Van Isten?
A Hetek (2013.11.27. 18-20.o.) Van Isten? címmel számol be arról, hogy november 15-én a Sophianum épületében Mezei Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia tanszékének vezetője és Szalai Miklós történész, ateista filozófus, az ELTE BTK oktatója vitatkozott Isten létéről. Szalai szerint ha létezne Isten, azaz lenne egy mindenható, mindentudó és jóságos lény, nem engedné meg az emberek szenvedését. A szenvedés halálhoz vezet, vagy olyan élethez, amelyben kétségessé válik, hogy jó volt-e egyáltalán megszületni. Valószínűtlen, hogy minden rossz mögött van valami jó. A túlvilág léte a hétköznapi és természettudományos ismeretek alapján nem állítható. Egy olyan Isten léte, aki direkt elzárja a túlvilágot az ember elől, nem valószínű. Ha volna Isten, akkor ésszerűen elvárható volna tőle, hogy az emberek tudomására hozza létét. Az ateista filozófus hangsúlyozta, hogy a komplex objektumok nagyobb része nem teremtés útján jött létre. Valószínűbb tehát, hogy az univerzum sem teremtés útján jött létre. Ami a világban létrejött, azt testtel rendelkező lény hozta létre. Mezei Balázs a rossz problematikájáról kifejtette: különbséget kell tenni a historikus rossz és a radikális rossz között, amely minden rossz forrása. A historikus rossz – például a XX. század szörnyűségei – ugyanis kiváltja a jónak egy olyan reakcióját, melyre korábban nem volt példa. Auschwitzra hivatkozott, ortodox zsidó szerzőkre, akik szerint még a rossznak ilyen extrém formája sem cáfolja Isten létét, hiszen jó jött ki belőle, szerintük például Izrael Állam. Szalai Miklós viszont ugyancsak ortodox zsidó szerzőkre hivatkozott, akik szerint Auschwitz-cal Isten pont az ateista cionistákat akarta megbüntetni a leendő Izrael miatt. Mezei Balázs szerint lehetnek különböző érvek, amelyek gyengítik Isten valóságának hihetőségét, de nem semmisítik meg azt. Egy felmérésre utalt, mely kimutatta, az Istenben hívők aránya a társadalomban nagyon magas, míg az ateistáké elenyésző. A statisztikák tehát nem támasztják alá Isten rejtőzködő voltát. Az univerzummal kapcsolatos ateista érvvel kapcsolatban pedig leszögezte: az, hogy van racionalitás, s az univerzum valamiféle struktúrát mutat, inkább egy ateista következtetést valószínűsít. A Hetek régi teológusokat, filozófusokat is idéz, akik megfogalmazták érveiket Isten léte mellett. Canterbury-i Szent Anzelm: „Isten az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Lehetetlen, hogy az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el, csak fogalmi síkon létezzék, hiszen akkor nem ő volna az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el. Isten szükségszerűen létezik, hiszen nemléte elgondolhatatlan.” Aquinói Szent Tamás: „A világban minden mozgásban van. Semmi nem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző ne mozgatná azt. Ezt ismét mozgatni kell másvalakinek, és így tovább. A sorozat azonban nem folytatódhat a végtelenségig, szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.” Richard Swinburne: „Isten a legátfogóbb, legegyszerűbb, legvalószínűbb magyarázata mindennek.” (A Magyar Kurír ismertetése nyomán)
Lényeg a lényeg, csűrhetik, csavarhatják, a lényeg mégsem fogalmazódik meg: Isten nélkül remekül lehet élni, de Őnélküle meghalni már nem!