A szellemi lélek létezésének megnyilvánulásai
A hit egyik igazsága az, hogy a megtermékenyülés pillanatában, tehát a hím- és a női ivarsejt egyesülésének pillanatában, Isten megteremti az egyedi és halhatatlan lelket, mely a halál pillanatában, a testtől való elszakadás után sem semmisül meg. A léleknek köszönhetően az ember magában hordozza Isten képét és képmását, az örökkévalóság csíráját, mely "nem vezethető vissza a puszta anyagra" (Gaudium et spes, 18; vö. 14).
Amikor az emberi lélek halhatatlanságáról beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy az emberi "én" titkáról ejtünk szót, önmegismerésével, gondolati szabadságával, szeretetével, képzelőerejével, alkotóképességével együtt. Az összes teremtmény közül egyedül az embernek van értelme, szabad akarata, öntudata és lehetősége az önreflexióra. Gondolataival szellemileg behatolhat a makro- és a mikrokozmoszba és kutathatja azt, fejlesztheti a tudományt, gondolkozhat, megítélhet, értékelhet, absztrakt fogalmakat hozhat létre. Az ember szellemi szintjének világos bizonyítéka az a képesség, hogy nyelvtani szabályokból fölépülő, logikus nyelveken kommunikálunk (ami az állatvilágban egyáltalán nem fordul elő). Ráadásul az ember állandóan előrehalad a tudományban, a civilizáció fejlesztésében (a golyós számológéptől a számítógépig, az íjtól az űrhajóig stb.), ezzel szemben az állatok folyton ugyanazt teszik és ugyanolyan módon.
Az ember a szellemi léleknek köszönhetően értelmes és szabad lény, képes az önmegismerésre, nyitott az igazságra, szeretetre, jóra és szépségre, van lelkiismerete és erkölcsi érzéke, melynek segítségével meg tudja különböztetni a jót a rossztól, tud hinni vagy nem hinni Istenben. A szellemi életnek ezek a megnyilvánulásai mind hiányoznak az állatvilágból, azon egyszerű oknál fogva, hogy az állatoknak nincs szellemi lelkük. A józan ész itt azt sugallja nekünk, hogy a reinkarnációba vetett hit a benne hívők nagyfokú naivitásáról és józan gondolkodásuk hiányáról tanúskodik. A harmonikus fejlődés a fogantatás pillanatától kezdve belénk van programozva az emberi test minden sejtjében jelen lévő "információkban" (genetikai kódokban).
E zseniális, kódolt "információ" irányítja, igazgatja és kormányozza a test fejlődését. Ez annak a jele, hogy létezik és működik az egyedülálló emberi lélek, mely oly módon egyesíti, élteti és formálja az anyagot, hogy egy konkrét ember teste lesz belőle. A lélek az emberi testben az emberi "én" szellemi valóságaként nyilvánul meg és jelen van a test valamennyi sejtjében.
A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
(folyt. köv.)
