Kétezer éve folyamatosan végidőket élünk? 1
Amikor az Úr meghirdette, hogy hirdessétek az Evangéliumot minden népnek (Mk 16,15), azóta az emberek tudatában ott lappang Krisztus második eljövetelének ígérete. Sokak talán semmi más evangéliumi részt nem ismernek annyira, mint az utolsó idők elérkeztének meghirdetését, melynek előjelei, háborúk, gyötrelmek és természeti csapások.
Kétezer év óta minden nemzedék a maga korára értelmezi a végidők bekövetkeztét, mert mindig voltak ,,biztos jelek”! És nincs ez másképp napjainkban sem, amikor nemcsak a szélsőséges jelek vélhetők ,,végsőknek”, de még az utolsó időket hirdető hamis próféciák is ugrásszerűen megszaporodtak, melyek szintúgy az ,,idők” jelei (Apcsel 2, 17-18). Némely hamis látnok zavarkeltő lehet egy-egy közösségben, sőt társadalmi méretekben is, hiszen a bűn szerzőjének, a megtévesztő szellemnek biztosítanak működési lehetőséget (vö. 1 Tim 4,1), ,,tévútra vezetve az egész világot” (vö Jel 12,9b). A mégoly ,,beigazolódottnak”látszó, ám hamis üzenetek sajnos, sokakat taszítanak a “világvégi” (kiliaszta) reménytelenségbe! A Szent Szűz is óv bennünket a Szeretetláng üzenetében: ,,Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30) 
Az Ige Megtestesülésével elérkezett az Idők Teljessége, melyet követően az emberiség egyfolytában számolhatott a végidőkkel. A Bibliában van néhány nagy prófécia, főként Dániel- és a Jelenések könyvében, amelyek megadják “az idők és időszakok” rendjét Pál apostol kifejezése szerint (1Tessz 5,1; vö.: 2Tessz 2,1-3). Ezek arra mutatnak, hogy az emberiség jelenleg már az un. végidő korszakában, vagyis a Jézus visszajövetele előtti időben él.
De ez bizony minden korok jellemzője volt! Már az első századokban naprakészen várták az utolsó időket, melynek ,,jeleit” valóban és ténylegesen meg is tapasztalták! Az első keresztényüldözés hármas krízist okozott az egyházban. A világvéget váró apokaliptikus látomásoknak kedvezett Jeruzsálem ostroma és a keresztényüldözés, ámde mindkettő elmúlt tragikusan, de az Úr nem jött el lángba borítani ezt a bűnös világot, így sajnos sokan kiábrándultak és elhagyták a hitet. (...) Igaz még száz évig tudták igazítani a hamis látnokok és az ál-próféták az időpontokat a kitartás érdekében, de a mennyei Jeruzsálem csak nem szállt le.
Az első ezredforduló közeledtével a “jelek” megint mindenben tökéletesen igazolták az “időket”. Aztán véget ért az a középkor, melyet a "felvilágosodás" kora már következetesen sötétnek nevezett, holott soha nem köszöntött az emberiségre akkora sötétség, mint épp azon Felvilágosodás által, amely az észt, a tudást emelte az emberi élet céljává, központjává! A liberalizmus vezető alakjai kezdetben tollal harcoltak a kereszténység ellen, ám a francia forradalom éveiben már tömegesen és válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a papokat, lelkészeket, apácákat és a szerzeteseket és egész falvakat mészároltak le, az "emberközpontú" új társadalom jegyében! A fokozódó “felvilágosodottság” a városi hívek ezreit küldte a vérpadra, mert nem voltak hajlandók behódolni a párizsi Notre Dame oltárára emelt kurtizán, az ,,Ész istennője” kultuszának! Talán erről írja Szent János a Jelenések könyvében: ,,Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: A nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja! És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől.” (Jel 14, 4-6) Amiként Jeremiás próféta máig ható szavai mondják: ,,amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet” (Jer 51,7-8) (miként máig is ez megy)! Vajon, az idők jeleinek volt-e betudható mindez a szörnyűség?
A végidők biztos jelei voltak-e az Újvilágban garázdálkodó aranyra éhes konkvisztádorok rémtettei? A dél- és közép-amerikai indiánokat ugyanis még rühes kutyának sem tekintették, és bizony kis híján elpusztították volna valamennyit, ha 1531 decemberében nem lép közbe az Istenanya, Guadalupe néven ismert jelenésében! Aztán, kellően végidős volt-e az észak-amerikai indiánok elleni totális genocídium? Amiként a végidők jeleinek olvasható-e a Nyugat-Afrikából elhurcolt 11 millió rabszolga (egyharmaduk már a szállítás közben kiszenvedett és mint a dögöt lökték a tengerbe, többnyire a "Bermuda háromszög" tájékán! Ezek lelki üdvéért máig sem mondattak engesztelő szentmiséket a rabszolgakereskedők! (Lehetséges-e, hogy a körzetben emiatt történnek rendkívüli jelenségek?) A fekete rabszolgák állati sorban tartása – érdekes –, hogy épp a nagy ,,kultúrállamokban” (pl Angliában), egészen a XIX. század közepéig élő gyakorlat volt? Részletezzem a szovjet gulágok nagyüzemi emberirtását, egy olyan "szocialista jogrendszerben" amelynek jogásza Visinszkij így fogalmazott: "Az is elítélhető, aki semmit sem tett, de tehetett volna!" (És ezalatt halálbüntetést, kényszermunkát és családi ellehetetlenítést értettek!)
Végidősnek tűnhetett-e a Krakatau vulkán hírhedt kitörése 1883-ban, mely a hirosimai atombomba energiájának az 5000-szeresével robbantotta darabjaira a hegyet, és a feljegyzett történelem legnagyobb hangkitörését produkálta! A robbanás zajára a 3-4000 kilométer távolságra is felriadtak álmukból az emberek. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a földet, és még öt nappal később is érezhető volt. A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló szökőár legalább 36 ezer embert ölt meg, elpusztítva 165 falut és várost. A cunami végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában.
