoson keresztül nekünk ajándékozta Édesanyját, amikor a kereszten szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27) Égi Anyánk személyét és a hozzávaló viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan (vagy legalább is kivizsgálatlan) "üzenetek" határozzák meg! Ezek ugyanis akár félre is vezethetnek, csalódást okozhatnak bennünk! A legbiztosabb Mária-tiszteletet az Evangélium-, az Egyház tanítása és a szentek példája kell, hogy meghatározza számunkra. Az egyes jelenések és üzenetek megítélésében kizárólag a Jézus Krisztus által megbízott és felszentelt Egyházra kell hagyatkoznunk! Nagyfokú óvatosságra intenek ugyanis a hamis jelenések és üzenetek elburjánzásai, melyek úgy látszik az "idők jelei"!
      A Szentírás is figyelmeztet, a sátán is álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője (ha nem leplezik le, s nem futamítják meg), akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink, filmjeink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember nagy eséllyel észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő)  A sátán számára a legborzasztóbb – és egyben a legnagyobb akadály –, a lelkeknek a Szent Szűzhöz való ragaszkodása. Érthető, ha minden módon és eszközzel próbálja ezt megzavarni, a lelkeket az Istenanyától elhidegíteni!

      Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával vagy egy-egy jól hangzó üzenet követésével a sátáni akarat valósul meg. Bármilyen furcsa, de mint említettük, az ördögi hamisságok nem a bemutatkozásnál, a kezdetekben mutatkoznak meg, hanem szép lassan, észrevétlenül bomlaszt és mire észbe kapunk, így-úgy szembe kerülünk püspökeinkkel az Egyházzal és végül a pápával is. Először csak csodálkozunk egyes intézkedéseiken, majd kifogásoljuk, aztán egyre csak szajkózzuk saját véleményeinket, mígnem...

     Az állhatatossághoz kell nekünk az Égi Édesanya példája, az Ő türelme és alázatossága, és bizony óvakodnunk kell, hogy Tőle el ne szakadjunk, mert akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten, nem is atyja! (TMT 30)

Nem a Szentírás a hit egyetlen alapja!
     A protestáns egyházak egyik alapelve az az állítás, hogy egyedül a hit által igazulunk meg (sola fide), a hit tekintetében pedig az egyetlen tekintély és forrás csak a Szentírás (sola Scrip-tura) ‒ a hagyomány nélkül. Ez volt a katolikusok és a protestánsok közti szakadás fő doktrinális oka.
     Scott Hahn professzor az előadásain a Szent-írás alapján kétségbe vonta a sola fide (csak a hit számít) elvét mint olyas valamit, ami egyál-talán nem biblikus, de továbbra is azt tanította, hogy a Szentírás a hit egyetlen alapja (sola Scriptura).
     Az egyik diák megkérdezte tőle, hogy a Szentírás mely része írja azt, hogy a Biblia az egyetlen tekintély. A feldühödött professzor azt felelte, hogy ez egy ostoba kérdés. Ekkor a diák, egyenesen a szemébe nézve mondta, hogy akkor egy ostoba választ kért. A sarokba szorított professzor ekkor a Szent Máté evangéliuma 5,17-et és a Timóteusnak írt második levél 3,16-17-et idézte. Ezek azonban nem voltak meggyőző érvek. A diák megkérte őt, hogy magyarázza meg ezt a részt: „Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok” (2Tesz 2,15). Hahn nem akart válaszolni és a vitát elhalasztotta. Ám a diák kérdése olyannyira nyugtalanította, hogy imában feltette a kérdést, vajon vannak-e a Szentírásban olyan részletek, melyek alátámasztanák a protestáns sola Scriptura elvet.
     Egész héten át hiába kereste a választ a Bibliában. Scott segítséget kért a legismertebb amerikai teológusoktól is. De ez is eredménytelen volt ‒ banális vagy kitérő válaszokat kapott: „Miért teszel fel egyáltalán ilyen ostoba kérdéseket?” Hahnt azonban ez nem tántorította vissza, és ő is egy „ostoba” választ kért.
     Mindannyian elismerték, hogy a sola Scriptura elvét nem lehet alátámasztani a Bibliával, hogy ez csak egy teológiai elv. Nem létezik olyan bibliai szöveg, amely kimondaná, hogy a Szentírás az egyedüli tekintély. A Biblia inkább arra buzdít, hogy a szóban mondott és írott hagyományok-hoz is ragaszkodjunk (vö. 2Tessz 2,15). Kimondja, hogy az Egyház az igazság oszlopa (vö. 1Tim 3,15). Itt azonban felmerült benne a kérdés, hogy melyik egyház?
     Scott Hahn egyre nyugtalanabbá és rémültebbé vált, hiszen először a protestantizmus egyik tartóoszlopa dőlt össze (sola fide), most pedig a szeme előtt omlik össze a másik (sola Scriptura) is. Ugyanebben az időben a szeminárium rektora dékáni pozíciót kínált fel Scottnak, mert a diákok rajongtak az előadásaiért.
Ezt a nagyszerű ajánlatot nem fogadta el, sőt, lelkipásztori funkciójáról is lemondott, mivel a lelkiismerete nem engedte, hogy olyan tanítást hirdessen, amelyről maga sem volt meggyőződve!
     Scott az igazság keresésénél nem ismert megalkuvást, határtalanul bízott Istenben, és meg akart ismerni s szeretni mindent, amit a Teremtő a Szentírás szövegeiben kinyilatkoztatott.

(folyt. köv.)

     A Szűzanya arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)

SZERETETBEN REJTVE MARADNI

Mikor megindul az Úr Jézus nyil­vános működése, és egy alkalommal jelentik az Úrnak, hogy itt van az édesanyja, beszélni óhajt vele, ő akkor is szerényen visszahúzódik. Ezt az alázatosságot akarja meg­jutalmazni az Úr. A malaszttal tel­jes Szűzanya minden isteni kegye­lem közvetítője.* Tehát minden kegye­lem rajta keresztül jut el az em­berhez, de ő szeret az ismeretlenség homályában elrejtve maradni. Ő mindent csendben, rejtve tesz, – örül, ha a lélek rátalál Urára, egy­beolvad Istenével; ha ezt elérte, ak­kor szerényen visszavonul és hálát ad az Istennek, hogy a lélek meg­találta üdvösségét.

MOST ISMERJE MEG A VILÁG!

Most azonban azt kívánja az Úr, hogy ismerje meg az egész világ a Szűz­anya jóságos Szívét, amely annyi jót tett anélkül, hogy mi sejtettük volna. Isten kívánja, hogy ez a re­mekmű, ez a legtökéletesebb alkotás ne legyen elrejtett remeke Isten­nek, hanem dicsőüljön meg és fog­lalja el az emberek előtt is azt a helyet, amely megilleti őt, amelyet neki szánt a Mindenható.

EGYENES, BIZTOS ÚT

Az Úr második eljövetele előtt is ugyanazt az utat, ugyanazt a közvetítőt akarja felhasználni, mint első eljövetele alkalmával. A Szűzanya egyenes és biztos út Krisztushoz, éppen azért azok a lelkek, akik eb­ben a nehéz, utolsó órában a leg­hűségesebb gyermekei a mennyei Atyának, a Szent Szűz lelkén keresz­tül, a Szeplőtelen Szívével egyesülve érik el a lelkiéletnek azt a szentsé­gét, tisztaságát, szeretetét, amelyre őket a jó Isten kiválasztotta. (Forrás az első részben!) (Folyt.)

______________________

* a „Mediatrix” (kegyelmek közvetítője) dogma a sürgetések ellenére 2019-ben még nincs kimondva. Legutoljára Szent II. János Pál pápa utasította el „most nem aktuális” kijelentésével.

