A bűn nem marad magában!
1945-ben, egy egyetemi bálon, Bernard megismert egy varázslatos, ártatlan, tizenhét éves lányt, Ruth-ot. Első látásra egymásba szerettek. Egyre több időt töltöttek együtt, már az esküvőjüket tervezték. De ekkor megzavarta a szerelmeseket, hogy Ruth teherbe esett. Nem akarták a gyermeket. Úgy döntöttek, „elvetetik”. Nagy nehezen sikerült orvost találniuk, aki elvállalta az akkor még illegális műtétet nagy titokban. A műtét után Bernard és Ruth úgy viselkedtek mint két összeesküvő, akit egy súlyos titok köt össze. Évekkel később erre Bernard így emlékezik vissza: „Egészen biztos vagyok benne, hogy – határozott arckifejezése, lojalitása és szerelme ellenére – romantikus pillanataiban Ruthban fölmerült a kérdés: »Miért nem vett feleségül? Miért kellett megölnünk a gyermeket? Miért kellett veszélyeztetnem a saját és jövendő gyermekeim egészségét az ő tanulmányai miatt? Vajon Isten megbünteti tetteimet és meddővé tesz?«
Bernardot ez időben a vallási jellegű kérdések teljesen hidegen hagyták. „Ekkortájt – írja – a makacs zsidó ateista ember jelleme fejlődött ki bennem.” Csak Ruth egészsége miatt aggódott, és hogy a jövőben fogamzásképes legyen. Rövidesen azonban útjaik szétváltak. Ez az élmény lett az alapja Nathanson végletes abortusz támogatásának. Makacsul törekedett arra, hogy az Egyesült Államokban az abortusz olcsó, legális és hozzáférhető művelet legyen.
A hatvanas évek közepe táján Bernard befejezte a szülész-nőgyógyászi gyakorlatát és egy sikeresnek tűnő karrier küszöbén állt. Maga mögött tudott már azonban két sikertelen házasságot, amelyek – bevallása szerint – saját önzése, önimádata és a szeretetre való képtelensége miatt mentek tönkre. Ekkor egy őt szívből szerető nőtől fogant gyermeke. A nő könyörgött, hogy megtarthassa és megszülhesse a gyermeket, de Nathanson hajthatatlan volt. Követelte, hogy azonnal vetesse el a gyermeket, mert neki most nincs ideje egy gyermeket felnevelni. Ha nem veteti el, akkor nem fogja feleségül venni. Fölajánlotta neki, hogy saját kezűleg elvégzi az abortuszt. Szakszerűen meg is tette. Egy csepp lelkiismeret-furdalása sem volt, még árnyéka sem a bűntudatnak. Az abortuszt végrehajtó orvos tudatában egy jól elvégzett műtét sikerélménye volt csupán.
Az abortusz végrehajtása előtt sem Nathanson, sem más orvosok nem tájékoztatták a pácienseket, hogy milyen veszélyes következményei lehetnek a terhesség megszakításának. Megtérése után saját maga írta: „Kiderült, hogy az abortusz és a mellrák között lehet összefüggés, hogy nők ezrei váltak már meddővé egy rosszul elvégzett terhesség-megszakítás következtében, és a nők halandósága, akik azon tizenharmadik hét után döntenek az abortusz mellett, magasabb, mint az átlagos halandóság".
(folyt.) (A forrást lásd az első résznél!)