Mi végett élünk?
Angéla megtérése előtti életéről szinte semmilyen megbízható konkrét adat nincs, az viszont tartja magát, hogy elegáns és pompakedvelő volt, melyre se pénzt, se időt nem sajnált. Életrajzírói is nagyvilági- és különösen szép nőként ábrázolják őt. Saját maga erről, a következőket írja az Instructiones-ban: „Tudjátok meg, hogy egész addigi életemben csak azt kerestem, hogy imádjanak és nagyra becsüljenek.” (Thier és Calufetti, 1985. I/25-29. sor)
Schütz Antal, Szentek élete című munkájában erről így ír:
„Társaságbeli hölgy. Nem jöhetett új divat, hogy meg ne kívánja, s meg ne szerezze. Élvezetvágy s asszonyi hiúság hajtja. De azért a templom is divat. Mit szólnának hozzá, ha ilyen előkelő asszony elmaradna onnan? Bűnök? – Nem kell mindent tudnia a papnak! Bánat? – Különben sem vagyok én olyan rossz asszony” (Schütz, 1995. 23. o.)
Angélát vonzotta a templom, de nem tudta, hogy miért. Egy alkalommal elmélázva felment a templomtoronyba és ott találkozott egy remetével, aki egy piciny cellában élt és folyvást a rózsafüzért imádkozta. Ez a magyarázat nélkül maradt talány és látvány mély nyomot hagyott Angéla lelkében.
Az 1279-es nagy földrengés, egy akkor pusztító hurrikán, nem kevésbé a Perugia városa ellen folytatott háború sok nehézséget okozott Folignói Angéla és családja életében. Ezek a kivédhetetlen megpróbáltatások, valószínűleg nagymértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy átértékelje az emberélet puszta értelmét, és lassan a bűneinek felismerésére vezette őt. (folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)
