A Hajnal Szép Sugara

Bevezetés
     Úgy mondják, hogyha egy protestáns testvérünk katolizál, akkor az szilárd hitű katolikussá válik. Ha azonban egy katolikus válik protestánssá, az hamarosan még az új hitét is elveszíti!
„Akkor az ember nem kereshet, érdeklődhet más hitvallások igaza iránt?” ‒ kérdezheti az erre mindig készen álló felebarátunk.
     Nos, míg az őszinte indíttatású kételkedés erősítheti a hitet, az okoskodás gyakran tévútra vezet. A hit ugyanis „a múlandó idő világossága, melynek fényénél olyan igazságok tárulnak fel, amelyeket sem az ész, sem az érzékek föl nem ismernének.” (Begyik T.: Az Istenanya követése 462.)
     Jézus Krisztus biztosított minket arról, hogy aki őszintén keresi az igazságot, az biztosan meg is találja (vö. Lk 11,9), és vele együtt megérti az emberi élet értelmét is. Scott Hahn amerikai presbiteriánus* teológus naponta találkozott azokkal a hittételekkel, amelyek évszázadok óta a katolikus-protestáns szembenállás jellemzői, ő azonban lelkiismeretesen utána nézett az ellentét mibenlétének és a szentírási forrás hitelének. Lassan a Katolikus Egyház megvetésétől és gyűlöletétől eljutott odáig, hogy felfedezte benne a legnagyobb kincset, amelyet Isten az emberiségnek kínál. Így vált napjainkban egyik legismertebb katolikus teológusává. (Képen: a házaspár által írt könyv, mely megvásárolható a Szent István Társulat üzleteiben!)
     Megtérésének példás története arról tanúskodik, hogy az igazság őszinte és megalkuvás nélküli keresése mindig ahhoz a végső megállapításhoz vezet, hogy az isteni Kinyilatkoztatás tejessége egyedül a Katolikus Egyházban található meg.
     Mielőtt Scott Hahn rájött volna arra, hogy a Katolikus Egyház az ő otthona, ahová Jézus Krisztus minden bűnöst kivétel nélkül a vele való közösségre hív, egy lebilincselő szellemi és intellektuális utat járt be.
     Sorozatunk e megtérés útját mutatja be! Az egyes részekben, Scott Hahn és felesége Kimbery egyes szám első személyben beszélik el lelki vívódásaikat, a velük történteket.
Munkámhoz az alábbi forrásokat használtam fel:
1) Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet. Szent István Társulat 2000.
2) Szeressétek egymást, katolikus evangelizációs magazin. 15. szám (2015)
3) Bangha Béla: Az Oltár Titka, Korda Rt. 1937.
4) Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony pléb. Eger 2000.
5) Internetes források: 1.Forrás ; 2.Forrás ; 3.Forrás ; 4.Forrás ; 5.Forrás ; 6.Forrás 
.......................................
*A presbiterianizmus a kálvinista kereszténység egy ága. Hittételeikben elvetik az úrvacsorai kenyér és bor átlényegülését Krisztus valóságos Testtévé és Vérévé materiális táplálékként. Szerintük az úrvacsora emlékezeti cselekedet, és a kenyér és bor magunkhoz vétele csupán szimbolikus lelki eledel.
Elvetik a gyermekkeresztséget, szükségtelennek tartják a keresztelésnél: az ördögűzés, az égő gyertya, az olaj és egyéb hasonló dolgok alkalmazását, valamint azt is, hogy a hívek évenként tudatosan megújíthassák keresztségi fogadalmukat.
Az amerikai presbiteriánusok, elvetik a püspöki státuszt, a nők bármilyen szolgálatát az egyházban, még azt is, hogy szükséghelyzetben egy orvosnő vagy bába megkeresztelhetné az újszülöttet.
Elvetik a szenteket, a szentelményeket, a szentképek, szobrok és érmek használatát, különösen véres posztó számukra a rózsafüzér és a Mária-tisztelet.