A szeminarista 3

     Mint már említettük, művészien szobrászkodott, rajzolt és festett. Egy képét, mely a Gyermek Jézust ábrázolta Keresztelő Szent Jánossal el is tudta adni egy neves ügyvédnek. Egyébként élete folyamán több, kisebb-nagyobb Mária-szobrot faragott, vagy hozott rendbe, sőt két hatalmas fa-korpusz is a nevéhez fűződik.
     Igen együtt érző volt szegényebb társai iránt és igyekezett rajtuk anyagilag segíteni, ezért gyermekfelügyeletet vállalt. Hihetetlenül összeszedett, önmagával szigorú és pontos időbeosztással élt. Négy órát szánt imádságra, kettőt olvasásra, kettőt (!) alvásra, a többit meg tanulásra! Állandó időzavara ellenére örömmel foglalkozott gyermekek hitoktatásával vagy a Szűzanya kápolnájának díszítésével, és az ottani áhítat-gyakorlatok szervezésével.
     Tanulmányi eredményeiben a legjobbakat is lefőzte. A legelső volt a szemináriumban, emellett még kitűnt az imádságos, önmegtagadó és engedelmes természetével. Ennek ellenére gyóntatója kétségbe vonta Lajos alázatosságának őszinteségét és felhívta elöljárójának figyelmét, hogy próbaként kezelje szigorúan, nyilvános megrovásokkal és szavainak félremagyarázásával. Ő azonban mindezt sértődés nélkül, türelemmel fogadta. Végül kénytelen-kelletlen elismerték, hogy erényei egyenesen isteni eredetűnek tekinthetők! Ezzel együtt, nem tudták Nála elérni, hogy a számunkra furcsa viselkedésével felhagyjon. Szó volt róla, hogy a „különc Montfortit” befogadnák a szulpiciánusok, ám ők is ellene fordultak viselkedése miatt. (Máris elfeledték „isteni eredetű erényeit”!)
     Lajos, azonban megtanult valamit ettől a Rendtől, amely szokásává vált, hogy minden eseményt „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadott. Ahogy közeledett szentelésének dátuma, úgy erősödött benne az eltökéltség, hogy máriás pap lesz, hogy mindent a Szűzanyával, Őáltala és Ővele fog cselekedni Jézusért, a lelkek javára. Ezért, faragott fából magának egy kb. 18 cm-es Máriaszobrot, melyet emlékeztetőül mindig magánál hordott. Grignon Szent Lajosnak ez annyira sajátosságává vált, hogy későbbi ábrázolásának jellegzetes „attribútumai” lettek; a kis Szűzanya-szobrocska és a kereszt.

(folyt. köv.)

Előző rész

A szeminarista 2

     1694. szeptember 18-án azonban újabb megpróbáltatás érte Grignon Lajost: meghalt a kisszemináriumot fenntartó atya, mely gyászról így írt nagybátyjának:„Sajnos elhunyt Barmondière atya, lelkivezetőm és elöljáróm, az egyházközség és a kispapok nagy bánatára. Az elmúlt vasárnap temettük. Könnyek közt írom, hogy ő volt, aki alapította ezt a szemináriumot, ő volt aki szó nélkül befogadott engem, ő volt aki igazán megértő volt irántam. Szentként élt és szentként halt meg! Nem tudom, hogy maradhatok-e még, vagy el kell mennem. De bármi is történjék, nem aggódom, mert van Égi Atyám, aki el nem hagy soha! Ő vezérelt ide és Ő irányítja egész életem! Jóllehet bűneimért csak büntetést érdemelnék, bízvakérő imámat abba nem hagyom, s csak az Ő gondviselésére hagyatkozom.”
     A szulpiciánusok végtére is becsülték Grignon Lajost és maradhatott az intézményben. A közösséget egy másik atya vette át, de a körülmények sokat romlottak. A diákoknak maguknak kellett felváltva főzniük és emiatt Lajos olyan súlyosan megbetegedett, hogy gyógyulását csodának tartották.
     Bár az utolsó évfolyamokra már járhatott volna a nagyszemináriumba is, mégsem a Sorbonne-ra járt, mint a többiek. A hatalmas egyetem könyvtárát azonban szorgalmasan látogatta, tanulmányozva a szentatyák és a híres tudósok írásait, ami által alapos teológiai tudást sajátított el. Felkészültségével később a szentbeszédeiben és írásaiban könnyen vissza tudta verni ellenfeleit, főleg a janzenistákat.
     Szeminarista társai közt – elöljárói engedéllyel –, elkezdte a „Jézus rabszolgái Máriában” lelkitársulatot.
Társainak egész életére kihatott az az egyszerű, de szent tanúság, amit Grignon Lajos előadásaiból leszűrtek: A legszentebb Szűz, a kegyesség és irgalom Anyja soha nem engedi, hogy szeretetben és bőkezűségben túltegyünk rajta. Ha látja, hogy valaki egészen és teljesen Neki ajándékozza magát, hogy tisztelje és Neki szolgáljon, akkor Ő is egészen és teljesen, viszonos módon odaajándékozza magát annak, aki mindent Neki adott. Elmeríti őt kegyelmeinek tengerébe, felékesíti érdemeivel, támogatja hatalmával, felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével, s közli vele erényeit: alázatosságát, hitét, tisztaságát. Ő lesz kezese Jézusnál. Egyszóval, minthogy az ilyen egyén teljesen Szűz Máriáé, Szűz Mária is teljesen övé! (vö. TMT 144)
     Lajos korábbi lelkiatyja példáját követve, keményen gyakorolta az önmegtagadást és az alázatot. Egy levelében a csigához hasonlítja magát: „Ha egy csigaházat szemlélsz, azt hiheted, hogy valami, ám ha előbújik lakója, akkor látod, hogy csak egy csiga!” (Ha egy önmegtagadó, alázatos életet szemlélsz, azt hiheted, hogy valaki, ám ha erényeit elhagyja, akkor látod, hogy csak egy esendő ember).
     Kortársai megütközésére, kalapját hóna alá vágva úton-útfélen fedetlen fővel járt „Isten jelenléte iránti tiszteletből”. Ha egy lakásba belépett, még a házigazda üdvözlése előtt letérdelt a küszöbön és elimádkozta szertartásos imáját: „Látogasd meg Urunk, ezt a hajlékot..!”
     Jóllehet, kiváló beszédkészsége volt, szívesebben hallgatott. Ha mégis megszólalt, csak istenes dolgokról volt hajlandó beszélni. Amikor elöljárója arra buzdította, hogy vegyen részt világiasabb társaságban is, e célból megtanult egy rakás humoros történetet, ám oly jámborsággal adta elő, hogy poénjaikat mind elvesztették.

(folyt. köv.)

Előző rész

Amit a Szentmiséről tudni kell!

     Hitünk tanítása, hogy a Szentmise és a Keresztáldozat egy és ugyanazon áldozat. Kettő között csak a külső megjelenésben van különbség, de a belső lényegben teljes azonosság van. Vagyis más szóval csak az különbözik, amit az ember érzéke tapasztal.    
     A Szentmiseáldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti cselekmény.
     A Szentmise az újszövetség áldozata, melyben kettő történik: először is Jézus Krisztus valóságos golgotai keresztáldozata jelenik meg – vérontás nélkül – a kenyér és bor külső „színe” alatt, újra feláldozva önmagát a mennyei Atyának. Másodszor a hívők önmagukat helyezik a paténára és ott, az önmaguk átadását egyesítik Jézus Krisztus áldozatával, hogy így annak érdemeiben részesülhessenek.
     Tekintve, hogy a szentmiséről már Malachiás próféta is azt jövendölte, hogy az „tiszta áldozat”, illő és üdvös, hogy magunk is tiszta lélekkel vegyünk részt rajta!
     A hivők feladata tehát a szentmisében való részvétel alkalmával az, hogy magukat, mint áldozati adományt, Isten előtt elfogadhatóvá tegyék. Ebből a célból egész lélekkel azon kell lenniük, hogy Krisztussal egyre bensőbben egyesülhessenek és így méltóbbak legyenek az Atyának való átadásra, miként alkalmasabbak legyenek az Eucharisztia befogadására.
     A Szentmise túláradó kegyelme, az ember sok mulasztását és hanyagságát pótolja.
     A halál óráján minden lélek legnagyobb vigasztalása az, hogy Szentmisét hallgatott.
     Egyetlen szentmise is, melyen az ember földi életében részt vett, többet használ neki, mint számos szentmise, melyet halála után ajánlanak fel érte mások.
     A lélek minden szentmisét magával visz az ítéletre és ezek lesznek közbenjárói.
     A szentmise kegyelmei által az ember sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadul meg földi életében, amit különben nem kerülhetett volna ki.
     Minden szentmisén való részvétel megrövidíti a lélekre váró tisztítótűzbeni szenvedéseket.
     A szenvedő lelkekért felajánlott szentmise a lehető legnagyobb segítség a szenvedő lelkek számára. Nem csupán a lelkek kínjait enyhíti, nem csak lerövidíti a tisztulásban töltött idejüket, de az a szeretet, amellyel az irántuk való engesztelő szentmise felajánlása történt, majdan vissza hullanak a felajánlóra.
     A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelhetünk, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni Áldozatnál.
     A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesül a tiszta lélek!
     A sátán gyengébb lesz a szentmise látogatóival szemben.
     A misevégi papi áldást Isten megerősíti az égben, tehát a szentmisén részt vett emberek Isten áldását viszik haza családjukra és anyagi ügyeikre is!

    De hogyan indult útjára ez a lelket újító és a pokolnak oly félelmetes kegyelmi áradás?
     Erzsébet asszony, a Szeretetláng közvetítője 1963. augusztus 4-én kapta a felszólítást, hogy a Szent Szűz üzenetét és ajándékát juttassa el az egyházi illetékesekhez. Ennek sikere érdekében, hétfőn és pénteken kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Márpedig tudjuk ‒ vagy illene tudni ‒, hogy az 1960-as évek Magyarországán bármilyen ‒ de különösen egy katolikus lélekújító mozgalmat elindítani ‒, törvénybe ütköző, majdhogynem életveszélyes dolog volt!