Igazság az Eucharisztiáról 2
     Aki az Evangéliumot meg akarja érteni, annak egyetlen percig sem szabad felednie Jézus szavát: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27). Aki ezt szem előtt tartja, az semmi „hihetetlent” nem fog találni a valóságos Jelenlét tanában!
Vigyáznunk kell azonban, mert a lejtőn nincs megállás! Aki azért nem hiszi az Oltáriszentséget, mert az érthetetlen természetfeletti dolog, az sajnos az emberi észt teszi Isten szavainak bírájául, és következetesen el fog jutni a racionalizmusig, a teljes hitetlenségig! Az újkori protestantizmus története, sajnos ezt a folyamatot igazolja: akik ugyanis az Eucharisztiát ezen az alapon elvetették, később nagy mértékben elfordultak a kereszténység többi természetfeletti tanításától is. Ez az irányzat végül már nem fogadja el sem a csodákat, sem az evangéliumok isteni sugalmazottságát, sem a Szentháromságot, sem Jézus istenségét, sem az Apostoli Egyházat, sem az örök életet, de még a teremtést sem!
     Márpedig, alig van a keresztény kinyilatkoztatásnak még egy pontja, amelyre oly egyértelmű világosságot derítene Jézus szava, mint az Oltáriszentség tanára. Az Üdvözítő olyan határozott egyértelműséggel, oly kétséget nem tűrő nyomatékkal hangoztatja az Oltáriszentség tanát: a saját valóságos jelenlétét a kenyér és bor színe alatt, hogy éppen emiatt másfél ezer éven keresztül alig akadt eretnekség, amely ezen a hitigazságon kételkedni merészelt volna.
Scottot megdöbbentette ez a felfedezés, hiszen ezeket a tanokat a Katolikus Egyház következetesen hirdeti. Felismeréséről nem beszélt, de lelkében és elméjében tovább munkálkodott a titokzatos Valóság! Ennél fogva Scott Hahn az előadásain csak felszínesen foglalkozott Szent János evangéliumának hatodik fejezetével (Jn 6,26-71) ‒ nehogy valaki rákérdezzen ‒, azt a kérdést pedig, hogy Jézus valóságosan jelen van-e az Eucharisztiában, nyilvánvalóan messze elkerülte. Azért tett így mert félt, hogy elveszíti a munkáját.
     Scott a Szentírás tanulmányozása által megértette, hogy a liturgiának és a szentségeknek elsődleges szerepet kell betölteniük az egyházban, és ez a presbiteriánus egyházban azonban nem így volt. Scott ezért fontolóra vette, hogy átlép az episzkopális egyházba*.
Amikor ezt megmondta a feleségének, az sírva fakadt és azt mondta, hogy soha nem szűnik meg presbiteriánus lenni!

(folyt. köv.)
...................................
*Az episzkopális egyház anglikán eredetű protestáns gyülekezet, melyben a római katolikusokhoz hasonló püspöki hierarchia van, ellentétben a demokratikus szervezetű presbiteriánus egyházzal. Az „episzkopál” jelentése „püspöki”.
4-5 féle tagegyházuk van (így az Amerikai Episzkopális Egyház is), önálló dogmatikai és liturgikus gyakorlattal él ‒ többnyire az anglikán egyház hagyományaira támaszkodva. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egyfajta protestantizmus, domináns alapító (Luther, Knox, Kálvin, Zwingli, Wesley) nélkül. Minden episzkopális gyülekezetnek, saját döntéshozó folyamatai és püspöki hierarchiája van, saját főpapjuk vezetése alatt. Teológiájuk és liturgikus gyakorlataik a protestantizmusból és a liberális katolicizmusból tevődik össze. Ebből következően igen bizonytalan a szentségi átlényegülés megvalósulása. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a papszentelések sorában nem szakadt-e meg a krisztusi „áthagyományozódás” folyamatossága!

MIÉRT LÉP ÚJRA ELŐTÉRBE?

Kérdezzük most Szent Grignonnal, miért kell ezekben az újabb időkben a Boldogságos Szűzanyának újra elő­térbe lépnie?

1. Az első ok, amit Szent Gri­gnon megjelöl, a Szűzanya alázatossága. Senki oly magas méltó­ságra nem emeltetett fel, mint ő, senki akkora kegyelmet nem kapott. Isten nemcsak az emberek fö­lé emelte, hanem még az angyalok fölé is és azt akarta, hogy a Boldog­ságos Szűzanya legyen a kegyelmek legragyo­góbb kisugárzása, a legtökéletesebb alkotása Istennek. Legyen a kegyelmek anyja a leg­szebb, a legtökéletesebb, a legszen­tebb, egyben a legalázatosabb. A Szűzanyát soha egy pillanatra el nem kábította a kegyelmek, vagy a kiválasztottság nagysága, sőt mi­nél inkább tudatára ébred, hogy mi történik vele, annál jobban elrejtőzik, elhallgat. Szent Józsefnek sem árulja el titkát, egészen a Gondviselésre bízza magát. Tudja, hogy a jó Isten dolgozik benne, esz­közül akarja felhasználni, Ő majd mindent elrendez a maga idejében.

KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉGE

2. Készséges szolgálója az Úrnak. Szerényen engedi, hogy Isten eszközül használja. Ez az ér­telme a Szűzanya szavának: „Ecce Ancilla Domini!”* Királynőnek hir­deti őt az angyal és ő szolgálóleány­nak vallja magát. Egyetlen feladata az engedelmesség. Ezt az engedel­mességet, földöntúli szerénységet és készséges odaadást a Szűzanya mindig megőrzi. Tudjuk azt, hogy a jó édesanyák szeretnek eldicsekedni gyermekük jóságával, ügyességével, büszkék rá és elmondják, hirdetik, milyen boldogok ők. A Boldogságos Szűzanya sohasem beszélt Jézusáról, nem dicsekedett gyermekével, ő csak csendes szemlélője az isteni Üdvözítő életének és mindenkor készséges szolgálója az Úrnak. 

(Forrás az első részben!) (folyt.)

____________________________

* Íme az Úr szolgáló leánya

    A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
    Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 25-26)

Igazság az Eucharisztiáról 1
     Az előadásokra való felkészülés során Scott néhány hetet azzal töltött, hogy elmélkedett Szent János evangéliumának hatodik fejezetéről, melyben Jézus ismert eucharisztikus beszéde található (vö. Jn 6,26-71).
Scott mindig meg volt győződve arról, hogy az Eucharisztia csak jelkép. Amikor azonban részletesen elemezte Jézus eucharisztikus beszédét megértette, hogy Jézus nem hasonlatot használt. Erről tanúskodnak Jézus szavai, valamint a hallgatóságának megbotránkozása és ellenkezése, amikor ezt mondták: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül?” (52); „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” (60)
     Jézus szavai egyértelműek: „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (55-56).
Miért is kellene az utolsó vacsora igéit merőben jelképesen, szimbolikusan értelmezni? Mi erre a kényszerítő ok? Az egyetlen ok, amelyet felhozni lehet, s amit a tagadók fel is hoznak: hogy mégiscsak „szokatlan és hihetetlen”, hogy Jézus a saját testét és vérét adja nekünk eledelül! Hihetetlen és a fizika rendje szerint elgondolhatatlan!
Ez olyan csoda volna, amelyet ‒ így mondják ‒ nem hihetünk el! Bizony, akik így okoskodnak ‒ maguk sem veszik észre ‒, hogy ezzel az okoskodással végleg elhagyják az evangélium talaját. Mert vajon Jézus születése, élete, feltámadása, maga az evangélium és az egész megváltási történet nem csupa csodából, csupa emberileg teljesen érthetetlen, megfoghatatlan, isteni jelenségből szövődik?
     Ha Jézusnak az ő testére és vérére vonatkozó kijelentéseit azon a címen nem fogadjuk el, mert hogy ez „csoda”: akkor hogyan fogadhatjuk el a többi csodáját? Az ő istenségét? Az ő csodálatos, szűztől való születését? Az ő halott-támasztásait, feltámadását és mennybemenetelét? A kegyelem, a megváltás, az üdvösség csodáit? Vajon ezek nem a fizika rendje szerint érthetetlen és lehetetlen dolgok? Hol itt a következetesség?
Ott van pl. a Szentháromság titka. Teljességgel emberfeletti, fizikailag érthetetlen, felfoghatatlan hittitok. Miért hiszik ezt a protestánsok is? Nyilván azért, mert Jézus mondta!
     Tehát, vagy egyenlő hitet gyakorolnunk Jézus minden szava iránt, vagy sem! Éppúgy, mint amikor azt mondja: „Menjetek ... kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében.”

