Forrás: Kürtösi Krisztián atya a Szent Mónika Közösségnek írt 2018. novemberi hírlevelének részlete.

     A Szentmise az Atyaistennek bemutatott engesztelő Áldozat, az Eucharisztia ünneplése és isteni meghívás! (Mint minden meghívásnak – az Úr meghívásának még inkább –, csak tisztán és rendezetten vehetünk részt!)

     »Az Úr arra hív bennünket, hogy ne csak szemléljük Őt, hanem lelkünk tápláléka is legyen. Hiszen emlékszünk, minden egyes szentmisében maga az Úr hív meg bennünket: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem”. Ezt a meghívást az ember nem utasíthatja vissza, ha bűnbánatot tartott és szívében él a vágy, hogy az Úrral találkozzon: „teljesen egyesül a mi emberi állapotunkkal. A kenyérben és a borban, melynek színe alatt Krisztus nekünk ajándékozza magát, mint a húsvéti vacsorán, a teljes isteni élet érkezik hozzánk és közli magát velünk a Szentség alakjában.” (Sacramentum Caritatis 12. o. 8. p.)

Ezért annak, aki súlyos bűn állapotában van, szentáldozás előtt szentgyónáshoz kell járulnia. Isten irgalmas szeretete be kell, hogy töltse a szívét ahhoz, hogy az ő drága ajándékát, Fiának testét magához vehesse.

Amikor viszont a kegyelem állapotában vagyunk (bűnbánatot tartottunk, szentgyónást végeztünk), bátran oda kell lépni Isten oltárához, hogy az eucharisztikus Kenyeret magunkhoz vegyük. Persze mi is alázattal mondjuk a századosnak szavait szívünkben ismételve: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!”«

(folyt.)

    Szent  II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról:

     Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott... (Dives in misericordia. Függelék.)

VILÁGMÉRETŰ RÓZSAFÜZÉR-IMÁRA VALÓ FELHÍVÁS MÁRCIUS 28-ÁN PÉNTEKEN 22:00-23:00-IG
     Testvéreim! Most amikor a háborúk dúlnak és keresztények ezreit üldözik és gyilkolják meg, egy förtelmes feketemise készül Lucifer megidézésére! Nekünk, akik még szabadon és nyugalomban megtehetjük össze kell fognunk e testi-lelki harcban!

Most pénteken, március 28-án 22:00-től 23:00 óráig imádkozzuk a Szent Rózsafüzért, hogy ellensúlyozzuk mindazt a gonoszságot és gonosz tervet, amit végrehajtani terveznek Isten gyermekei ellen!
Egyesüljünk a szándékkal, hogy: megfékezzük a pokoli erőket, a szentségtöréseket és a keresztényellenes indulatokat!

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: 'parancsoljon neki az Isten'! Te pedig Mennyei Seregek Vezére a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen.

A felhívás küldője: Gloria Polo:
https://youtu.be/2zV1ZmGj8Do? si=vA8s7fgiXfEc0zoY
Dr. Gloria Polo élettörténete:
https://www.corazones.org/ santos/testimonios/gloria_ polo.htm

A Boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét a gyermekei örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával pusztít a lelkekben. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek, mely mostanra már a technika minden eszközével, éjjel-nappal folyó leplezetlen harccá fajult! Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagyott magunkra most sem és elküldte Anyját, hogy a bűn végzetes pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, erősítse gyermekeit a hitben és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. (vö JÜ 23-24)Nem lehet kétséges, hogy már csak az egész emberiségre ható, a szeretetben való lelkületi változás mentheti meg a világot a pusztulástól!

„A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért (...) megbűnhődnek lakói. (…) Inogva inog a föld, mint a részeg, mint a kunyhó, ránehezedik a vétke.” (Iz 24,5-6 és 20). Megfigyelhető, hogy ez a jövendölés nem az emberi környezet fertőzöttségéről beszél – amiről annyi szó esik manapság –, hanem az ember fertőzöttségéről, a szívek Istentől való elhidegüléséről, az önzésről, mértéktelenségről, szeretetlenségről, árulásról, hazugságról és az erkölcstelenségről (vö Tim 3,2-4), amit Máté evangélista rövidebben jellemez: „Mivel megsokasodik a törvényszegés, sokakban kihűl a szeretet.” (24,12)

A Szűzanya Szívének Szeretetlángjával ezekre a lélekveszejtő, viharos időkre kívánja felkészíteni és az Egyház iránti hűségben megerősíteni gyermekeit. Ismeretes Bosco Szent János látomása a viharos tengerről, melyben egyedül az Egyház hajója és a pápára figyelő kisebb hajók jutnak biztos révbe. Don Bosco ehhez az álmához hozzáfűzte: „Annyi veszély között két eszközzel lehet megmenteni az Egyházat: a buzgó Mária-tisztelettel és az Eucharisztiával, a gyakori szentáldozással.”

 (Lukács István: A fiúk apostola. Eisenstadt, 1983. 208-209)

    De hogyan indult útjára ez a lelket újító és a pokolnak oly félelmetes kegyelmi áradás?
     Erzsébet asszony, a Szeretetláng közvetítője 1963. augusztus 4-én kapta a felszólítást, hogy a Szent Szűz üzenetét és ajándékát juttassa el az egyházi illetékesekhez. Ennek sikere érdekében, hétfőn és pénteken kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Márpedig tudjuk ‒ vagy illene tudni ‒, hogy az 1960-as évek Magyarországán bármilyen ‒ de különösen egy katolikus lélekújító mozgalmat elindítani ‒, törvénybe ütköző, majdhogynem életveszélyes dolog volt!

 (A képen Erzsébet asszony a Székesfehérvári Püspöki Palotában 1982-ben)

     A kálvária, amit Erzsébetnek a feladat teljesítése érdekében − különösen a megalázódás terén − vállalnia kellett, nagyon kemény volt. A tamáskodókkal és az eleve ellenségeskedőkkel szemben rendkívül nehéz helyzetben volt, mivel a Szeretetláng révén semmilyen külső, látványos hitelesítő esemény nem történt, hiszen a lélek átformálódása nem minden esetben látványos. A Mária Szíve Lángjának kegyelmi hatása folytán megvalósuló lelki csodák felismeréséhez ugyanis, őszinte és bensőséges Mária-tisztelet, megrögzöttségmentes nyitottság és megelőlegezett bizalom szükséges. Sajnos, hazánkban ehhez még bátorság is kellett!
     Nyilvánvaló, hogy abban az időben, amikor papok tucatjait börtönözték be, és még folytak az 56-os szabadságharcosok akasztásai, az általános félelem mételyező füstje beszűrődött még a gyóntatószékek szentségi félhomályába is. A Szeretetláng üzenetének ismertetése, még a gyóntatás keretén belül is gyanakvást kelthetett a papságban, különösen azok körében, akik már megjárták az alattomban működő ateista államapparátus börtöneit. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csupán ki akarja „kóstolni” a hozzáállásukat.
     Elgondolkodtató – mi több – riasztó jelenség, hogy miközben világszerte nemzeti nyelvekre fordították a naplót és a Szeretetláng hatására ezrek és milliók imádkoztak többet, addig Magyarországon számos egyházi személy, minden tárgyi ismeret nélkül, igyekezett lejáratni a Boldogasszony Ügyét! Hozzáállásukat nem a félelem és legkevésbé sem a gamálieli bölcsesség, hanem csupán a magán-revelációkkal szembeni alapvető ellenszenv motiválta. Sajnos nemegyszer arcpirító megnyilatkozásokra is sor került szóban és újságcikkben egyaránt, eközben persze az Ügy melletti érveket semmilyen fórumon nem lehetett közzétenni! 

(Baloldali képen lelkivezetője Mersey Antal atya – kezében a püspökségen vásárolt miseborral –, hazafelé a püspöki látogatásról)

     Az Isten szándéka azonban akkor sem hiúsulhat meg, ha ügyének képviseletét semminek látszókra bízza, s ezeknek kell meggyőznie a valaminek látszókat. Ez történt a Szeretetláng esetében is. A Szent Szűz biztató szavai a Szeretetláng Naplóban: Igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A rengeteg sok ellenvetést, melyet a nekem szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. (I/94)
     Így mindenképp egészen rendkívülinek kell tartanunk, hogy a Szeretetláng ügye az akadályoztatások ellenére is – az Istenanya ígérete szerinti módon – szívről-szívre járva (I/39, III/140) futótűzként (I/59) terjedt el az egész világon (I/85)!

 (Alsó kép: Szeretetláng Szantuárió a braziliai Cunhau-ban)

Csak egy anya
     Egy asszonytól – miközben jogosítványát újította meg egy hivatalban – az adatfelvevőhölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása.
A megkérdezett egy ideig tétovázott mert bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
A hivatalnoknő, látva az ügyfél zavarát, hozzá tette: „Úgy értem, hogy van-e munkája, vagy csak...?”
„Természetesen van munkám!” – csattant fel a nő. „Anya vagyok!”
„Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként – válaszolt az adatfelvevő – azt írhatom be, hogy 'háztartásbeli'!”
      Az asszony már el is felejtette ezt a történetet, amikor egy alkalommal megint ugyanilyen helyzetben találta magát a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt, magabiztosan és hatékonyan dolgozott,
és bizonyára efféle jól csengő címet viselhetett, mint: „Adatfeldolgozó menedzser” vagy „Városi adatfelvevő asszisztens”. És ekkor elhangzott a nagy kérdés:
„Mi a foglalkozása?” 
Az asszony – maga sem tudta miért –, de egy kicsit jobban körülírta a foglalkozását:
„A gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatókén!” – volt a határozott válasza.
A hivatalnok abbahagyta a munkát és a golyóstolla megállt a levegőben. Műszempillás szemét tágra nyitva felnézett, mint aki rosszul hallott. Az ügyfél azonban tagoltan megismételte a titulusát, újra kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Az irodista kisasszony pedig mind sorra ráírta a hivatalos kérdőívre.
„Megkérdezhetem?” – szólt a kisasszony barátian érdeklődve, "egészen pontosan mit csinál ezen a területen?"
Az ügyfél pedig hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül így válaszolt:
„Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen egyaránt (vagyis, kint és bent)! Dolgozom a Feletteseimnek (elsőként az Úrnak és a családnak), és van már négy kreditem is (mindegyik  lány). Természetesen minden projekt a munkaidőbe nem beszorítható állandó figyelmet igényel (melyik anya tagadná?) ezért, gyakran dolgozom 14 órát naponta (olykor 24-et). Természetesen ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos” foglalkozásnál, de a hivatás, az hivatás! A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz”.
A hivatalnok tekintetén és a hangján is érzékelhetően nőtt az elismerés, amint kitöltötte a nyomtatványt. Majd felállt, köszönetet mondott és ügyfelét, személyesen kísérte az ajtóig.
     Az asszony, miközben hazafelé vezetett, többször átgondolta a szituációt és egyre inkább beleélte magát
a fényes új karrier kimeríthetetlen lehetőségeibe.
Hazaérve a 13, a 7 és a 3 éves asszisztensei üdvözölték, miközben a laborból kihallatszottak az új, 6 hónapos
kísérleti modell hangmintái.
     Az anya úgy érezte, hogy ütést mért a bürokráciára, mert hivatalos feljegyzés készült egy, az emberek
számára elfogadhatóbb „nem akármilyen” foglalkozásról. Ez a titulus legalább jól hangzik és büszkén ki lehetne írni akár a „kísérleti üzem” ajtajára is! Sőt, az új és pontos elnevezést, adaptálni lehetne a nagymamákra, mint „kiemelt” segéd-munkatársakra a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok terén, a dédnagymamákat pedig a haladó fejlesztési projektek ellenőreivé lehetne kinevezni, de még a nagynénik is lehetnének akár kutatási segéd-menedzserek is!

Forrás nyomán szerkesztve!

VILÁGMÉRETŰ RÓZSAFÜZÉR-IMÁRA VALÓ FELHÍVÁS MÁRCIUS 28-ÁN PÉNTEKEN 22:00-23:00-IG
     Testvéreim! Most amikor a háborúk dúlnak és keresztények ezreit üldözik és gyilkolják meg, egy förtelmes feketemise készül Lucifer megidézésére! Nekünk, akik még szabadon és nyugalomban megtehetjük össze kell fognunk e testi-lelki harcban!

Most pénteken, március 28-án 22:00-től 23:00 óráig imádkozzuk a Szent Rózsafüzért, hogy ellensúlyozzuk mindazt a gonoszságot és gonosz tervet, amit végrehajtani terveznek Isten gyermekei ellen!
Egyesüljünk a szándékkal, hogy: megfékezzük a pokoli erőket, a szentségtöréseket és a keresztényellenes indulatokat!

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: 'parancsoljon neki az Isten'! Te pedig Mennyei Seregek Vezére a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen.

A felhívás küldője: Gloria Polo:
https://youtu.be/2zV1ZmGj8Do? si=vA8s7fgiXfEc0zoY
Dr. Gloria Polo élettörténete:
https://www.corazones.org/ santos/testimonios/gloria_ polo.htm

(A felvételt Rev. Tüttő György, angliai magyar főlelkész készítette 1983-ban. a "Kisházban")
     A Szeretetláng témakörének taglalását aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 61 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek –, 1961-ben kezdődtek és mára, mint Lelkiségi Mozgalom, a hatgyermekes magyar édesanya Naplójában lejegyzett üzenetei nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált.
     A hitelességét nem csupán egyszerű, evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és irányítanak vissza a Katolikus Egyház liturgikus életébe. A legjelentősebb nyomatékot természetesen a lelkipásztori és exorcista tapasztalatok jelentik, melyek közül egyet Dr. Kovács Zoltán mariológus a Teológiai Szakvéleményében publikált a Magyar Sion teológiai folyóirat 2009-es második számában. 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi esetei közt az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént. (2009/2. 137-174)
Ehhez teljesen hasonló tanúságot tett a 2011-es budapesti IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista is, Eduardo Lozano ‒ El Salvador-i és Sergio Hernandez Ochomogo ‒ Nicaragua-i atyák.

 (Kép: Egyetlen menekvése a világnak)

Miért kiabálunk egymással, ha dühösek vagyunk?

     Egy gyakran hangosan vitatkozó házaspár, akik maguk is csodálkoztak hirtelen indulataikon – mert szerették egymást –, felkerestek egy szent remetét, hogy tanácsot kérjenek tőle.
A szent ember meghallgatva őket, mosolyogva fordult hozzájuk és megkérdezte:
‒ Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A házaspár elgondolkodott, majd az egyikük így szólt:
‒ Amikor elveszítjük önuralmunkat a másik dolgai miatt, akkor óhatatlanul kiabálunk.
‒ De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz ‒ mondta a remete.
A házaspár nem talált választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
‒ Amikor az emberek feldühödnek egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt hangoskodniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, lágyan beszélnek, mert a szívük közel áll egymáshoz, hiszen nincs köztük távolság. Tán nem így van veletek az egymás felé áradó szeretet perceiben? Mert amikor annyira egy helyen van a szívetek, már halkan sem kell beszélnetek, hogy értsétek egymást! Tehát, közel kell lennetek egymáshoz a megértésben, szeretetben, a türelemben és az imádságban!
Mélyen a házaspárra nézve, így folytatta:
‒ Amikor vitatkoztok, nagy veszélynek teszitek ki magatokat! Nem a hangerővel van a baj, hanem az indulat diktálta szavakkal! Ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon és főleg, ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert eljöhet az a nap, amikor olyan nagy lehet a távolság, hogy már nem találjátok meg a visszavezető utat. Imádkozzatok, szüntelenül imádkozzatok együtt és egymásért – mondta nekik befejezésként és kezükbe nyomot egyetlen rózsafüzért. Ezzel távoztak kéz a kézben.

(Képen a 4 db Lelki Napló)                                                                                                   Erzsébet asszony nem hirdette égi megbízatását, sem a kapott üzeneteit, és csupán 1965-től kezdett kiszivárogni ez a nemzetünknek adatott kegyelmi kiváltság, mellyel az Istenanya az egész emberiség szívét-lelkét kívánja megérinteni.
     Hamarosan a kinti magyarság és a papság is értesült a Szeretetláng üzenetéről és lassan mozgalommá szerveződött, mert valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat véltek benne felfedezni.
     Msgr. Mester István pápai prelátus, római magyar ügyvivő meg is hívta Erzsébet asszonyt, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertesse a Vatikánban.
     Az első római útjára 1976. február 28-án, két gyóntatója Fuhrmann Ernő pápai kamarás és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora kísérte el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. A Szentatya kézhez is kapta és többletanyagot kért!
     Erzsébet asszony 1976 nyár végén ismerkedett meg a Szűzanya felhívására, ezen előadás-sorozat készítőjével, akit titkárának tekintett.
     1977 júniusában került sor a második római útra, melyet megelőzően Jézus kérésére 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Gyóntatója ezt a nagyságrendű böjtöt nem engedélyezte, ám miután meghalt, Erzsébet a következő lelkivezetőjének is feltette a kérést, mire a válasz ez volt: "ha az Úr ezt kérte, akkor tedd meg"! Hogy miért kell 40 napig böjtölnie, csak a Rómába érkezését követően derült ki. Abban a hónapban ugyanis épp 40 bíboros tartózkodott a Vatikánban, akik felé ismertetni kellett a Szeretetlángot, elsőként épp az ott lévő Lékay László prímásnak! (IV/32)
     Erzsébet asszonyban az esetleges sikerek nem csökkentették sem tehetetlenség-tudatát, sem pedig a hősiesen elviselt megaláztatásait. A Szűzanya megígérte:
„Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához, de munkád nem lesz hiábavaló".
     Nagy vigaszként fogadta, amikor „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Dr. Kisberk Imre Nihil obstattal látott el egy olasz nyelvű Szeretetláng füzetet (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a szöveg nincs ellentétben az Egyház tanításával”.
     Ezt követően több nyugati kiadó is kérte a püspökség jóváhagyását, de ezt az akkori politikai körülmények miatt a püspök már nem merte megkockáztatni.
     Sajnos a különféle kiadók ezt követően a nihil obstat engedélyszámot adaptálták a kiadványaikra, jóllehet azok már nem feltétlen voltak tartalmilag azonosak a cenzori vizsgálat anyagával!
Kisberk Imre püspök az ÁÉH szüntelen zaklatásába belebetegedett és lemondott. Az új püspököt Dr. Szakos Gyulát bosszantották az itt-ott megjelenő "ál-jóváhagyások", így utána akart nézni a cenzori anyagnak, de nem tehette meg, mivel a ÁÉH emberei az egész Szeretetlánggal kapcsolatos iratanyagot elvitték a püspöki levéltárból!
Erre Szakos megyéspüspök 1984. május 3-án az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot. Ez a lépés nagy mértékben ártott a Szeretetláng ügyének hazánkban, amiként Erzsébet asszonyt is elkeserítette.
     A Szeretetláng kiválasztottja 1984. közepétől a gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra nem volt soha semmi panaszom!”
Erzsébet asszony égiekkel való bensőséges kapcsolata egészen 1985. április 11-én bekövetkezett haláláig folytatódott. Sírja a Budapest Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában van.

     Úgy véljük, 1830-ban a Csodás Érem átadása alkalmával új korszak kezdődött történelmünkben. Az elhangzott üzenet, az átadott érem története, s két oldalának rajzolata jelzi az új korszak nagy nyitányát. A Szent Szűz Jézus akaratából teljes és hatékony mozgósítást kezdeményez az emberiség hitének, keresztényi életének megőrzéséért és kiteljesedéséért.