 (A képen Erzsébet asszony a Székesfehérvári Püspöki Palotában 1982-ben)

     A kálvária, amit Erzsébetnek a feladat teljesítése érdekében − különösen a megalázódás terén − vállalnia kellett, nagyon kemény volt. A tamáskodókkal és az eleve ellenségeskedőkkel szemben rendkívül nehéz helyzetben volt, mivel a Szeretetláng révén semmilyen külső, látványos hitelesítő esemény nem történt, hiszen a lélek átformálódása nem minden esetben látványos. A Mária Szíve Lángjának kegyelmi hatása folytán megvalósuló lelki csodák felismeréséhez ugyanis, őszinte és bensőséges Mária-tisztelet, megrögzöttségmentes nyitottság és megelőlegezett bizalom szükséges. Sajnos, hazánkban ehhez még bátorság is kellett!
     Nyilvánvaló, hogy abban az időben, amikor papok tucatjait börtönözték be, és még folytak az 56-os szabadságharcosok akasztásai, az általános félelem mételyező füstje beszűrődött még a gyóntatószékek szentségi félhomályába is. A Szeretetláng üzenetének ismertetése, még a gyóntatás keretén belül is gyanakvást kelthetett a papságban, különösen azok körében, akik már megjárták az alattomban működő ateista államapparátus börtöneit. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csupán ki akarja „kóstolni” a hozzáállásukat.
     Elgondolkodtató – mi több – riasztó jelenség, hogy miközben világszerte nemzeti nyelvekre fordították a naplót és a Szeretetláng hatására ezrek és milliók imádkoztak többet, addig Magyarországon számos egyházi személy, minden tárgyi ismeret nélkül, igyekezett lejáratni a Boldogasszony Ügyét! Hozzáállásukat nem a félelem és legkevésbé sem a gamálieli bölcsesség, hanem csupán a magán-revelációkkal szembeni alapvető ellenszenv motiválta. Sajnos nemegyszer arcpirító megnyilatkozásokra is sor került szóban és újságcikkben egyaránt, eközben persze az Ügy melletti érveket semmilyen fórumon nem lehetett közzétenni! 

(Baloldali képen lelkivezetője Mersey Antal atya – kezében a püspökségen vásárolt miseborral –, hazafelé a püspöki látogatásról)

     Az Isten szándéka azonban akkor sem hiúsulhat meg, ha ügyének képviseletét semminek látszókra bízza, s ezeknek kell meggyőznie a valaminek látszókat. Ez történt a Szeretetláng esetében is. A Szent Szűz biztató szavai a Szeretetláng Naplóban: Igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A rengeteg sok ellenvetést, melyet a nekem szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. (I/94)
     Így mindenképp egészen rendkívülinek kell tartanunk, hogy a Szeretetláng ügye az akadályoztatások ellenére is – az Istenanya ígérete szerinti módon – szívről-szívre járva (I/39, III/140) futótűzként (I/59) terjedt el az egész világon (I/85)!

 (Alsó kép: Szeretetláng Szantuárió a braziliai Cunhau-ban)

A szeminarista 1

     Miközben Párizs felé haladt, koldult az élelemért, a szállásért, és mikor az emberek visszautasították, örült, hogy Jézus szegényei közé tartozhat. A fővárosba érkezése előtti napon egy koszos istállóban töltötte éjszakáját.
Ám „az Istenben bízóknak minden a javukra válik”! A kérdések gyakran azért vannak, hogy szeretetből válaszoljuk meg azokat. Mert mi történt? Amikor az ifjú Grignon megjelent a szeminárium kapujában, az atyák csak fintorogtak rossz szaga miatt − ahelyett, hogy az egyébként kiváló ajánlásokkal jelentkező fiatalembernek – azt mondták volna: „itt egy tiszta ruha, mosd le magad és utána magyarázd el nekünk, hogyan kerültél ilyen állapotba?”
De nem ez történt! Inkább egy szerényebb körülmények közt működő kisebb papnevelő közösségbe irányították, melyet egy Claude de la Barmondière nevű szulpiciánus atya vezetett. És íme a Gondviselés! Az a hely a központi szemináriumhoz képest, mentes volt a janzenizmus* és a gallianizmus** fertőzésétől. A megalázó kudarc szentünk javára vált!
     Sajnos, még a kisszemináriumban is sok küzdelmen és megaláztatáson kellett átesnie, mert rendkívüli lelki életét Barmondière atyán kívül kevesen értették meg. A tanulmányi költségeket – mint többükét –, Lajosét is egy-egy jótevő fedezte, de mikor XIV. Lajos háborús külpolitikája szinte a csőd szélére vitte az országot, átmeneti éhínség tört ki és a támogatók elmaradtak.
     A montforti kispap halottak melletti virrasztással keresett némi pénzt. Ebbéli „népszerűségét” összeszedett, bensőséges imamódjának köszönhette, mely különös lelki vigaszt nyújtott a gyászolóknak. Volt, hogy imája alatt, ragyogónak vélték látni az elhunyt arcát. Végül is, ha az élők nem segítettek a kispapokon − így vagy úgy −, de a holtak segítettek! Lajos atya ugyanis szerény jövedelmét a közösségi kasszának adományozta. Az évek folyamán, életre szóló barátságok szövődtek a hallgatók között, akik szombatonként elzarándokoltak a Szűzanya katedrálisába; a Notre Dame-ba. 

(folyt. köv.)

Előző rész

Lábjegyzet: *  JANZENIZMUS
     Cornelius Jansen (+1638) Löweni tanár, majd Yperni püspök 1640-ben megjelent „Augustinus” c. könyve nyomán, követői az alábbi eretnekségekbe estek:
     Egyedül a Szentírást fogadták el, hajlottak a miszticizmusra és túlzó, szigorú erkölcsöt hirdettek.
     Az emberi akarat csak a külső, fizikai világ ráhatásai iránt szabad, az isteni kegyelemmel szemben tehetetlen.
     Az elégséges kegyelem mindenképp hatékony az emberben.
(A fentiekből következik, hogy) aki elkárhozik az nem tehet róla, hisz nyilván nem kapott elégséges kegyelmet, minthogy Krisztus az ilyenekért nem is halt meg! Rövidebben: a Megváltás nem terjed ki mindenkire.
     Az Isten parancsait a szükséges kegyelmek nélkül, senki sem képes megélni, teljesíteni, még az igaz emberek sem. Tekintve, hogy az isteni kegyelemmel szemben tehetetlen az ember vagyis, képtelen együttműködni vele, ezért sem a Boldogságos Szűzanya, sem a Szentek nem érdemelnek megkülönböztetett tiszteletet, mert ez Istent sérti.
     Jansen leghírhedtebb követője Jean Duvergier – akit a történelem későbbi apátságáról csak Saint Cyran apátnak nevez, továbbfejlesztette a gyakorlati janzenizmust. Tbk. azt hirdette, hogy a bocsánatos bűnök nem képezhetik a feloldozás tárgyát, a bűnöket nem a gyóntató pap bocsájtja meg Krisztustól kapott földi hatalmánál fogva, (amit tagadtak), hanem csakis Isten. Ezenkívül az elégtételnek (jóvátételnek) meg kell előznie a feloldozást! Legrombolóbb tévtana azonban a szentáldozással kapcsolatban hangzott el, miszerint az ember soha nem lehet méltó az Úr Asztalához járulni, mivel nem mentes (és nem képes mentes lenni) a „rosszra való hajlamosságtól”, ezért az a leghelyesebb, ha az ember csupán vágyakozik a szentáldozásra! Ennek következményeként sokan, még a szerzetesrendekben is csak a halálos ágyukon áldoztak meg (ha erre egyáltalán módjuk volt). Sok helyütt a nép elidegenedett az Oltáriszentségtől, sőt a tabernákulumok egyenesen üresek maradtak!
     A janzenisták fentebb említett gyóntatással kapcsolatos, romboló álláspontjukat még fokozták az un. „tiszteletteljes hallgatás jogosultságának” meghirdetésével. Melyben nem kevesebbet állítottak, mint hogy a Bűnbocsánat Szentségében való részesüléshez elég csupán bűnbánóan betérdelni a gyóntatószékbe a pap elé, és egyetlen szó bűnvallomás nélkül is feloldozást nyerhet az ember. Tbk. ezt ítélte el XI. Kelemen pápa a „Vinema Domini Sabaoth” kezdetű, 1705. júliusi konstitúciójában.
     Az ember nem csak méltatlan a kegyelemre, de nem is kérheti (esdheti ki) azt Istentől, mivel ez „istenkísértés” lenne. Mindez abból az álláspontból következett, hogy egyedül Isten a kegyelem kiosztója, oly mértékben és annak akinek akarja. Nyilvánvaló, hogy ebből következően tagadták az engesztelés és a búcsúk érdemeit, miként elvetették a Szentek és a Máriatiszteletet is, sőt az Istenanya Kegyelemközvetítői szerepét is tagadták. (Márpedig ez volt Grignon Szent Lajos evangelizációjának legfőbb irányvonala!)
     Jansen és követőinek tanításából vallási mozgalom, sőt párt lett, mely majdnem skizmához (egyházszakadáshoz) vezetett, jóllehet csupán „ők is csak reformálni” akartak. Mivel a janzenizmus a francia királyi abszolutizmust is támadta, ezért időnként az államhatalom is üldözte. Tekintve, hogy a sorozatos pápai elmarasztalások miatt egyre inkább törekedtek a rómától való függetlenségre, irányvonaluk találkozott az un. Gallianizmus (lásd fent!) nemzeti törekvéseivel. Ezek főúri képviselői, viszont kiálltak a parlamentben a janzenisták mellett. Miként könyvünkből is kiviláglik, számos püspök, pap, szerzetesi közösség és hívő követte a tévtanokat.
Colrnelius Jansen 1638-ban, halálos ágyán tévedéseit töredelmes megbánással visszavonta ugyan, de „barátai” két évre rá mégis kinyomtatták kéziratát. Az így kibontakozott janzenizmus alattomosabban pusztított a protestantizmusnál, mivel a Katolikus Egyházon belül hintette a „konkolyt”, a lelkek sokaságát terelve a kálvinizmus (lásd lent!) és a szabadgondolkodók felé! (Katolikus lexikon, Bp.1931, valamint„A Katolikus Egyház története”, Ecclesia.Bp.1985, nyomán.)