(folyt. köv.)

     Mária tiszteletének a háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Szent  Newman bíboros: Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek, és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik. Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A MÁSODIK ELJÖVETELKOR

A Gondviselés örök terve, hogy ha majd az Úr Jézus második eljövetele közeledik, a Boldogságos Szűzanyá­nak ismét ugyanaz a szerep jusson, mint első jövetele alkalmával. Ha közeledik az idő, amikor az isteni Üdvözítő másodszor is eljön a föld­re, akkor a Szűzanya nem marad többé az ismeretlenség homályában, hanem újra előtérbe lép. Legyen a Szűzanya újra út és közvetítő, mint az első eljövetelkor.

ÁTVESZI SZEREPÉT

A Boldogságos Szűzanya az utóbbi évtizedekben többször megjelenik itt közöttünk. Eddig is közbenjárt és imádkozott érettünk, de nem tartott számot különösebb tiszteletre. Most azonban a Gondviselés  kívánságára megnyilatkozik a Szűzanyának jósá­gos, tisztaságos Szíve, anyai szerete­te. Közbelép a Szent Szűz, nemcsak a mennyei udvar, hanem az egész vi­lág színe előtt és átveszi azt a sze­repet, amelyet az Isten neki szánt az Úr második eljövetele előtt.

SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK TISZTELETE

Láttuk Fatimában is, hogy a Boldog­ságos Szűzanya hivatkozik az isteni elhatározásra, hivatkozik arra, hogy a mennyei Atya ezeknek a nehéz időknek a büntetését csak akkor von­ja vissza, ha az egész egyházban el­terjed a Szűzanya szeplőtelen, tisz­taságos Szívének tisztelete. Azt akar­ja az Úr Jézus, hogy az Ő isteni Szí­ve mellett tiszteljük a Boldogságos Szűzanya Szívét is. Amit tehát a Szűzanya Fatimában hirdet, nem más, mint hogy az Úr Jézus Szíve tiszteletének minden ájtatosságához csatlakozzék a Szűzanya szeplőtelen Szívének tisztelete és engesztelése.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Reménységünk Hajnal Szép Sugara

     A boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek. Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 23-24)

    A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

    Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

    A második Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

    Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 21-22)

Vágy az egy akol után
     Ugyanabban az időben Scott Hahn egy középiskolában is előadásokat tartott a Szentírásról. A diákok visszafojtott lélegzettel hallgatták, ahogy az Isten és az emberek közti szövetséget magyarázta. Beszélt a szövetségről, amelyet Isten Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal kötött, és az Újszövetségről, melyet Krisztus kötött meg azáltal, hogy a világ minden nemzetét egyesítette Isten családjába ‒ az egyetemes, vagyis katolikus (gör. katholikosz) családba, amely az egész világot magába foglalja.
     Azt természetesen tagadta, hogy Isten családja a Katolikus Egyház volna. Az egyik előadás után egy diáklány odament Scotthoz és elmondta neki, hogy a diákok szavazást tartottak maguk között és arra jutottak, hogy Scott egyszer katolikus lesz.
     Ráadásul ugyanazon a napon a felesége nem kevesebbel vádolta, minthogy nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Scott a nézeteivel egyszer majd szembe fog kerülni Lutherrel. A bosszankodó Scott ezt abszurdnak tartotta, hiszen Isten igéjének rabszolgájaként nem kerülhet ellentétbe Lutherrel.
     Amikor Scott Hahn, a Presbiteriánus Egyház pásztora, karjaiban tartotta elsőszülött fiát, azon gondolkozott, hogy melyik egyházba fog tartozni a gyermeke. Az abszurditás, hogy számára az Üdvözítő Jézus EGYháza „TÖBB-ház”, felrázta az ifjú apát és szívébe nyilallt annak tudata, hogy az Egyház darabokra szakadása semmiképp sem Isten akarata szerint való. Az Úr szándéka ugyanis az egy akol és egy pásztor.
     Scott szüntelenül imádkozott azért, hogy hűséges legyen Isten Szavához, s hogy mindennap és minden körülmények között bátran hirdethesse azt. Szélesre akarta tárni szívét és elméjét, a Szentírásban hozzánk szóló Szentlélek előtt.

(folyt. köv.)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Ne hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlölet érzel!

A TÖRTÉNELEM SZÍNPADRA LÉP

Szűz Mária akkor lépett a történe­lem színpadára, mikor az Úr először megjelent közöttünk. Akkor tűnik fel a Szűzanya alakja, akkor indul meg az ő szerepe, hiszen őáltala kaptuk az Üdvözítőt. Ő az út, ame­lyen keresztül hozzánk jött a világ Megváltója. Az a szerepe, hogy köz­vetítse számunkra az üdvösséget. Szíve összekötő kapocs az isteni ir­galom és a bűnös ember között. 

SZERÉNYEN VISSZAVONUL

Miután nekünk adta az Úr Jézust, mintha befejezte volna küldetését, szerényen visszavonul és csak itt-ott lép előtérbe. Az Úr Jézus halála és feltámadása után alig találkozunk vele, a Szentírás semmit sem jegyez fel róla, a hagyományok nagyon ke­veset szólnak felőle. Hosszú százado­kon át a szerény visszavonultság homályában marad, csak néha-néha jön elő, hogy Isten kegyelmét közvetítse, de azután ismét soká nem látjuk őt az események folyamán.

MIÉRT VONUL VISSZA?

Miért vonul vissza a Boldogságos Szűzanya akkor, midőn megindul az emberek megváltásának nagy műve? Szent  Grignon szerint ennek há­rom oka van:

1. Nehogy az emberek, akik az ő isteni szent Fiáról még nagyon keveset tudnak, tévedésbe essenek és valahogy a Szűzanya személye el­vonja őket az Úr Jézustól. Mintha a Gondviselés azt akarta volna, hogy előbb inkább az Úrhoz ragaszkodja­nak és azután menjenek csak a Szűzanyához.

2. Ha előbb ismerik a Boldogságos Szüzet és azt a csodálatos szépséget, amivel a Magasságbeli őt felruházta, ez úgy eltöltötte volna az emberek szívét, hogy abban nem maradt volna hely az Isten szépségének a szemlélésére. Az Egyházon kívül állók szá­mára a Szűzanyának ez a nagyobb tisztelete akadály lenne.