     Jellemző, hogy a Mária-jelenések üzeneteiben az Egyház Anyja minden alkalommal az örök boldogságunkat veszélyeztető bűnre és a nyomában járó pusztításra hívja fel figyelmünket. Már a Csodás Érem felirata, a híressé vált imádság – ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk!'' – is erre utal. Nem sokkal később, 1846-ban a La Salette-i jelenés prófétai kitekintést nyújt az elhatalmasodó bűn szerveződésére, pusztítására, és annak végkimenetelére. Az Egyház Anyja sírva figyelmeztetett a megszokottá vált káromkodás és a vasárnapi szentmise-mulasztás lélekromboló hatására. 1858-ban, Lourdes-ban bűnbánatra és a bűnben élőkért hozott áldozatra szólított fel. Ez történik az 1917-es fatimai jelenések alkalmával is, amikor Jézus Anyja drámai módon újra felhív a bűnben élőkért vállalt áldozatra és az értük végzett imára. Erről beszélnek az 1953-ban, Siracusában hullott néma anyai könnyek. Nemkülönben az újabb, kivizsgálásra váró jelenések és a világ különböző pontjain vért könnyező Mária-szobrok. 

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Március 27. csütörtök 20.00

Tövábbi tervezett időpontok:

Április 24. csütörtök     20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért 

Május 22. csütörtök      20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütörtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafüzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

Videó:    https://youtu.be/GfEygXRqG9A

     Bár Grignon Szent Lajos a Szűzanya tíz erényéről beszél, nem említi Mária leginkább követendő példáját, melyből épp az említett erények eredeznek! És ez ‒ kedves Testvérek ‒, az Isten iránti imádat! Mert az imádás, az Istenre való tökéletes ráfigyelés, átadottság és maradéktalan szolgálat.

Kedves Testvérek! Sajnos tetszésnyilvánításként elterjedt az „imádom” kifejezés, mely kizárólag Istent illeti meg, és nem mondhatjuk ezt a gyermekünkre, az ételre, de még Isten Anyára sem! Fakadhat mindez azon hittani ismeretek hiányából is, amelyben bár alaposan foglalkoznak a Teremtés kezdetével, ám az Újszövetség kezdő nyitányával a szeplőtelen fogantatással alig! Holott ez az Egyház dogmája, az „újrateremtés” Máriában mintegy Új Évaként!

Mit jelent tehát a „szeplőtelen” jelző? ‒ Azt, hogy Szűz Mária az eredendő bűntől mentesen fogant – tehát olyannak született, amilyen az első emberpár volt a bűnbeesés előtt – azért, hogy méltó legyen a Megváltó Isteni Ige befogadására! A Mária-tisztelet ennél fogva nem csupán egy érzelmi kötődés, hanem a tökéletes példakép követése Jézus megismerésére, egyben mélységes vonzódás az egyedülálló Csodához, hiszen a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária a Mennyország Kapuja!

Mária volt az, aki Szeplőtelen Szíve alatt elsőként imádhatta a Megtestesült Igét, és ez az átadott bensőséges imádata jobban megörvendeztette Istent, mint az összes angyaloké és szenteké. De Betlehemben is Mária volt az első, aki imádta a jászolban fekvő isteni Fiát, utána Szent József, majd a pásztorok és a Három Királyok. És tegyük hozzá, hogy a Mennyei Atya nem talált értékesebb és tisztább Tabenákulumot a Názáreti Szűznél! Gondoljunk bele, hogy milyen bensőséges imádattal fogadhatta az Istenanya Szentséges Fiát a Szentáldozásban? Hiszen újra magába fogadhatta azt a Testet, amelyet méhében fogant, azt a Szívet, amely együtt dobogott az övével?

És amikor mi is Szentáldozáshoz járulunk, így tekintsünk az Eucharisztia Anyjára, lélekben próbálva Ővele megélni Szentséges Jézusát-imádó benső örömét.

Ó Mária Istennek Szent Anyja

és a mi irgalmas Anyánk,

könyörögj érettünk, és

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

     Ezzel együtt azonban meg kell állapítanunk, hogy a Szentírás összességében sokat ír a Szűzanyáról, ha számbavesszük, hogy az ószövetségi Szentírás sokhelyütt kifejezetten Róla szól ‒ még akkor is ‒, ha a megtestesülésről és a megváltásról beszél, hiszen a Szent Szűz áll Isten megváltó tervének középpontjában. Ezek a kinyilatkoztatások ugyanis a Szűzanyát nem privát vonatkozásaiban, hanem isteni küldetésében mutatják be, melyből kiviláglik legfőbb szerepe, hogy Krisztus mellé társul, és kísérőül rendeltetett a Megváltás Művének megvalósításában.

Krisztus mint az emberiség feje, egyedül is megválthatta volna a világot, ám Isten úgy akarta, hogy az Istenember ‒ mint második Ádám ‒, ezt a nagy művet társával a „második Évával” Máriával végezze el. Ez a kettős áldozat a megváltásért pedig azért történt, mert Isten nem akarta a természet rendjét megváltoztatni, hanem a férfi és a nő tulajdonságának kettős példájára akarta az új világot felépíteni.

Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒, valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

Miután ez a tan az ősevangéliumban gyökeredzik, Szent Ignác, Szent Jusztin és Iréneuszon keresztül János apostolra vezethető vissza, ezért ezt a tanítást apostoli és isteni hagyományként kell az emberi lélek mélységeiben tartanunk. Hiszen még Luther Márton is így méltatja Isten Anyját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszála mezőn, csillag az égen, vagy homokszem a tenger fövenyén. A mi szívünknek bizony el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz) ‒ idézet vége!

Ezen széleskörű megfontolás után szinte magától értetődőnek tűnik a hívő lélek előtt is, hogy Isten a Szeplőtelen Szűz Máriát a Megváltó anyjául és társául rendelte.

Ó Istennek Szentséges Anyja és a mi jó Anyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen.

(Források az I. részben!)

     Kérdés, hogy vajon mi késztethet egy „formális templombajárót”, hogy imáiban a Szűzanya felé is forduljon? ‒ Nos, ha erre önmaga nem érez indíttatást, kérje a Szentlelket és próbáljon a szentek példáján épülni! Mert egyetlen szent sincs, aki ne lett volna mélységesen Mária-tisztelő! Akik látták Szűz Máriát, leírhatatlanul gyönyörűnek tartják és a Mennyek szépséges Királynőjének nevezik. Azok, akik megtapasztalták segítségét, azok a Mindenkor Segítő Szűzanyaként tisztelik, akik pedig bújukban-bajukban kezdik kérni anyai jóságát, azok a Reménység Anyjaként szólítják meg imáikban. Ezek ismeretében a felszínes lélekben talán felviláglik Mária anyai szerepe, és mint a Hajnal Szép Sugara, beragyogja hitéletét és életét!

Az Egyház – Szeplőtelen Istenanyaként – mintaképnek tekinti Krisztus követésében. Mert aki hallgat az Ő kérésére: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5), az engedelmeskedik Jézus parancsának is: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19).

Értelemszerű tehát a rákérdezés: „lehet-e Mária-tisztelet nélkül is keresztényi életet élni”? Nos, az életszentségre törekvőknek aligha! A középszerűeknek persze lehet! Mert a fenti kérdésfelvetés hasonló ahhoz, hogy felnövekedhet-e egy gyermek édesanya nélkül? Természetesen igen ‒ amiként ezt az árvaság és a protestantizmus is keserűen bizonyítja! Azt azonban tudnunk kell, hogy az anyátlan élet és hitélet, sokkal védtelenebb a sátáni támadásokkal szemben!

És ha ez az elmélkedés megérintett valakit, még rákérdezhet, hogy a gyakorlatban miben is áll a bensőséges Mária-tisztelet?

Erre, Montforti Grignon Szent Lajostól kapjuk a választ: „Az igazi Mária-tisztelet szent, azaz a lelket arra készteti, hogy a bűnt kerülje, és Szűz Mária erényeit utánozza: mélységes alázatosságát, élő hitét, tökéletes engedelmességét, állandó imáját, minden irányú önmegtagadását, szeplőtelen tisztaságát, lángoló szeretetét, hősies türelmét, angyali szelídségét és isteni bölcsességét. Vagyis a Boldogságos Szűz tíz főerényét.”

(TMT 108.) ‒ idézet vége!

"Az Üdvözlégy, szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott. (Grignon - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944; 45-46)

     Az igazak lelkei kiszabadultak a pokol tornácáról, az Ég örömei újra megnyíltak, s az üres trónok megteltek, bűneink bocsánatot nyertek, a kegyelmet újra megkaptuk.
Az Üdvözlégy hathatós kegyelme által, lett Mária szűzi Istenanyává! A betegek meggyógyulhatnak, halottak feltámadhatnak, a szomorúak megvigasztalódhatnak, a tisztítótűzben szenvedők kiszabadulhatnak s az emberek elnyerhetik az örök üdvösséget.
 

    Az Ave Maria-t, mint dicshimnuszt a keresztények éneklik a megtestesülés és a megváltás nagy jótéteményeiért. "Dicsérjük benne Istent, az Atyát, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte megváltóul. Magasztaljuk Istent, a Fiút, mert az égből leszállt a földre, emberré lett és Szent Vérével megváltotta az emberiséget. Áldjuk Istent, a Szentlelket, mert a Legszentebb Szűz méhében a legtisztább testet alkotta; az Áldozati Bárányt bűneinkért. – Ilyen szellemben mondjuk az üdvözlégyeket! /uo. 47/ 'Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot!' /uo./ Az Angyali Üdvözlet tartalmazza a pátriárkák, próféták és apostolok hitét. A vértanúk kitartást és erőt merítettek belőle, a tudósok tudományt a hitvallók állhatatosságot, a szerzetesek pedig lelki életet. A kegyelem újszövetségének a himnusza az angyalok és emberek öröme, az ördögöknek pedig rettegése és megszégyenülése. /uo. 46/ Még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imádságnak értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét. Az Isten Anyjának többször meg kellett jelennie nagy szenteknek is, hogy nekik ezen imádság értékét megmutassa, pl. Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupénak. Ezek könyveket írtak ennek az imádságnak fenségéről és arról, mily hathatós eszköz a lelkek mentésében. Hangosan hirdetik és nyilvánosan tanítják, hogy mivel a világ üdvössége az Ave Mariával kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Ezen imádság hatása, hogy a száraz, terméketlen föld az élet gyümölcsét termette, ugyanígy ennek az imádságnak − ha áhítattal végezzük − azt kell eredményeznie, hogy lelkünkben az Isten igéje kikeljen és az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust teremje. Az Üdvözlégy mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt hozzon. (TMT 249) Boldog Alanus de Rupénak a Szűzanya kinyilatkoztatta: Tudd meg Fiam, és mondd meg mindenkinek, hogy nagyon valószínű jele az elvetettségnek, ha valaki az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította (és helyre fogja állítani), megveti vagy unja és elhanyagolja. (vö. TMT 250) A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyébként a kiválasztottságnak jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és szívesen imádkozzák az Üdvözlégyet, és annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesülve vannak Istennel". (uo.)
     Most, amikor sokak meg vannak győződve, hogy az "utolsó időket" éljük, hozzá kell tennem, hogy ez bizonytalan feltételezés! Arról azonban meg vagyok győződve, hogy az "új időkben" újból Egy-, Anya- és Szent- lesz az Egyház, mely az Üdvözlégyet a Szeretetláng fohásszal fogja mondani, alábbi módon:

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes! Az Úr van teveled.

Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus!

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Most és halálunk óráján, amen. 

     Így lett tehát Isten Anyja kiváltságos helyzeténél fogva az egyetlen teremtmény, aki személyes tárgya a hitigazságoknak, a dogmatikának, hiszen a Hajnal Szép Sugaraként általa ragyogott fel az Újszövetség és benne bontakozott ki megváltásunk.

Ezen hittudományos szemléletből fakad az a Mária-tisztelet, amely nem esik túlzásba és nem teszi őt végcélnak, amely egyedül csak Istent illeti.

Óhatatlan a kérdés, hogy az evangéliumok miért szólnak oly szűkszavúan Isten Anyjáról. Brindisi Szent Lőrinc egyházdoktor szerint: „Isten szinte elhomályosította Máriát a földön, hogy annál jobban megdicsőítse az égben; amiként Krisztust is a megaláztatás után magasztalta föl és olyan nevet adott neki, ami minden név fölött van” ‒ idézet vége!

A Szűzanya szavai is erre utalnak a Magnifikátban: „mert rátekintett alázatos szolgálójára: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,48)

Nagyon szemléletesen világítja meg ugyanezt Montforti Grignon Szent Lajos is. „Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.

Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Ezért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy a teremtmények előtt rejtve maradjon, s egyedül csak Isten ismerje.” (TMT 1-2.) ‒ idézet vége!

Végtére is Isten azért intézkedett úgy, hogy az evangélisták Szűz Máriáról keveset írjanak, mert a bensőséges Mária-tisztelethez, az iránta való szeretet gyarapításához nem szükségesek további ismeretek. A Szent Szűz kiváló tiszteletéhez elegendő ez a néhány szó: „Isten elküldte Fiát, aki Máriától született (Gal 14,4)” ‒ Kell ennél több? Elég az, hogy ő az Isten Anyja és a mi édes jó Anyánk!

(folyt.)

Források az I. részben!

     Gondoljon bele a kedves Olvasó, hogy a Szeretetláng későbbi kiváltságoltjának 13 és fél évesen, hajléktalanként kellett fenntartania magát Budapesten, az akkoriban nem túl jóhírű nyolcadik kerület Üllői út  – Mária utca – Nagycsarnok környékén. Ezzel is magyarázható, hogy csak négy elemiről volt papírja.
     Az utcán tébláboló, fagyoskodó bakfist egy kúriai bíró felesége vette fel 92 éves ágyban fekvő anyja mellé, napi egyszeri étkezés fejében, fizetség nélkül.
     Az idős néni első etetésekor megfeledkeztek arról, hogy a "kis nővérke" maga is éhes! Az ötszobás lakásban csak egy szalmazsák jutott neki a folyosón. Ágytálazás, mosdatás, etetés és takarítás volt Erzsébet feladata. A „nagylelkű” munkaadóját „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, ezzel szemben a nagyasszony semmibe sem vette a kis „honleányt", akinek folyamatos éhezés volt az osztályrésze. Ennyit az urizáló nemzettudatról! A kislány helyzete egy év után sem javult, így 1928. januárjának egy hajnalán, kis batyujával elhagyta a "nemzetes asszonyt"!
     Egy padon aludt éjjel és a rendőrök ébresztették fel. Álmából felriadva ettől annyira megijedt, hogy köhögni kezdett.
Bevitették az Új Szent János kórházba, ahol röntgent készítettek és a svájci elmeszesítést TBC-nek vélték. Befektették tehát a súlyosak közé, hogy másnap kivizsgálják, ám onnan még aznap éjjel megszökött, megint csak nem nagykabátban!
     Ügyesen feltalálta magát a hajléktalan életben és piaci hordárként, hajnali házhoz-szállítóként, pékségi krumplihámozóként és cukrászati diótörőként tartotta fenn magát, de cukorkaárusként is dolgozott moziban.
Szinte folyamatosan benső hívást érzett az Úr szolgálatára, bár gyermekkora óta fel sem tudta fogni, hogyan is lehet ezt megvalósítani, hiszen Isten nem látható!
     Idővel, több szerzetesrendbe is kérte felvételét, de mindenütt szinte ugyanazt az elutasító választ kapta: "Csak azért akarsz belépni közénk mert nincs hová menned"! Ráadásul olyan mennyiségű stafírung volt a belépés feltétele, hogy egy élet sem lett volna elég az összegyűjtésére – mesélte Erzsébet asszony!
Példás keresztényi és emberi magatartásra csupán a Lujzás nővéreknél talált, ahol a főnökasszony azt kérte a jelentkezőtől, hogy várjon néhány percet, míg megkérdezi az Úr Jézustól, hogy mi a szándéka, s a nővér bement a kápolnába a Tabernákulum elé és letérdelt! (Csak megjegyzem, amit Erzsébet asszony mesélt el később, hogy a legnagyobb rejtély az volt számára, hogy vajon miként fog a főnökasszony választ kapni? ‒ De kapott, mert rövidesen ezzel a biztatással jött vissza: "Kislányom, a mi Urunk neked más és felelősségteljesebb hivatást szán, melyet majd a legnagyobb odaadással kell teljesítened"! És ez a főnökasszony még ezen kívül sem volt közömbös Isten árvája iránt, hanem egy cédulát csúsztatott a sírással küszködő és a választól mélységesen csalódott lány zsebébe, melyen fivérének a Józsefvárosi Krisztus-király plébánosának a címe volt. Aki nem csak állást szerzett neki egy nyugdíjas házaspárnál, de a plébánia énekkari közösségében ismerkedett meg Erzsébet a későbbi férjével, Kindelmann Károllyal, akivel 1931-ben kötött házasságot.

 (Bal oldali képen Erzsébet 19 évesen 1932-ben. Az alsó képen, az utca végén látható Józsefvárosi templomban házasodtak össze!)

   Szent X. Piusz pápa így ír már 1904-ben a Szeplőtelen Fogantatásról szóló enciklikájában: »Ó, milyen keservesen és hevesen üldözik most Jézus Krisztust, és az általa alapított Anyaszentegyházat! A súlyos veszedelem azzal fenyeget, hogy a mindenfelől zajló tévedések, sokakat a hit feladására késztetnek! Erre figyelmeztet Szent Pál: „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék” (1Kor 10,12). Tehát mindenki Mária közbenjárásával könyörögjön Istenhez, hogy azok akik elhagyták az igazságot megtérjenek. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a Szűzanyához intézett, szeretetből fakadó imádság soha nem volt hiábavaló. Igaz ugyan, hogy az Egyház elleni viszály a jövőben sem szűnik meg, hiszen az első korintusi levél szerint „szakadások lesznek körötökben, mert a hithűek csak így tűnnek ki közületek.” (11,19). A Szent Szűz azonban nem szűnik meg segíteni megpróbáltatásainkban, bármily súlyosak legyenek is azok. Ő, fogantatása óta vívja a harcot, hogy a sátán fejét végleg eltiporja!« (Vö. Ad diem illum laetissimum /25/ 1904. február 2.) ‒ idézet vége!

Tehát akkor mit kell tennünk? Clairvaux-i Szent Bernát beszédéből idézek:

„Veszélyben, szükségben, kétségeidben hívd segítségül Máriát. Ne távozzék ajkadról a neve, ne távozzék szívedből az Iránta való áhítat, s hogy a közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Mert ha Őt követed, el nem tévedsz; ha Őt kéred, kétségbe nem esel. Ha Ő fogja kezedet, el nem buksz. Ha Ő védelmez, nincs mitől félned; ha Ő vezet, nem fáradsz el; ha Ő kegyes hozzád, célba érsz!” ‒ idézet vége!

Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „A Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is –, bármily nehéz is az, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani! A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni!” (Pater Fuentes interjúja 1957. dec. 26-én) ‒ idézet vége!

Tudnunk kell, hogy a Rózsafüzér imádság nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet!

Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység,

és kereszténység nélkül nincs BÉKE!

