Amikor Alexis Carrel a szállodában Marie ágyához lépett, csak döbbenten nézte, hogy a lány mosolyogva és egészségesen ül. "Doktor úr, teljesen egészséges vagyok" ‒ köszöntötte örömmel. Carrel tüzetesen megvizsgálta. A pulzusa normális volt ‒ percenként 80, testének bőre természetes volt, sima és rugalmas, a hasán nyoma sem volt a puffadásnak, de még a megnyúlt bőr ráncainak sem, olyan volt, mint egy fiatal lányé!
Másnap a tolókocsiba ‒ melyhez az orvos ragaszkodott ‒, már maga ült be és az újabb fürdés (ezúttal megmerítkezés) után az életvidámsága csak fokozódott. 
Marie Bailly-t egy másik orvos is megvizsgálta, aki így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomót tudtam kitapintani a has jobboldali borda alatti tájékán, de ez nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit egészséges, de mégis gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ezen állapotfelmérésem, melyet orvosként aláírok, a teljes igazság! Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy az orvosi praxisban nem ismeretes egyetlen eset sem, melyben tbc-s hashártyagyulladást, bármilyen gyógymóddal, pár óra alatt meggyógyítottak volna, amint ez itt megtörtént.”
Az említett gyengeség a hazafelé való úton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm ‒ írta naplójában a lány ‒, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.”
Marie Bailly tökéletes gyógyulását Dr. Carrelnek a továbbiakban folytatott, hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik. Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele sincs mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
Marie-t két másik orvos is többször megvizsgálta és ők is megerősítették, hogy teljes gyógyulás történt, mely orvosilag megcáfolhatatlan tényként kell elismerni, amiként egyikük sem kételkedett, hogy egy nagy csodának a tanúi.
A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy Marie-t orvosai még hosszú évekig figyelemmel kísérték. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.
(folyt.)