* *  GALLIANIZMUS
másként gallikanizmus, francia nemzetegyházi törekvés, mely a pápaság több joghatóságát a királyra akarta átruházni. Céljaik szerint a mindenkori egyetemes zsinatnak és a kánoni szabályoknak felette kell állnia a pápának. Tbk. tagadták a pápai tévedhetetlenséget hit és erkölcs dolgában és a pápa ezirányú megnyilatkozásai csak akkor érvényesek, ha az egyetemes egyház hozzájárul. A pápa, világi dolgokban nem foglalhat állást.
XIV. Lajos törvényre emelte a Declaratiót, VIII. Sándor pápa azonban semmisnek nyilvánította. Végül, XII. Incének 1693-ban sikerült a királyt rávennie a rendelet visszavonására. I. Napóleon, bár elismerte a visszavonást, mégis az „Organikus cikkelyben” 1801-ben, újra bevezette.
A gallianizmusban, a tisztázatlan teológiai fogalmak és a lappangó egyházforradalom szelleme találkozott a francia nemzeti büszkeséggel. A korabeli magyar állam és a klérus a Szent Korona Privilégiumánál fogva, következetesen megvétózta a kánonmódosító törekvéseket és az 1682-es Nagyszombati Zsinaton elvetette az eretnekséget, kiállva Krisztus földi Helytartója mellett, miként ezt a Vatikáni Könyvtárban őrzött 7161.sz. kézirat tanúsítja.
(Katolikus lexikon, Bp.1931, nyomán.) 

A Magyar Országgyűlés emléknappá nyilvánította  II. Rákóczi Ferenc Erdély és Magyarország fejedelmének, a Rákóczi-szabadságharc vezetőjének (1676. márc. 27.)  születésnapját. 

Az országgyűlési határozat tisztelettel adózik a II. Rákóczi Ferencre felesküdöttek emléke előtt is, akik a Cum Deo pro Patria et Libertate zászló alatt küzdöttek a magyar szabadság kivívásáért.

A hívatás kibontakozása 2

     Elemi iskoláit követően 1684-től 7 évig tanult a Rennesi „Saint Thomas Becket” jezsuita középiskolában, ahol latint, görögöt, szónoklattant, logikát és hittudományt tanult. Pap nagybátyjánál lakott, és az ő könyvtárában olvasott először későbbi példaképéről, Julien Bellier abbéról, aki kezdeményezője volt az egyszerű nép közötti missziók tartásának. 1690-ben apja is a nagyvárosba költözött a jobb kereseti lehetőségek miatt. Lajos a kollégium négyezer diákja közt jól megállta helyét, nemcsak tanulmányi eredményeivel, de kitűnt önmegtagadásával és a szegények iránti szeretetével is. Még jobban elmélyült Úrnője, a Szűzanya iránti hódolata akinek hűséges kongreganistája lett. Lelkiatyja Philip Descartes volt, a híres francia filozófusnak Renének unokaöccse. Papi hivatását a kármeliták templomában kapta, amikor a Istenanya csodálatosan szép szobra előtt imádkozott. Lajos mintegy megérezte a Szűz jelenlétét és azt, hogy pap lesz belőle, az embereket fogja tanítani mennyei Édesanyjuk segítő hatalmának ismeretére. Nagyfokú hivatástudat hatalmasodott el lelkében, melynek mindent alárendelt, a város valamennyi hívságos csábítását is. Egy barátjának, aki később szintén pap lett, bevallotta, hogy sohasem voltak kísértései a tisztaság ellen.

     A középiskolai tanulmányok befejeztével, 1693-ban a Gondviselés nem hagyott gondolkodási időt szegény sorsú szentünknek. A Rennesi úri körök egy kiemelkedő tagja, Mademoiselle de Montigny, nagylelkű felajánlást tett; hogy szívesen lenne hívatástsegítő mecénása a Grignon jegyző fiának. Még egy öltözet ruhát is vásárolt az ifjú Grignonnak, széles karimájú elegáns kalappal, sőt Párizsig lovat is bérelt volna, ha Lajos ezt végképp el nem utasítja.A Rennes-ben tartózkodó egész család elkísérte büszkeségét egészen Cesson községig, ahol a Villaine folyócska kőhídjánál könnyes búcsút vettek a fiútól.
     Napokig való gyaloglás után, zsebében több kiváló ajánlással zörgetett be a szulpiciánus atyákhoz, hogy az általuk vezetett Sorbonne Egyetemen folytasson teológiai tanulmányokat. Fogadtatása azonban kurtán-furcsán tartózkodó volt, mivel igen „szakadtan”, istállószagú koldusi ruhában, hátán foltos batyuval jelent meg. Azt persze nem tudhatták, hogy miért volt így öltözve, hiszen mint említettük, induláskor még elegánsan, szállásra is elegendő pénzzel volt „kibélelve”, most meg…
     A rejtély nyitja egyszerű; Grignon Lajos jól szabott kabátját odaadta az első koldusnak, pénzét a másodiknak, a harmadikkal pedig ruhát cserélt. Ennek utána térden állva fogadalmat tett, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a Gondviselésre hagyatkozik. Ezt később írásaiban így fogalmazta meg: „Hogy Jézus Krisztust magunkénak mondhassuk, gyakorolnunk kell az önmegtagadást, ellene kell mondanunk a világnak és önmagunknak.” 

(folyt. köv.)

Előző rész

(A felvételt Rev. Tüttő György, angliai magyar főlelkész készítette 1983-ban. a "Kisházban")
     A Szeretetláng témakörének taglalását aktualissá teszi, hogy Jézus és Mária 61 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek –, 1961-ben kezdődtek és mára, mint Lelkiségi Mozgalom, a hatgyermekes magyar édesanya Naplójában lejegyzett üzenetei nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált.
     A hitelességét nem csupán egyszerű, evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és irányítanak vissza a Katolikus Egyház liturgikus életébe. A legjelentősebb nyomatékot természetesen a lelkipásztori és exorcista tapasztalatok jelentik, melyek közül egyet Dr. Kovács Zoltán mariológus a Teológiai Szakvéleményében publikált a Magyar Sion teológiai folyóirat 2009-es második számában. 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi esetei közt az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént. (2009/2. 137-174)
Ehhez teljesen hasonló tanúságot tett a 2011-es budapesti IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista is, Eduardo Lozano ‒ El Salvador-i és Sergio Hernandez Ochomogo ‒ Nicaragua-i atyák.

 (Kép: Egyetlen menekvése a világnak)

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 1

     Fausztina nővér Jézus kérésére, pontosabban diktálására az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségekről is írt, amelyek mind az egyéni lelkiség formálását, mind a lelkipásztori munkát hatékonyan támogatják. Az Egyház engedélyezte az Isteni Irgalmasság kultuszának öt módját:     

 1.) Az Irgalmas Jézus képe. Rajzát Plockban, 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel a nővér. ,,Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: 'Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned" (Napló 47). 'Azt kívánom, hogy a képet... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49).

     Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívéből (a szív nem látható a képen) törnek elő és a keresztre feszítés sebei a Nagypéntek eseményeire emlékeztetnek (Jn 19,17-18; 33,37). Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt.

     Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. Jelentőségéről kérdezve így válaszol az Úr: 'A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él' (Napló 299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti -- amelynek bibliai jelképe a víz --, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az ő vére által kötött...

     A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: 'Jézusom, bízom Benned.' 'A kép emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerősebb hit sem segít semmit cselekedetek nélkül' (Napló 742).'

     A kép így értelmezett kultuszához, mely alapvetően a keresztény bizalmon és irgalmasságon nyugszik, az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. ,,A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára'' (Napló 570).

A hívatás kibontakozása 1

     Ne higgyük azonban, hogy Isten egyeseket elhalmoz kegyelmekkel, míg másokat kevésbé! A Kegyelem ugyanis „számításba veszi” természetünket. Ha Isten megadja a Hívást, arra nekünk kell válaszolnunk, ellenérzéseink és természetünk megzabolázásával. Ó, mily hatalmas is az ember, hogy eldöntheti: együtt akar-e működni a Végtelen fölségű Istennel vagy sem! Grignon Lajos együtt akart működni, pedig korántsem voltak „sarokba húzódó” szende adottságai, sőt apjának szinte minden nehéz tulajdonságát örökölte. De Lajos lobbanékony indulatait és keményakaratú konokságát a felesleges, vagy bűnre vivő indíttatások visszaszorítására, valamint Isten és a lelkek szolgálatára irányította. Mert bizony apjához hasonlóan ő is heves vérmérsékletű volt, de tőle eltérően már fiatal korában elérte a teljes önuralmat, – mert el akarta érni!

     Annyira tisztában volt öröklött adottságaival, hogy naplójában ezt írta: „Ha a drága Szűzanya nem segített volna kicsiny gyermekkorom óta, és ha életemet nem adtam volna teljesen Jézusnak, ha minden testi-lelki erőmmel és indulatommal nem azon lennék, hogy csakis pap és misszionárius legyek, oly nagy bűnöző vált volna belőlem, amilyet még nem látott Franciaország!”

     Egyszer, amikor asztalhoz ültek, Lajost apja provokatív kérdésekkel és gunyoros szavakkal illette. Lajos szelíd, nyugodt és készséges magatartása még jobban feldühítette apját. Végül nem maradt más, Lajos nagy önuralommal elnézést kérve felállt az asztaltól és ebéd nélkül távozott a házból. Egy barátjához ment, aki meg akarta kínálni étellel, ő azonban a böjtölést választotta, egyrészt, hogy saját idegzetét lecsillapítsa, másrészt, hogy engesztelést nyújtson Istennek apja igazságtalan dühkitöréséért.

     Amikor azonban Isten dicsősége kívánta, Lajos is tudott haragudni. Egyszer apja tekintélyes könyvtárában egy illetlen képeket tartalmazó könyvet talált, bár apja szerint nem volt ebben semmi kivetni való. Ő azonban habozás nélkül darabokra tépte és tűzbe dobta, vállalva ezért apja rázúduló haragját, de ezt is felajánlva engesztelésül.

Nem szabad azonban sötéten látnunk a szülői ház hangulatát ilyen elszigetelt események miatt. Az édesapa ugyanis, nemcsak gyakran tartott felolvasást gyermekeinek a Szentírásból, de soha nem maradt ki a közös imákból sem! Ezt a családi harmóniát tette még teljesebbé az édesanya, aki „mindent átható” gondoskodó szeretetével szinte megédesítette az olykor szűkösebb hétköznapokat is. Később Lajos ezt írta anyjának: „Nagyon sokkal tartozom neked és atyámnak azért, hogy világra hoztatok és megtanítottatok Isten félelmére, és amiért számtalan módon segítettetek engem.” 

(folyt. köv.)

