A mai idők jelei
Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben ebből mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.)
Az Egyház 1531-től kezdődően tízenhárom (jelentős) Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1531: Guadalupe, Mexikó, 1696: Máriapócs, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1879: Knock, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1953: Szirakúza, 1961: Szeretetláng.
A Mária-jelenéseknek három csoportja van: az elsőhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejeződött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerősítette.
A másik csoportot képezik a problémás, a vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed.
A harmadik csoportot a hamis jelenések képezik, amelyeket az egyházi hatóság megvizsgált és zavarosnak, az Egyház tanításával ellentétesnek ítélt. Ezek lehetnek jóindulatú kitalációk, megszállottságból eredő íráskényszer eredménye, esetleg kifejezetten a katolikus hitet, vagy a hiteles jelenések iránti bizalmat megrendíteni szándékozó ellenséges provokációk.
A valódi Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak:
1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nem egyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét.
2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lelkek valós helyzetével, sorsuk lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15).
3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20).
4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20).
5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak.
Fontos tudnivaló, hogy az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Összességében azonban a szentségi (az evangéliumi) életre kívánnak minden embert vezetni.
(vö. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000)