                                                 Felhasznált irodalom:

                                                      Badalik Bertalan O.P.: Istennek Szent Anyja

                                                                    Szent Gellért Nyomda, Szeged 1991.

                                                       Antalóczi Lajos p.prelátus: Jenések, üzenetek és a jövő

                                                                     Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000.

                                                        Montforti Grignon Szent Lajos:

                                                                      A tökéletes Mária-tisztelet, Magánkiadás 1984.

     Szűz Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, melyet a III. Efezusi Zsinat fogalmazott meg 431-ben. I. Celesztin pápa szerint: „A Szent Szűz Istenszülő ‒ Theotokosz ‒, minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét.”

Márpedig ez a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg Mária méltósága és minden kiváltsága: a szeplőtelen fogantatás, a szűzi anyaság és az ebből eredőek. Egy ortodox teológus szerint „ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja akit Máriának hívnak, ez az egyetlen kijelentés is elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt.” ‒ idézet vége!

Mivel a Szent Szűz az Üdvözítő Jézust a szíve alatt táplálva egy test volt vele, ebből következően Fia megváltó áldozatában is osztozott. Így vált az Istenszülő, Szent Fiával való benső kapcsolata révén az egyetlen híd Isten és az ember között.

Az Atyának úgy tetszett, hogy az Ige az emberiség Megváltására ne felnőttként jöjjön közénk, hanem asszonytól való születés útján kisdedként öltsön testet, amiáltal ez a Boldogságos Anya a világtörténelembe lépett. Ez az anya-fiú egység olyannyira teljes, hogy az Istenszülőnek a legmagasabb természetfeletti kiváltság jutott osztályrészül. Hiszen Istenanyaságáért fogantatott szeplőtelenül, ezért lett minden malaszttal teljes ‒, az új Éva ‒, a „szüzek szent szüze” ‒, Krisztus társa ‒, közvetítő Isten és ember között és a mi drága lelki Édesanyánk! Bizony-bizony, nem érthetjük meg Krisztust Mária nélkül, amiként Máriát sem Krisztus nélkül!

(folyt.)

Az újjáépítés, nemzetünk reménye 2

     1951. szeptember 23-a szomorú dátum a keresztény magyar állam történetében. Az 1931-ben Serédi Jusztinián által felszentelt Magyarok Nagyasszonya templomot e napon robbantotta fel a kommunista hatalom, majd ezt követően a legnagyobb gondossággal eltüntetett minden arra utaló nyomot, hogy azon a helyen valamikor templom állt. A Magyarok Nagyasszonya templomot az építtető katolikus szervezet után Regnum Marianumként szokás emlegetni.
     E sorok összeállítója és sokan mások úgy gondoljuk, hogy a Regnum Marianum-templom újjáépítése az utókor múlhatatlan kötelessége!
     A Váralja Szövetség 2011-ben – a lerombolás 60. évfordulóján – kezdeményezte a templom újjáépítését, HIÁBA!  Mindazáltal a lerombolt Templom emléke örökké hirdetni fogja, hogy kötelességünk van Istennel és a mi Örökös Királynőnkkel szemben, s e kötelesség egyre súlyosabban terhelheti a nemzet lelkiismeretét! Erre a fájó pontunka emlékeztet mindenkoron a "Regnum Marianum" név.  
   A fél évszázados kommunista országrombolás elmúltával – hazánkat kivéve – több államban is sorra újjáépítették a II. Világháborúban vagy azt követően elpusztult nemzeti kegyhelyeiket. Így történt ez Németországban a
drezdai Frauenkirche esetében (képünkön egykor és ma! Nem hasonló, de ugyanaz! Romjaiban, lásd alább!), de hasonlóképp jártak el Oroszországban is, amikor a Napóleon felett aratott diadal emlékére emelt – és Sztálin által leromboltatott – moszkvai Győzelmes Krisztus templomot újjáépítették. Magyarországon a felrobbantott Regnum Marianum templom romjai – az altemplommal együtt – még a rendszerváltás után több mint húsz évvel is a lekövezett hajdani Felvonulási tér alatt nyugszanak. II. János Pál pápa korábban azt mondta a Regnum Marianum templom újjáépítése jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának. (Forrás: wikipedia.org; mult-kor.hu; kislexikon.hu; hg.hu)

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

     Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam.
     Mindezt aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 60 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek − 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki mögött egy egészen tragikus és küzdelmekkel teli, nehéz élet állt.
     Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei, Szántó József és Mészáros Júlia hatszori ikerszülést követően 13. gyermekként fogadták Isten ajándékaként, némileg hitetlenkedve, hogy ő egyedüliként született. (A képen az akkor még Szent Rudolfról nevezett, ma Nagyboldogasszony templom, amelyben megkeresztelték. Alatta a keresztlevelének részlete)
Apja református kántortanító volt, akit a családja kitagadott amiért katolikus lányt vett feleségül, ő azonban − közvetlenül katonai behívása előtt −, 1917-ben katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza egy bajtársa jóvoltából!
     Erzsébet négy éves volt édesapja halálakor és ezzel kezdődött el rendkívül kálváriás életsorsa.
A kicsi Erzsébet bár éles eszű és talpraesett volt, de soványsága miatt, orvosi tanácsra két évre vidékre került nagyszüleihez. Valószínűleg ezért maradt életben, miként későbbiekben ez kiderül! Ezt követően 1923-ban Erzsébetet a Gyermeksegélyző Liga is elküldte felerősödni Svájcba, egy nyolcgyermekes családhoz.
Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. Egy téli napon megszökött, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Kórházba került, ahol el kellett meszesíteni a fél tüdejét.
De mint említettem, apja halálával súlyos tragédiasorozat indult el a családban. Az 1918-as spanyol influenzában kilenc testvére halt meg, majd az ezt követő években még egy diftériában, egy másik pedig balesetben.
1924-ben, hosszas ágyban fekvés után az édesanyja is elhunyt. Ekkor a Svájcból hazatért kislányt, egyetlen még élő férjezett nővére nevelte, ám ő 1925-ben egy munka-baleset következtében szintén elhunyt, sőt – és ezt ne vegyék tőlem írói túlzásnak –, de még nővérének férje is belehalt felesége elvesztésébe, úgyhogy egyszerre temették őket. Árván maradt kisfiukkal együtt, az anyai nagynéni fogadta örökbe Erzsébetet és – bármily horrorisztikus is kedves Hallgatóim –, de 1926 tavaszán ez a nagynéni is elhagyta a földi világot! A totálisan árva kislány, félévig még tovább vezette nagynénje háztartását a férfiak számára, mígnem 1927 januárjában épp miattuk, hirtelen, kénytelen volt kis batyujával egy szál ruhában, elhagyni „munkaadóit”.

 (Az alábbi kép csupán illusztráció! Meggyőződésem, hogy Erzsébet asszony gyermekkorában így nézhetett ki!)

   Mi keresztények, komolyan vesszük-e megváltó Jézusunk Édesanyjának tiszteletét? Tudatosítottuk-e magunkban a Mária-tisztelet üdvös lelki és gyakorlati mibenlétét? Annál is inkább, mert a „tisztelet” kifejezés, általánosságban is használt érzelmi gesztus. Az Istenszülő iránt inkább, a szerető hálát és köszönetet kellene lelkünk mélyén megfogalmaznunk, hiszen „Igenjével” Üdvözítőnk Teste és Vére az ő Szeplőtelen Szíve alatt fogant és fejlődött, amely táplál minket az üdvösségre!

Ó milyen végtelen hálával tartozhatunk Isten Szentséges Anyának, aki zsinati megfogalmazásban: „Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, a templomban bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve ‒ engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével ‒ egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével és másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa lett a lelkek természetfölötti életének helyreállításában!” (Vö. LG 61.) Ez a mi katolikus hitünk, amiként tanítja az Anyaszentegyház! Nincs emberi szó, amely Mária érdemeit méltón megközelítené és dícsőíthetné, hiszen az ő Igenje által nyilt meg előttünk az örök üdvösség lehetősége!

A bensőséges Mária-tisztelet tehát ‒ szintén a Zsinat szerint: „az üdvösség rendjében nem a dolog belső természetéből, hanem Isten tetszésből ered és Krisztus túláradó érdemeiből fakad. Tőle függ és minden hatékonyságát belőle meríti, előmozdítva a hívők Krisztussal való egyesülését.” (Vö. LG 60.)

A szentek tanítása szerint is a Mária-tisztelet, elősegíti a bensőséges hitéletet, Krisztus követését, ezért mintegy lélekzetvételként kellene sóhajtanunk az Ave Máriákat! Mi több, hirdetnünk kell a bensőséges Mária-tiszteletet, a lelkek mentésére!

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr így szól Erzsébet asszonyhoz: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül.” (I/41) ‒ idézet vége, bár legszívesebben megismételném!

A modernkedő lélekben persze felmerülhet a „miért” kérdése. Nos, erre Kanter Károly atya ‒ Budapest apostola ‒ adta meg a választ:

„a Mária-tisztelet gyengülése, az Eucharisztia iránti tisztelet lanyhulását eredményezi, amely az Egyház legyengüléséhez vezet”!

‒ Ugye szükségtelen bizonygatnom a több évszázadnyi folyamatos aknamunkát, amely mára már nyilt és látványos?

Az újjáépítés, nemzetünk reménye 1

     Budapest egyik legjlntősebb, a szocializmusban lerombolt templomának újjáépítését vagy egy méltó emlékhely kialakítását civilek többször felvetették, az ügy egyelőre ennél tovább nem jutott. Pedig a hajdani Felvonulási tér rövidke, de annál érdekesebb múltját érdemes lenne a helyszínen érzékelhetővé tenni a Hősök terére érkező turisták és a városlakók számára is.
     A rendszerváltás előtt és után többször is felvetődött a templom visszaépítése.
Ha felmerül a Regnum Marianum templom eredeti helyszínen való újbóli felépítése, az illetékesek így válaszolnak:
– Van épp elég templom a környéken, egyébként is ez a tervezett építmény, sem egyházközségi-, sem szerzetesrendi templomként nem jöhet számításba! A nevezett egykori Regnum Marianum Templom ugyanis csak egy katolikus szervezet, ifjúsági mozgalom tulajdona volt. Ám, ennek a mozgalomnak van temploma a Zoborhegyen azonos titulussal!
– Ó milyen tiszta, racionális érvelés! Csak abban hibádzik, hogy nem csupán egy "szervezet" temploma volt, hanem a Magyarok Nagyasszonyáé, akinek hálából építette a Nemzet, az 1919-es vörösterrortól való megszabadulásért! Egyébként is, nem egy új templomról van szó, hanem egy már létező a helyreállításáról, melyet olyanok építettek, mint Csernoch János és Serédi Jusztinián hercegprímások, Svoy Lajos és Prohászka Ottokár püspökök és sorolhatnánk egyházunk nagyjait! Mindszenty hercegprímás például itt tartotta utolsó nagyszabású szentmiséjét egymillió ember részvételével! A Magna Domina Hungarorom templom újjáépítése egy GESZTUS égi Királynőnk felé! Mindezt olymódon értve, ahogyan ezt a moszkvai és a drezdai lakosság tette a szándékosan lerombolt templomával! A Regnum Marianum templom eredeti helyén való felépítése, ősi Mária-tiszteletünk nyomatékos felmutatása hazánk erkölcsi gyógyulásának kéréséért! Egy nagyszerű építmény amelynek költségeit a közadományok jelentősen fedeznének, ennek folytán az állami vagy egyházmegyei költségvetésnek nem jelentenének terhet, különösen hosszútávon nem, hiszen jelentős idegenforgalmi látványosság és egyben bizonyossága nemzetünk állhatatos Mária-tiszteletének!

     Gr Keglevich István atya élete végéig harcolt a Regnum Marianum eredeti helyén, eredeti tervek alapján történő újjáépítéséért. Ő kezdeményezte, majd megszervezte a "Rohanó Tolvaj" becenevű szobor eltávolítását éppúgy, mint a templom helyén egy kereszt felállítását, amelyet aztán libero-bolsevista suhancok nem egyszer megbecstelenítették. És ő szervezett a keresztnél engesztelő szentmiséket, amelyek óriási tömegeket mozgósítottak. Regnumi tevékenysége miatt, amellyel sohasem hagyott fel, 1961-1971 között 80 hónapot töltött a diktatúra börtöneiben. Szabadulása után illegális papi tevékenysége mellett segédmunkásként dolgozott és a harcot folytatta egészen 2000. augusztus 28-án bekövetkezett haláláig.
     Ma a templom helyén egy kereszt, egy tábla és egy nagy földkupac van. A kereszt az 1919-es kommün azóta elszállított emlékművének talapzatán áll. A templom alapjai a földbe ásva pihennek, fölöttük méltatlan gépkocsi parkoló terpeszkedik. A nagy emléktáblán szándékosan íratták helytelenül: "Itt állt a Regnum Marianum templom, 1951-ben Rákosi Mátyás leromboltatta!" – NEM! – Nem Rákosi romboltatta le, hanem egy beteglelkű istentelen eszme: a Marxista KOMMUNIZMUS! A Mária-kegyhely megsemmisítése nem egyetlen ember felelőssége, hanem egy eszméé, mely máig is aktívan tevékenykedik a lelkek rombolásán!

     Így lett a Magyarok Nagyasszonya templom az értelmetlen, barbár, országpusztító és erőfitogtatás szimbóluma, amelynek még föld alatti romjai is jelképes üzenetet hordoznak, ezért nem engedélyezik – különféle fórumok – a feltárását, rendbehozását! – A gondolkodóképes ember, gondolkodjon el rajta!

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

A szerkesztő utószava 

Testvéreim! (Mondhatnám én) „ha valaki közületek eltéved az igazságtól és valaki (...) visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, s betakarja bűneinek sokaságát?” (Jak 5,19)

Nos, „veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem... (Róm 15,14-15) Ti tehát szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen. (2Pét 3,17-18) 

Ezek után, mi mást ajánlhatok keresztségemből fakadóan?

1) Semmiképp ne egy bizonytalan (ki nem vizsgált) üzenet legyen hitéletünk meghatározója!

2) Legyünk hűségesek az Egyházhoz és kövessük az Evangélium tanítását!

3) Úgy imádkozzunk, mintha már holnap bekövetkeznének a „végső idők”!

4) „Őrizzük meg a ránk bízott kincset, kerüljük a profán, újdonság hajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak.” (Vö. 1Tim 6,20-21)

5) „Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van!” (Jel 1,3)

6) Miután megismertük az egyházilag jóváhagyott üzeneteket ‒ ó bizony ‒ mit tud ehhez még hozzá tenni egy újabb „üzenetközlő”? Talán az időbeli sejtetést? Márpedig ez eleve gyanús, hiszen írva van, hogy „azt a napot és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya”. (Mt 24,36) 

ÉN SZÓLTAM!

 (Vége!)

Előző rész

https://magyarnemzet.hu/tollhegyen/2024/08/csak-felrealltak?utm_campaign=2024-08-01&utm_medium=email&utm_source=magyarnemzet_napi_hirlevel

A levert kommün Bécsbe és Moszkvába menekült parazitái odakint tovább gyakorolták a hazaárulást

     A „dicsőséges tanácsköztársaságról” nem lehet eleget beszélni. „Most úgy látom, hiába volt a kísérletünk, hogy ennek az országnak a proletártömegeit öntudatos forradalmárokká neveljük. […] Félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban új harcba kezdjünk a proletariátus diktatúrájáért” – e szózat kíséretében vette a kalapját Kun Béla bolsevik anyaszomorító a 133 napos emberkísérlet zárónapján, 1919. augusztus 1-jén, amikor elvtársaival pucolni kényszerült a hatalomból.
A levert kommün Bécsbe és Moszkvába menekült parazitái odakint tovább gyakorolták a hazaárulást.
„Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása – írja róluk Mályusz Elemér A vörös emigráció című könyvé­ben. „A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.” (Mennyire ismerős!) Egyiküket, Vágó Béla szerkesztőt, volt népbiztost Mályusz így jellemzi: „Újságja sajátos keveréke volt a mindenre kapható csatornatölteléknek, a pártot szipolyozó, a pártból élősködő tetveknek, a gyanús és mellőzött stréberségnek, a sértve érzett hiúságnak és a legkorlátoltabb hangos álforradalmiságnak.”
Kun Béla már nem lehetett jelen az ígért újrakezdésnél, ugyanis bálványa, Sztálin elvtárs időközben felfüggesztette – a mozgalom szokásainak megfelelően bitófára.

Jöttek viszont mások. A világháború után Rákosi Mátyás, majd Kádár János került a keverőpulthoz, szovjet segítséggel, persze. 1990-től ismét félreállni kényszerültek az elvtársak, hogy majd „új harcba kezdjenek a proletariátus diktatúrájáért”. Mert ne legyenek illúzióink: a kígyók itt kígyóznak közöttünk. (Pilhál György)

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Március 27. csütörtök 20.00

Tövábbi tervezett időpontok:

Április 24. csütörtök     20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért 

Május 22. csütörtök      20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütürtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

A III. Fatimai Titok

     »A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárral. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval így szólt: „bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk «valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy éreztük, hogy a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők és különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket«. (vö. Fatimáról beszél Lúcia nővér 193-209)

 (folyt.)

Előző rész

Miért pont a Regnum templom és miért pont ez az eszme?

     Az 1945-1947-es kármentő felmérések szerint Budapest 39.643 épületéből 26% maradt meg teljes épségében az ostrom után. 47% sérült, 23% súlyosan megsérült és 4% ingatlan totálisan megsemmisült. A romeltakarítások során azonban nem 27 százaléknyi (23+4%) bérház, palota és templom bontását rendelték el az 1949-től "tervgazdálkódó" kommunisták, hanem politikai okok miatt 36 százaléknyit! Tehát további 9%-ot, vagyis 3500 olyan építményt is megsemmisítettek barbár módon, amelyek teljesen épek vagy kevéssé sérültek voltak – és sokat azokból is –, amelyek önerőből már funkciójuknak megfelelően rendbe voltak hozva, pl. a városligeti Regnum Templomot! Tették ezt a "népdemokrácia" nevében azok, akik 1968-ig egyetlen kórházat sem építettek Budapesten, mélyen a föld alatt viszont milliárdokat költöttek kazamatákra, alagutakra! De ezzel nem ért véget egy gyönyörű főváros tönkretétele! Központi parancsra ki volt adva, hogy a felújítandó épületekről – kevés kivétellel – le kell hagyni a díszítményeket, stukkókat! Egy-egy szecessziós, klasszicista vagy eklektikus objektum így válhatott lecsupaszított torzóvá! És azok akik így bántak a "kövel", hogyan is bánhattak az emberekkel és más nemzeti vagyonnal? – Tudott!

