Isten együtt érző szeretetében
"Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon" (1Jn 4,16-17).
Az egész üdvtörténet folyamán Isten mindig kereste az ő népét, hogy átadhassa és részesítse őket az Ő békéjében, kiáraszthassa rájuk szeretetét, mely Isten irgalmas szívéből fakad, és a remény hangjaként tört be a tévúton járó békétlen történelembe: "Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket." (Jer 3,15). Az ígéret, valójában csak az Üdvözítő Jézus Krisztusban valósult meg, aki a Béke Királya.
Jézus az emberek városaiban járt-kelt és együtt érzően tekintett rájuk "Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." (Mt 9,36). Csak a szívekben olvasni tudó tekintet láthatja meg a sokaság belső eltévelyedését, és engedte, hogy eltöltse őt a szenvedő emberiség iránti együttérzés.
Isten, mint szerető Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi évszázadokban újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3).