3. Félő volt, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a Szűzanya nagyobb tiszteletét* attól az imádás­tól**, amellyel Istennek tartozunk. A Gondviselés úgy akarta, hogy Jé­zus Szíve és a Szűzanya szeplőtelen Szíve tiszteletének fejlődése más le­gyen. Ezért a Boldogságos Szűzanya szerényen visszavonult, hogy előszór az isteni Üdvözítő személye kösse le a szíveket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

­________________________

* gör. hüperdulia

** gör. latria

Az Istennel kötött szövetség
     Nem sokkal az egyetemi tanulmányainak a befejezése előtt Scottot kinevezték egy virginiai presbiteriánus parókia tanítójának és lelkipásztorának. Az ő dolga volt vasárnap prédikációt mondani, és heti két alkalommal a bibliai összejövetelt vezetni.
   A hallgatókat fellelkesítette az a tanítása, hogy az Isten és az emberek közti szövetség Isten családjává teszi a híveket. Ezt Scott a Zsidóknak írt levél és egyéb újszövetségi levelek alapján hirdette. Szent János evangéliumának és a Zsidóknak írt levélnek a tanulmányozása azonban felfedte előtte, hogy a szentségek és a liturgia a keresztény közösség életének alapvető részei. Scott megértette, hogy az Isten és az emberek közti szövetség megerősítésében nagyon fontos szerepe van a liturgiának, s a prédikációi legfőbb céljául azt kell kitűznie, hogy az embereket felkészítse az Úrvacsora vételére.
     Jézus Krisztus csak egyszer használta a „szövetség” szót, az Eucharisztia megalapításakor. A presbiteriánusok csak évente négy-szer vették magukhoz az Úrvacsorát. Scott úgy döntött, hogy ezt megváltoztatja, és azt a javaslatot tette a közösségének, hogy minden vasárnap vegyék magukhoz az Úrvacsorát. Egyesek azonban attól tartottak, hogy az Úrvacsora vétele puszta szokássá válhat, de a felvetésekre Scott azt felelte, hogy ez az ünneplés az Istennel kötött szövetség megújítása, azt pedig nem kell korlátozni. Az ilyen aggály épp úgy abszurd, mintha a házassági szövetségnek a házasélet általi megújítását, csak évi néhány alkalomra korlátoznánk.
     Az Úrvacsora hetenkénti vételének javaslatát egyöntetűen elfogadták, s ez lett az ünneplés középpontja. Scott ezt eucharisztiának kezdte el nevezni, ahogy azt az ősegyházban tették. Egyszer csak meglepetéssel ébredt rá, hogy egyedül (az általa olyannyira ellenzett) Katolikus Egyház tanításában és gyakorlatában találhat megfelelő válaszokat számos kérdésére.

(folyt. köv..)

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. A szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/vizkereszt-unnepe-kotelezo-unnep

    Szent Lukács egy másik helyen is utal Mária korai tiszteletére, amikor idézi egy asszony szavát a tömegből: "boldog az az asszony, akinek a méhe téged hordozott, és akinek a keble téged táplált" Lk 11,27) és Jézus nem elutasítón reagál erre!

    Mária korai tisztelői közé sorolódik Szent Pál is, aki talán szemtanúja volt a Szűzanya elszenderülésének, amikor 48-ban részt vett az apostoli zsinaton. Egyébiránt a Galatákhoz szóló levelet a teológusok a legkorábbi keresztény iratnak tekintik. Ebben a levélben az üdvtörténet rövid áttekintésében nagyon fontos helyet ad Máriának: "Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született..." (4,4) 

    Az Újszövetség utolsó fejezetében, a Jelenések könyvében Mária megdicsőül. Itt már nem csak a názáreti szolgáló leány és az Úr Anyja, hanem az Ó- és Újszövetség népeinek megtestesítője, mi több égi Anyja. Így lesz ő apokaliptikus "jel az égen": "egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott" (Jel 12,1-2). (Vö. Michael Hesemann: A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255-256) /Meg kell jegyeznünk, hogy a "szülési fájdalmában kiáltozott" kifejezés nem Jézus születésére utal, hanem az Égi Édesanya küzdő egyházbeli gyermekeinek üdvösségre való küzdelmes megszülésére, a szüntelenül aggódó anya fájdalmára! (szerk.)/

    Montforti Grignon Szent Lajos nagyon szépen ad magyarázatot az értünk szenvedő (szülési fájdalmában kiáltozó) Égi Anyára: "ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket". (TMT 33)

    Tehát Mária nem csak felnevelte Isten Fiát, hanem ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, amikor Jánosnak szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27), hogy valamennyiünk édesanyja legyen. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000. 23) És nekünk pedig létfontosságú, hogy kérjük őt! 

Első elmélkedés

SZŰZ MÁRIA ELŐTÉRBE LÉP – NEM TŰNT FEL?

Első elmélkedésünk a Boldogságos Szűznek arról a szerepéről szól, ami félreismerhetetlenül jel az újabb időkben. Nem tűnik-e fel, hogy a Szent Szűz az utolsó évszázadban szinte előtérbe lépett a történelem színpadán? Hosszú időn át nagy fel­adatok, történések, szenvedések kö­zepette úgy látszott, mintha Szűz Mária szerényen visszahúzódott volna abba a csendes kis szerepbe, amely neki itt a földön jutott az Úr mellett. Az utóbbi időben azonban kilép az ismeretlenség homályából.

MIND TÖBBSZÖR JELENIK MEG

Néhány napja, egy szentóra kereté­ben ünnepeltük meg a lourdesi jele­nések évfordulóját. A Boldogságos Szűzanya láthatóan megjelenik egy kicsi leánynak és nemcsak neki hoz üzenetet, hanem az egész emberiségnek. Később újra megjelenik, akkor már komolyabb üzenetet mond, sőt előre bejelent bizonyos eseményeket, amelyek az embert mélyen gondol­kodóba ejtik. Sürgeti az Istenhez térést. Tartsatok bűnbánatot, mondja Lourdes-ban és ezt mondja La Salette-ben is. Nemsokára újra megje­lenik Fatimában, a kis portugál faluban, ismét üzenetet hoz. Most már nemcsak a bűnösökért való imádságot kívánja, hanem az en­gesztelést sürgeti az egész emberi­ség megtéréséért, hagy Isten igazsá­gos és súlyos büntetését visszatartsa.

AZ ÚR KÍVÁNSÁGA!

A napjainkban történt felajánlás, a fatimai ünnepségeken elhangzott pá­pai szózat, az azt követő ünnepélyes felajánlás Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, mindez mi más, mint a Bol­dogságos Szűzanyának előtérbe lépé­se? Mintha a Szűzanya bele akarna nyúlni az emberek életébe, belekapcsolódik abba a rettenetes harcba és küzdelembe, amely itt folyik a föl­dön. De nemcsak befolyást akar gya­korolni, hanem uralkodni akar Isten elhatározásából. Az Úr kívánsága az, hogy a Világ Királynőjének tisztel­jék a Szűzanyát és az ő igazságos és jóságos Szíve győzze le a sok szívte­lenséget és gonoszságot, amely itt a földön az emberek életét annyira elkeseríti és annyi sok bűnnek, go­noszságnak a forrása. A Boldogságos Szűzanya egyik kiválasztott, nagy tisztelőjénél, Montforti Boldog* Gri­gnonnál olvassuk, hogy a Szűzanyá­nak az utolsó időkben nagy szerepe lesz. (Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* Montforti Grignon Szent Lajost 1947-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

    Széles körben elterjedt előítélet, hogy a Mária-tisztelet csak 431-ben az Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő számára kötelező módon "Istenszülőként" határozták meg. A dogmák, nem a leleményes teológusok vagy a pápák újításai, hanem az évszázadok óta élő hitigazságok tanítóhivatali megerősítései. Amint láttuk, a két utolsó Mária-dogma is az első századok teológiai meggondolásaira és hagyományaira nyúlnak vissza.

    Valójában a Mária-tisztelet egyidős az Egyházzal. Ezért emlékeztet Joseph Ratzinger 'Sion Leánya' c. könyvében arra, hogy "maga az Evangélium prófétálja és igényli a Mária-tiszteletet: – És íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék – (Lk 1,48)."

    Szent Lukács, Erzsébetet Mária első tisztelőjeként rajzolja meg, aki a Szentlélekkel eltelve fölkiáltott  "Áldott vagy te az asszonyok között!" – Mi több –, unokahúgát így nevezte:  "az én Uramnak édesanyja" (Lk 1,42-43). Ha tudjuk, hogy egy hívő zsidó nő számára egyetlen Úr létezett, tudniillik Isten, akkor az első megtisztelő Mária-névnek, az Istenszülőnek vagy Istenanyának eredete itt van. (Vö. Michael Hesemann A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255)

Nem említettük a kármelhegyi remetéket, akik már Krisztus előtt is fő hivatásuknak tekintették a "leendő Messiás édesanyjának tiszteletét".