    Budapest elveszett templomai között kivételes helyet foglal el a Regnum Marianum templom. A második világháború után ugyanis több templomot is lebontottak a fővárosban, a sérült állapotukból való úm. "költséges helyreállításuk" miatt. Ilyen volt a Tabáni Szerb Templom vagy épp a Budavári Mária Magdolna-templom is (fentebb), amelynek ma csak a tornya áll. Ezekkel szemben viszont, legalább további három – ám teljesen indokolatlan – templomrombolás volt még a kommunisták tervében.
     1) A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás-) templom teljes lebontása (jóllehet valóban romos volt), 2) a Batthyányi téri Szent Anna templom teljes el-dózerolása és 3) a Városligeti Rengnum Mariánum templom totális megsemmisítése! Az ördögi tervek ismerete, eleve kétségeket ébreszthet az utókorban, hogy a nemzeti kultúra kincseiként, az említett romos templomok "helyrehozhatatlansága" minden esetnél indokolt volt-e, nem beszélve azon árulkodó jellegről, miszerint a libero-marxistáknak leginkább a nemzeti-történelmi és máriás objektumok szúrták leginkább a szemüket! De nem csak a nemzeti- vagy egyházi épületeknek voltak (Nemzeti Színház) a rendszer szerinti ádáz ellenségek, hanem azon pedagógusok és papoknak is, akik nemzeti- és valláserkölcsi téren nevelték az ifjúságot!
     A Szent Anna templomot például azért akarták lebontani, mert ha Sztálin Budapestre látogat, parlamenti szobájából kitekintve, ne lásson már annyi templomtornyot a Duna túloldalán! – De milyen templomokat is láthatott volna a Generalisszimusz? – A Budai Református Egyházközség imaházát, a Fő utcai Kapucinusok-, a Szent Anna- és a Szent Ferenc Sebei templomokat. Hogy ez sok? Vajon miért épp a Szent Szűz gyermekségének temploma volt a legjobban útban? A Budavári Nagyboldogasszony Koronázó- (köznevén Mátyás-templomról) nem is beszélve!
A regnumi eszme, vörös posztó volt a kommunisták számára. Még a szót sem volt szabad kimondani és mindenféle fotót zároltak!
     Csak egyetlen példa: Kádár János kommunistáival általános támadást intézett a regnumi papok ellen. „1961. február 6-án éjjel ismereteink szerint 865 helyen tartottak hajnalig tartó házkutatást katolikus papoknál, cserkészvezetőknél, a Regnum Marianum töretlenül munkálkodó tagjainál. A „recept” a szokásos volt:
fegyvereket, a pártállam ellen izgató írásokat (ilyeneknek nyilvánították a gépelt, sokszorosított vallási iratokat), titkos levelezéseket, fénykép- és magnófelvételeket kerestek. A házkutatás végeztével mintegy száz helyen letartóztatási parancsot mutattak föl. Akiknek lefoglalt anyagát feldolgozták, azokat később vitték el. Az ezt követő bírósági tárgyalásokon 1961. október 6-ig hetvenhat személyt ítéltek el egytől tizenkét évig tartó börtönbüntetésre, további száznyolcvan főt szabadlábon nyilvánítottak terheltté, százhúsz személy ellen pedig állami fegyelmi felelősségre vonást (értsd: iskolából, egyetemről való eltávolítást, állásvesztést) kezdeményeztek.” (Ivaska Mátyás – Arató László: Sziklatábor)
     Keglevich István atyát összesen tíz évi börtönnel sújtották csupán azért, mert a "regnum" keretében fiatalokkal foglalkozott (ami esetenként csak egy kirándulást jelentett)! A tárgyalásokon – különösen az utolsó szó jogán – rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot. A kommunista hatalom úgy félt tőle, mint a tűztől. A koncepciós ítéleteket az ateista agresszió nyíltszíni vereségének tartotta és végig eszerint viselkedett. A rendszerváltást követően rehabilitálták ugyan, elismerve, hogy ártatlanul hurcolták meg koncepciós perekben elítélve, de fiatal éveit és egészségét nem adhatták vissza! Hogy mennyien szenvedtek haltak meg vagy maradtak rokkantak, tanúságot tesznek Hetényi Vargha Károly atya, Szántó Konrád atya, Havasy Gyula és mások megjelent könyveikben, melyek több ezer világi és egyházi személy, egyéni és csoportos tragédiáit ismertetik! (Kedves Olvasóim! Ez volt az un. "kádár-korszak" addig is, azt követően is! (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy 1961-ben kezdődött a Szeretetláng kegyelmi diadalútja Magyarországról, az egész emberiség megmentésére!)

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk,

kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! 

     Jézus Krisztus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és hitvese. Dávid király családjából származott, Éli fia. Amikor Gábor főangyal megvitte Máriának az istenanyaság örömhírét, József már Mária jegyese volt. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Mária áldott állapotban van, József szívében megérezte a Szent Szűzből áradó kegyelmi hatást (Erzsébethez hasonlóan), ami megrendítette. Mint mélyen istenfélő igaz ember, nem tartotta magát ugyanis méltónak az isteni misztériumban való részvételre. Ezért a törvény lehetőségei szerint, titokban akarta elbocsátani jegyesét. Álmában az angyal szavára mégis magához vette Őt. Szűzi jegyesével Názáretből a júdeai Betlehembe ment a népszámlálásra, ahol egy istálló-barlangban jött el Mária szülési ideje. A Kisded Jézus Templomban való bemutatásakor fölajánlott áldozatból (két gerlice) következtethetően szegény ember volt. A Háromkirályok látogatása után a Gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült, majd Heródes halála után visszatért Izrael földjére és Názáretben telepedett le.
Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Halála előtt József adta át Dávid családjában az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást Jézusnak. Ebből következik a tiszteletnek az a foka, mellyel az Egyház Józsefet tiszteli. IX. Pius pápa az Egyház védőszentjévé tette.
Az egyházatyák beszéltek Józsefről, de az ősegyházban külön ünnepe valószínűleg nem volt, mert a hagyomány nem ismerte sem a halála napját, sem sírjának emlékét. Nyugaton a 10. századi Fulda martirológiuma március 19-én említi. A 12. században a keresztes vitézek Názáretben templomot építettek tiszteletére. Tiszteletét főként a ferencesek terjesztették.

Hivatalosan március 19-ét IV. Sixtus pápa (1471-84) rendelte el ünnepnapjává. XV. Gergely pápa (1621-23) 1621-ben parancsolt ünneppé tette. 1956-tól az ünnep neve: „Szent József, Jézus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és az Egyház patrónusa”.
„Munkás Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusa” címen XII. Pius pápa  alapított 1955. május 1-én új ünnepet. Mária és József eljegyzésének ünnepét (január 23.) I. Lipót kérésére engedélyezte XI. Ince pápa a török fölötti győzelem emlékére.
A Mindenszentek litániájába szintén I. Lipót, majd III. Károly kérésére 1726-ban került be Szent József.
Magyarországi tiszteletének első írásos emléke, egy középkori esztergomi misekönyvben található.
A József keresztnév hazai népszerűsége I. Lipóthoz kötődik. Lipót Szent Józsefhez könyörgött fiúgyermekért, akit azután így is nevezett. Ezzel virágzó névdivatot teremtett.

I. Lipót Szent József oltalmába ajánlotta egész birodalmát, s 1675-ben a Habsburg-ház patrónusává választotta. 1683-ban Bécs, 1686-ban Buda és hazánk felszabadulását Szent József közbenjárásának is tulajdonította. Buda ostromakor a kapucinus Avianói Márk dárda hegyén magasra emelte Szent József képét, ezzel lelkesítve a döntő támadásra induló katonákat.
Attribútumai: liliom, kivirágzott vessző, vándorbot, fűrész, szekerce, fúró.
Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, mindenféle famunkások, tímárok; jegyesek, ifjú házasok, családok, árvák, haldoklók. Segítségét kérik házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek esetén. A 20. századtól a munkásság védőszentje!

Forrás nyomán: http://www.ktp.hu/kalendar/szent-jozsef-founnep-marcius-19

Szent  József  könyörögj  érettünk!

Csak az anyagot tudták nagy nehézségek árán lerombolni, de a máriás-néplelket és nemzettudatot nem!

     1951. szeptember 23-án megkezdték a bontást, amit a lehető legnagyobb csendben, és a leggyorsabban akartak elvégezni. A Kotsis-féle épület azonban vasbeton vázzal épült, amin a csákányok és a korabeli gépek alig-alig fogtak. Elbeszélések alapján tudjuk azt is, hogy az épület a terv szerinti csöndben nem volt lebontható. A háborús sérülések miatt a kupola gerendás biztonsági aládúcolását a kommunisták felgyújtották azt remélve, hogy a dúcolás elégése után a kupolaszerkezet beomlik. Ehelyett azonban csak megrogyott és életveszélyessé vált a templom, úgy hogy még a munkások sem mehettek be. Végül, már csak robbantani lehetett, mely eget-rengető volt! A romokat a hatalmas területű altemplomba döngölték be, majd a területet lekövezték. Cseppet sem kevésbé megalázó módon a templom lebontását részben egyházi szellemiségű diákokkal végeztették el.

De egyáltalán szükséges volt-e vandál módon lerombolni a Magyarság Nemzeti Kegyhelyét? Egyáltalán nem! Ha úm. útba is volt a gigantomán bolsevikoknak, épp úgy eltolhatták volna akár 50 méterre is, mint Varsóban a Kármelita templomot egyetlen éjszaka alatt tették hajdan! Egyszerűen arrébb húzták ötven méternyit és kész! Tehát lehet, csak akarni kell, ám az akarat megvalósításához emberség szükséges, márpedig ez a kommunistákból "gyárilag" hiányzik, ha ugyanis netán valamelyikükben nyomokban mégis kimutatható volt, akkor azt nyomban oppurtunistának, dekadensnek és revizionistának bélyegeznék /sőt ki is végezték/!

     A Regnum Marianum templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. Mindenben görcsös vágyukat akarták végbe vinni, a "múltat végleg eltörölni"!
     Ám a kommunista diktatúra cinikus politikája itt nem ért véget: 1969-ben (Kádár János javaslatára) nagyjából az egykori Regnum helyén állították fel Kiss István tanácsköztársasági emlékművét, mely lényegében Berény Róbert nevezetes, 1919-es "Fegyverbe!" plakátjának térbeli megjelenése volt. Spirális talpazatát Hofer Miklós tervezete. (Az emlékmű, a Liget fái közül kirohanó hatalmas munkásfigurája ma is megvan a Szoborparkban!)
     A máig élő közhiedelemmel ellentétben a Sztálin-szobor nem a templom helyén, hanem attól északra állt; ezt ma jól mutatja az 1956-os "emlékmű". A Tanácsköztársaság-szobor spirális talapzatát a rendszerváltást követően a templom emlékhelyévé alakították. A templom helyének nagy részén ma autóparkoló és (a Sztálin 70. születésnapjára beindított) 70-es trolinak a ligetbe vezető, beton terelőelemekkel határolt, rendezetlen útszakasza található.

     A rendszerváltás után a Regnum – mint lelkiségi szervezet – ismét visszanyerhette polgárjogát, s a plébániatemplom jogutódjaként épült meg a zuglói Zoborhegy téri templom és közösségi ház. A új templom építkezésének megkezdésekor, Hajnal György atya, 3 méter mélyről ásatott ki darabokat az eredeti templomból, így egy beton tartóelemet, egy márvány oszlopfőt és egy másik kisebb követ mementóul.
     A megépült új Magna Domina Hungarorum semmiben nem képviseli a városligeti, HÁROM hercegprímás által megszentelt templom miliőjét. Sem architektúrájában, sem építési helyét, sem a "hely szellemét", sem pedig eredeti célját illetően: a Szűzanyának való HÁLÁT az 1919-es vörösterrortól való szabadulásért! A Regnum Marianum padjai egyébiránt, a terézvárosi Szent Család Plébániatemplom közösségét szolgálják a mai napig, kisharangja pedig 2005 óta a dióspusztai Szent Mihály kápolnában található.

 (Alul, a Zoborhegyi Regnum Marianum Templom )

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

A II. Fatimai Titok

     „Az általános pusztulás megakadályozására újra jövök és kérem, ajánlják föl Oroszországot az én Szeplőtelen Szívemnek, s vezessék be az engesztelő szentáldozást elsőszombatonként. Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni és béke lesz; ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem Oroszországot, mely meg fog térni, és a világra egy békés korszak virrad.”

(folyt.)

Előző rész

Nem voltak tekintettel se Istenre se az emberre

     Mindenki csak sírt, imádkozott és csendben búcsúzott a templomtól. Sokan járultak utoljára szentáldozáshoz e templomban. Közben szállt az ének, szinte dörögve, csengve a "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat". De hiába fenséges ez az ének, hogy "Krisztus győz", mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-jén fog bekövetkezni. De mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni. 8 óra felé ért véget a Szentmise. Utoljára hangzott el a templomban a pápai-, majd a Magyar Himnusz. Tóth János segédletével bevonult a sekrestyébe.      A hívek még sokáig maradtak s bár sokan hazamentek, a templom újra meg újra tele lett. Állandóan újabb emberek jöttek. Voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Nem akarták árván hagyni a szomorú sorsú templomot. A templom előtt elsuhanó "sztálin-trolikból" kíváncsi és csodálkozó tekintetek néztek a templom felé. Sokan leszálltak. Nem is tudták, miért volt ott a szomorú sokaság. Kérdezősködtek és megtudták, hogy nem egyszerű temetés volt, hanem egy egész nemzeti eszme romlásra ítéléséről volt szó, templomával együtt.
     Katolikusok, protestánsok, zsidók, még kommunisták is, ott álltak a templom előtt és döbbenten nézték – utoljára – az est sötétjében egyre halványuló templomot. Sokak nézték, de könnyeiktől már nem látták. Búsan hallatszott a sok Máriás ének. A kijövő hívek kint is énekeltek. Mária templomától búcsúzni jöttek. Mária Temploma többet nem fogja éneküket hallani. Helyén majd felvonuló csapatok, tüntető tömegek fogják Sztálin és Rákosit éltetni. De július 29-én még Máriát dicséri jöttek a népek, amíg lehetett. És megérte Budapest, megérte Magyarország, megérte Európa, meg az egész katolikus világ, hogy egy virágzó katolikus templomot, át kellett adni az enyészetnek, sátáni törekvésre! 
     Augusztus 1-jén délelőtt 9 órakor kellett a templomot átadni. Erre az időpontra teljesen üresen állt a templom. A nagy kaput lezárták és 9-kor az állam átvette a templomot. 11 órakor csak pár ember nézte, mi történik a templom körül. Körülkerítették a templomot, hogy zavartalanul mehessen a bontás.
Dél volt, de a harang már nem szólalt meg. Dél volt és zárva volt a templom kapuja. 20 évig hirdette a templom Isten dicsőségét. 20 évig vigasztalta a csüggedt lelkeket.
     Visszaemlékezések szerint a hívek olyannyira ragaszkodtak templomukhoz, hogy azt élőlánccal vették körbe s a végsőkig mindent megtettek a megmentéséért. Azokat, akik a templomért felemelték szavukat, az ÁVH válogatott büntetésekben részesítette: a résztvevőkre gyakran több évtizedig tartó börtön várt.

     Kevesen tudják, hogy a budapesti Regnum Mariánum templom lerombolására, a napóleoni vereségért hálából épített moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház sztálini földig rombolását követő 20 évre került sor.
(Minő párhuzam és ellentét, hogy míg Sztálin egy hatalmas Lenin-szobrot akart a helyére állítani, addig magyar állampolgárságú marxistái egy Sztálin szobrot állítottak a Regnum közelébe. Azt azonban el kell mondani, hogy Sztálin terve a Lenin-szoborral nem valósultak meg, de a magyar kommunisták lelkendezve felállították az istentagadó sátáni Géniusz szobrát Budapesten (sőt a főváros díszpolgárává választották, melyet csak a rendszerváltozást követő 20 évre rá sikerült töröltetni!!!). Az viszont mindenképp példaadó a számunkra, hogy az orosz rendszerváltás elején az volt az első Moszkvában, hogy az eredeti helyén újraépítették a Megváltó Krisztus Székesegyházat, míg Budapesten ez 25 év múltán sem valósulhatott meg, de még a betemetett altemplomát sem engedték feltárni! Ki fél mitől vagy Kitől?

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát! (Alábbi képek: a lerombolt Megváltó Krisztus székesegyház romjai, az ide tervezett sztálini rémálommal; a Szovjetek Palotájával, rajta a 70 méteres lenin-szoborral. Mindez akkor nem készült el, a Székesegyházat viszont most újraépítették a moszkvaiak ugyan oda és ugyanúgy!)

Erőben kelek fel a legszentebb Háromság hívásában,

a Háromság vallásában,

a mindenséget teremtő Egység megvallásában.

Erőben kelek fel,

Krisztus születésének és keresztelésének,

megfeszítésének és sírba tételélnek,

feltámadásának és mennybemenetelének,

másodszori eljövetelének erejében kelek föl.

Erőben kelek fel,

körülvesznek az ég és föld erői,

a Nap és Hold fényei,

a tűz és villám ragyogása,

átjár a vihar zúgása és a tenger morajlása.

Erőben kelek fel,

lábam alatt a Föld szilárdsága,

megerősít a sziklák keménysége.

Erőben kelek fel ma reggel,

és magamat egészen

Isten erős vezetésének engedem át,

magamat

Isten őrködő szemére,

Isten figyelmes fülére,

Isten oltalmazó kezére,

Isten közbenjáró igéjére,

Isten kinyújtott fegyverére,

Isten őrködő pajzsára,

Isten szabadító seregére bízom.

Ő oltalmazzon engem, hogy el ne nyeljen a Sátán.

Ő oltalmazzon engem a bűn kísértésétől,

a test kívánságától, mindentől, ami árt, közel vagy távol,

ha egyedül vagyok, és ha másokkal.

Ő oltalmazzon engem ma, az irgalmatlan és kegyetlen,

testemet-lelkemet fenyegető erőszaktól,

Ő oltalmazzon ma a hamis prófétáktól,

az istentelenektől és a közönségesektől.

Krisztus velem – Krisztus előttem – Krisztus bennem.

Krisztus alattam – Krisztus jobbomon – Krisztus balomon.

Ő az erő, Ő a békesség.

Krisztus legyen ahol fekszem, Krisztus legyen ahol állok,

Krisztus legyen, ahol ülök,

Krisztus a magasságban – Krisztus a mélységben – 

Krisztus a térben.

Ő szóljon hozzám mások ajkával,

Ő tekintsen rám mások szemével,

Ő hallgasson engem mások fülével.

Krisztus, én Uram!

Krisztus, én Megváltóm!

Erőben kelek fel, a legszentebb Háromság hívásában,

a Háromság vallásában,

a mindenséget teremtő Egység megvallásában.

Az I. Fatimai Titok

     »A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között. Magukból az ördögökből és lelkekből is lángok, füstfelhő és szikrák csaptak ki, mint a szikrák hatalmas tűzvészben: súlytalanul és egyensúlyt vesztve. Közben jajgattak iszonyatukban és félelmükben, s kétségbeesetten kiáltoztak fájdalmukban. Az ördögök szörny és fölismerhetetlen állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és feketék. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hála a mi jóságos Mennyei Anyánknak, aki korábban (az első jelenéskor) megígérte nekünk, hogy az Égbe visz, különben meghaltunk volna az iszonyattól és a félelemtől. Akkor tekintetünket a Szűzanyára emeltük, aki jósággal és szomorúsággal telve ezeket mondta: 'Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok, sok lélek megmenekül és békéjük lesz. A háború a vége felé jár; de ha nem hagyják abba Isten bántását, XI. Piusz pápasága alatt egy másik, még rosszabb háború fog kezdődni. Amikor egy éjszaka majd látjátok, hogy ismeretlen fény támad, tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által«.

 (folyt.)

