Carrel diadalmasan visszatért Franciaországba, mely egykor nem ismerte el őt. Érdeklődése továbbra is munkájára összpontosult, de emellett többször visszatért a kegyhelyre. Imádkozni járt oda, és hálát adni a hit ajándékáért, de tudósként is, hogy tovább vizsgálja a csodás gyógyulások titkait.
1910-ben második gyógyulás orvosi tanúja volt. Egy tizennyolc hónapos vakon született gyermek hirtelen tökéletesen látni kezdett. Ezt nem lehetett az autoszuggesztió számlájára írni.
Ugyanakkor megismerkedett az önkéntessel, aki a csodásan meggyógyult gyermekről gondoskodott. Az igen csinos nő harmincöt éves Anne-Marie de la Meyrie arisztokrata családból származott, és férje halála után a karitatív munkának és a kisfia nevelésének szentelte magát. Megismerkedésükkel a kapcsolatuk hamarosan kölcsönös szerelemmé fejlődött, és a házasság szentségének felvételéhez vezetett.
1914-ben, az első világháború kitörésekor Carrel a feleségével együtt visszatért Franciaországba. A szanitécszolgálathoz osztották be őket. Carrelra sokkolóan hatottak a front barbár körülményei. Így ír erről az egyik levelében: "Fontos, hogy a semleges államok tudják, Németország milyen kultúrát hoz a világnak. A német hadsereg megbocsáthatatlan bűntényeket követ el. Megdöbbent a látvány, hogy ebben az országban, melynek tudósai iránt mély csodálatot érzek, a hatalmas intellektuális fejlődés a primitív barbárok erkölcsével kapcsolódik össze" (1915. 06. 06.).
Carrel sok halálesetet látott, melyet üszkösödés vagy különféle fertőző betegségek okoztak. Valamit tenni akart ez ellen. A kémiaprofesszor Dakinnal együtt feltalált egy új antiszeptikus oldatot a fertőzések ellen és a sebek kezelésére. Ez a találmány jelentős mértékben hozzájárult az amputációk számának csökkenéséhez. A módszert nagyon hamar az egész világon alkalmazni kezdték.
A háború után Carrel visszatért a Rockefeller Intézetbe, és öt évnyi közös munka után Charles Lindbergh-gel, a híres tervezővel és pilótával, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, 1935-ben megalkotta az első mesterséges szívet, mely a műtét alatt életben tartotta a szervezettől elválasztott szerveket. Ebben az időben írta meg Carrel "Az ismeretlen ember" című művét, mely világszerte bestseller lett.
(folyt.)