AZ UTOLSÓ IDŐK APOSTOLAI
A harc fennáll: Isten ellenségeskedést vetett a sátán és a Szent Szűz között, a sátán ivadéka és a Szűzanya gyermekei között. Ez az ellenségeskedés bennünk folytatódik, bennünk teljesedik ki. Az utolsó időkben megkétszereződik ugyan a sátán ereje, de a jók hatalma is. Boldog Grignon mondja: a legjellemzőbb sajátsága az utolsó időknek, hogy a Boldogságos Szűzanyának buzgó, lánglelkű apostolai támadnak. Az utolsó idők jegye lesz, hogy a Szűzanyát nagyon tisztelik, szeretik, a lelkek együtt élnek, egybeolvadnak vele. Ez is egyik jele, hogy a világ a végső harc felé közeledik, mert összeütközik a sátán a Szűzanya gyermekeivel.
AZ ELLENSÉGESKEDÉS
Ez az ellenségeskedés Isten rendeléséből, Isten akaratából az emberiség történelmében kezdettől végig vonul. Azzal kezdődött, hogy Isten a Boldogságos Szűzanyát kivonta a bűn hatása alól, szeplőtelenségével, ami annyit jelent, hogy a lelke soha, egy pillanatra sem volt a bűn uralma alatt. Nem volt hatalma felette a gonosznak. Ő az egyetlen az Üdvözítőn kívül, akire a sátánnak semmiféle befolyása nem volt és nem is lehetett. Ez ad okot a sátánnak a legnagyobb gyűlöletre. Ez az oka annak is, hogy a Szent Szűz valamennyi angyal fölé emelkedett, mint az egek királynője. Némely szentatya szerint a Szűzanyának ez a kiváltsága volt az oka annak, hogy Lucifer Istentől elpártolt. Ő volt a teremtés koronája, s amikor Istenre nézett, látta, hogy ő áll Istenhez a legközelebb. Ezért is ragadta el a gőg. Mária mint ember, alatta állt, de mint Istenanya, már fölötte. Ezt nem tudta elviselni. Az Anyaszentegyház erre a magyarázatra vonatkozóan nem foglal álláspontot, de az bizonyos, hogy a Boldogságos Szűzanyának szeplőtelen tisztasága az oka annak, hogy a gonosz lélek kérlelhetetlenül gyűlöli Őt, ámde tehetetlenül áll szemben hatalmával ás tisztaságával.
SZŰZ MÁRIA ELLENKEZÉSE
Azonban nemcsak a gonosz lélekben él az ellenségeskedés, hanem a Szűzanyában is. Az ő szeplőtelen tisztasága semmitől sem irtózik annyira, mint a bűntől. Semmi sem esik tőle olyan távol, mint Isten megbántása, mint a gonosz lélek mesterkedése. Lelkében ellenkezés és gyűlölet van minden bűn és gonosz ellen. Amilyen gyöngéd és jóságos mi irántunk, olyan kérlelhetetlen gyűlölettel, megvetéssel fordul el minden gonosztól, rossztól és a pokoltól.
(Forrás az első részben!) (folyt.)