Luther és Kálvin tévedésének leleplezése
     Az igazság keresésének e szakaszában az egyetlen tekintély Scott számára a Biblia volt. Ahhoz, hogy a kulcsfontosságú bibliai szövegeket jobban megértse, megtanult görögül és héberül.
     Az eredeti szövegek tanulmányozása nyomán Scott új szemmel kezdte nézni a szövetség fogalmát. A protestánsok úgy értelmezik a szövetséget, mint egyezséget. De a Szentírás szerint a szövetség egy szent-, lelki- és családi kötelék: még a természetes vérségi kapcsolatnál is mélyebb kapcsolat. Az Isten és a választott nép közti ótestamentumi szövetség azt jelentette, hogy Isten Atyja volt Izrael fiainak, ők pedig a családja voltak. Az Újszövetség révén, melyet Krisztus az egész emberiséggel kötött, az emberek Isten gyermekei lettek, mi által az egész emberiség egyetlen családdá lett.
     A Biblia tanulmányozása hatására Scott elutasította Luther és Kálvin tanítását arról, hogy csak a puszta hit által igazul meg az ember, nem pedig a szeretetben és konkrét tettekben megnyilvánuló hit által, amiként a Katolikus Egyház tanítja. Scott megállapította, hogy amikor Luther németre fordította a Bibliát, megváltoztatta a Rómaiaknak írt levél 3,28-at.
     Az eredeti szövegben ugyanis ezt olvassuk: „az ember a hit által válik igazzá”. Luther viszont hozzátette, hogy „egyedül” a hit által, ami a bibliai szöveg nyilvánvaló manipulálása és meghamisítása.
Megértette, hogy a megigazulás nem jogi dekrétum. Isten mindenekelőtt Atya és nem bíró! Ő Krisztusban az élete részeseivé tesz és a gyermekeivé fogad minket.
     Szent Pál az Ef 2,8-10-ben hangsúlyozza, hogy a Hit, részünkről meg nem érdemelt ingyenes ajándéka Istennek, amely nem tettekből származik, de a hit kegyelme, jótettekre vezet minket. A hitünk csak akkor élő, ha jót cselekszünk. Enélkül halott!
     Scott számára nyilvánvaló volt, hogy a Szentírásban sehol sincs szó arról, hogy egyedül a hit által igazulunk meg. Így hát a protestantizmus egyik legfontosabb alapelvéről, azaz hogy (tettek nélkül) ‒ csakis a hit által igazulunk meg ‒ kiderült, hogy nem biblikus. A fiatal teológus számára nem volt könnyű elismerni, hogy Luther ebben a dologban tévedett, hiszen az Evangélium világosan tanítja, hogy „tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által.” (Jak 2,24). Szent Pál kihangsúlyozza, hogy a hitnek a szeretetben kell kiteljesednie (vö. Gal 5,6).
     „Legyen bár oly teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.” (1Kor 13,2). A hit tehát Isten ajándéka, és a rá adott válaszunk konkrét tettekben nyilvánul meg.

(folyt. köv.)

Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!

     A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
     „A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
     A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
     A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás 

„ÍME, ELEVE MEGMONDOTTAM!”

A baj mindig fájdalmat okoz és ne­héz azt elviselni, de kétszeresen fáj és kétszeresen nehéz, ha váratlanul ér. Amikor az Úr Jézus az utolsó, a legnagyobb katasztrófáról beszélt, megmondta előre mindazt a gyötrel­met, ami az emberiség történelmét le fogja zárni: „Íme, én eleve meg­mondottam nektek mindeneket!” (Mk 13,13). Hogyha majd az óra elkövet­kezik, váratlanul ne találjon benne­teket! A bajoknak és ennek a földi életnek vége, a halál, biztosan el fog jönni, csak az ideje bizonytalan. Az Úr eleve megmondta, hogy mindig készen legyünk rá és ha bizonyos je­leket észreveszünk, akkor különös­képpen vigyázzunk és sokat imádkozzunk.

PRÓFÉTAI ÜZENET

Most, amikor itt az Úr Jézus közelé­ben összejöttünk, hogy előkészítsük lelkünket mindarra, amit az Úr küld ezekben a nehéz időkben, úgy érzem, prófétai üzenetet kell átadnom. Ez nem jövendölés, hanem ugyanaz a szerep, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak juttatott a Gondviselés. Ő azt hirdette: „Tartsatok bűnbána­tot!” (Mt 3,2). Térjetek magatokba és a bűnbánatnak és a vezeklésnek a gyakorlataival készítsétek elő a ne­héz megpróbáltatások napjait. – Eszembe jut Szent Márk apostolnál az Úr szava: „Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el azon idő!” (Mk 13,33). (Forrás az első részben!) (Folyt.)

Példás élet, megalkuvás nélkül
     Scott megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Egy serény detektív buzgóságával kezdett olyan részleteket keresni a Szentírásban, melyek alá-támasztanák azt, hogy a protestáns egyház hirdeti és valósítja meg legjobban a Biblia tanítását. Scott legközelebbi barátja és a keresésben egyik diáktársa Gerry Matatics volt. Mindketten presbiteriánusokként mélyen meg voltak győződve arról, hogy a Katolikus Egyház az apokaliptikus babiloni szajha, a pápa pedig az Antikrisztus.
     Abban az időben Scott felesége Kimberly ‒ aki szintén teológiát tanult ‒, a fogamzásgátlást választotta a diplomamunkája témájának. Megállapította, hogy 1930-ig valamennyi keresztény egyház rossznak tartotta a fogamzásgátlást, tekintet nélkül a körülményekre. Ez az álláspont azonban a protestáns felekezetek részéről megváltozott annak ellenére, hogy a Szentírás tanítása egyértelmű: a fogamzásgátlás ellentmond a természetes törvénynek, profanizálja a házassági szövetséget, mivel tagadja a házastársak teljes önátadásának kötelezettségét*.
     Kimberly Hahn kénytelen volt keserűen megállapítani, hogy 1930 után egyedül a Katolikus Egyház maradt hűséges a házasságról szóló bibliai tanításhoz, és továbbra is bátran hirdeti a kinyilatkoztatott igazságot a fogamzásgátlás bűnéről. Ennek köszönhetően Scott és Kimberly házasságában radikális változás állt be. Mindketten teljesen elutasították azokat a fogamzásgátló eszközöket, melyeket addig használtak. Életük terveit minden területen Istennek adták át, és teljes bizalommal megnyíltak az új élet előtt, mellyel Isten meg akarta ajándékozni a házasságukat.
     Rendszeresen tizedet adtak az egyház fenntartására ‒ még akkor is, amikor nem dúskáltak anyagi javakban ‒, ám eközben megtapasztalták, hogy Jézus bőségesen gondoskodik az ö szükségleteikről.
A vasárnapot mindig megszentelték, aznap még a tanulmányaikkal sem foglalkoztak, mert azt is munkának tartották. Ezt még akkor is komolyan vették, ha hétfőn vizsgázni mentek.

(folyt. köv.)
...........................
*Az USA-ban, Metodista és episzkopális lelkészek áldották meg a Planned Parenthood abortuszklinikát. (Ahol, még az abortált magzatok szervkereskedelmével is foglalkoznak!) Lásd:
https://www.lifesitenews.com/news/methodist-episcopalian-clergy-bless-cleveland-abortion-clinic-in-prayer-ser

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható e blogon!

Szent Angéla, könyörögj érettünk!

»PRAEDIXI VOBIS !« Elmélkedések az Angolkisasssonyok buda­pesti kápolnájában 1943. február hó 14-én

„VÁGYVA VÁGYTAM..."