Előző rész

(Képen a 4 db Lelki Napló)                                                                                                   Erzsébet asszony nem hirdette égi megbízatását, sem a kapott üzeneteit, és csupán 1965-től kezdett kiszivárogni ez a nemzetünknek adatott kegyelmi kiváltság, mellyel az Istenanya az egész emberiség szívét-lelkét kívánja megérinteni.
     Hamarosan a kinti magyarság és a papság is értesült a Szeretetláng üzenetéről és lassan mozgalommá szerveződött, mert valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat véltek benne felfedezni.
     Msgr. Mester István pápai prelátus, római magyar ügyvivő meg is hívta Erzsébet asszonyt, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertesse a Vatikánban.
     Az első római útjára 1976. február 28-án, két gyóntatója Fuhrmann Ernő pápai kamarás és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora kísérte el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. A Szentatya kézhez is kapta és többletanyagot kért!
     Erzsébet asszony 1976 nyár végén ismerkedett meg a Szűzanya felhívására, ezen előadás-sorozat készítőjével, akit titkárának tekintett.
     1977 júniusában került sor a második római útra, melyet megelőzően Jézus kérésére 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Gyóntatója ezt a nagyságrendű böjtöt nem engedélyezte, ám miután meghalt, Erzsébet a következő lelkivezetőjének is feltette a kérést, mire a válasz ez volt: "ha az Úr ezt kérte, akkor tedd meg"! Hogy miért kell 40 napig böjtölnie, csak a Rómába érkezését követően derült ki. Abban a hónapban ugyanis épp 40 bíboros tartózkodott a Vatikánban, akik felé ismertetni kellett a Szeretetlángot, elsőként épp az ott lévő Lékay László prímásnak! (IV/32)
     Erzsébet asszonyban az esetleges sikerek nem csökkentették sem tehetetlenség-tudatát, sem pedig a hősiesen elviselt megaláztatásait. A Szűzanya megígérte:
„Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához, de munkád nem lesz hiábavaló".
     Nagy vigaszként fogadta, amikor „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Dr. Kisberk Imre Nihil obstattal látott el egy olasz nyelvű Szeretetláng füzetet (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a szöveg nincs ellentétben az Egyház tanításával”.
     Ezt követően több nyugati kiadó is kérte a püspökség jóváhagyását, de ezt az akkori politikai körülmények miatt a püspök már nem merte megkockáztatni.
     Sajnos a különféle kiadók ezt követően a nihil obstat engedélyszámot adaptálták a kiadványaikra, jóllehet azok már nem feltétlen voltak tartalmilag azonosak a cenzori vizsgálat anyagával!
Kisberk Imre püspök az ÁÉH szüntelen zaklatásába belebetegedett és lemondott. Az új püspököt Dr. Szakos Gyulát bosszantották az itt-ott megjelenő "ál-jóváhagyások", így utána akart nézni a cenzori anyagnak, de nem tehette meg, mivel a ÁÉH emberei az egész Szeretetlánggal kapcsolatos iratanyagot elvitték a püspöki levéltárból!
Erre Szakos megyéspüspök 1984. május 3-án az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot. Ez a lépés nagy mértékben ártott a Szeretetláng ügyének hazánkban, amiként Erzsébet asszonyt is elkeserítette.
     A Szeretetláng kiválasztottja 1984. közepétől a gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra nem volt soha semmi panaszom!”
Erzsébet asszony égiekkel való bensőséges kapcsolata egészen 1985. árilis 11-én bekövetkezett haláláig folytatódott. Sírja a Budapest Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában van.

ÜDVÖZLÉGY MÁRIA! https://youtu.be/GVah5qw4nRY

Gyermekkor 3

     Az elvonultságra hajlamos, visszahúzódó gyermeket szülei gyakran hónapokra sőt, egész évre is elküldték a család dajkájához, Andrea mamához La Bacheliere-ba, ahol igen erős katolikus légkörben nevelkedett.

Lajos, a Saint Nicole egyházközség iskolájában kezdte el tanulmányait. Élénk képzeletű, szorgalmas, jó emlékező, beszéd és manuális készséggel megáldott diák, ráadásul ügyes fafaragó és rajzoló volt. Társai közül hamar kitűnt vallásos érdeklődésével is.

     Kisebb testvéreit szívesen tanította az imádságra és a hittanra. Különösen vonzódott egyik húgocsájához, Guyonne Jeannehoz (aki később Louise nővérként, szentség hírében halt meg a Rambersvillersi Örökimádó apácáknál). A gondos fivér így okítgatta lánytestvéreit: „Húgocskáim! Legyetek mindig takarosak és tiszták, szeressétek a jó Istent, és mindenki szeretni fog benneteket!” Ha a kisebbek vonakodtak a közös imától, Lajos apró ajándékokkal csalogatta őket a folytatásra, mindig sikerrel. A 18 gyermek közül, sajnos csak nyolc élte meg a felnőtt kort, ezek közül hárman lettek papok, ketten pedig szerzetesnők. (Másik húga Sylvie, a Fontevraulti bencés zárdában tett örökfogadalmat. A két fivér közül Gabriel világi, Joseph pedig dominikánus pap lett.)

     Szent Lajos nem csak kitűnt bensőséges vallásosságával, lángoló Mária-tiszteletével, de ez szinte már a bölcsőben meglátszott rajta. Valami utánozhatatlan ártatlanság, buzgóság és önzetlenség jellemezték, mely erényeit később is hősies fokon gyakorolta. Egyedül Istent kereste mindenben. Legnagyobb gyönyörűsége az imádságban telt, és lefekvés után is órákig folytatta. Pirkadatkor kelt, hogy elvégezze a teljes rózsafüzért. Szentes viselkedése a széles családnak is feltűnt. Pap, anyai nagybátyja szerint, Lajos egyenes irtózott a bűntől és olyannyira hajlott az erényes viselkedésre, hogy az ember azt hihette volna, hogy mentes az eredeti bűntől. Soha nem találta hosszúnak a templomban töltött órákat.

 (folyt. köv.)

Előző rész

Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művéből:
     "Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a Katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal lép fel Isten ellenségei ‒ a megátalkodott bálványimádókkal, a szakadárokkal, a mohamedánokkal, a zsidókkal és az istentelenekkel szemben ‒, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására, mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le, mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz." (TMT 50 f-g)
"Főként az ördögnek ezekre az utolsó és borzalmas üldözéseire, melyek az Antikrisztus eljöveteléig napról-napra növekednek, vonatkozik az a híres jövendölés és Isten átka, mely a Paradicsomban a kígyót érte. Helyén való, hogy ezt itt megmagyarázzuk, mert a Boldogságos Szűz tisztelete, gyermekeinek üdvére, az ördögnek pedig megszégyenítésére szolgál. Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között. Ő fejedet fogja széttiporni és te sarka után leselkedel.” (uo. 51)
"Szűz Máriának a gonosz lélek fölötti hatalma különösen az utolsó időkben tűnik ki, amikor a Sátán a sarka után leselkedik, azaz alázatos gyermekei és követői után, akiket Szűz Mária a Sátán elleni harcra felhasznál. Ezek a világ szemében kicsinyek és szegények lesznek. Mindenekelőtt megalázottaknak tűnnek fel, mint a sarok, eltaposottak és lenézettek lesznek, mint amilyen a sarok szerepe a többi testrész között. Ellenben gazdagok lesznek isteni kegyelemben, melyeket Szűz Mária bőségesen közöl velük, nagyok és kiválóak Isten előtt szentségben. Lángoló buzgalmuk kitünteti őket mások fölött, az Isten segítségével pedig annyira viszik, hogy Szűz Máriával egyesülten sarkuk alacsonyságával tiporják el a Sátán fejét...". (uo. 54)

(folyt.)

     Gondoljon bele a kedves Olvasó, hogy a Szeretetláng későbbi kiváltságoltjának 13 és fél évesen, hajléktalanként kellett fenntartania magát Budapesten, az akkoriban nem túl jóhírű nyolcadik kerület Üllői út  – Mária utca – Nagycsarnok környékén. Ezzel is magyarázható, hogy csak négy elemiről volt papírja.
     Az utcán tébláboló, fagyoskodó bakfist egy kúriai bíró felesége vette fel 92 éves ágyban fekvő anyja mellé, napi egyszeri étkezés fejében, fizetség nélkül.
     Az idős néni első etetésekor megfeledkeztek arról, hogy a "kis nővérke" maga is éhes! Az ötszobás lakásban csak egy szalmazsák jutott neki a folyosón. Ágytálazás, mosdatás, etetés és takarítás volt Erzsébet feladata. A „nagylelkű” munkaadóját „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, ezzel szemben a nagyasszony semmibe sem vette a kis „honleányt", akinek folyamatos éhezés volt az osztályrésze. Ennyit az urizáló nemzettudatról! A kislány helyzete egy év után sem javult, így 1928. januárjának egy hajnalán, kis batyujával elhagyta a "nemzetes asszonyt"!
     Egy padon aludt éjjel és a rendőrök ébresztették fel. Álmából felriadva ettől annyira megijedt, hogy köhögni kezdett.
Bevitették az Új Szent János kórházba, ahol röntgent készítettek és a svájci elmeszesítést TBC-nek vélték. Befektették tehát a súlyosak közé, hogy másnap kivizsgálják, ám onnan még aznap éjjel megszökött, megint csak nem nagykabátban!
     Ügyesen feltalálta magát a hajléktalan életben és piaci hordárként, hajnali házhoz-szállítóként, pékségi krumplihámozóként és cukrászati diótörőként tartotta fenn magát, de cukorkaárusként is dolgozott moziban.
Szinte folyamatosan benső hívást érzett az Úr szolgálatára, bár gyermekkora óta fel sem tudta fogni, hogyan is lehet ezt megvalósítani, hiszen Isten nem látható!
     Idővel, több szerzetesrendbe is kérte felvételét, de mindenütt szinte ugyanazt az elutasító választ kapta: "Csak azért akarsz belépni közénk mert nincs hová menned"! Ráadásul olyan mennyiségű stafírung volt a belépés feltétele, hogy egy élet sem lett volna elég az összegyűjtésére – mesélte Erzsébet asszony!
Példás keresztényi és emberi magatartásra csupán a Lujzás nővéreknél talált, ahol a főnökasszony azt kérte a jelentkezőtől, hogy várjon néhány percet, míg megkérdezi az Úr Jézustól, hogy mi a szándéka, s a nővér bement a kápolnába a Tabernákulum elé és letérdelt! (Csak megjegyzem, amit Erzsébet asszony mesélt el később, hogy a legnagyobb rejtély az volt számára, hogy vajon miként fog a főnökasszony választ kapni? ‒ De kapott, mert rövidesen ezzel a biztatással jött vissza: "Kislányom, a mi Urunk neked más és felelősségteljesebb hivatást szán, melyet majd a legnagyobb odaadással kell teljesítened"! És ez a főnökasszony még ezen kívül sem volt közömbös Isten árvája iránt, hanem egy cédulát csúsztatott a sírással küszködő és a választól mélységesen csalódott lány zsebébe, melyen fivérének a Józsefvárosi Krisztus-király plébánosának a címe volt. Aki nem csak állást szerzett neki egy nyugdíjas házaspárnál, de a plébánia énekkari közösségében ismerkedett meg Erzsébet a későbbi férjével, Kindelmann Károllyal, akivel 1931-ben kötött házasságot. (Bal oldali képen Erzsébet 19 évesen 1932-ben. Az alsó képen, az utca végén látható Józsefvárosi templomban házasodtak össze!)

