MIT TARTSUNK EZEKRŐL?
Bennünket talán jobban érdekel, hogy ez a vérengzés és az istentelenek felülkerekedése küszöbön van-e már? Nos, ha az ember körülnéz és látja az eseményeket, önkéntelenül összeszorul a szíve és nem tudja, mit gondoljon. Mi ez? A világ vége-e, vagy csak közeledés a világ végéhez? Lehet-e hitelt adni ezeknek a jövendöléseknek, vagy pedig helyezkedjék az ember arra az álláspontra, hogy ezek csak elképzelések? Lehet azt mondani, hogy csak rémlátomások? A jövendölések igen sok olyan dolgot tartalmaznak, amelyek bekövetkeztek, tehát napjaink dolgait egyszerű „rémlátomásoknak” bélyegezni nem lehet. Azt sem lehet azonban mondani, hogy ez mind szükségszerűen megvalósul. Vajon mi elvessük-e ezeket, vagy elfogadjuk, gondolkozzunk-e fölöttük, vagy sem? Legjobb arra az álláspontra helyezkednünk, amit egy komoly lelkiatya mondott: Én nem tudom elhinni, de tagadni sem merem!
MIT SZÓL HOZZÁ A JÓZAN ÉSZ?
Az ember önkéntelenül is azt kérdezi: mit szól a józan ész ezekhez a kilátásokhoz, jövendölésekhez? Ezt kell megbeszélnünk, mert akárhogy mondja is valaki, hogy ő nem hisz a károgásokban, mégis felszisszen, valahányszor egy rossz hírt kap. Nem szabad elfelejtenünk az őszi eseményeket. Mihelyt enged a tél, kitavaszodik felettünk, a józan ész azt mondja, könnyen folytatódnak az őszi események, könnyen itt lehet a vég ‒ olyan értelemben ‒, hogy este nyugodtan lehajtjuk fejünket pihenőre és a másvilágon ébredünk.
EDDIG CSODÁSAN MEGVÉDETT A NAGYASSZONY
Ezekről a dolgokról ne beszéljünk sokat, ez nem tartozik ide. Az bizonyos, hogy a külső jelek szerint nagyon nehéz idők következnek. Tagadhatatlan, hogy a jó Isten különös csodája az, hogy ennek a világfelfordulásnak szenvedéseiből olyan kevés jutott még eddig nekünk. Eddig is azt hirdettük, hogy ez a Szűzanya különös jóságának, közbenjárásának és az engesztelésnek köszönhető. Ha nem engeszteltünk volna, ha nem lennénk Mária Országa, nem hiszem, hogy olyan feltűnő módon megkímélt volna bennünket az Úr.
(Forrás az első részben!) (folyt.)