Előző rész

Az úm. jólértesültek, tán erről nem is tudnak?! 4

     A hiteles jelenések és üzenetek, az emberi dolgok elevenére tapintva kísérik a világ folyamatát, hívőket és nemhívőket egyaránt ámulatra késztetve. E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent a hit tartalmának, a krisztusi örömhír felé kell irányulniuk.

Ilyen a fatimai üzenet is, mely megtérésre és bűnbánatra indító fölszólításával az Evangélium szíve felé irányít és indít.

A modern kor jelenései között kétségtelenül Fatima a leginkább prófétai. A „titok” első és második része a pokol rettenetes látomásáról és Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, majd azokról a károkról szólnak, melyeket Oroszország tévtanai okoznak az emberiségnek azzal, hogy elpártol a keresztény hittől és a totalitárius, kommunista rendszert építi ki. (Vö. Fatima üzenete, L'Osservatore Romano 2000. június 30.) A harmadik titokban viszont, a lehetséges büntetés elkerülhetőségének kulcsaként írja le a háromszoros felszólítást, mely a világot meg fogja rengetni: „Bűnbánat, Bűnbánat, Bűnbánat!” Az evangélium kezdetére kell emlékeznünk: Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumnak! (Mk 1,15.) Érteni az idők jeleit azt jelenti: megérteni a bűnbánat-megtérés-hit sürgető voltát.” (FBLN 225 o.)

Az eddigiekben elmondottakhoz újra idézem Jézus szavait Szent Fausztina Naplójából: „Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani. A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ők maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm” (Napló 1588). Az Isteni Irgalmasság „a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idő, meneküljenek irgalmam forrásához” (Napló 848). Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (Napló 998), a végső idők jele (Napló 848), biztos lehetőség, de utolsó mentőöv (Napló 687), ami a világnak adatik. Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától (Napló 639).

Szent Fausztina Kowalska Naplójának tanítása szerint az Isteni Irgalmasság üzenete „új fény lesz az Egyház számára” (Napló 378).

(folyt.)

Előző rész

A kommunisták gyalázatos terve

     A Regnum Marianum temploma viszonylagos épségben vészelte át az ostromot, az idők változásával azonban, egyre sorakoztak a közösség számára baljós jelek.
     1948-ban Csiszér Ferenc atya egyik napról a másikra eltűnt. Mint később kiderült az Andrássy út 60-ba vitték, ahol érdekesmód "bevallotta", hogy belga kém és ezért 5 évre elítélték. Újabb gondokat okozott, hogy a Regnum közössége színre vitte James F. Coopernek – a Nagy indiánkönyv írójának – egy 1828-ban írott, „A vörös kalóz” című művét, melynek plakátjait a hatalom provokációnak minősítette. (Az ügy korra jellemző sajátossága, hogy a bíróság által kiszabott pénzbüntetés és szabadságvesztés mértékét már az ítélethirdetést megelőző napon lehozta a Népszava.)
     A Regnum közössége azonban arra aligha számított, hogy a Városligetben felépített templomuktól is megfosztják őket. A negyvenes évek végén kezdett körvonalazódni ugyanis a pártnak az az elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén a Műcsarnok és az Ajtósi Dürer sor között 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a hitlerista típusú demonstratív állami ünnepségek felvonulási terét. Ebbe a sávba esett bele a templom, valamint az Erzsébetvárosi Színkör szecessziós, a neves Vágó-fivérek tervezte színháza, hasonlóképp a külső-erzsébetvárosi villamosvonalak Aréna úti végállomása.
És lám, 1951. június vége felé megjelent egy pársoros cikk, mely arról számolt be, hogy Sztálin szobrának felállításával kapcsolatban szükségessé válik a Városliget átrendezése. Akkor már mindenki rosszat sejtett. De bizonyosat még senki sem tudott. Rémhírek kaptak lábra: ,,lebontják a templomot'', mások "könyvtár lesz belőle" stb. stb. Amint az már történni szokott, mindenki beszélt, ám senki sem tudott semmi biztosat. 1951. június 22-én a város tanácsa először a templom plébánosát hívatta és közölte vele, hogy a templomot le fogják bontani. Az érseki helynök tanácsára a dolgot titokban tartották, mivel a bontást csak szeptemberben szándékoztak elkezdeni. Június első felében hivatalos írás érkezett Tóth János plébánoshoz, mely a templom kiürítését rendelte el, mivel augusztus 1-én megkezdődik a bontás. Mikor a sok rémhír valónak bizonyult, nem akarta elhinni senki, hogy a háború után teljesen rendbe hozott templomot lebontják! Az első megdöbbenést legyűrve, sokan siettek a templomhoz, és nap mint nap ezernyi ember kérdezgette  "Igaz, hogy lebontják a templomot?", az arcokon azonban még mindig ült némi remény, hogy ez nem lehet való.
De a válasz úgy hangzott: "Igen!"
     A regnumi atyák Esztergomhoz fordultak panaszaikkal, ahol többek visszaemlékezései szerint parázs viták voltak Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között, nem mellőzve az olyan kifejezéseket sem, mint „csirkefogó” vagy „gazember”. E viták eredményeképpen Marosán ígéretet tett arra, hogy a bontási anyagot az egyház rendelkezésére fogják bocsátani, illetve hogy csereingatlant biztosítanak. Ebből mindössze annyi valósult meg, hogy 1957-ben megkapták a Damjanich utca 52-es számú ház pincéjének egy részét (vagyis 6 évre rá!).
     A templom 20 éves fennállása óta sem ennyi embert, sem ennyi könnyes arcot nem látott. A 20 év alatt azonban neem volt olyan szomorú nap egy sem, mint az utolsó hetek napjai.

      Úgy építették ezt a templomot, hogy évszázadokig hirdesse a Mária-tisztelő magyarság élni akarását. Úgy emelték, hogy ez az ajándék Magyarország Királynőjének.

     1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom és a hatalmas kórus is. Pedig még egy óra volt hátra a mise kezdetéig. A hívek egész délután énekeltek, imádkoztak és sírtak. Nem csupán nők, de meglett férfiak is könnyeztek. A Magna Domina Hungarorum templom ilyet még nem látott. De nem is látott más magyar templom sem ehhez hasonlót. A visszaemlékezések szerint a mise után alig lehetett kiterelni a zokogó híveket.
Július 29-én, vasárnap este pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános az oltárhoz vonult, hogy utoljára mutassa be templomában a mi urunk Jézus Krisztus Szent Áldozatát. A templom zsúfolásig meg volt telve bánkódó, de mégsem megtört szívű hívekkel. Ezek ajkán felcsendült a "Boldogasszony édes" éneke és bizonyára el is jutott oda, ahova küldték! A nagy áhítattal szálló énekben itt is ott is sírás hallatszott. Könnyes szemek néztek körül és megállapodtak a kitett Oltáriszentségen. Evangéliumkor az egyik káplán felment a szószékre és felolvasta a Fővárosi Tanács határozatát, valamint a plébános vigasztaló szavait. A hívek hallgatták, amit a pap olvasott. Sírtak és tudomásul vették, hogy a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítése miatt bontják le a templomot. És ez az a 90 méter szélesség annyira fontos volt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.§-a értelmében fellebbezésnek helyet sem adtak! És még nyomaiban sem volt kimutatható, a "demokrácia", a "vallásszabadság", az "emberi jogok", na meg a "törvényesség"? Ezzel szemben nagyon is érezhető volt a "tűzvörös sárkány" görcsös akarata, hogy farkával lesöpörje az "ég csillagainak" egyikét a Magyarok Nagyasszonyának tündöklő Templomát! (vö. Jel 12,3-4)

     A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki.

Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére. (Ez lenne az ideális nemzeti zászló!)

Az úm. jólértesültek, tán erről nem is tudnak?! 3

     A végső idők egyik legfontosabb jele egy teljesen istentelen antikrisztusi kormány felemelkedése lesz, melyet egy démoni diktátor vezet majd. A nagy gazdasági válság megoldását ettől a „szuper-szakembertől” várják majd, aki persze nyomban meg is oldja (hiszen ők csinálták)! A világállami Nagy Vezető természetesen jót, szépet és békét ígér, azt, hogy nem csak a nukleáris veszélynek vet véget, hanem a vallási különbözőségnek is! Természetesen elsőként betiltatja a Szentmisét (az Eucharisztiát)! (Dán 8,23-25; 11,21-24; 2Tessz 2,3-4). Persze ő, aki az ördögtől való, „hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44)

Hiszékeny az a lélek, aki megtéveszthető! Az ilyenek nem csak saját hóhéraikat képesek maguk fölé megválasztani, de majdan az Antikrisztus egyházellenes 'észérveit' is óhatatlanul követendőnek találják majd (Jel 13,3-4)! Sajnos okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) „Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj!” (1Tessz 5,2)

Mindazáltal – int Pál apostol – „tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld! Ezek közül valók ugyanis azok, akik beosonnak a házakba, (...), akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. (...) Ellene szegülnek ezek az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. De sokra nem jutnak ezzel: ostobaságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt.” (vö 2Tim 3,1-9)

Ezek a jelek mind napjaink jellemzői! De felmerül az óhatatlan kérdés, mikor lesz vége a megpróbáltatásoknak? Ezt Grignon Szent Lajos így válaszolja meg: „Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” (TMT 217) Ugyane művében több helyütt pontosítja ezt a jövendölését: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is.” (TMT 1)

Később még hozzá fűzi, „jóllehet más módon” (TMT 50/d). Nos, ez a „MÁS MÓDON” elgondolkodtató, hiszen a Szűzanya azt mondja: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!” (I/107)

 (folyt.)

Előző rész

A Regnum Marianum templom felszentelése

     1931. június 14-én Magna Domina Hungarorum, vagyis Magyarok Nagyasszonya néven Serédi Jusztinián (1884-1945) hercegprímás szentelte fel. A harang, amely szintén áldásra várt, mindössze 210 kg volt. A 20 méter átmérőjű, 25 méter magasságú kupola tetején a Szent Korona másolata vigyázott a hívekre. Orgona, sem akkor sem utóbb nem volt a templomban. De volt nagy tömeg, akik áhítatosan énekeltek. A templom kisvártatva a magyarság szimbólumává vált: e kettős küldetés – a kommunista diktatúra elleni küzdelem és a magyar keresztény-nemzeti szellem továbbörökítése –, kiemelte a Regnum Marianumot a templomok sorából. Egy kitűnő lelki közösség működött benne, különös tekintettel a kor ifjúságára.
     A hercegprímás főpapi miséjében, többek között így szónokolt: "A nagy tömegek befogadására alkalmas templom századok múlva is hirdetni fogja, hogy az Úrnak 1931. és előtte való, de utána következő éveiben is ennek a Fővárosnak olyan vezetősége volt, amely nemcsak szóval hirdette, hanem tettekkel is megmutatta, hogy hiszi és vallja azt az elvet, hogy egy ilyen hatalmas város életében és kormányzásában Istent kikapcsolni nem lehet, hanem ellenkezőleg: az egész életnek Istenre kell támaszkodnia."
     Némethy Ernő dr. plébános a következőket írta: "Habár a nagy templom belül még egyszerű, nem jut eszünkbe a jeruzsálemi zsidókkal siránkozni, hogy belül nem olyan, mint kívánnók. (...) Úgy érezzük, járja át előbb falait áhítatos lelkünk illata, csiszolja előbb és koptassa le lépcsőit, padozatát lépésünk, térdünk. S ha lelkünk ott az Isten imádásában s testvéri szeretetben úgy forrott össze egy csodás egységgé, mint hatalmas építőkövek, akkor majd eljön a legnagyobb nap is, amelyet várunk."
     Anyagi gondok persze maradtak rendesen, hiszen a templom 600.000 pengő tartozással volt megterhelve. Évente 50.000 pengőt kellett fizetni. És fűtése sem volt, ezért télre elnéptelenedett a szimpla üvegezésű szent épület. Toronyépítésre egyáltalán gondolni sem lehetett. Tartozást fizetni volt a nagy parancs. És a hívek fizettek. Sok szegény vitte el pár fillérjét, gazdagok is adakoztak, ki nagylelkűen, ki sehogy sem. Lassanként fogyni kezdett az adósság. Közben az egyházközségi élet egyre szebben fejlődött. Különböző egyesületek alakultak. Különösen az ifjúság nevelése volt elsőrangú. A Szent Imre kör, Kis Szent Teréz kongregációja, később pedig a farkaskölyök csoport is bizonyította, hogy jó kezekben vannak a halhatatlan lelkek.
     Az idő gyorsan haladt és a Regnum Marianum templom már beletartozott az Aréna út képébe, melynek fenséges képet kölcsönzött. Az 1945-ös ostrom sokat ártott templomunknak. Különösen az ablakok kitörése okozott jelentűs gondot, mert akkoriban nem lehetett az üveget pótolni. Építészetileg azonban az ostromot túlélte a toronytalan templom. Ekkor végre a 600.000 pengős tartozástól is megszabadult a plébánia. 1946. szeptember 12-én iktatták be az új plébánost, Dr. Tóth Jánost, aki a nyugdíjba küldött Dr. Némethy Ernő pápai kamarás helyébe lépett. Tóth atya nagy lendülettel fogott bele munkájába és sikerült is szép eredményeket elérnie.   Leginkább dicsérhető a ministráns gárda, mely 40-50 állandó taggal, a felrobbantásáig  működött. Belső berendezése egyre inkább gazdagabbá vált. Minden virágzásban volt. A hívek szeretettel csüngtek templomukon. Hat pap fáradozott, hogy mindenben a legjobbat tudja nyújtani. Már hangszóró is volt. Már kupolavilágítás is díszítette a templomot. Már egyre több nagyszerű dologgal dicsekedhetett a kívülről egyébként is gyönyörű templom.

Forrásként több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket, továbbá
Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így, vagy sehogy" c. kiadványát!
 (A Regnum Marianum templom belső tere) 

Az úm. jólértesültek, tán erről nem is tudnak?! 2

     Az első ezredforduló közeledtével a „jelek” megint mindenben tökéletesen igazolták az „időket”. Aztán véget ért az a középkor, melyet a „felvilágosodás” kora már következetesen sötétnek nevezett, holott soha nem köszöntött az emberiségre akkora sötétség, mint épp a Felvilágosodás által, amely az észt, a tudást emelte az emberi élet céljává, központjává! A liberalizmus vezető alakjai kezdetben tollal harcoltak a kereszténység ellen, ám a francia forradalom éveiben már tömegesen és válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a papokat, lelkészeket, apácákat, a szerzeteseket és egész falvakat mészároltak le az „emberközpontú” új társadalom jegyében! A fokozódó „felvilágosodottság” a városi hívek ezreit küldte a vérpadra, mert nem voltak hajlandók behódolni a párizsi Notre Dame oltárára emelt kurtizán, az ,,Ész istennője” kultuszának! Talán erről írja Szent János a Jelenések könyvében: ,,Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. A homlokára ez a név, ez a titok volt írva:

A nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja! És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől.” (Jel 14, 4-6)

Amiként Jeremiás próféta máig ható szavai mondják: „amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet” (Jer 51,7-8) (miként máig is ez megy)!

Vajon értünk-e a jelekből, vagy mindent kész magyarázatként várunk a különféle „látnokoktól”? Mert...

 (folyt.)

Előző rész

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben, rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni!

(vége!) 

A Regnum Marianum templom építése

     A külső-erzsébetvárosi egyházközség 1918 végén alakult meg, kápolnájuk a Damjanich utca 50-es számú ház udvarán működött. Innen indult valami "régi-új", a Regnum Marianum szellemisége. Ennek folytán a "Regnum Marianum Plébánia" már 1919. május 4-én létrejött Csernoch János esztergomi érsek rendelkezése folytán.
     Eszmei irányultságuk, hogy egy új nemzedék kinevelésével kell elősegíteni Magyarország felemelkedését. Ennek magvalósítását négy, egymással párhuzamos iránymutatással kívánták elérni: a szentségi élettel, a Mária-tisztelettel, a szent magyar példaképekkel és a nemzettudat előtérben tartásával.
     Látva a nemzetietlen és destruktív erők erőszakos nyomulását, egy központi úm. a nemzet egységét szimbolizáló engesztelő templom kiépítést tervezték Magyarország örökös Királynőjének tiszteletére. A mozgalom növekvő népszerűsége miatt az említett kápolna kicsinek bizonyult, ezért az építést már a XX. század elejére eltervezték, döntő elhatározásra azonban csak a trianoni traumát követően jutottak, miközben a "nagy templom" építésének terve egyre erősödött. 1921-ben templomépítő bizottság alakult az egykori horvát bán, Skerlecz Iván vezetésével. Ahhoz azonban, hogy az álmodozásból tett legyen még hat évnek kellett eltelnie.
     1924. december 15-én építészeti tervpályázatot hirdettek ki a Városliget szélén felépítendő Magyarok Nagyasszonyáról nevezett (Magna Domina Hungarorum) Plébániatemplom tervezésére.
     A már kezdettől fogva Nemzeti Kegyhelynek tartott templomot, csak később nevezték át Regnum Marianum-nak, mely végül a Tanácsköztársaság bukása iránti hálából épült meg a nagy püspök, Prohászka Ottokár (1858-1927) kezdeményezésére. Nem csoda, ha az egész nemzet ilyeténképp kívánta nyomatékolni háláját Isten
felé, hiszen a 125 napos kommunista terror, soha nem látott gyilkos brutalitással csapott le a magyar nemzetre, a Magyar Egyházra! Miközben valamely szegénynek titulált gyermeket vendégül láttak a Margitszigeten zsömlével, kakaóval, a hangszórókon üvöltve sulykolták beléjük: "Ugye szép, ugye jó a proletár diktatúra?". Eközben persze megesett, hogy az apját, nagyapját épp felakasztották valahol semmiért, minden tárgyalás nélkül! Ettől a terrortól való megszabadulás vetette fel országosan az un. "Hálatemplom" ötletét, hasonlóképpen a párizsi Sacre Coure megépítéséhez, melyet a francia nép a Gyilkos Francia Forradalomtól való megszabadulásért állíttatott hálájának kifejezéséül!
     Az ünnepélyes alapkőletételre Csernoch János (1852-1927) hercegprímás-bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor, a felirat szerint a tanácsköztársaság alóli megszabadulás iránti hálából. A tényleges építkezés azonban csak közel egy év múlva, 1926. augusztus 11-én kezdődhetett meg.
     Idézve az alapítólevélből: "A teljes Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében és segedelmével, Boldogasszony Anyánk, a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére és dicsőségére ...emeljük e hajlékot." E levél az alapkőben – máig is megtalálható lenne a felrobbantott és betemetett ép altemplom alatt –, mely 1925. október 10-én nyert elhelyezést. A munkálatok a következő évben meg is kezdődtek Kotsis Iván (1889-1980) tervei alapján. Az építész a historizáló – Hősök tere – környékére tervezett egy neoromán, neo-bizánci, a Szent István korát idéző templomot. Így az épület egyszerre hasonlított a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikára és az árpád-kori templomokra is.
     1926-ban kezdtek a nagyszabású templom építéséhez. Hívek kíváncsiskodó tömege kereste fel napról-napra a készülő templomot. Aztán elfogyott a pénz.
     Gyűjtöttek és adakoztak. Segített a Főváros is. Amerikából is érkezett adomány. A Pesti Kereskedelmi Bank pedig adott 320.000 pengő kölcsönt. Így folytatódhatott az építkezés. Az emberek vidám arccal járkáltak a befejezéshez közel álló Nemzeti Szentély körül.
     És végre állt a templom, mely büszkén hirdette a világhódító katolicizmus diadalát és mindenki örvendezett, aki látta és persze katolikus volt. Igaz, a templom csak kívülről volt szép. Belül jóformán üresen állott. De mégis a tervezett 51 méteres tornyát leszámítva sikeresen megépült. Az elkészült templomot a köznyelv Nagy Regnumnak, a Damjanich utca 50 alatti udvari kápolnát pedig Kis Regnumnak hívták.