Gyermekkor 2

     A kis Lajos második volt a születések sorában, de mivel az elsőszülött gyermek öt hónaposan Istenhez költözött, így ő lett a család legidősebb gyermeke. Bár emeletes házuk volt a városka központjában, a települést átszelő Cane* folyócska partján, mégis igen szűkösen éltek, hiszen a családfő ügyvédi jövedelme nem fedezte a 19 fős család megélhetését. Rendszeresen rászorultak a rokonság termény és egyéb támogatására, melyet a nagyobb gyermekek azok földjein való segítésben háláltak meg.

     Az édesanya erőnlétét, sőt egészségét is fokozatosan megterhelte a gyakori gyermekáldás és a halmozódó házimunka. A család közhangulatát esetenként beárnyékolta az édesapa gondokkal terhelt, gyakran morózus hangulata. A kis Lajosról feljegyezték, hogy már négyéves korától kezdve oly megható és hízelgő szavakkal tudta vigasztalni édesanyját, hogy szavai – mintha a Szentlélek sugallta volna neki –, felülmúlták természetes ismereteit.

     Kicsi korától rendszeresen imádkozta a rózsafüzért – melyet talán már anyja szíve alatt megtanult –, mégis, a szülei iránti mély aggodalomból gyakran szomorkodott. Mivel a család nem tudta fenntartani a nagy házat, ezért 1675-ben a La Bacheliere közelében lévő tanyájukra költöztek. (Kép: A kis Grignon a Bacheliere-i templom üvegablakán.) Mivel a szülői házban továbbra is rokonok laktak, így a kis Lajosnak évekkel később is volt alkalma unokatestvéreivel játszani vadregényes kertjükben. Ha el kellett bújnia, legszívesebben a kertvégi palánk kerítésnél húzódott meg, mely közvetlenül a folyópart szélén düledezett. Innen nézte a közelükbe eső zömök kőhidat, melynek boltívei „m”-et (máriabetűt) formáltak. Talán, már ekkor körvonalazódtak lelkiségének gondolatelemei: „Mária a biztos út Jézushoz”, mivel az erősebb árvizek olykor elsodorták a távolabbi fahidakat, melyek uszadékai az egyetlen járható kőhidacska pillérei közt akadtak el. Ez mind azt mutatta számára, hogy „Márián kívül más út is vezethet ugyan Isten felé, de az kevésbé biztos!” 

(folyt. köv.)

Előző rész

Lábjegyzet:  * A folyó mai neve Meu. 

     Sajnos úgy tűnik, hogy a történelem sorra igazolja a La Salette-i jövendöléseket (de a későbbieket is). Kirajzolódni látszik ugyanis Isten azon akarata, hogy a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva: választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között. A jelek szerint belátható időn belül elérkezik egy nap, amikor mindazoknak, akik a bűnben megmaradnak, szerte a világon a fizikai megsemmisüléssel is számolniuk kell!
     Nyomasztó a kérdés: hányan fognak megmenekülni s hányan fognak áldozatul esni. A Szent Szűz kifejezett szándéka, hogy minden ember megtérjen s ily módon elkerülje az elhatalmasodó bűn végkifejletét, a pusztulást.

A Szeretetláng Lelki Naplóból:
     "Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!" (III/144)
     "Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik". (II/94)

(folyt.)

Gyermekkor 1

     Grignon* Lajos 1673. január 31-én született a franciaországi Rennes közelében fekvő – akkori nevén Montfort la Cane** –, városkában, Bretagneban. (Baloldali kép a szülőház, alatta a keresztlevele, legalul a montforti bazilika, ahol megkeresztelték.) Már másnap, február 1-én megkeresztelték. Később a Keresztség Szentsége iránti mély áhítatában, keresztelési helyéről felvette a „Montforti” előnevet, a bérmálás szentségének felvételénél pedig nevéhez fűzte a Mária utónevet, így szentünk teljes neve: Montforti Grignon Szent Lajos Mária. Szülei 1671. február 10-én kötötték házasságukat Rennesben.

     Apja Jean Baptiste Grignion (1647-1716), vallását következetesen gyakorló „jóember” hírében állott, de sajnos igen „rosszvérű” családból származott. Öccsének, Felix Grignonnak fiát korábban felakasztották gyilkosságért, sőt maga Felix is épp a börtönből szabadult lopásért, mikor eljött kis unokaöccse keresztelőjére. Nem csoda tehát, ha Jean Baptiste maga is kemény kiállású, hirtelen haragú, de önmagát sikerrel mérséklő, tanult úriember volt. Kispénzű jegyző, sok gyerekkel.

     Merőben más családi közegből származott az édesanya Jeanne Robert (1649-1718), kinek három fivére volt pap. A Grignonnal való házasságából húsz év alatt (!) 18 gyermeke született, s az a szerető anyatípus volt, aki imával és dallal táplálja gyermekeit születésük előtt és édes tejével utána. Így nem csoda, ha a hit, a harmónia és a kegyelem megérintette valamennyiük lelkét, úgymint Keresztelő Szent Jánosét a testté lett Bölcsesség közelsége (Lk.1,41). 

(folyt. köv.)

Előző rész

Lábjegyzet: *   A családnevet, helyesen GRIGNION-nak írják, de Magyarországon  Grignon-ként honosodott meg,  "i" nélkül.

                          **  A város mai neve Montfort-sur-Meu

     Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam.
     Mindezt aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 60 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek − 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki mögött egy egészen tragikus és küzdelmekkel teli, nehéz élet állt.
     Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei, Szántó József és Mészáros Júlia hatszori ikerszülést követően 13. gyermekként fogadták Isten ajándékaként, némileg hitetlenkedve, hogy ő egyedüliként született. (A képen az akkor még Szent Rudolfról nevezett, ma Nagyboldogasszony templom, amelyben megkeresztelték. Alatta a keresztlevelének részlete)
Apja református kántortanító volt, akit a családja kitagadott amiért katolikus lányt vett feleségül, ő azonban − közvetlenül katonai behívása előtt −, 1917-ben katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza egy bajtársa jóvoltából!
     Erzsébet négy éves volt édesapja halálakor és ezzel kezdődött el rendkívül kálváriás életsorsa.
A kicsi Erzsébet bár éles eszű és talpraesett volt, de soványsága miatt, orvosi tanácsra két évre vidékre került nagyszüleihez. Valószínűleg ezért maradt életben, miként későbbiekben ez kiderül! Ezt követően 1923-ban Erzsébetet a Gyermeksegélyző Liga is elküldte felerősödni Svájcba, egy nyolcgyermekes családhoz.
Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. Egy téli napon megszökött, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Kórházba került, ahol el kellett meszesíteni a fél tüdejét.
De mint említettem, apja halálával súlyos tragédiasorozat indult el a családban. Az 1918-as spanyol influenzában kilenc testvére halt meg, majd az ezt követő években még egy diftériában, egy másik pedig balesetben.
1924-ben, hosszas ágyban fekvés után az édesanyja is elhunyt. Ekkor a Svájcból hazatért kislányt, egyetlen még élő férjezett nővére nevelte, ám ő 1925-ben egy munka-baleset következtében szintén elhunyt, sőt – és ezt ne vegyék tőlem írói túlzásnak –, de még nővérének férje is belehalt felesége elvesztésébe, úgyhogy egyszerre temették őket. Árván maradt kisfiukkal együtt, az anyai nagynéni fogadta örökbe Erzsébetet és – bármily horrorisztikus is kedves Hallgatóim –, de 1926 tavaszán ez a nagynéni is elhagyta a földi világot! A totálisan árva kislány, félévig még tovább vezette nagynénje háztartását a férfiak számára, mígnem 1927 januárjában épp miattuk, hirtelen, kénytelen volt kis batyujával egy szál ruhában, elhagyni „munkaadóit”.

 (Az alábbi kép csupán illusztráció! Meggyőződésem, hogy Erzsébet asszony gyermekkorában így nézhetett ki!)

A La Salette-i üzenetből:
     "Sürgős felhívást intézek a Földhöz, hívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait..., Jézus Krisztus hű tanítványait, akik önmaguk és a világ megvetésében élnek szegénységben és alázatban, kitaszítva és csendben, imában és visszafojtottságban, szemérmesen és Istennel való közösségben, szenvedésben és ismeretlenül e világ szemében. Itt az ideje, hogy előjöjjetek és megvilágítsátok a földet. Menjetek és mutatkozzatok be mint gyermekeim. Bennetek és veletek vagyok, hogy hitetek fény legyen, mely bevilágítja a nyomorúság e napjait. Harcoljatok világosság gyermekei, ti kicsiny nyáj, akik láttok, mivel az idők ideje már itt van. Jaj a Föld lakóinak! Véres háborúk keletkeznek és éhínség lesz. Kiüt a pestis, a járványok, és a ragályos betegségek. (...) Mielőtt ez megtörténik, valamilyen hamis béke lesz a Földön. Az emberek semmi másra nem gondolnak, csak a szórakozásra. A gonoszok a legkülönbözőbb bűnöket követik el. A természet bosszúért kiált az ember miatt (...), az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájukról. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki. Víz és tűz görcsökként rázzák meg a Földgolyót. Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. (...) De az Anyaszentegyház gyermekei, (...) igaz követőim, növekszenek szeretetükben Isten iránt, és erényeik igen kedvesek lesznek előttem. Boldogok az alázatos lelkűek, akiket a Szentlélek vezet. Én oldalukon küzdök, míg el nem érik az idők teljességét.”

(folyt.)

Bevezetés 7

     A Szentatya különleges módon mutat rá a mély harmóniára, amely a Zsinat és a montforti Szent tanítása között van, Máriának a megváltás művében anyaként betöltött küldetése tekintetében. Ez a küldetés vonatkozik az egyházra is, amely szüntelenül formálódik a Szentlélek által. A cél az életszentség, amelynek tökéletes megvalósulása KRISZTUS. „A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez”.

