Isten együtt érző szánalmában
Egy olyan világban, ahol az emberek szomjazzák a teljes életet, de eltávolodtak a forrástól és azzal vannak elfoglalva, hogy "ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, és nem tartják meg a vizet" (Jer 2,13), íme maga a forrás indul el, hogy szomjukat csillapítsa. Mert Isten Országa egy olyan pásztor jelenlétéből születik, aki mindent otthagy, hogy együtt érző tekintete megtalálja az elveszett bárányt (vö. Lk 15,3-7). A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
Nem elegendő azonban az elveszett bárány megtalálása, a báránynak is együtt kell működnie a saját kimentésében. A "mentési útvonal" pedig, a megtérés szándéka, a bűnbánat és a hála! A Jó Pásztor Édesanyját küldte, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa a kihűlő, elhidegülő szíveket és fénycsóvájának ragyogása által biztos irányt mutasson, az Isten Békéje, a Szeretet társadalma és az Üdvösség felé!