Az isteni Üdvözítő, az Úr Jézus, szenvedése előtt az utolsó vacsora termében összegyűjtötte tanítványait. Amikor mindannyian együtt voltak, körülnézett és e szavakkal vezette be búcsúbeszédét: „Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek,- mi­előtt szenvedek." Lk. 23,5. Mélysé­ges vágy dagasztotta az isteni Üdvö­zítő keblét, a szeretet fölgyulladt is­teni Szívében, ez vonzotta őt aposto­laihoz és tanítványaihoz, hogy mi­előtt megkezdi keserves kínszenve­dését, együtt lehessen velük és elbú­csúzzék tőlük.

Amióta együtt voltunk a lelkina­pok csendjében, amióta a fatimai Madonnáról együtt elmélkedtünk, az­óta mindig ez az érzés, ez a gondo­lat foglalkoztat engem is. Bevallom, én is úgy vagyok ma, mint az Úr Jézus. Vágyva-vágytam még egyszer együtt lenni, szemtől szembe látni egymást itt az isteni Mester előtt a lelki magány keretében, nem azért, hogy elbúcsúzzam, de mégis, valaho­gyan ugyanazok az érzések és gon­dolatok járják át az én lelkemet is, mint akkor az isteni Üdvözítőét.

NEHÉZ NAPOK ELŐTT !

Olyan nehéz, szenvedéssel teli idő előtt állunk! Olyan napok következ­nek, hogy lehetetlen észre nem ven­ni ezeknek a hasonlatosságát azzal, ami az utolsó vacsora után követke­zett.

Külön isteni kegyelemnek tartsuk tehát, hogy összejöhettünk, még mi­előtt ezek a nehéz napok reánk sza­kadnak és lélekben elkészülhetünk arra, ami következik. Itt, az Úr Jézus asztalánál, az Ő közelében meg­beszélhetjük mindazokat a teendő­ket, amikre szükség van, hogy várat­lanul ne találjon bennünket az az óra. Az isteni Üdvözítő is azért ren­delte az utolsó vacsora termébe ta­nítványait, hogy előkészítse lelküket a szenvedésre, a megpróbáltatásra. Azért vezette ki őket a Getszemáni kertbe, hogy imádsággal, elmélkedés­sel, a lélek magányában töltsék az utolsó perceket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

01)  https://youtu.be/68ODAzkSpJI

Egy induló életpálya

     Scott Hahn hagyományos protestáns családban született, és a Presbiteriánus Egyházban keresztelték meg. Kamaszként teljesen elhagyta a vallásos hitet és átadta magát a kicsapongó életmódnak. Néhány bűntény elkövetése után a fiatalkorúak bírósága elé került. Hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy szép lány, Kathy kedvéért járni kezdett a problémás fiatalok evangelizálására törekvő Young Life keresztény mozgalom találkozóira.
Egy lelkigyakorlaton hallott mondat megragadta: „ha kísértésed támadna, hogy könnyedén vedd a bűnt, akkor nézz hosszan a kereszten függő Krisztusra”.
     A fiatalemberben fel-merült az önvád, hogy az ő bűnei is hozzájárultak Krisztus keresztre feszítéséhez, és elhatározta, hogy átadja életét Krisztusnak. Olyan radikális változás állt be a gondolkodásában és viselkedésében, hogy megváltozott értékszemléte miatt minden addigi barátja elhagyta.
     Scott beleszeretett a Szentírásba, és a hit terén Luther Mártont és Kálvin Jánost tartotta a legnagyobb tekintélyeknek. Magáévá tette a protestánsok körében elterjedt fenntartásokat és az ellenszenvet a Katolikus Egyházzal szemben. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a katolikusok hite, miszerint Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, színtiszta káromlás.
     Gyűlölte a Katolikus Egyházat, s ezért minden módon megpróbálta meggyőzni a katolikusokat, hogy szabaduljanak meg a babonáktól és a tévhitektől, melyekben élnek ‒ s melyekről persze őszintén meg volt győződve. Csodálkozott, hogy az általa ismert katolikusok nem ismerik a Bibliát, a katekizmus alapjait, de még az egyházuk tanítását sem.
     A főiskola befejezése után Scott úgy döntött, hogy lelkipásztori pályára lép, mivel Jézushoz akarta vezetni az embereket. Jelentkezett hát mesterképzésre Szentírás és teológia szakon. Abban az időben, 1979. augusztus 18-án összeházasodott szeretett gyermekkori barátnőjével, Kimberlyvel (lásd alul, kisgyermekkori képüket!).
     Felnőttként megvalósult házaséletük középpontjába Jézust helyezték, és készek voltak öt-hat gyermeket is elfogadni.

(folyt. köv.)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
     A Szűzanya: »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92)
     Tudod, a sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4)
     Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság. (I/38)
     Tudom, te megértesz Engem (...) Országomban sok közömbös család van. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. (...) Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj Velem! Én igazán Fájdalmas Anya vagyok. Úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! (vö. II/27)
     Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a sátán megvakítására indítok. (...) Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. És aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.« (III/140)

Tisztelt Olvasó!

     Blogom, ezen új esztendőben is tartogat igazi meglepetéseket – olvasmányos, képes és nézhető – újdonságokat, melynek sikere érdekében számítok az Önök (továbbküldő) apostolkodó munkájára is!

     Két és fél perces videókkal jelentkezem szombatonként és a Mária ünnepeken, "Elmélkedések a Szűzanyáról" címmel. Ezek a Youtube-linkek, nem egymásra épülő gondolatokat hordoznak – ennél fogva –, minden sorrendiség nélkül küldözhetők a világban! (Ld. holnap!) Legyen tehát állandó késztetésünk a bensőséges Mária-tisztelet terjesztése, mert egyedül ez a lelkiség alakíthatja emberségesebbé a világot, az Istenanya által kiesdett Szeretetláng kiáradásával!

     Montforti Grignon Szent Lajos is így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Szűz Mária lelke közli magát veled, hogy az Urat dicsőítse, és az ő szelleme lépjen az emberi lelkekbe. (...) Ó, mikor jön el az a boldog idő − sóhajtja, a Máriában elmerült lélek −, amikor Szűz Mária, mint Úrnő és Királynő fog uralkodni a szíveken, hogy azokat egyetlen Jézusa uralmának teljesen alávesse? Mikor fogják a lelkek Szűz Máriát lélegzeni, mint a levegőt? Nos, akkor majd csodálatos dolgok történnek, amikor a Szentlélek a lelkekben mintegy újraalkotva találja szeretett Jegyesét, és azért teljességének bőségével száll majd reájuk és elárasztja őket adományaival, főleg a bölcsesség adományával, hogy a kegyelem csodáit műveljék mindenkiben. Kedves Testvérem! (‒ írja Szent Lajos.) Mikor jön el a boldog idő − Mária aranykorszaka −, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Bizony, ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják! Hogy eljöhessen az Úr országa, jöjjön el hozzánk Szűz Mária országa!" (217)

Csupán hozzá teszem, hogy csakis így támadhat fel Mária Országa!

     Kegyelmekben gazdag boldog újévet, eredményes apostoli indíttatásokat és jó egészséget kívánok minden Olvasómnak!

A szerkesztő 

Bevezető

     Dr. Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatójaként, nem csak az általános lelki válsághelyzeteket ismerte, de a világ állapotával is tisztában volt, melyek persze egymásnak oka és okozata! Nem véletlen tehát, hogy papi életének fő indítéka a lélekmentés volt, bármi módon, „akár alkalmas, akár alkalmatlan! Intett, kért, buzdított nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (vö. 2Tim 4,2)

A Mária-tisztelet hirdetésével, szinte Grignon Szent Lajos nyomdokain haladt, és ezen csillapíthatatlan szándéka indította, hogy országosan megszervezze az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet, és az Engesztelés Műve Szolgálóinak szerzetesi életet követő társaságát.