     Grignon Lajosnak is pontosan ez a pedagógiája az életszentséggel kapcsolatban, ahogyan a Pápa a „Redemptoris Mater” kezdetű enciklikában írja: „a Szent azt ajánlja a keresztényeknek, Mária keze által szenteljék magukat Krisztusnak, mert ez hatékony eszköz a keresztségi fogadalom szerinti hűséges életre!”

     A Szentatya szavai jól közvetítik az Egyház és Montforti Grignon Szent Lajos tanítását: Mária küldetése, hogy szenteket neveljen! „Egész tökéletességünk abban áll, hogy hasonlóvá váljunk Jézus Krisztushoz, egyesüljünk Vele és neki szenteljük magunkat! (…) Mivel pedig a teremtmények között Mária a leginkább hasonló Jézus Krisztushoz, ezért az összes ájtatosságok között, az Ő Szent Anyja iránti áhitat szenteli és teszi leginkább Hozzá hasonlóvá a lelket; és minél inkább Máriának szenteli magát, annál inkább lesz Jézus Krisztusnak szentelt lélek.”(Vö.TMT.120.)

     A Szentatya itt Grignon Szent Lajos értekezésének legfontosabb részét idézi: a tökéletes Mária-tisztelet kiváló út az életszentség felé!

     Illő és üdvös tehát ebben is követnünk a Szentatyát, – aki tapasztalata és tanúságtétele által meghívta az egész egyházat –, hogy mi is megismerkedjünk Montforti Grignon Szent Lajos életével és értekezéseivel, mely által lelki életünk máriás megújulást, apostolkodásunk pedig „lánglelkű” indíttatást nyerhet.

(Bevezetőnkben több helyütt is fogalmaztunk Grignon: Szentolvasó c. könyvének kiadói előszava, valamint a „Boldog Marto Ferenc és Jácinta” c fatimai folyóirat 2003. okt-nov. száma nyomán).

 (folyt. köv.)

Előző rész

     Kedves Olvasóim! Sokan kérdezték tőlem, hogy a Mária-korszak próféciái mikor fognak bekövetkezni?
Legelőször is tisztán kell látnunk, hogy a Mária-üzeneteknek nem a büntetést felemlítő próféciái a lényegei, hanem a megtérésre, engesztelésre való felszólításai a csapások elkerülhetőségére! Ezt pedig (a megtérést), most de azonnal kell!
     Ami a fenti másik "mikor" kérdést illeti, sajnos ennek megválaszolására, nemhogy nincs kompetenciám, de biztosat talán senki sem tudhat!
Maguk az Apostolok is megkérdezték a Mestert: "Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel? (Lk 21,7) Hasonló kérdésre máskor így válaszolt: "Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok...?" (Lk 12,56-57)
Nos, ha eszerint nézünk körül a világban, akkor alighanem már a döntő csatában állunk, mely „az égi Nagy Jel” (az Istenanya) és a Nagy Sárkány között zajlik (Jel 12)!
     Erre mutat az általános istentelenség, a deviancia és a keresztényüldözés minden eddiginél széleskörűbb terjedése a földön. Ám, az imádságos szemlélőnek fel kell tűnjön, hogy nem csak Isten ellenségei próbálják uralmuk alá hajtani a földet, de Jézus Szentséges Anyjának kultusza is egyre nagyobb teret nyer, miáltal az Egyház felvirágzása fog bekövetkezni. Na de addig? ‒ kérdezheti a csüggeteg ember. Addig nekünk magunknak is harcolnunk kell az áldozat-imádság-engesztelés fegyverével! Harcolnunk kell a saját és embertársaink lelki üdve érdekében, Mária zászlaja alatt Jézus Krisztus megváltó munkájának teljes sikeréért.
Ám nem elég a "jelet" felismerni, mindent meg kell tennünk ‒ amíg van haladék ‒ az áldozat-imádság engesztelés fegyverével, hogy felkészüljünk, amíg lehet. Mert az emberek széleskörű engesztelésének hatására kiesdhetjük Isten irgalmát, hogy a nagy megrázkódtatás ideje megrövidüljön, "mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt". (Mk 13,19)!

(folyt.)

Bevezetés 6

     De Mária Országa meghallotta-e Királynője esdeklő szavát: „Engedjetek ki, Istent szomjazó népem közé!”? Magyarországon ez a remekmű 1939-ben és 1944-ben, a Szalézi Művek kiadásában jelent meg, majd „szamizdatként” 1984-ben (!), e könyv szerkesztőjének vakmerőségéből adatott ki. Ezt a kihagyásokkal átmontírozott változatot egy érdi plébánia többször utánnyomta a 90-es években.

     De valójában mit is írt ez a mostohán kezelt Mária-apostol, akinek útmutatásai máig is az életszentség és az újraevangelizálás biztos receptjei?! Egyesek, sajnos túl „barokkosnak”, régiesnek, vagy épp az ökumené akadályának vélik. Mások, az „önérzetesek” túlzásnak érzik a „szeretet-rabszolgaság” fejtegetését (bár a kifejezés mai fülnek valóban idegen), holott ráérezhetnének, hogy valójában a Jézusnak és Máriának való TELJES átadottságot jelöli! Gondoljunk az ellentéteire; a pénz, a mértéktelen harácsolás, a szenvedélyek, vagy a hatalmi gőg által „láncravert” rabszolgákra! De sajnos épp azok érzékenykednek és állnak ellen az Istenanya iránti LELKI átadottságnak, akik – ha észre sem veszik is –, de TELJES odaadással „csekkbefizető rabszolgává” szegődnek, a Mammon új világrendjében!

     De mit is taníthat szentünk a mai szekularizált embernek, aki már arról is megfeledkezik, hogy bűn nélkül is létezhet élet?!

     Francois Marie Léthel OCD, a Szent Teréz Egyetem tanára és a Pápai Teológiai Akadémia tagja, a „Rózsafüzér, a szentek imádsága” c. cikkében azt írja, hogy Grignon Szent Lajos műveiben az életszentség igazi és gyakorlati pedagógiájáról van szó, melyet a Szentatya a Rosarium Virginis Mariae c. levelében, miként az Oltáriszentségről írt legutóbbi enciklikájában is, nagyon konkrét lelki irányelvként állít Isten népe elé: Krisztus arcát szemlélni Máriával. Ebben Montforti Grignon Szent Lajosnak nyilvánvalóan döntő szerepe van.

     Először fordul elő, hogy egy pápai levélben úgy említik Őt, mint a számtalan szent között is a legkiválóbb tanúságtevőt, akik a „rózsafüzérben megtalálták az életszentségre vezető utat”, és mint egy, a rózsafüzérről írt jelentős mű szerzőjét (címe: Szentolvasó).

     Montforti Grignon Szent Lajos a Domonkos Harmadrend tagja és a rózsafüzér buzgó apostola volt; a keresztrefeszített Jézus és a Rózsafüzér voltak apostolságának jellegzetességei.

     A Pápa 1996. szeptember 19-én, amikor a szent sírjához Saint Laurent sur Sèvre-be zarándokolt, így fogalmazott: „Sokat köszönhetek ennek a szentnek és a tökéletes Mária-tiszteletről írt értekezésének”. (Ez a hatás látható a pápa címerén is, mely szimbolikusan ábrázolja Jézust, az ember Megváltóját és mellette Máriát, utalva János evangéliumára). 

(folyt. köv.)

Előző rész

MOST SEGÍTS MEG MÁRIA! https://youtu.be/OAStt3GdeKY

SZENT JÓZSEF LITÁNIÁJA

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz! Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten Irgalmazz nekünk!

Szentlélek Úristen Irgalmazz nekünk!

Szentháromság egy Isten Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária ______________________Könyörögj érettünk!

Szent József  ______________________________

Dávid nemes sarja _________________________

Pátriárkák fénye ___________________________

Isten Anyjának jegyese ______________________

A Szent Szűz tisztaságos őre __________________

Isten Fiának nevelő atyja ____________________

Krisztus gondviselő oltalmazója _______________

A szent család feje __________________________

Igazságos József ___________________________

Tisztaságos József __________________________

Nagyokosságú József ________________________

Erős lelkű József ___________________________

Engedelmes József __________________________

Hűséges József _____________________________

Béketűrés példaképe _________________________

Szegénység kedvelője ________________________

Iparosok példaképe __________________________

A házasélet dísze ____________________________

Szüzek őre _________________________________

Családok támasza ___________________________

Ínségesek vigasztalója ________________________

Betegek reménye _____________________________

Haldoklók pártfogója _________________________

Gonosz szellemek réme ________________________

Az Anyaszentegyház védőszentje _________________

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Hallgass meg minket!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit! Irgalmazz nekünk!

Háza urául rendelte Őt! ‒ És egész országának vezérévé!

Könyörögjünk!

Úristen, Te Szent Józsefet mérhetetlen gondviseléseddel Szent Anyád jegyesének választottad.

Add, hogy közbenjárónk legyen a mennyben, akit e földön pártfogónkul tisztelünk.

Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ámen

(Forrás: katolikus.hu)

Erőben kelek fel a legszentebb Háromság hívásában,

a Háromság vallásában,

a mindenséget teremtő Egység megvallásában.

Erőben kelek fel,

Krisztus születésének és keresztelésének,

megfeszítésének és sírba tételélnek,

feltámadásának és mennybemenetelének,

másodszori eljövetelének erejében kelek föl.

Erőben kelek fel,

körülvesznek az ég és föld erői,

a Nap és Hold fényei,

a tűz és villám ragyogása,

átjár a vihar zúgása és a tenger morajlása.

Erőben kelek fel,

lábam alatt a Föld szilárdsága,

megerősít a sziklák keménysége.

Erőben kelek fel ma reggel,

és magamat egészen

Isten erős vezetésének engedem át,

magamat

Isten őrködő szemére,

Isten figyelmes fülére,

Isten oltalmazó kezére,

Isten közbenjáró igéjére,

Isten kinyújtott fegyverére,

Isten őrködő pajzsára,

Isten szabadító seregére bízom.

Ő oltalmazzon engem, hogy el ne nyeljen a Sátán.

Ő oltalmazzon engem a bűn kísértésétől,

a test kívánságától, mindentől, ami árt, közel vagy távol,

ha egyedül vagyok, és ha másokkal.

