Egy vezeklő élet megdicsőülése
Tény, hogy Szentünk minden el-vonultsága és szerénysége ellenére komoly egyházi személyek tanácsadójaként is működött. Önmaga, gyakran igen keményen állást foglalt az Evangélium mellett. Különösen nyílt harcban állt a ferences rend belső küzdelmei során a „fraticellik” és a „szabad lélek testvérei” szektával.
Angéla lelke sok ostromnak volt kitéve! Nem csak a piszkálódó eretnekségek, melyek mind sebek Krisztus Titokzatos Testén, hanem a gonosz lélek ezernyi más kínzása és mesterkedése is. De az isteni szeretet, már birtokba vette a szívét, és ő erős asszonyi lélek volt, nem ingott meg a krisztusi úton, és rendületlenül imádkozta a szentolvasót!
Emlékiratából kiderült, hogy olyan gyönyörűséget talált az imában, hogy rendszerint elfelejtett enni. Sőt, 
szemlélődő élete utolsó 12 évében már csak az Oltáriszentséggel táplálkozott, esetenként, misztikus szentáldozásként fogadva a Legszentebbet!
Ugyanakkor élete legutolsó napjáig teljes „realitással” figyelt a betegápolásra és mások tanítására. Látomásai ritkultak ugyan, de az állandó kegyelem és az életszentség állapotában élt. Mégis azt vallotta: „Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek”.
Olykor betegségek és kimondhatatlan kínok gyötörték, sőt, az ördög is megpróbálta hátborzongató kísértéseivel kifárasztani Isten iránti határtalan bizalmát, ő azonban mindent felajánlott az Úr szenvedései mellé, ezért meg nem törték őt.
Halálos ágyán Angélának földi vagyonról nem kellett rendelkeznie. Tisztelőinek a következőket hagyta meg: Törekedjetek arra, hogy igazán kicsinyek és alázatosak maradjatok, nem csak külsőleg, hanem szívetek mélyéből. „Rátok hagyom minden vagyonomat örökségbe, azt a vagyont, ami az Úr Jézusnak is volt: szegénységet, szenvedést, a megvettetést: a krisztusi életet. Akik ezt az örökséget megbecsülik, azok az én gyermekeim, mert az istenéi is. Ezek az örök életet is megnyerik.” (Schütz, 1995., 25. o.)
1308 Karácsonyán, Angélának látomása volt. Krisztus megjelent neki és megígérte, hogy személyesen eljön érte és a mennybe viszi. Szentünket álmában érte a halál 1309. január 3-ról 4-re virradóra. 61 éves korában hunyt el Folignóban.
Szentünk testét nem érte romlás, ma is megtekinthető a folignói San Feliciano Katedrálisban (lent). (A mellékelt arc-kép, Szent Angéla arcvonásai nyomán készült rekonstrukció!)
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta, 2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
„A középkori női misztikus alakja ma is beszél hozzánk. Manapság az a jellemző, hogy az emberek úgy élnek, mintha Isten nem is létezne (...). Viszont Isten ezer és ezer módon képes megmutatkozni bárki lelkében, megértetni, hogy ismer bennünket és szeret. Folignói Boldog Angéla alakja azokra a jelekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel az Úr megérint bennünket és Istenhez vezet. Kérjük Őt, hogy képesek legyünk felismerni ezeket a jeleket, és ezáltal megtanuljuk mit is jelent valójában élni.” (XVI. Benedek, 2010. október 14.)
Folignói Szent Angéla védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak, azoknak, akik küzdenek a testi kísértés ellen, csábításnak vannak kitéve és akiket jámborságuk miatt gúnyolnak.
Ünnepe január 4.
