Felismerés és megítéltetés
1285-ben, 37 éves korában úgy döntött, hogy szemléletbeli és értékrendi változtatást vezet be családja életébe. Elhatározta, hogy mindennapi életüket a hitélet szempontjából céltudatosabbá formálja. Ennek megvalósulását a vita-alkalmak kerülésében, a közös imákban, a szolidabb étkezésekben, a meg-aláztatások vállalásában ‒ és ami Angélánál a legnagyobb áldozat volt ‒, a divatos ruhákról, a csinos lábbelikről, a szépítőszerekről és a frizuráról való lemondásban látta. Persze a családja egyáltalán nem lelkesedett az életvitelük bárminemű korlátozásáért. Az emberek, de övéi is egyenesen őrültnek tartották és kigúnyolták. Mondanunk sem kell, hogy férje az egész jobbító tervéhez, végképp nem volt partner!
Egyre erősebben és határozottabban érezte, hogy ténylegesen adnia kell vala-mit az Istennek, hogy megbocsátást nyerjen bűneiért, de hamar megértette, hogy Isten fölségéhez képest nincs semmije, amit felajánlhatna. „Az Istentől jövő igaz és tiszta szeretet a lélekben él, lehetővé teszi hibáink és az Isteni Jóság felismerését, amelynél nincs nagyobb dolog.”
Valami határozottan elindult Folignói Angéla lelki fejlődésében. Rendszerint szegényesen öltözködött, ételben és italban önmegtagadást gyakorolt. 
Biztosra vehető, hogy a megtérésétől a misztikus látomásokig, minden a keresztre feszített Jézus által történt meg, és a Hozzá való hasonlóságra irányult. Mindez persze Angélán, az egyre radikálisabban megmutatkozó, az elmélyült lelki megtisztulásra irányuló törekvéseken keresztül mutatkozott meg. Ez azt is jelentette számára, hogy szükségesnek tartotta megtapasztalni, amit Jézus is átélt: a szegénységet, a megaláztatást és a fájdalmakat. (Ettől kezdve egyre inkább nyomonkövethető, hogy Angéla lelkét és életét az Üdvözítő Jézus kezdte el irányítani!)
(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Alább, grafikus allegória szentünk életéről.
