Az életben vagy Érte vagy ellenére teszek. Közömbös cselekmény nincs!
Az Üdvözítő és Szent Angéla közt egészen bensőséges párbeszéd alakult ki. Az Úr kétszer is megmagyarázta neki az elképzelhetetlen isteni kegyelmet: „Én nálad vagyok mikor te engem fogadsz. Azt fogadod, akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, méltóvá teszlek téged, hogy méltón fogadhass Engem”.
Urunk, Angélán keresztül mindannyiunknak mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” Szentünk ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. A szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” És még folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt:
„Leányom! Mindazért, amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te hiú dicsőségvágyadért, azért én bűnhődtem meg!
A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által! 
Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess azt nézvén, ami megfertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.
Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!
Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, végül pedig epével és ecettel kínálták!
Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit. Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!
Te, aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig. Azért álltam én szótlanul, bíráim és a hamis tanúk előtt!
Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az én lábamat, amelyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, a keresztfán előre kifúrt lyukhoz húzatták kötelekkel, hogy 
odaszegezzék!
Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!
Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át!
Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!
Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték!
Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz Keresztet!
Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt!
Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve szögezték a kereszthez!
– Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget sem, melyekért én külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!” (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)
„Ó ti mindnyájan – mondja az Úr –, akik életutatokat járjátok, tekintsetek körül és lássátok, hasonlít-e bármi fájdalmatok az Én fájdalmamhoz, amit szeretetből viseltem el irántatok! Gondoljatok a szegénységre, megaláztatásaimra, az ecetre és az epére, amit szenvedésemben megízleltem értetek!”
(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)
