„ÍME, ELEVE MEGMONDOTTAM!”
A baj mindig fájdalmat okoz és nehéz azt elviselni, de kétszeresen fáj és kétszeresen nehéz, ha váratlanul ér. Amikor az Úr Jézus az utolsó, a legnagyobb katasztrófáról beszélt, megmondta előre mindazt a gyötrelmet, ami az emberiség történelmét le fogja zárni: „Íme, én eleve megmondottam nektek mindeneket!” (Mk 13,13). Hogyha majd az óra elkövetkezik, váratlanul ne találjon benneteket! A bajoknak és ennek a földi életnek vége, a halál, biztosan el fog jönni, csak az ideje bizonytalan. Az Úr eleve megmondta, hogy mindig készen legyünk rá és ha bizonyos jeleket észreveszünk, akkor különösképpen vigyázzunk és sokat imádkozzunk.
PRÓFÉTAI ÜZENET
Most, amikor itt az Úr Jézus közelében összejöttünk, hogy előkészítsük lelkünket mindarra, amit az Úr küld ezekben a nehéz időkben, úgy érzem, prófétai üzenetet kell átadnom. Ez nem jövendölés, hanem ugyanaz a szerep, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak juttatott a Gondviselés. Ő azt hirdette: „Tartsatok bűnbánatot!” (Mt 3,2). Térjetek magatokba és a bűnbánatnak és a vezeklésnek a gyakorlataival készítsétek elő a nehéz megpróbáltatások napjait. – Eszembe jut Szent Márk apostolnál az Úr szava: „Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el azon idő!” (Mk 13,33). (Forrás az első részben!) (Folyt.)