Forrásként több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket, továbbá
Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így, vagy sehogy" c. kiadványát!

Vers

https://www.youtube.com/watch?v=ZmxbvXgdh9Iv

Az úm. jól értesültek, tán erről nem is tudnak?! 1 

     Kétezer év óta minden nemzedék a maga korára értelmezi a végidők bekövetkeztét, mert mindig voltak ,,biztos jelek”! Nincs ez másképp napjainkban sem, amikor nemcsak a szélsőséges jelek vélhetők ,,végsőknek”, de még az utolsó időket hirdető hamis próféciák is, melyek szintúgy az ,,idők” jelei (Apcsel 2, 17-18).

A hamis üzenetek zavart kelthetnek egy-egy közösségben, sőt társadalmi méretekben is, hiszen a bűn szerzőjének, a megtévesztő szellemnek biztosítanak működési lehetőséget (vö. 1Tim 4,1), „tévútra vezetve az egész világot” (vö Jel 12,9b). Sokak a „jólértesültségük” gőgjében, „beigazolódottnak” látnak sok próféciát, „világvégi” (kiliaszta) reménytelenségbe keverve magukat! A Szent Szűz is óv bennünket a Szeretetláng üzenetében: ,,Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)

Az Ige Megtestesülésével elérkezett az Idők Teljessége, melyet követően az emberiség egyfolytában számolhatott a végidőkkel.

A Bibliában van néhány nagy prófécia, főként Dániel- és a Jelenések könyvében, amelyek megadják „az idők és időszakok” rendjét Pál apostol kifejezése szerint (1Tessz 5,1; vö.: 2Tessz 2,1-3). Ezek arra mutatnak, hogy az emberiség jelenleg már az ún. végidő korszakában, vagyis a Jézus visszajövetele előtti időben él.

De ez bizony minden korok jellemzője volt! Már az első századokban naprakészen várták az utolsó időket, melynek ,,jeleit” valóban és ténylegesen meg is tapasztalták! Az első keresztényüldözés hármas krízist okozott az egyházban. A világvéget váró apokaliptikus látomásoknak kedvezett Jeruzsálem ostroma és a keresztényüldözés, ámde mindkettő elmúlt tragikusan, de az Úr nem jött el lángba borítani ezt a bűnös világot, így sajnos sokan kiábrándultak és elhagyták a hitet. (...) Igaz, még száz évig tudták igazítani a hamis látnokok és az álpróféták az időpontokat a kitartás érdekében, de a mennyei Jeruzsálem csak nem szállt le. 

(folyt.)

Előző rész

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula Englandnek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott, megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában, sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de földi boldogság sem! 

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

A Regnum Marianum Ifjúsági Mozgalom

     A "Regnum" mindmáig valódi fogalom, egyféle varázs, bűvölet, úgy a hajdani diákok, papok és hívek lelkében egyaránt. Egy fogalom, amely a mélyebb hitéletet, a bensőségesebb Mária-tiszteletet, vagyis az aktív katolicizmust jelentette és jelenti. Ezt fejezte ki és bizony ezt kell, hogy kifejezze ma is a Regnum kifejezése.
     Eredendően, úgy kezdődött mint egy mese. Volt egyszer, hol nem volt, valahol a nagyreményű huszadik század legeslegelején, amikor a "világbéke" sejtetően sivár volt és a liberalizmus madarai próbakörökben károgtak Magyarország felett, akkor a fővárosban két pap, Majláth Gusztáv és Kánter Károly elkezdték a mélyebb és bátrabb katolicizmus szárnyait bontogatni.
     Hogy hogy nem, az Úr 1899-ik évében a kongregációs mozgalom összehozott a Damjanich utcában kilenc papot, akik mind ifjúsági társaságokat vezettek. A mozgalmat már 1902-ben elismerte Róma, miután láthatóan és eredményesen a magyarországi cserkészmozgalom alapítói közé tartozott, és egyre meghatározóbban a katolikus fiatalok szellemi, valláserkölcsi és fizikai nevelésével foglalkozott. Nos, ebből fejlődött ki 1903-ban a Regnum Marianum Lelkiségi és Ifjúságpasztorációs Mozgalom, mely egyben egy fiatal papi nemzedék összetartó testületévé is vált.
     A Damjanich utcai Regnum-házban tizenkét kongregáció működött, a cserkészet, majd később a regnumi szeniorok gárdája. Hogyha csak ennyi lett volna a Regnum szerepe, már akkor is nagy és nemes hivatást töltött volna be. Ám ennél több is történt! Mégpedig olyan kezdeményezések, amelyek az egész ország ifjúságát kívánta bevonni a Regnum szellemiségébe. Mindazáltal mégsem egy széleskörű ifjúsági mozgalom kívánt lenni, hanem a minőségi nevelést célul kitűző Evangelizációs Mozgalom. Ez pedig köztudomású kell legyen, nem megy a bensőséges Mária-tisztelet nélkül! Ötletei, teóriái lehetnek az utókornak, de tartós sikereket nem érnek el, mert egy egészséges társadalom alapja, nem jólét vagy a tudás, hanem kizárólag a lelkiség (a többi hozzá adatik)!
A jelentkező fiatalok mindegyike, egyévi próbaidőt töltött egy atya vezetése alatt, és ha ez alkalmasnak találta őt, akkor kérhette a felvételét. A felvétel viszont a közösség titkos szavazásával történt: aki egy fekete golyót [is] kapott, nem lehetett tagja a háznak.
     A Regnum szelleme a Prohászka Ottokár-féle "Diadalmas világnézet", vagyis a vallásnak s a hit kérdéseinek átélt és gyakorolt valósága, és a katolikus világnézetnek az ifjúsággal oly módon való közlése, hogy az őket fölvillanyozza, lelkesítse.
     A mozgalom papjainak kötelességük volt a fenti szellemben tanítani, önmagukat e téren állandóan művelni és az ún. keddi házi gyűléseken pontosan és aktívan részt venni. Ennek a bensőséges (diadalmas) katolikus papi szemléltnek, a komoly eucharisztikus élet, a gyakori szentáldozás volt a megvalósítója. Ehhez természetesen nagy műveltség, önnevelés, szent odaadás és az ifjúsággal minél szorosabb együttélés volt szükséges. És ennek meg is voltak a gyümölcsei!
     Kezdeményezések, amelyek először mutatták be a Prohászka által megfestett diadalmas katolicizmust; kezdeményezések, amelyek hamar átlépték a Regnum szűkebb határait s az egész magyar katolicizmusnak közkincsévé váltak. És ennek folytán kelt szárnyra a legszebb és leghódítóbb ifjúsági irodalom, a Zászlónk, a tüneményes, felülmúlhatatlan magyar ifjúsági lap (1902). Ezt követte aztán a kisebb gyermekek lapja, a Kis Pajtás (1906) és még később a Nagyasszonyunk a leányifjúság számára. (Nyisztor Zoltán, "Ötven esztendő, Századunk magyar katolikus megújhodása" c. regénye és Svoy Lajos püspök visszaemlékezései nyomán)

     A Regnum Marianum mozgalmat ’51-ben betiltották. Az illegalitásban tovább működő katolikus szervezet tagjait, titkos összejövetelinek résztvevőit többször perbe fogták megverték, megkínozták és 5-10 évnyi szabadságvesztésre ítélték. A civileket és diákokat munkahelyről iskolákból elbocsátották és egy életre tönkre tették!

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a genderfeminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Ezen beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek. Nyilvánvaló, hogy ilyen létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Természetesen, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt. köv.)

Újdonság-e a régi?

     Csupán közvetve tartozik témánkhoz, de a nagy érdeklődés miatt megemlítem Boldog Taigi Anna Mária (†1837) híres jövendölését a háromnapos sötétségről. A hiteles fordítás ezzel kapcsolatban a következő: „Mély sötétség fogja elborítani az egész földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit sem lehet majd látni, a levegő járvánnyal lesz tele, amely főleg – de nem kizárólag – a vallás ellenségeit ragadja el. E sötétség alatt nem lehet majd mesterséges fénnyel sem világítani.

Csak a megszentelt gyertyákat lehet meggyújtani, hogy világosságot nyújtsanak. Aki kíváncsiságból nyit ajtót, hogy kinézzen, vagy elhagyja a házát, ott fog nyomban holtan összeesni. E három nap alatt az emberek maradjanak házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért. E szörnyű esemény következtében a gonosz emberek, Isten és az ő Egyháza ellenségeinek akkora sokasága pusztul el az isteni büntetéstől, hogy a rengeteg holttest úgy hever majd Róma körül, mint ahogy a Tevere legutóbbi áradásakor kivetett halak tömege feküdt a partokon. Az Egyház valamennyi ellensége – az ismertek és titkosak – el fognak pusztulni az egész földön a mindent ellepő sötétségben, mindössze néhány kivétellel, akiket Isten rögtön utána magához fog téríteni. A levegőt a démonok jelenléte fogja megfertőzni, akik mindenféle gyűlöletes formákban jelennek majd meg... Megszámlálhatatlanul sok megtérés lesz... Oroszország, Anglia és Kína is az Egyházhoz fog térni.”

„Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétől, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé. És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat.” (Mk 13,19-21)

Hogy nyomatékot adjak az előzőknek közlöm, hogy B. Taigi Anna Marián kivűl, hányan és hányan foglalkoztak a „3 napos sötétség” kérdésével: Buffaloi Szent Gáspár †1837, Rosa Asdenti nővér †1847, Palma Maria d'Oria †1863, a Megfeszített Jézusról nev. Paui Maria nővér †1878, La Fraudais-i Marie Julie Jahenny †1947. (Connor, E.: Jövendölések a világ végéről, Ecclesia, 1994. 35-36. p.)

 (folyt.)

Előző rész

Most akkor higgyünk a Szűzanya üzeneteinek, vagy sem?

Ha valakiben felmerül „akkor tán, ne higgyünk a Szűzanya üzeneteinek? Mert végtére is kihez szólnak?”

‒ Egy ilyen kérdésfeltevés igen sarkos! Én laikusként azt válaszolom, hogy

Először is teljesítsük az Evangélium hozzánk szóló üzenetét: „tartsatok bűnbánatot, higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1,15)

Másodszor: A magánkinyilatkoztatások közül, teljesítsük az Úr Jézus kérését és végezzük el az első-péntekeket, amiként kiválasztottja, Fausztína nővér naplójában leírt "üzeneteket", az Irgalmasság Órájának megtartásával, a Kilenceddel és az Irgalmas Rózsafüzér mondásával!

Harmadszor: teljesítsük a Szűzanya már jóváhagyott kéréseit, például a fatimait (öt első-szombat, engesztelés, rózsafüzér, a magunk és szeretteink felajánlása)!

Negyedszer: hordjuk a Kármelita Skapulárét, a Csodásérmet, imádkozzuk naponta a rózsafüzért, melyben kérjük a Szeretetláng kegyelmi hatásának mielőbbi kiáradását az egész emberiségre!

És csak ezt követően nézzünk utána a jóváhagyatlan régebbi, vagy újabb üzeneteknek!

‒ És melyik az a jóváhagyatlan régi jelenés és üzenet, melyet követnünk lehetne?

Nos, miután még a jóváhagyottakat sem kötelező elhinne, a Garabandál-i üzenetet (1961-65) meg pláne nem! De viszont ez elgondolkodásra felettébb méltó! Sőt hozzáfűzöm, hogy a garabandáli prófécia annyira mély és aktuális, hogy a hamis üzenetközlők szinte mind ebből hazudják az "igazat"!

Mindazáltal, valamely jelenés valódiságát, soha ne a csodák igazolják számunkra! Mert "a mai keresztény már elfeledte az ima erejét, vagyis ha bárhol összegyűlik ezer ember imádkozni, ott a csodák is megtörténhetnek! Következtetésképpen, lehet hogy ott nem volt semmiféle jelenés, az üzenetek meg kitalálások, ámde a megtérések és gyógyulások mégis igazak!" (P. Kondor Lajos SVD mondása)!

Ha a fenti sorok el nem gondolkoztatják a kedves „kérdésfeltevőket”, akkor jobb ha nem az üzenetekre tekintgetnek, hanem csakis az Evangéliumra, mert ezáltal soha tévedésbe nem eshetnek!

Ne aggodalmaskodjunk tehát, mert Jézus mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Maga a Szent Szűz is azt ígéri, hogy végül Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik!

Az viszont nem lehet közömbös számunkra ‒ akik folytonos szorongattatásban élünk ‒, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala, merthogy személyesen rajtunk is múlik!

NE APRÓZZUK EL MAGUNKAT MINDENFÉLE ÚJABB ÜZENETEK MELLETT!

Jegyezzük meg, a hozzáállásunktól lelkek örök sorsa függhet! Ennél pedig nincs és nem is lehet fontosabb "üzenet" a számunkra!

 (folyt.)

Előző rész

A kölcsönös "ökumené" jegyében tett protestáns gesztus?

„Kárhozatos bálványimádás”?

Írva vagyon: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne" (Jn 6,56)

     „A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésén szavaztak a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusáról, mely szerint a katolikusok miséje, az Eucharisztia tisztelete és annak vétele „kárhozatos bálványimádás.” A jelenlevő 74 személy 57:17 arányban a „kárhozatos bálványimádás” mellett szavazott.
     Nem mehetünk el emellett a szavazás mellett szó nélkül, mert akkor ökumenikus törekvésünk „tapintatból”(?) hazugságba torkollana. Az Igazság iránti tiszteletem és a katolikus és református testvéreim iránti szeretetem késztet arra, hogy a következő megjegyzéseket fűzzem a történtekhez.
     Köszönjük annak a 17 református testvérnek, hogy nem tekinti a mi Szentmisénket, amely kétezer év óta annyi szentet nevelt, kárhozatos bálványimádásnak!
     Természetesen itt nemcsak rólunk, katolikusokról van szó, hanem az egész keleti kereszténységről és a Kálvin előtti másfél ezer év hitéről is.
A Katolikus és Ortodox Egyházban az a tény, hogy Jézus valóságosan jelen van-e a Szentségben vagy nincs, soha nem volt, ma sem az, és soha nem lehet megszavazás tárgya. Minden erőmmel és testvéri szeretettel próbálom megérteni katolikus hitem világosságában a Heidelbergi Káté ezen kitételét és az 57 mai szavazó testvérem állásfoglalását!
     Azon túl, hogy heves viták és ellenséges érzelmek korában fogalmazódott meg, mégis mint katolikus hívő hogyan tudnám megérteni ezt a megfogalmazást éppen katolikus hitemben?
Talán a következőképpen.
     Kálvin nem volt felszentelt pap, tehát nem konszekrálhatta a kenyeret és a bort. Ő és követői nagyon is katolikus módon gondolkoztak, amikor a maguk Úrvacsorájára vonatkozóan tagadták az átváltoztatást (a valóságos jelenlétet).
A Katolikus Egyházban is előfordulhatna ilyen tagadás, amely pontosan a hit lényegéből fakadna. Ha mondjuk pár férfi és nő katolikusként, fölszentelt pap hiányában, összejönne és elvégezné a mise szertartását, kimondaná a kenyér és a bor felett az alapítás igéit és „megáldozna”. Miséjüket nem tartaná a katolikusok közössége „érvényes” misének, hanem kárhozatos bálványimádásnak, ha ugyanakkor térdet hajtanának előtte.
      Kálvin és követői akkor gondolkodnának katolikus- és ortodox-ellenesen, ha saját Úrvacsorájukra vonatkozóan vallanák az átlényegülést, és imádással borulnának le a kenyér és bor előtt.
Azt azonban újra át kell gondolniuk, hogy joguk van-e a katolikus és ortodox misét „kárhozatos bálványimádás”-nak nevezni, hiszen a katolikus és ortodox hívő úgy tudja, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van a konszekráció után a kenyérben és borban, úgy, ahogy zárt ajtók mellett jelen volt a tanítványoknak éppen az Utolsó Vacsora termében. Tehát a feltámadott testnek nem akadály a zárt ajtó, sem a kenyér és a bor állaga.
Ha ezt mi így tudjuk, akkor le kell borulnunk előtte, mint Szent Tamás apostol tette, és megvallani: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Ha egy református testvér úgy tudná, hogy tőle egy méterre valóságosan ott áll a föltámadt Úr, bár láthatatlanul, bizony ő is leborulna előtte.
     Erre mondhatná valaki, hogy ez szubjektíve rendben van, de objektíve hogy áll a dolog? Ez azok részére, akik a kétezer éves folyamatos hiten kívül vannak, tudományos kutatás kérdése.
     Akik a Kálvin által alapított közösségben lettek megkeresztelve, kutassák szorgalmasan a Kálvin előtti másfél ezer év hitét, hiszen ők sem csupán ötszáz éves kereszténység tagjai, hanem a kétezer éves kereszténységé.
Ebben a kutatásban segíthet (mert az Eucharisztia egyháztani kérdésekkel van kapcsolatban) Boldog John Henry Newman bíboros Apologia pro vita sua c. műve (magyarul: Európa Könyvkiadó, Bp. 2002).
     Ugyanakkor egy katolikus hívő nem nézheti le a református testvérek Úrvacsoráját. Nekik ez marad a Szentmiséből. Ez vonatkozás az Úr Utolsó Vacsorájához, ahol áldozatként ajánlotta fel életét értünk, bűnösökért és adta magát eledelül.
Egy református testvér, ha Úrvacsorát vesz, bizonyára kegyelemben részesül, mert neki ez maradt meg – ismétlem – a Szentmiséből. A mi hitünk szerint nem áldozik, nem veszi az Úr testét és vérét, de hitében mégis kapcsolatba lép az Úrral, aki (hozzá) hozzánk akar jönni, és bennünk lakni (ld. Jn 14,23).
     Ha soraim bárkiben, reformátusban vagy katolikusban gyűlöletet keltenek, tudja meg, hogy nem értette meg, amit írtam. Nem végeláthatatlan indulatoktól parázsló vitát nyitottam, hanem szeretetben, ahogy tőlem tellett, szóltam.  (Fr. Barsi Balázs)  Forrás  http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1847

Most akkor mi van? A "nagy reformátorok" képtelenek egy csipetnyit is megreformálni a 450 éves, "nyakas" állításukat, mondjuk csak azért, hogy "ne sértsük a pápistákat" – amellett –, hogy lépést tettek volna az "ökumené" és az Igazság felé? Bizony, nem lett volna csekély gesztus Krisztus iránt sem, ámde nem tették meg!

Egyáltalán megéri?

     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében. A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka! Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne!

T A N Í T A N I ! ! !

(folyt. köv.)