Ő oltalmazzon engem ma, az irgalmatlan és kegyetlen,

testemet-lelkemet fenyegető erőszaktól,

Ő oltalmazzon ma a hamis prófétáktól,

az istentelenektől és a közönségesektől.

Krisztus velem – Krisztus előttem – Krisztus bennem.

Krisztus alattam – Krisztus jobbomon – Krisztus balomon.

Ő az erő, Ő a békesség.

Krisztus legyen ahol fekszem, Krisztus legyen ahol állok,

Krisztus legyen, ahol ülök,

Krisztus a magasságban – Krisztus a mélységben – 

Krisztus a térben.

Ő szóljon hozzám mások ajkával,

Ő tekintsen rám mások szemével,

Ő hallgasson engem mások fülével.

Krisztus, én Uram!

Krisztus, én Megváltóm!

Erőben kelek fel, a legszentebb Háromság hívásában,

a Háromság vallásában,

a mindenséget teremtő Egység megvallásában.

     Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Halála előtt József adta át Dávid családjában az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást Jézusnak. Ebből következik a tiszteletnek az a foka, mellyel az Egyház Józsefet tiszteli: a Szűzanyát illető hüperdulia után következő protoduliával. Miként IX. Pius pápa az Egyház védőszentjévé tette.

XIII. Leó pápa már jó 130 évvel ezelőtt felszólította a katolikus világot, hogy kérje Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének oltalmát. Miként említettük, az Egyház azóta is esedez Szent József oltalmáért, „arra a szeretetre hivatkozva, amely őt Isten Szeplőtelen Szűz Anyjához fűzte”, és neki ajánlja minden gondját: azokat is, amelyek az emberi családot fenyegetik. Hiszen számtalan okunk van, hogy így imádkozzunk: „Távolítsd el tőlünk, ó, legszeretőbb atya a tévelygés és romlottság mételyét, védelmezz az égből, ó, legerősebb támaszunk a harcban, és amint kiragadtad egykor a Kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, védd meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól.” (XIII. Leó, Oratio ad Sanctum Iosephum, p. 183)

(Források a 11. részben!) (Vége!)

Előző rész

Bevezetés 6

     De mit jelenthetne nekünk ma, ha Grignon Lajos a maga korában minden támogatást megkapott volna, (bár XI. Kelemen pápától meg is kapta!).

Mit jelentene napjainkban, hogyha Szentünk műveit kissé "barokktalanítva” felhasználnák az újra-evangelizációban és a grinyoni zászlón ez lobogna: MÁRIÁVAL JÉZUSHOZ!

    A kérdés költői! Ha ugyanis a kedves Olvasó beletekint valamely keze ügyébe kerülő „Szentek élete” c. könyvbe, alig-alig talál benne némi életrajzot Róla és nem csoda, ha az a benyomása, hogy Grignon Lajos egy „mostoha szent”, holott egyike volt a legnagyobbaknak!

     Mert tudnunk kell, hogy Montforti Grignon Szent Lajos Mária (1673-1716) írásai életében nem jelenhettek meg, sőt meg akarták semmisíteni! Különösen nagy veszélynek voltak kitéve a Francia Forradalom idején, mikor is a Saint Laurent sur Sèvrei kolostor poros padlására menekítették, ahol ládába zártan 126 évig hevert elfeledve. 1842 áprilisában egy apáca épp a padlásra vitt néhány szükségtelen holmit, amikor az egyik porlepte ládából, – legnagyobb elképedésére –, hangot hallott: „Engedjetek ki!”. A nővér lélekszakadva rohant elöljárójához, aki többedmagával, kétségek közt ment fel a padlásra. Ám a ládából újfent elhangzott a segélykérés, mire szívdobogva felfeszítették. Egy gyönyörű „Mária a kis Jézussal” állóalakos szobrot találtak benne. A főnökasszony ezt követően lakatost hívatott, hogy a többi zárt ládát is felnyittassa, s ekkor találták meg alapító atyjuk, Montforti Grignon Szent Lajos Mária elveszettnek hitt írásait. (Miként azt Szentünk előre megmondta! Lásd TMT 114. sz.) A képen, a Szentünk által faragott nevezetes "kiabálós" szobor!

     1842. április 22-e, korszakot lendítő dátum! Tizenkét évvel megelőzően ugyanis, 1830-ban a „Csodáséremnek” a Szűzanya általi meghirdetésével elkezdődött a MÁRIA KORSZAK, melynek azután valóságos „akcióprogramjává” vált a Grignon mű: A tökéletes Mária-tisztelet! E könyv tanítása, Szent Bernát, Szent Domonkos és Szent Bonaventura nyomát követi – hirdetve benne –, hogy az Istenanya Minden Kegyelem Közvetítője! Szent Terézkéhez hasonlóan „kis utat” ajánl a tökéletesség gyors elérésére, melyet Máriával járva a gyenge keresztényekből is hősök válhatnak.

 (folyt. köv.)

Előző rész

     1889-ben a názáreti francia-libanoni Názáret Nővérek zarándokszállója alatt Heródeskori sírokat találtak. Köztük egy jeles sírt, amelyet a helyi hagyomány „az Igaz sírjának” nevezett. Mivel Szent Józsefet Máté evangelista „igaz embernek” nevezi (1,19), nagyon valószínű, hogy Szent József sírját találták meg.

Az, hogy Szent József alázatosságában méltatlannak találta magát az isteni misztériumban való részvállalásban, és végül mégis felülkerekedett benne az Istennel való együttműködő készség, hét tényezővel is magyarázhatjuk:

1) Istentől való kiválasztottsága!

2) Dávid leszármazottja (Mt 1,16), ezért kijárt neki a „messiási család sarja” cím, melyet átadott Jézusnak!

3) Ifjú korától az életszentségre való törekvése.

4) Az esszénusoknál tanult mélymeditatív lelkületet és aszketikus életmódot.

5) Igaz ember volt (Mt 1,19), az ószövetségi törvények tökéletes megtartója (Mt 1,20; 24).

6) Szűzi jegyesének, Máriának az érte való imádsága.

7) Az angyal intése.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

     A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki.

Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére. (Ez lenne az ideális nemzeti zászló!)

Bevezetés 4

     Grignon Lajos evangelizálása nyomán, (aki lelkigyakorlataira mindig komoly aszkézissel készült), missziós területén, Bretagneban oly példaértékűvé vált a nép vallásgyakorlata, hogy mikor Louis Pasteurtől a XIX. század híres tudósától megkérdezték: „Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen nagy tudású embernek oly mély hite legyen, mint egy bretagne-i parasztnak?” A tudós így válaszolt: „Ha még tanultabb lennék, akkor nagyobb lenne a hitem, még egy bretagne-i parasztasszonyénál is!”

     Frederick William Faber teológiai professzor, 1862-ben így jellemezte: ”Kevés olyan embert találunk a XVIII. században, aki úgy magán viselné a Gondviselés Férfiának jegyeit, mint ez a ’második Illés’, a Szentlélek és Mária misszionáriusa… Műveinek összessége valóban hihetetlen és megmagyarázhatatlan…bár eddig is figyelemreméltó befolyást gyakoroltak az Egyházra, az elkövetkező években még nagyobb hatást hivatottak kifejteni. Szentbeszédei, írásai, értekezései jövendölések voltak, előre látták az Egyház végső dolgait… A Szentlélek örvendeztessen meg minket… az Egyház dicső kora eljövetelének meggyorsításával, amely Mária kora lesz!”

     Grignon Szent Lajoson kívül, egyetlen hittudós sem volt jobban felkészülve arra, hogy megírja a Boldogságos Szűz igazi tiszteletét, és előre meghirdesse ennek a tiszteletnek kifejlődését, felfedje és meghatározza Máriának Társi szerepét a megváltásban és minden keresztény életében!

     A fentiek ismeretében és különösen korunk újraevangelizációs szükségállapotában, felmerül a kérdés: miért hallunk, olvashatunk oly keveset Montforti Grignon Szent Lajos műveiről? Kora életrajzírója ugyanis négy (!) vaskos kötetet töltött meg a szem- és fültanuk jegyzőkönyveivel! Történelmietlen a kérdés (de üdvtörténetileg nem az!) mi lett volna, ha NEM akadályozzák, hanem segítik!? Nem törnek az életére, hanem támogatják misszióit hazája egész területén? Nos bizonyára elmaradhatott volna az 1789-es véres forradalom, mely százezrek halálát okozta, főpapok, papok, szerzetesek és egyszerű emberek tízezreit küldve a nyilvános vérpadra, az erkölcsi rombolásról (melyet máig sem hevert ki sem Franciaország, sem a világ), nem is beszélve! Belegondolva, bizony az egész emberiség is mi mindent kerülhetett volna el, ha a liberalizmus ráksejtjeit a „felvilágosodottak tébolyult csapata" nem fröccsenti szét az egész világra!? És ezt a genocid-forradalmat nevezi a világ "Nagynak"! 

(folyt. köv.)

Előző rész

     Mi az alapja ennek a nagy bizalomnak? XIII. Leó a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az Egyház különleges védőszentjének és az amiért nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, abból ered, hogy Mária hitvese és Jézus atyja! Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni Családot, melynek ő a feje őrizze, védje és gondozza… Következésképp: amint a názáreti családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus Egyházát oltalmazza és védi égi közbenjárásával.”

A nyugati Egyház naptárai szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

     Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, az evangélisták többet nem említik Józsefet, vagyis József halála még Jézus életében megtörtént, és mivel halálos ágyánál az Úr és a Boldogságos Szűzanya állt, ezért tartjuk Őt. a „Jó halál” közbenjárójának!

József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját.

Sírjának helye bizonytalan. Feltételezhetően, vagy a názáreti Angyali Üdvözlet bazilika alatti barlangban van, vagy a jeruzsálemi Jozafát völgyben.

Elmondhatjuk tehát a Szent Szűzhöz hasonlóan Szent Józsefről is, hogy „nagy dolgot cselekedett vele a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (vö. Lk 1,49)!

IX. Piusz pápa az egyház igen nehéz időszakában épp ezért nyilvánította Szent Józsefet a „Katolikus Egyház Patrónusává”, hogy ezzel az Egyházat a szent Pátriárka különleges oltalmába ajánlja: „az Egyház az Istenszülő Szűz után közvetlenül annak jegyesét részesítse a legnagyobb tiszteletben, és szorongattatásaiban hozzá folyamodjon segítségért”!