Azért, hogy e célokért elérje és megnyerje a lelkeket, szakadatlan felvilágosító munkát folytatott, melyet alátámasztott népszerű könyvecskéivel is!

A lelkek, a nemzet és az egész világ megmentésének eszközeit az engesztelésben és a rózsafüzér imádságban látta, melyt az Istenanya Fatimában meghirdetett

Nézete szerint a lelkek legnagyobb veszélyforrása a reményvesztés és a csüggedés! Ezért hirdette, hogy mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézve: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem odasodródik mindjobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.)

Dr. Erdey Ferenc atya minden méltatásánál beszédesebbek műveinek puszta címei! Több lelkigyakorlatos és erkölcsteológiai munkája mellett, a népszerű zsebkönyveivel mindenkori aktuálisat alkotott. Engeszteljünk szeretetben, 121 p.; Engeszteljünk szentségben, 93 p.; Engeszteljünk tisztaságban, 121 p.; Engeszteljünk rózsafüzérrel, 143 p; Az engesztelés szentje (Szent Margitról) 128 p. stb. Engeszteljük Jézus Szívét, 96 p.; Az életszentség tudománya, 40 p., és amit ezennel közzé teszek kedves Olvasóimnak a "Praedixi vobis" (Előre megmondtam nektek) (Mt 24,25) c. prófétikus remekművet, melyben ezúttal a világ és a magyarság jövőjére vet fényt! E könyv feldolgozását és lábjegyzetekkel való ellátását Horváth Dénes okl. villamosmérnöknek köszönhetem!

Fogadják szeretettel, olvassák figyelemmel és valósítsák meg őszinte lélekkel!

A forrás: PRAEDIXI VOBIS - Szalézi Művek 1943 - 8865 Don Bosco nyomda Rákospalota

Nihil obstat. Carolus Sziticey S. S, censor dioecesanus.

Imprimatur. No. 419311943. Vacii, die 6-a Julii 1943. + Josephus Episcopus Vaciensis.

Korunk tanúja az Úr és a Sátán közötti végső összecsapásának
     A La Voce di Padre Pio c. újság 2015. márciusi számában, egy interjú során Carlo Caffarra bíboros ezeket mondta: "Amikor a Pápai Intézet felkért, hogy írjak egy tanulmányt a házasságról és a családról, levelet írtam Lúcia nővérnek Coimbrába. Valójában csak az imáját kértem a feladathoz, ám ő nagy meglepetésemre egy kézzel írott választ küldött.
A levélben a nővér azt írta, hogy az Úr és a Sátán közötti végső összecsapás összpontosítása a családokra és a házasságokra fog irányulni. A család a Szentháromság képmása, ezért az Úr védelmezni akarja a Szentségek által! A sátán viszont azért van a legnagyobb gyűlölettel a családok iránt, mert tudja, hogy a Házasság és család az Egyház központi tartópillére, mely hivatott a bukott angyalok helyét betöltetni a mennyben! Épp ezért ne féljenek azok ‒ tette hozzá ‒, akik a házasság szentségét hűen őrzik, mert oltalomban részesülnek! A Szűzanya végül eltiporja a Sátán fejét és győzedelmeskedni fog!"
     Egy exorcista szerint a családokat ért démoni befolyás oka minden esetben más és más, de lényegileg közös vonásuk, hogy az érintettek valamiképp rést nyitottak a szentségi házasságuk "auráján"! Például olyan esetekre gondolhatunk, amikor a házasfelek felhagynak a szentségi élet gyakorlásával, házastársi hűtlenségbe keverednek, esetleg abortusz vagy más, családromboló cselekedetek által beengedik a gonoszt otthonukba.
»A keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. (...) A házasság és a család intézményének méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel ragyog, mert a többnejűség, a válás járványa, az úgynevezett szabadszerelem és egyéb erkölcsi eltévelyedések elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás«. (GS 47)
Boldog az, aki a Szent Családra tekint és példáját követi!

KATTINTS IDE!

Bevezetés
     Úgy mondják, hogyha egy protestáns testvérünk katolizál, akkor az szilárd hitű katolikussá válik. Ha azonban egy katolikus válik protestánssá, az hamarosan még az új hitét is elveszíti!
„Akkor az ember nem kereshet, érdeklődhet más hitvallások igaza iránt?” ‒ kérdezheti az erre mindig készen álló felebarátunk.
     Nos, míg az őszinte indíttatású kételkedés erősítheti a hitet, az okoskodás gyakran tévútra vezet. A hit ugyanis „a múlandó idő világossága, melynek fényénél olyan igazságok tárulnak fel, amelyeket sem az ész, sem az érzékek föl nem ismernének.” (Begyik T.: Az Istenanya követése 462.)
     Jézus Krisztus biztosított minket arról, hogy aki őszintén keresi az igazságot, az biztosan meg is találja (vö. Lk 11,9), és vele együtt megérti az emberi élet értelmét is. Scott Hahn amerikai presbiteriánus* teológus naponta találkozott azokkal a hittételekkel, amelyek évszázadok óta a katolikus-protestáns szembenállás jellemzői, ő azonban lelkiismeretesen utána nézett az ellentét mibenlétének és a szentírási forrás hitelének. Lassan a Katolikus Egyház megvetésétől és gyűlöletétől eljutott odáig, hogy felfedezte benne a legnagyobb kincset, amelyet Isten az emberiségnek kínál. Így vált napjainkban egyik legismertebb katolikus teológusává. (Képen: a házaspár által írt könyv, mely megvásárolható a Szent István Társulat üzleteiben!)
     Megtérésének példás története arról tanúskodik, hogy az igazság őszinte és megalkuvás nélküli keresése mindig ahhoz a végső megállapításhoz vezet, hogy az isteni Kinyilatkoztatás tejessége egyedül a Katolikus Egyházban található meg.
     Mielőtt Scott Hahn rájött volna arra, hogy a Katolikus Egyház az ő otthona, ahová Jézus Krisztus minden bűnöst kivétel nélkül a vele való közösségre hív, egy lebilincselő szellemi és intellektuális utat járt be.
     Sorozatunk e megtérés útját mutatja be! Az egyes részekben, Scott Hahn és felesége Kimbery egyes szám első személyben beszélik el lelki vívódásaikat, a velük történteket.
Munkámhoz az alábbi forrásokat használtam fel:
1) Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet. Szent István Társulat 2000.
2) Szeressétek egymást, katolikus evangelizációs magazin. 15. szám (2015)
3) Bangha Béla: Az Oltár Titka, Korda Rt. 1937.
4) Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony pléb. Eger 2000.
5) Internetes források: 1.Forrás ; 2.Forrás ; 3.Forrás ; 4.Forrás ; 5.Forrás ; 6.Forrás 
.......................................
*A presbiterianizmus a kálvinista kereszténység egy ága. Hittételeikben elvetik az úrvacsorai kenyér és bor átlényegülését Krisztus valóságos Testtévé és Vérévé materiális táplálékként. Szerintük az úrvacsora emlékezeti cselekedet, és a kenyér és bor magunkhoz vétele csupán szimbolikus lelki eledel.
Elvetik a gyermekkeresztséget, szükségtelennek tartják a keresztelésnél: az ördögűzés, az égő gyertya, az olaj és egyéb hasonló dolgok alkalmazását, valamint azt is, hogy a hívek évenként tudatosan megújíthassák keresztségi fogadalmukat.
Az amerikai presbiteriánusok, elvetik a püspöki státuszt, a nők bármilyen szolgálatát az egyházban, még azt is, hogy szükséghelyzetben egy orvosnő vagy bába megkeresztelhetné az újszülöttet.
Elvetik a szenteket, a szentelményeket, a szentképek, szobrok és érmek használatát, különösen véres posztó számukra a rózsafüzér és a Mária-tisztelet.

     Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. Az ünnep elterjesztését 1893-ban XIII. Leó pápa kezdeményezte és         XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését, hogy a nyugati világban kikezdett házasság és család eszményének imádságos alapot adjon.
A Szent Család ünnepét XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette.
1969 óta tartják a karácsony nyolcadában első vasárnapon, mely sajátos módon a 2016-os Karácsonyt követően, 2017. január elsejére esett.
     Az Egyház egyik legdrágább kincse a család, és egyben egyik legveszélyeztetettebb értéke is.
     Részlet XIII. Leó enciklikájából:
»Az irgalmas Isten amikor elhatározta, hogy (...) a világnak felmutatja a Szent Család képét, hogy minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt a népek előtt felragyogott volna az Igazság Napja Krisztus, e családban rejtőzött. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy minden keresztény, életének bármely területén az erények gyakorlására törekszik, akkor a Szent Családra tekintve meghívást és mintát kaphasson!«
     A II. Vatikáni Zsinat kiemeli, hogy »a keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével ‒ melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) ‒ a házaséletben, továbbá a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását«. (LG 11)

 Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1) Mária Istenanysága. A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Mária a Szentháromság második személyének, az emberré lett Örök Igének a test szerinti édesanya. Így minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2) Mária örökös szüzessége. 649-ben I. Márton pápa hirdette ki ezt a hittételt a Lateráni Zsinaton. Ennek kitétele, hogy Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, s szüzessége örökre megmaradt.

3) Mária Szeplőtelen Fogantatása, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Ünnepe december 8-a.

4) Mária mennybevétele. XII. Piusz pápa 1950. november 1-én hirdette ki a világegyháznak: "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária, földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe." Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.

     Kedves Olvasóim! Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. Figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!" -- idézet vége!

Imában és áldozatban kérjük tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását a világ békéjéért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

HALLGASSÁK MEG A MÁRIA ISTENANYASÁGÁRÓL SZÓLÓ

ZENÉS HANGANYAGOT, HOLNAP!

Felhasznált források:

http://www.ktp.hu/kalendar/boldogsagos-szuz-maria-istenanysaga-founnep

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.magyarkurir.hu/hazai/szuz-maria-istenanyasaga-erdo-peter-biboros-szentbeszede

A korszakváltó pápa

     Szilveszter római születésű volt, majd huszonkét évig volt pápa és 335. december 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is.
Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.
Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az üldözésektől megszabadult egyházi élet megszervezése Rómában.
Szilveszter elődje, Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, a Lateráni palotát, viszont nagy római templomok építéséről már Szilveszter tárgyalt a császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja'' nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
Szilveszter pápa megnyilatkozásairól szinte semmi írott emlék nem maradt ránk, mely annál inkább szembetűnő, mert ekkor vetődött fel az a krisztológiai vita, mely Krisztus istenségét vonta kétségbe. Ezt a kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma, hogy mi módon lehet filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással, hogy csak egyetlen Isten van.

     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországban. Szülei házasságából húsz év alatt 17 (más adatok szerint 19) gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadikként született. Bár szorgalmas gazdálkodók voltak, a család nagy szegénységben élt.

A család szíve: az édesanya 1815-ben 46 éves korában, meghalt. 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy az anyukám!”

Az elárvult családnak ő lett a kis gazdasszonya, és megerőltető munkájához az imádságból merített erőt. Bár analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta a gazdaság és az éves szükséglet terményadatait. Szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt. Apja Katalintól több évig megtagadta, hogy szerzetbe beléphessen – mondván –, elég ha egy lánya van ott.

18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830. áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai (irgalmas nővérek) Társulatába. Hamarosan felkerült a közösség párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek látomásai a Szent Szűz egyik rendkívüli eszközéről, a Csodáséremről.

A mai "látnokok" példájára, csupán két jelenése volt (1830. július 18. és 1830. november 27.), melyről lelkivezetőjén és főnökasszonyán kívül senkinek sem szól olyannyira, hogy nővértársai – bár az ügyet ismerték – róla azonban nem tudták, hogy a legkisebb köze lenne hozzá!

1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi csodás érem kápolnában: Párizs, Rue du Bac 140.

Emléknapját az Egyház, december 31-én tartja.

Labouré Szent Katalin, könyörögj érettünk!

Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett időt, ha átérezzük, mennyire megbántottuk az Urat, mennyit ártottunk Isten Országa ügyének, a bánat felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A bűnbánati, hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásban és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, melyet Isten mindenkinek felkínál. A lényeg, hogy döntésünk szívünk mélyéből fakadjon, engedve, hogy áthassa gondolatainkat és vágyainkat. (vö. Bernhard Häring. - Agape 1998. 36.o.)

KATTINTS IDE!

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Mennyi helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán mégis gondolhatnánk olykor a „mindenre” is! (BLÉ 16. o.)

KATTINTS IDE!

Anya, te vagy a Jézuska? – tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így, írásban.
Anyukája pedig levelet írt neki:

„Kedvesem!
     Nagyon jó kérdést tettél fel és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska!
     Az ajándékokat én hozom, ez igaz! Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne!)
     Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyermekeidért és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat és te látod majd, hogy jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska!
     A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyermekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, amit nem tudnak megérinteni.
     Ez egy nagy feladat és nagyon fontos feladat! Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
     A Jézuska egy tanító (a szeretet tanítója) és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni! Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: – azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
     Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
     Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska! Jézuska a Szeretet, az Élet, a Hit és a Boldogság, az üdvösség Reménye. Én az ő csapatában vagyok és most már te is benne vagy! – Segítesz?
Szeretlek!
Anya”
Forrás nyomán

»A harc a jó és rossz között megmaradt a világban, mint az áteredő bűn öröksége. S az ősi csábító nem szűnt meg az emberiséget hamis ígéretekkel félrevezetni. A századok folyamán egyik fölfordulás követte a másikat egészen a jelenkor forradalmáig, amely már majdnem az egész világon dühöng, vagy legalább is komolyan kísért s célkitűzésében és erőszakosságában veszedelmesebb minden eddigi egyházüldözésnél. Egész nemzeteket fenyeget a veszély, hogy rosszabb barbárságba süllyednek, mint amilyenben az emberiség nagyobb része a Megváltó előtt volt. A fenyegető rém – mint úgyis tudjátok Tisztelendő Testvéreim – a bolsevista és istentelen kommunizmus, amelynek célja a társadalmi rend fölforgatása és a keresztény művelődés alappilléreinek ledöntése.« (Részlet XI. Pius: Divini Redemptoris enciklikájából 1937. március 19.)

     A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen. A Bűnbocsánat Szentsége persze, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örök üdvösség szempontjából tovább élhessük az életünket! (BLÉ 17. o.)

December 28. Aprószentek ünnepe.

Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve – "biztos ami biztos alapon" – megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket, Betlehemben és környékén! Rájuk emlékezik az Egyház.

NÉPSZOKÁSKÉNT: A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent Jánost – a Szeretett Tanítványt – akit bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztek (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma is mert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban végbevitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is keresztelkedett meg. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

     Az imádság a kegyelem ajándéka, és részünkről pedig határozott válasz. Mindig fáradozást igényel. Az Ószövetség nagy imádkozói, amiként Isten Anyja és a szentek is, tanítják Jézussal együtt: az imádság küzdelem. Ki ellen? Önmagunk és a Kísértő ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert az imádságtól, az Istennel való egyesüléstől visszatartsa. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik. Aki nem kész állandóan arra, hogy Krisztus Lelkében cselekedjék, az nem tud rendszeresen az Ő nevében imádkozni. A keresztény ember új életének "lelki harca" nem választható el az imádság küzdelmétől. (KEK 2725)

A Szűzanya arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten- és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával.

Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

 Adeste fidelis Domingo,Carreras & Pavarotti

https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&feature=player_embedded#!