Egyoldalú ökumenizmus

(Részlet egy püspöki /ML/ interjúból)

      Két vagy három évvel ezelőtt készítettek egy ökumenikus Bibliát, amelyet számos püspök elfogadott. Azt nem tudom, hogy a Vatikán hivatalosan helyeselte-e ezt, de mindenesetre nyomatékosan nem ellenezte, hiszen sok egyházmegyében használják már. Például, két héttel ezelőtt Svájcban a Fribourg-i püspök protestáns lelkészekkel ezt az ökumenikus Bibliát magyaráztatta a katolikus iskolák összes gyermekének. Ezeket az órákat közösen tartották a katolikus és protestáns gyermekeknek. Vajon, mi köze lehet ennek az ökumenikus Bibliának már Isten igéjéhez? Mivel a szót: Isten, nem szabad megváltoztatni (márpedig ezt tették), s ez még csak nagyobb zavarokhoz vezet. Vagy például a Houston/Texas-i érsek mindaddig megtiltja a gyermekek bérmálását, amíg azok szüleikkel együtt részt nem vettek egy 15 napos kurzuson, amit a helybéli rabbi és egy protestáns lelkész vezet. (!) Ha a szülők megtagadják, hogy gyermekeiket ilyen oktatásra vigyék, nem szabad a gyermekeket megbérmálni! Ehhez ugyanis fel kell mutatniuk a bizonyítványt, amit a rabbi és a protestáns lelkész állít ki! Ilyenek ezek az abszurditások, amelyekbe a liberális országutakon beleütközik a Katolikus Egyház! És nem csak ilyenekkel: most már a buddhistáknak és muszlimoknak is elébe kell mennünk. Bár legutóbb sok püspök zavarba jött, mikor a pápa küldöttével a muzulmánok megalázó módon viselkedtek.

    Erre nem tudok minden részletre pontosan emlékezni, de Tripoliban, Líbia fővárosában történt, hogy a pápa képviselője a muszlimokkal akart együtt imádkozni. Ők azonban megtagadták ezt és elmentek a maguk módján imádkozni. Egyszerűen faképnél hagyták a pápa képviselőjét, aki nem tudta, hogy mit is csináljon. Ez világosan illusztrálja a liberális katolikusok naivitását, akik azt gondolják, hogy elegendő egyszerűen beszédbe elegyedni a más vallásoknak! (Ez azonban nem kölcsönös, sőt) a szorosabb kapcsolat utáni vágy puszta ténye a muszlimok megvetését vívja ki felénk. Jól ismert tény az is, hogy a muszlimok soha semmit nem akarnak és nem fognak a vallásukban megváltoztatni, ez minden kétségen felül áll. Ha a katolikusok a saját vallásukat az övékével akarják összeegyeztetni, ez a kísérlet csak tanácstalansághoz és megvetéshez vezet. A muszlimok arra fognak gondolni, hogy az iszlámot akarjuk ezzel rossz hírbe keverni és azt is, hogy mi, katolikusok nem szeretjük a saját vallásunkat. Sokkal jobban tisztelik azokat, akik azt mondják: „Én katolikus vagyok, és nem tudok Önökkel együtt imádkozni, mert nem ugyanaz a hitünk.” Egy ilyen embert sokkal többre becsülnek a muzulmánok, mint egy olyant, aki azt állítja, hogy minden vallás egyforma, alapjában véve mindenki ugyanabban hisz. Az ilyen emberről azt gondolják, hogy sértegetni akarja őket.
      Az iszlám elismeri Jézust, mint prófétát és nagy tiszteletet tanúsít Máriával szemben, és ezért közelebb áll a vallásunkhoz, mint például a judaizmus, amely sokkal távolabb áll a miénktől. Az iszlám a 7. században alakult ki és akkoriban bizonyos fokig sokat tanult, átvett a keresztény tanításból. Másfelől a judaizmus egy olyan felfogás utódja, amelyik a Mi Urunkat keresztre feszítette és e vallás követői – akik nem ismerik el Krisztust, vagyis nem konvertáltak –, továbbra is Jézus radikális ellenségei. Ők semmilyen formában nem ismerik el a Mi Urunkat. Még ebben a kérdésben is a katolikus hit alapja és léte ellen vannak. Ezért lehetetlen, hogy mindkettőnknek igazunk legyen, mert Jézus Krisztus vagy Isten Fia vagy nem. Ez olyan kérdés, amelyben a legkisebb kompromisszum is elképzelhetetlen anélkül, hogy ne a katolikus hit alapjait zúznánk szét. De ez nemcsak azokra a vallásokra vonatkozik, akik Jézus Krisztus, mint Isten Fiának istenségét direkt tagadják, hanem azokra is, akik nem ismerik el Őt Isten Fiának. Az iszlámnak például Istenről is teljesen más képe van, mint nekünk. Az ő elképzelésük nagyon is materialisztikus. Lehetetlen azt állítani, hogy az ő istenük ugyanaz, mint a mi Istenünk. De a többi vallásnak is egészen más elképzelései vannak. A mi katolikus hitünk az egyetlen igaz hit. Nem állíthatja magáról valaki többé, hogy katolikus, ha ebben nem hisz abszolút mértékben. A mi hitünk az, amelyik ebben a világban semmilyen kompromisszumba nem egyezhetik bele. Forrás

2004. május 5-én nemzetközi botrány Fatimában: egy hindu szekta a Jelenési Kápolnában mutathatott be rituális áldozatot. Vendéglátóik a szentély rektora Guerra, valamint Leiria-Fatima püspöke, D. Serafim de Sousa Ferreira e Silva volt. A Szentszék tiltakozott. Első kérdés, mit nevezünk megszentségtelenítésnek? Második kérdés, lehetséges lenne-e ez fordítva, hogy az ő nevezetes szentélyükben Szentmisét celebráljunk? Híranyag

Forrás

Nem érdemes korán kezdeni, sőt nagyon veszélyes!

(A következőkben, több helyütt merítettem a „KÉPMÁS” c. folyóirat 2014/III. számának „Szex és agy” c. cikkéből, valamint – már az előzőkben is – a szerkesztő „ÚTRAVALÓ HÚZÓ” c. kiadványából.)

     Tipikus mai vélemény, hogy az a jó, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert nyugodtabban él majd a házasságában. Nos, a valóság pont az ellenkezőjét igazolja! A felnőtt korának boldogságát teszi kockára az, aki fel ül annak a materialista propagandának, miszerint a szexuális vágyak fizikai kielégítése is épp oly természetes, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása. Mint alább bővebben kifejtem, tehát lényegesen többről van szó!
     A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – De miért is? – Mert az első „villámfotó” maradandó képe lesz az imázs-meghatározó! – Hogyan is? –
     A legújabb agykutatási eredmények összefüggést mutatnak a korán elkezdett szexuális élet, és a tartós elköteleződésre való hajlam (képesség) közt. Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, a „Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre” c. könyvükben pl. arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életét elkötelezettség nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi végleges elkötelezettségre, a hűségre.

     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! Sőt, a ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje.
     Különösen „észnél kell lenniük” a romantikus alkatúaknak! Annak eldöntését, hogy a vonzalmat; szeretet, szerelem, szimpátia vagy csak az ösztön motiválja, ajánlatos imában tisztázni! Mert, nehogy a partner csak divatos „pótléka” legyen az igaziról való elképzelésnek, miközben csupán a vágyott szituáció "próbája” zajlik le!

     Egy kutatás szerint az egyéjszakás kaland után a lányok fele érezte úgy, hogy a fiú csak "használta" őket. Nem érezték úgy, hogy a kedveskedés, udvarlás kifejezetten az ő személyüknek szólt volna. Emellett attól is szorongtak, hogy csorba esik a hírnevükön, ha a kapcsolatra fény derül. Ezzel szemben a férfiak körében inkább kifejezetten dicsekedni szokás azzal, hogy megint volt egy egyéjszakás kalandjuk. (Forrás  nyomán) Ám a lényeg az, hogy: „minden 'szerelemnek' vélt kapcsolat – még az elfeledett is – nyomot hagy az ember lelkén. Valamennyi emelhet, de ronthat is lelkületen!” (UH 41) Sajnos általában, fiatal lányok esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, az alkalmi partnerük is azt érzi, amit ők. Sajnos, kiábrándító csalódások árán tanulják meg, hogy ez nem így van! „A 'nem véglegessel' elhált első szexus az agyban és a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálja az agyat, az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!” (UH 341)

(folyt. köv.)

Még mire vártok?

     Furcsának tűnik, de az ateista Nietzschét kell idéznem ‒ más célzatú ‒, de lényegileg igaz következtetésében: ,,Idő kell a fénysugárnak és a villámnak, a csillagok fényének s a tetteknek is, hogy lássák és hallják őket.” Tehát, sajnos idő kellett, hogy az emberiség megértse a Mária-jelenések célját és komolyan vételének szükségét. De az túlzás, hogy száz év kellett ahhoz, hogy megértsük a fatimai üzenet ijesztő valódiságát, mélységét és jelentőségét.

Egy angol történész szerint a 20. század ‒ melyet „rövid századnak” nevez ‒, 1914-ben az első világháborúval kezdődött, és 1989-ben a berlini fal leomlásával ért véget! Nos a fatimai üzenet épp ezt az időszakot fogja át!

És ezt követően hiába ismétlődtek a figyelmeztető Mária-üzenetek (Beauring; Banneux; Amszterdam /kiv. alatt/; Tre Fontane; Szirakuza; Szeretetláng; Zeitoun; Akita /kiv. alatt/; Medjugorje /kiv. alatt/; Kibeho), ezek felhívásai, még részleteiben sem jelentek meg az evangelizációban! (Pedig ez lett volna a céljuk!)

Ennek tudható be, hogy a 20. század két nagy konfliktusa, mely szinte összegezte az Istenanya kérései figyelmen kívül hagyásának minden következményét: a pusztulást, a borzalmakat és szenvedést! És mindez teljesen felkészületlenül (az imára és engesztelésre való egyházi felszólítások nélkül) érte az egyszerű embereket! És a gonosz igazi sikere, hogy sokan káromolták Istent, hogy "miért engedte meg mindezt".  Pedig  Ő előre figyelmeztetett Édesanyja által a bűnök következményeire, melyet persze (az illetékesek) nem vettek komolyan és nem hirdettek ki!

S lám, hiába volt a horrorisztikus pusztulás, az egyetemes megtérés mégsem következett be!

Vajon mi kell még, hogy az emberiség magába szálljon? Mert, ha nem tartunk bűnbánatot és nem kérjük Isten irgalmát, akkor a 21. században már csak rosszabb következhet, melyben már Szodoma és Gomorra erkölcsi romlottsága és a büntetése pusztán "diákcsíny"!

P. Gobbi Kék Könyvében világosan érzékelteti a gyermekeit végsőkig menteni akaró mennyei Édesanya szerepét. Összegyűjti pap fiait és övéit, hogy lelkileg előkészítse őket egy olyan harcra, aminek súlyossága és jelentősége a jelzések szerint példátlan a történelemben. „Nem kell, hogy sokan legyetek, de szentekké kell lennetek.” (1973. 10. 13.) A küzdelem igen nehéz lesz!

„Kimondhatatlanul nagy megpróbáltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.'' (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.”

A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt.” (II/93-94) 

(folyt.)

Előző rész

A valláserkölcs igazságát, igazolja a tudomány?

     De miért és mitől bűn a szentségi házasságon kívüli szexuális aktus (vagy az ezt provokáló cselekmény)?

1) Azért, mert Isten már a Tízparancsolatban óvott ettől! „Majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem és (...) házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.” (Ez 6,9)

2) Azért, mert az Evangélium is súlyos bűnként nevezi meg, miszerint a paráznák osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz! (Jel 21,8) „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak (...) nem részesülnek Isten országában”. (1Kor 6,9-10) „Értsétek már meg és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Isten országában.” (Ef 5,5) „Tartóztassátok meg magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent”. (1Tessz 4,3-5) „Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.” (Zsid 13,4)

3) Azért, mert a szexualitás kerete és méltósága fentiekből következően, erkölcsi kritérium is − annál inkább −, mert az erkölcsi tartás a társadalmak összetartó ereje! „Ha egy nép egységes tartását meg akarod törni, lazíttasd fel erkölcseit!” (UH 425) „A közerkölcs; a társadalom lelkülete.” (UH 705) „Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs!” (UH 449)

4) Azért, mert súlyosan rombolhatja az emberi méltóságot és az üdvösség esélyét! „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek (...). A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, (...), részegeskedés, tobzódás és hasonlók. (...) akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal 5,16-21)

5) Azért, mert mondva van: 'övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! „A test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért...” (1Kor 6,13)

6) Azért, mert a paráznaság bűne kétszeresen is megkötözi a lelket és az élet menetét! „Nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy testté lesz vele? /a megszállottságban is!/ (…) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! (...) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,16-19) „Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!” (UH 354)

7) Azért, mert már tudományosan is igazolt tény, hogy úgy a korán kezdett szexuális élet – miként az ismétlődő alkalmi kapcsolatok –, rendkívül káros agyi reakció-sémákat váltanak ki, melyek nem csak a jövőbeni tartós kapcsolat képességét akadályozzák, hanem az aktus örömét is! Erre vezethetők vissza a (másik számára) később "érthetetlen" reakciók, averziók, perverziók és fásultságok.

     A fenti intelmekre senki ne vágja rá, hogy ez megvalósíthatatlan, mert az isteni elvek be nem tartásának következményei még inkább elviselhetetlenek! "A helytelen vágyak feletti önuralom szenvedése, csupán töredéke az esetleges következmények kínjának!" (UH 897)

     A következőkben, ezzel a kérdéssel szeretnénk bővebben foglalkozni – na nem az egyes rögzült sémák boncolgatásával –, hanem az agyi reakciók megtéveszthetőségével!

(Részlet a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyvből. IV. kiadás 2006. 190-192. oldal)

     Ez a Függelék nem Lúcia írása, hanem gyóntatójától, P. José Bernardo Gonçalves S.J.-től származik. Hitelessége minden kétségen felül áll, mert Lúcia leveléből írta ki szóról-szóra a lenti szöveget. 

     A látomás 1929. június 13-án történt Tuyban (Spanyolország). Lúcia leírása a Szentháromság látomásával kezdődik. Ezután a Szűzanya jelenése következik Szeplőtelen Szívével, ahogy ezt az 1917 júniusi és júliusi leírásból már ismerjük. Az akkori ígéret most valóra vált. Lúcia nővér Tuyban hallotta a Szűzanya kérését: elérkezett a pillanat, hogy a Szentatya ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének a meghatározott körülmények között.

     A kért felajánlás azonban csak 1984. március 25-én történt meg. Erre az alkalomra II. János Pál pápa meghívta a világ valamennyi püspökét és a felajánlást Rómában a Szent Péter téren végezte el a fatimai Szűzanya kegyszobra előtt. Erre következett Oroszország megtérése az ateizmusból és a vallásszabadság visszaállítása. Mivel ez a felajánlás elég későn valósult meg, a szöveg utolsó sorai a szörnyű következményekről tájékoztatnak bennünket. (...) 

Spanyolország, Tuy 1929. június 13

     Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.

Ezután így szólt a Szűzanya:

– Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!

     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

– Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.

    (Lábjegyzet:) Szent Margit Mária 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

Az idők jelei

     Értsük meg! A jövendő dolgok előre megmondásának mozzanata teljesen másodlagos, mert a lényeg az lenne, ha (az üzenet) az egyetlen Kinyilatkoztatásra hívná fel a figyelmet, (melyben persze a jövendő is benne van)!

Aki különféle „tanokra” hivatkozik, ahelyett, hogy az Evangéliumot, vagy az Egyház tanítását idézné, az hazudik! Egy-egy hiteles üzenet, az „prófétai szó: figyelmeztetés vagy vigasztalás, vagy mindkettő egyszerre! E tekintetben összekapcsolhatjuk a prófécia karizmáját az 'idők jeleivel', melyre a II. Vatikáni Zsinat világított rá: 'A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok fölismerni?' (Lk 12,56) (...) Az idők jeleit a hit fényében értelmezni azt jelenti, hogy fölismerjük az adott időben Krisztus jelenlétét. Az Egyház által elismert magánkinyilatkoztatásokban ‒ tehát Fatimában is ‒ erről van szó: segítséget adni az idők jeleinek megértéséhez, s a hitben a megfelelő válasz megtalálásához. (FBLN 222)

XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.

Tény, hogy a világ sorsával kapcsolatos proféciák egybehangzóan súlyos próbatételeket jövendölnek! A Szentírás egyes helyei is arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. És bizony ezt tapasztalhatjuk napjainkban, amit persze már jó száz (vagy akár 500) éve lépcsőzetesen épít a sátán, melyhez már felhasználja a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet!

Néha az Üdvözítő személyesen nyilatkoztat ki valamit, példa erre Szentséges Szívének kinyilatkoztatása Alacoque Szent Margit révén, amiként az Isteni Irgalmasság üzenete is Szent Fausztina által. Természetesen a leggyakoribb, hogy Szent Anyját ‒ a Boldogságos Szüzet ‒ küldi a figyelmeztetésünkre. De az viszont kifejezetten ritkaság az Egyház történetében, hogy angyal jelenik meg a figyelmeztetésünkre ‒ ahogyan például Fatima esetében is ‒, előkészítve a Szent Szűz érkezését. Úgyhogy angyali szózatokat hirdetni, eleve gyanús lehet ‒ pláne anélkül ‒, hogy azt az egyházi hatóság kivizsgálta volna!

(folyt.)

Előző rész

Még a kivizsgált magánkinyilatkoztatásokat sem kötelező elhinni!

     Súlyos ismerethiányra vall az a feltevés, hogy Jézus majdan felróhatja nekünk, amiért nem hallgattunk a legújabb „prófétáinak” (mai látnokainak) figyelmeztető szavára! 

De hogy is van ez? Lássuk az evangéliumi választ: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk...” (Zsid 1,1-2) Nos, maga az Úr figyelmeztet: „Sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni.” (Mt 24,5) Tehát az Újszövetség emberének csakis az Evangélium követendő, és ennek elhanyagolása súlyos bűn, nem pedig az épp aktuális látnok szózatainak a követése.

Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a „végidőkről”, az „idők végéről”, a „nagy figyelmeztetésről” sőt, a világvégéről való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen akkor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, hiszen mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)

Tény, hogy a világ sorsával kapcsolatos próféciák egybehangzóan súlyos próbatételeket jövendölnek! A Szentírás egyes helyei is arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. És bizony, történelmünk utolsó századában a sátáni erők valóban minden tekintetben példátlan rombolást végeztek (és most még inkább kezdenek elfajulni!), és parttalanul felhasználják a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet!

(folyt.)

Előző rész

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

     1717. hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkművesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkművesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917. hozta meg az istenellenesség második logikus lépését, még ha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717. óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

     "Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" – vagyis – "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkművességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.

     A modern kor mindeme tévtanai azonban nem maradnak csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik.

Elkerülni? Hogyan, mit és ki által?

