A SZÓ ÉS AZ ERŐ HATALMA
Az utolsó idők apostolai – mondja Grignon, – igaz apostolai lesznek az Úrnak; a seregek Ura megadja nekik a szó és az erő hatalmát. Megadja nekik azt a kegyelmet, hogy szavuknak más súlya, más csengése lesz, mint az egyszerű emberi szónak. Erő sugárzik ki nemcsak szavukból, hanem szívükből, lelkükből is. Nem tapasztalták-e, hogy mióta a jó Istennek szentelték szívüket az engesztelésben, igen sokszor egyetlen elejtett szavuknak olyan sodra volt, hogy lelkeket állított meg a bűn útján, könnyeket törölt le a szenvedők arcáról, szenvedélyeket oltott ki, problémákat oldott meg és lelkeket fűzött össze?! A mi emberi szavunk nem más, mint azelőtt volt, csak a Szűzanya hatalma, sugárzó ereje járult hozzá. A mi szavunk az ő eszközévé válik, az isteni kegyelem közvetítője lesz.
MEGINDUL A SZÓ EREJE
Mindegy, hogy hol vagyunk, milyen munkakörben, egészen bizonyos, bárhol fordulunk meg, mint engesztelő áldozatok, eleinte talán gúnyolódnak felettünk, de mindig lesznek lelkek, akik majd egyszer egy nagyon szomorú, fájdalmas, csendes pillanatban ráeszmélnek arra, hogy amit mondottunk, annak ereje van és egy-egy szónak az ő lelkükben olyan hatása lesz, mint a kicsi magnak a földben. Amikor jön a meleg, a kicsiny mag, melyet talán ősszel vetettek el, csírázni kezd, kihajt, megnő, gyümölcsöt hoz. Az ő lelkükben is egy szó, – amelyet egy engesztelő lélek, az Úr apostola mondott – mint a mag, a fagy elmúltával gyökeret hajt, virágba szökken, gyümölcsöt hoz. Azt vesszük észre egy szép napon, hogy a nyakunkba borul és kér, vezessük őt az Úrhoz. Ez a szó kegyelem, melyet a Szűzanya kieszközöl az ő apostolainak. Ez annál erőteljesebb, nagyobb, minél jobban közeledünk a végső harcokhoz, amelyeknek befejezése az Úr eljövetele.
(Forrás az első részben!) (folyt.)