     A szerelem több az érzelemnél, az érzelem több a testi vágynál, de mindkettőt felülírhatja a szeretet! Ahhoz, hogy a szeretetet átéljük kapcsolatainkban, először Isten szeretetét kell megtapasztalnunk felénk, ehhez pedig nélkülözhetetlen az Isten felé fordulás: a hit. A szeretet több az érzelmeknél és sokkal több, mint egy jó hangulat. Ezzel szemben a közfelfogás mindarról amit Isten mondott a szeretetről, szexualitásról és intimitásról, azt egyszerű érzésként, szükségletként vagy akár csupán hangulatként állítja be. A Szentírás részletesen leírja mi a szeretetet, az (1Kor 13). Ja, hogy mi a szerelem? Nos, a férfi és nő közti azon vonzódás, melyet nem gondolat, tetszetősség, vagy testi akarat indít, hanem az egész embert hatalmába kerítő lelki érzés. 
     Jézus Krisztus befogadása, a Belé vetett bizalom az, ami az életünket egyensúlyba hozza. A hit Istenben azt is eredményezi, hogy nem megyünk a saját fejünk után. Ő ott van velünk, miután a hitünket és bizalmunkat Belé helyeztük, átélhetjük vele az intimitást. A megbocsátása mindig ott van, hogy megtisztítson a legrejtettebb bűntől, legmélyebb énközpontúságtól, a legsúlyosabb problémától vagy küzdelemtől, amivel szembesültünk vagy szembesülünk.
     Isten hozzáállása a szexuális élethez világos a Szentírásban. Isten a házasságra tartotta fenn a szexust – és csakis a házasságra! Nem azért, mert terhet akar ránk helyezni, hanem mert meg akarja óvni életünket olyan nem várt fordulatoktól, amely szédítő örvényként a kárhozatba vihetnek! Hogy egyszerűbben megismételjem: a Házasság Szentségének oltalma nélküli szex súlyos veszélyt jelent nem csak a földi-, de az örök életre is!

     Még mielőtt bárki is felvetné, miért van az, hogy a „szentségi házasságokban is előfordulnak hűtlenségek, sőt gyakran a válás is?” – nos íme a válasz: a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!
     Márpedig, mindannyiunk életének hat fő területe van: a testiség, az intimitás, az érzelem, a szellem (intellektus), a közösségi viszony és a lelkiélet. Mind a hat részt úgy tervezték, hogy zökkenőmentesen működjenek együtt. Mára a hit gyakorlása háttérbe szorult, a szexualitás viszont többletet kapott, mégpedig az intimitás kárára. A gond az, hogy manapság sokkal egyszerűbb testileg kerülni intim helyzetbe valakivel, mint a másik öt terület bármelyikével. Az azonnali kielégülésre való (testi) vágy, az intimitás auráját is rombolja, melynek egyenes következménye a bűntudat és kiábrándultság. A lányok számára az első együttlét, ritkán jár más örömmel, mint a "túl vagyok rajta" ujjongó érzése (ez pedig nem több, mint kijönni a fogorvostól)! És ez rögzül a női agyban, miként a férfi részéről az, hogy mohóságának végeredménye: íme, "boldoggá tettem"! Aztán a férfiak és nők egyik kapcsolatból a másikba ugrálva keresik az intimitást azt remélve, hogy „most majd olyan kapcsolatot találok, ami tartós lesz.” Ám az az intimitás – amely a boldogság kulcsa –, igazában az életünk teljes megosztását jelentené, melyet csak a bensőséges lelki élettel együtt lennénk képesek egészként megtalálni, ez pedig – írd és mondd – feltételezi a Házasság Szentségében való biztonságot!

(Forrás felhasználásával!)

Mire kéne vigyázni és hogyan? (Ez csak egy rövid bevezető!)

     Az emberi lény testi-neurológiai és pszichikai felépítése milliószorta differenciáltabb és komplikáltabb, mint azt a legmerészebb kutatóbiológus, akár csak hipotetikusan is elképzelte! Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel. Az agy mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát és kiszűri a viszonylag szükségteleneket, ráadásul az ismétlődéseket törvényszerűségként állítja be. Ez a szűrési folyamat tesz képessé mindenkit, hatékonyan elboldogulni a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésekre késztetni vagy ezek iránt érzéketlenné tenni, sajnos azonban a helyes életvitel szempontjából, meg is lehet téveszteni! (vö. http://www.everystudent.hu/a/letezik.html)

     Ezen cikksorozat kezdetén, szükségesnek tartok némi magyarázatot adni arra, hogy a továbbiak fejtegetésében az intelmek jelentős részét, miért elsősorban a 'gyengébb nemre' példázom? Nos egyszerűen azért, mert a férfi libidója, a szexussal kapcsolatos érzelmi-lelki kötöttségei, az ebből fakadó biológiai és élet-következményei jóval egyszerűbbek! Ez persze nem jelenti azt, hogy a hatodik parancs megszegése ne lenne ugyanolyan bűn a férfi esetében, vagy ne jelentene ugyanolyan lelki-, erkölcsi-, etikai- és egészségi rombolódást (a fogamzás és szülés örömét és sokkját kivéve), mint a nő esetében! Röviden: igazságtalan, de az marad és az is lesz! Egy lánynak jobban kell vigyáznia magára, mivel anya lesz! 

     A fentiekből következően tehát állítom, hogy az untalan szajkózott „egyenjogúság”, elsősorban nem a formális „jogokban”, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg! (vö. Útravaló húzó 210; a továbbiakban UH) Csak egyetlen példa: az alkohol, nikotin és drog, fiúknál károsítja a spermiumokat (de ez 200 naponta megújul), a lányok esetében ugyanez végleg (!) károsíthatja 2-300 ezer petesejtjük egészét! Sőt! Lánymagzat esetében a bennük lévő petesejtek károsodásával, még unokáik is kárát szenvedhetik a "szabados" életmódnak!

Ó, hőn áhított egyenjogúság! Hát senkiben sem tudatosul, hogy „minél hosszabb egy (egyenjogú) átmeneti kapcsolat, annál inkább a nő húzza a rövidebbet!”? (UH 418) – Na de erről ennyit!

     Mindazáltal, sorozatunkban korántsem erkölcsi megfontolásokról lesz szó, még csak nem is biológiai intimitásokról, hanem nagyon is tényszerű agykutatási eredményekről! 

(folyt. köv.)

Sajnos, a kommunizmus nem pusztult el, nem hátrált meg, csak átalakult. Más néven, más jelszavakkal, de ugyanazt a célt akarja elérni! Mi már ismerjük, de nyugati testvéreink még nem! – A Fatimai Szűzanya erre figyelmeztetett már 1917-ben!

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja" (Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin)

Vigyázzatok, mert miközben a kommunizmus szelleme még nem halt meg, a mi imáink egyre csak csökkennek!

Hát nem értitek?

     Az emberek sokaságának figyelmét már-már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem (a sátán), a krisztusi tanítás tisztaságáért (a magánüzenetek iránt) felelős Egyház óvatosságát ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy túl a bírálatukon, elhagyják az Egyházat és óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat.

Holott nyilvánvaló, hogy az egyházi illetékesek óvatosságát épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „végtelenített naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése teszi szükségessé. Jézus intelme számukra és számunkra is világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)

Álságos tehát az a kérdés, hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyházi hatóság tartalmilag és a látnok személyére vonatkozóan is megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt.

(folyt.)

Előző rész

(Részlet a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyvből. IV. kiadás 2006. 188-190. oldal)

     1926. február 15-én ismét megjelent neki a Gyermek Jézus. Mégkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Anyjának tiszteletét. Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket, és azt is említette, hogy a főnöknő kész terjeszteni, de a gyóntató kijelentette, hogy egyedül nem sokra megy. Jézus azt válaszolta:

– Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nemsokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.

Lúcia nővér szövege szerint adjuk közre, aki először a nevét is leírta itt, de utána kitörölte. Az eredeti levélben azonban a név látható maradt. Előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:

– Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges, feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak, és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék. Lúcia megkérdezte:

– Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?

Jézus ezt válaszolta:

– Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.

     Néhány nappal a jelenés után Lúcia nővér beszámolt gyóntatójának Msgr. Manuel Pereira Lopes-nek, az 1926. február 15-i eseményről. Ezt a levelet először Dr. Sebastiăo Martins dos Reis hozta nyilvánosságra az «Uma Vida ao Serviço de Fátima» c. könyvében (336-357, oldal: külön lapon):

«15-én (1926 február) nagyon elfoglalt a munkám és erre már nem is emlékeztem vissza. Szemétlapáttal a kertbe mentem, ahol pár hónappal előtte egy gyermekkel találkoztam. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e az Üdvözlégyet. Igennel válaszolt. Kértem, hogy mondja el, hogy halljam. Mivel egyedül nem akarta elmondani, elmondtam vele háromszor. A három Üdvözlégy után arra kértem, hogy ismételje meg egyedül. De ő csak hallgatott, egyedül nem tudta elmondani. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, melyik a Boldogságos Szűzanya temploma. Ismét igennel válaszolt. Kértem, hogy menjen el oda mindennap és így imádkozzon: «Mennyei Anyám, add nekem Kisded Jézusodat!» Megtanítottam erre és otthagytam.

1926. február 15-én szokásom szerint újra odamentem és ismét találkoztam a gyermekkel. Mintha ugyanaz lett volna, mint előbb. Megkérdeztem tőle:

– Kérted a mennyei Anyától a Kisded Jézust? A gyermek felém fordult és így szólt:

– És te elterjesztetted a világon azt, amire a mennyei Anya kért?

Ebben a pillanatban ragyogó Gyermekké változott. Amint

felismertem Jézust, így szóltam:

– Jézusom, jól tudod, mit válaszolt gyóntatóm abban a levélben, amit Neked is felolvastam. Azt mondta: fontos lenne, hogy a látomás megismétlődjék; tényekre van szükség, hogy elhiggyék; a főnöknő egymaga semmit sem tehet, hogy a dolgot ismertté tegye.

– Valóban, a főnöknő egyedül semmit sem tehet, de kegyelmem segítségével mindenre képes. Hogy elhiggyék, ahhoz elég lesz az, hogy gyóntatód neked engedélyt adjon és főnöknőd azt kihirdesse anélkül, hogy megtudnák, ki kapta ezt az üzenetet.

– Gyóntatóm azt mondta levelében, hogy a világnak nincs szüksége erre az ájtatosságra, mert úgyis sokan magukhoz vesznek Téged elsőszombaton a Szűzanya és a rózsafüzér 15 titkának tiszteletére.

– Igaz, lányom, hogy sokan megkezdik, de kevesen fejezik be. Azok, akik befejezik, csak azért végzik el, hogy a kegyelmeket elnyerjék, amelyek az ígérethez vannak fűzve. Jobban szeretem azokat, akik buzgón elvégzik az öt elsőszombatot, mégpedig azzal a céllal, hogy mennyei Anyád Szívét engeszteljék, mint azokat, akik lanyhán és közömbösen végzik el mind a tizenötöt. 

Az Arsi Szent Plébános, Vianney Szent János (1786-1859) katekézise

5     Mesélik, hogy volt egyszer egy szegény asszony, aki évek hosszú sorát egy betegotthonban töltötte. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi ad neki annyi bátorságot a türelmes szenvedéshez, ezt felelte: „Én elégedett vagyok az életemmel így, ahogyan azt Isten akarja! A világ minden kényelméért sem szeretnék a helyzetemen változtatni. Ha arra gondolok, hogy Isten akarata az, hogy itt és így szenvedjek, akkor teljesen megvigasztalódom.”
     Szent Teréz mesélte, hogy egy nap megjelent neki az Úr és azt mondta: „Lányom, ne csodálkozz azon, amit látsz. Az én hűséges szolgáim kereszttel és megaláztatással élik le életüket. Minél jobban szeret Atyám egy lelket, annál több lehetőséget ad neki a szenvedéshez.”
     Szent Bernát olyan szeretettel fogadta a keresztet, hogy egy napon sírva mondta Istennek: „Ó Uram, milyen boldog lennék, ha minden ember ereje bennem lakoznék, hogy a világ összes keresztjét hordozhatnám!” Szent Erzsébet magyar királylány, amikor saját alattvalói kiűzték kastélyából az erdőbe, nem bosszúra gondolt, hanem a templomba sietett, hogy hálából elénekelhessen egy Te Deumot.
     Aranyszájú Szent János, a keresztnek ez a nagy szerelmese mondta, hogy inkább akar Jézus Krisztussal a kereszten szenvedni, mint a mennyországban uralkodni. Keresztes Szent Jánosnak szerzetestársai összes kegyetlenségét el kellett szenvednie, akik őt börtönbe dobták és kegyetlenül ütlegelték – olyannyira –, hogy egész teste vérrel volt borítva. És mégis azt válaszolta azoknak, akik tanúi voltak ezeknek a rettenetes jeleneteknek: „Ah barátaim, ti azért sírtok, mert én szenvedek? Ó pedig én azt mondom, soha nem volt részem boldogabb órában.” Az Isteni Üdvözítő egyszer megjelent neki és azt mondta: „János, mit adjak neked jutalmul mindazért, amit Irántam való szeretetből elszenvedsz?” „Uram! – válaszolta – tedd, hogy mindig többet és többet szenvedjek!” Láthatjuk, hogy a szentek sokkal jobban megértették mint mi, mekkora szerencse a Jóistenért szenvedni.

    (És itt nem valamiféle "mazochizmusról" van szó, de annál inkább a szeretetből való "értékmentésről", a magunk és mások bűneinek jóvátételéért! Némi hozzájárulás az Üdvözítő értünk vállalt szenvedéseihez – mondhatnánk –,  részvállalás a megváltó munkában. Ne feledjük, hogy Isten Fia – aki számtalan más módot is találhatott volna megváltásunkra –, mégis a szenvedést találta egyedül alkalmasnak! Ebből tudhatjuk tehát, hogy szenvedés nélkül nincs üdvösség! - szerkesztő)   

    Ó, mekkora boldogság, minden reggel feláldozni magunkat a Jóistennek és bűneink vezekléséért magunkra venni minden rosszat. Könyörögni kell a kereszt szeretetéért, csak akkor lesz viselésük édes. Én megtapasztaltam ezt négy vagy öt éven át. Rengeteg rágalmazást, tiltakozást és megrovást kellett elviseljek. Ó, mennyi keresztem volt! Majdnem több mint amennyit el tudtam viselni. Ezért kezdtem el keresztjeim megszeretéséért imádkozni. S akkor boldog lettem. Azt mondtam magamnak: „Csakugyan, mekkora boldogság!”

     Soha nem szabad arra figyelni, honnan származnak a keresztek: a Jóistentől jönnek. Mindig a Jóisten az, Aki ezzel lehetőséget ad nekünk, hogy az Iránta érzett szeretetünket bebizonyíthassuk.

(Forrás) 

Vigyázzatok és szüntelenül imádkozzatok!

     Az Úr evangéliumi szavai: „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8) Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni. (Mk 13,5) Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. (Tít 1,10-11) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek (...) elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. (2Tim 4,3-4) Akkor, ha valaki azt mondja nektek: 'Íme, itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy a hamis látnokokat és követőiket Isten keményen bünteti!

Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22) 

(folyt.)

Előző rész

Az Arsi Szent Plébános, Vianney Szent János (1786-1859) katekézise

4     Nos, ha arra az életre tekintetek – amelyet a szentek éltek –, elsőként azt az utat nézzétek amelyen ők jártak. Szerencsétlennek és Istentől elhagyatottnak érezték magukat, ha nem volt miért szenvedniük. „Én Istenem, én Istenem – kiáltott fel Szent Ágoston –, ne kímélj engem ezen a földön, hagyjál szenvedni. Akkor vagyok elégedett, ha csak a másik életben mutatsz irántam könyörületet.” „Ó, milyen boldog vagyok – mondta Szalézi Szent Ferenc a betegségében –, hogy ilyen könnyű módot találtam, amivel vezekelhetek a hibáimért. Ó, mennyivel édesebb és megnyugtatóbb az Isteni igazságszolgáltatás szerint bűneimért a betegágyban, s nem a túlvilági lángokban vezekelni.”
     Szenvedni, miért? A szenvedés csak egy pillanatig tart. Ha nyolc napot a mennyországban tölthetnénk, felfognánk a szenvedés rövid pillanatának értékét. Egyetlen keresztet sem tartanánk többé nehéznek, egyetlen vizsgát sem keserűnek. A kereszt ajándék, amit Isten a barátainak ad. Állítom, az összes szentekre támaszkodva, hogy a szenvedés, az elutasítások és más sorscsapások a leghatásosabb eszközök ahhoz, hogy egy lelket Isten Magához vonzzon. Valóban azt látjuk, hogy a legnagyobb szentek szenvedték a legtöbbet, hiszen a Jóisten csak a barátait tünteti ki a kereszttel. (Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a bűnösök nem szenvedhetnek. Ellenkezőleg, a bűnösök egész életútja keresztekkel van borítva, de ezeket ők maguk teremtik maguknak. A szentek azonban a Jóistentől kapják a keresztjüket, s ezért ezek tele vannak belső édességgel és egyúttal érdemeket szereznek.) Tekintsetek Szent Elekre, aki 14 évig egy szűk sarokban megbújva élt és aki ebben a szörnyű helyzetben csak azt mondta: „Én Istenem, Te igazságos vagy, Te büntetsz engem, mert bűnös vagyok és mert szeretsz engem.”
     Tekintsetek Szent Lidvinára is. Mivel különlegesen szép volt, arra kérte a Jóistent, hogy vegye el tőle a szépségét, ha az a lelkének kárát vagy romlását idézi elő. Ettől a pillanattól kezdve egész teste kiütésekkel lett tele, úgy hogy a világ szemében az irtózat tárgya lett, még pedig 38 éven át, vagyis a haláláig. És ez alatt az egész hosszú idő alatt egyetlen egy panaszt sem ejtett ki. Milyen sokan azok közül, akik most a mennyben vannak, barátaim, lennének a pokolban, ha a Jóisten nem adta volna meg nekik a sokévi betegség kegyelmét. „Gyermekeim! – kiáltja Szent Ágoston – az áldozatvállalásban azzal bátorítsátok magatokat, hogy a jutalmat, ami számotokra fenn van tartva, emlékezetekbe idézitek.” (Forrás) 

Ha nem vagyunk bensőséges Mária-tisztelők és Krisztus-követők, attól még megy az élet, de hogyan és meddig?

»„A sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor – mivel ő a hazugság atyja (Jn 8,44) –, e bámulatos tudás birtokosai nem fogják fel, honnan származik a képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezen ingyenes „adományokkal”. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és irónt a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy „diktálásra” maguktól (akár 16 kötetnyit is)! (…) Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. (…) Vajon mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái volnának? Vagy talán ördögi eredetűek?« (Vö. D.G. Amorth, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ Ecclesia 2005.) Ez itt a kérdés és a veszély!

Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. (...) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani... (Mt 10,26-28) Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, arra világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. (Ef 5,10-14)

(folyt.)

Előző rész

 Évtizedekkel ezelőtt kutatni kezdték a levegőben, éterben lévő információs mezőket. Tapasztalat igazolta, hogyha egy csoport jókedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, majd pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobb kedve lesz pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik előtte a teremben voltak. Nos, ha ez igaz, akkor mindenhol erről beszélnének. Vagy mégsem? 

A válasz: Bizony mégsem! A CIA és a KGB több mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. (Ez még a HAARP-nak sem sikerült eddig!) Viszont a gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett, boldog életet élhessen, vagyis ha egy embernek megnövekszik a személyes tudatossága, az hatással van más, távolban lévő emberek tudatosságára is.                                                                                                                                                                                                                                                             Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmara-dását. 

A magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, embereket öljenek. Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valakik az emberek életét úgy irányíthassák, ahogy akarják, ahhoz a Szeretet, a Hit, a Hála és Ítélkezés-mentesség állapotában kell őket tartani! Nem véletlen tehát, hogy az ilyen hatalmaknak mindig legfőbb ellensége Krisztus Egyháza volt!