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

Bevezetés 3

     Szent II. János Pál pápáról bővebben is foglalkoznom illik, hiszen Ő "A tökéletes Mária-tisztelet"-ről és szerzőjéről bizalmasan így nyilatkozott André Frossard írónak: „Ez a könyv döntő fordulatot jelentett az életemben, mely egy belső folyamatként egybeesett a papságra való titkos felkészüléssel. Ez a páratlan könyv azok közé tartozik, melyeket nem elég elolvasni! Nagyon hamar rájöttem ugyanis, hogy a barokkosnak tűnő értekezés valami alapvető dologról szól. Ennek lett a következménye, hogy ifjúkorom Máriatiszteletét egy új viselkedésmód váltotta fel; olyan áhítat, amely hitem legmélyéből fakad, s magából a szentháromságos és krisztológiai valóság középpontjából ered. S míg korábban még úgy véltem, hogy a Máriatisztelet eltakarja Krisztust, Grignon értekezésének fényében megértettem, hogy a valóság egészen más! Az Isten Anyjához való viszonyunk szerves következménye Krisztus misztériumával való egységünknek. Ezért nincs olyan veszély, hogy az egyik akadálya lenne a másiknak. Éppen ellenkezőleg: a Szent Szűz iránti ’igaz tisztelet’ sokkal inkább feltárul annál, aki előre halad Krisztus, – a megtestesült Ige misztériumában, és a megváltás szentháromságos titkában –, melynek ez a misztérium a középpontja!”

     Montforti Grignon Szent Lajos tehát olyan mély teológiai valóságot tárt fel Szűz Mária üdvtörténeti szerepét illetően, mely őelőtte keveseknek sejlett fel. Méltán állíthatjuk őt a Máriatisztelők legnagyobbjai; Szent Efrém, Szent Bernát, Liguori Szent Alfonz, vagy a magyar Szent István király mellé. Sőt az előzőeket talán felül is múlja abban, hogy az ő Mária-tisztelete egész életén át a legnagyobb akadályoztatások, üldöztetések és megaláztatások próbáját állotta ki, nem csak a protestánsok és a janzenisták, de saját püspökei és paptársai részéről is! Pedig csak fáradhatatlanul evangelizált (tartotta misszióit), gyóntatott és terjesztette a Máriatiszteletet, – hihetetlen sikereket elérve! Az ilyen apostolkodásra mondta később Wysynszki bíboros: „Ahol terjed a Mária-tisztelet, ott a nép, tömegesen tódul Jézus Krisztushoz!” 
És ezt ajánlatos lenne szívünkbe és agyunka vésni!

(folyt. köv.)

Előző rész

Szent József eltávozása

     Szent József kitárult lelkében csönd honolt, és Jézus bizonyára beszélt neki is az örök hazáról, amint azt apostolainak hirdette, arról a boldog országról, amely a földi élet minden baját és küzdelmét Isten szívén való megpihenésre fordítja.

Szent József halála előtt átadta Jézusnak az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást. És József pedig a csendes szolgáló életének jutalmául azt az egyedülálló kiváltságot kapta – amit egyetlen ember sem –, hogy földi pályafutása befejezésénél a Boldogságos Szent Szűz és Jézus Krisztus állt mellette.

József hosszú életet élt, de halálának időpontjáról nincs tudomásunk, erre két sejtető támpont utalhat. Az egyik, a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor (vö. Lk 2,42). Ám itt is Máriának aggódó anyai szaváról olvashatunk, de Józseféről nem, pedig Mária tanúsága szerint ő nem kevésbé aggódott Jézus elvesztése miatt.

A másik a Kánai menyegzőn érezhető, hogy már Jézus a zsidó szokás szerinti „családfő”, hiszen Édesanyja kérésére így válaszolt: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” (Jn 2,4) Ez a fülünknek kemény megszólítás: „asszony”, abban a korban illő és megtisztelő volt annak, akinél már fia volt a családfő.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

Bevezetés 2

     Mára már szentek egész sorának és az Egyház számtalan kiemelkedő alakjának vált lelkisége meghatározójává Montforti Grignon Szent Lajos értekezése „A tökéletes Mária-tisztelet”. Megemlítve néhányat a neves emberek közül: Lisieuxi Szent Teréz, Szent Maximilian Kolbe, Mercier bíboros (aki 1925-ben gyönyörű imában foglalta össze Szentünk tanítását), Karol Woytila (II. János Pál pápa, aki állandóan magánál hordta a háború ideje alatt), Frank Duff (a Mária Légió megalapítója), P. Marton Marcell kármelita atya (boldoggá avatása folyamatban van), vagy P. Kondor Lajos SVD, aki ezer veszélyen át menekülve lépte át az osztrák határt 1948-ban és zsebében egyetlen könyvecske volt: A tökéletes Mária-tisztelet! De megemlítem Antalóczi Lajos pápai prelátus atyát is (kinek egész papi életét beragyogta)! Sorolhatnánk a népek nagyjait és bizony a közelmúlt pápáit is, akik ebből merítettek inspirációt benső lelki életük kialakításához és céljaikhoz.

XIII. Leo pápa nemcsak megtette – a Szent Lajos által ajánlott – önfelajánlást, de a Szent nevét segítségül híva halt meg, akit ő maga avatott boldoggá 1888-ban.

X. Szent Pius elsőként lépett Szűz Mária papjai sorába. 1904-ben, a Szeplőtelen Fogantatás hittétele 50. évfordulójára írt körlevelének előkészületéül ismét elolvasta Grignon Szent Lajos könyvét. Ebből töltekezve állította össze az „Ad diernillum” kezdetű gyönyörű apostoli levelét.

XV. Benedek úgy fogalmazott, hogy ez a könyv „a legfontosabbak egyike, a legédesebb kenet tölti el és terjesztését igen kívánatosnak tartja.”

XI. Pius erről a lelkiségről nyilatkozva így vallott: „Fiatal korom óta gyakorlom!”

XII. Pius avatta szentté 1947. július 20-án, és kápolnájában tartotta Montforti Grignon Szent Lajos ereklyéjét. 

És II. János Pál pápa, aki ebből a grignoni tanulmányból merítette és idézte a "Totus Tuus" – Egészen a Tiéd – jelmondatát!

(folyt. köv.)

Előző rész

     Szent József az imádság és a hit embere volt, amiként missziójának minden váratlan eseményére mélyen hálát adott Istennek és alázatos imában tekintett kérdőn az ég felé. A Szentírás és az egyházi hagyomány szerint József az életében felmerülő nehézségek ellenére is Istenre hagyatkozó „igaz ember” maradt, aki megingathatatlanul védte azt a három kincset, amely rá bízatott.

Az első - Mária szüzességének őrzése a házasság külseje alatt és József maga is angyali tisztaságra tett szert.

A második és legdrágább őrzendő kincs - Jézus Krisztus személye volt, akit a mennyei Atya a gondjaira bízott.

A harmadik - letét a Megtestesülés csodálatra méltó titkának őrzése volt Isten akarata szerint, Aki ezt a Titkot nem kívánta a kijelölt időpontig felfedni a világ felé.

József nevet adott a gyermeknek: ezzel a sajátjának ismerte el és ezzel a névadással (földi) identitást adott Jézusnak, miközben az apasággal ő maga új önazonosságot nyert.

Szent József Isten iránti odaadását ‒ anélkül, hogy egyenlőként szemlélnénk a Szent Szűzzel ‒, mégis párhuzamba állíthatjuk Vele, hiszen elválaszthatatlan a Szent Családtól!

József szerepe annyira része az isteni misztériumnak, hogy az Egyház soha nem fogja – és nem is tudja – teljes igazságában dicsőíteni Őt! Az igaz, hogy Szent József mindig a háttérben maradt, ám ez nem lehet indoka a mellőzöttségnek! Sőt! Kérnünk kell a segítségét és példaként kell állítani Isten Népe elé, mert épp erre van a legnagyobb szüksége a világnak, a családnak, a férfi-ideálnak!

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

Bevezetés 1

„Akinek Szűz Mária nem Édesanyja, annak Isten, nem is Atyja!” (TMT.30 )

     Az Istentől küldött emberek élethivatása nem zárul le a sírral, hanem sokszor századokon át, sőt egészen a világ végezetéig éreztetik hatásukat. Egyesek hősiességük, mások alapításaik, vagy írásaik által élnek tovább és érvényesítik kegyelmi erőiket. Legtöbbjük életének „vetése” csak haláluk után érik be, s válik bőséges aratássá. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk Montforti Grignon Szent Lajost is, aki 1716-ban halt meg, de életműve csak a XIX. sz. második felében törte át földi tevékenységének szűk korlátait s egyre mélyebbre hatolva átjárta az egész Egyházat.   Talán már küszöbön is az a kor, melyről írt: ”Mikor jön el a boldog idő, Mária aranykorszaka, mikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!”

Ez a feltétel már teljesedésbe ment, mert az általa tanított Mária-tiszteletet a pápák nemcsak jóváhagyták, hanem forrón ajánlották Isten népének. Ezért Mária aranykorszaka már nem lehet messze! 

 (folyt. köv.)

Előző rész

Ha szentek a családtagok, szent a család is!

     Mária fia, Józsefnek is fia az őket egybekötő házassági kötelék ereje által: „Hűséges házasságuk alapján mindketten kiérdemelték, hogy Krisztus szüleinek nevezzük őket, nemcsak Krisztus édesanyját, hanem atyját is, és éppen olyan módon, ahogyan ő Mária hitvese volt – nem testi, hanem lelki értelemben”. (Szent Ágoston, De nuptiis et concupiscentia, I, 11, 12.) Ebben a házasságban semmi sem hiányzik a házasságkötés alapvető feltételei közül: „Krisztus szüleinél megvalósult a házasság minden java: utód, házassági hűség és a szentségi jelleg." (Uo. 11-13)

Mint említettem: Jézus, Mária és József családi közössége szent volt, imádságos és csendes, mégis előfordult benne feszültség! Hogyan? Tanulmányozzuk azt az egyetlen történetet, amelyet Szent Lukács írt le a tizenkét éves Jézusról a templomban. (Lk 2,41–52.)

Mária és József buzgó hívőkként, minden évben felmentek húsvétkor Jeruzsálembe. A tizenkét éves Jézust is magukkal vitték. Hazafelé, mikor már egy napja úton voltak, váratlanul felfedezték, hogy Jézus nincs körülöttük. Elképzelhetjük, hogy mit érzett Mária és József, amikor ebben a teljesen irtóztató helyzetben találták magukat. József az „apa” mélyen átérezte felelősségét, mégsem gyúlt haragra, csupán bánkódott hanyagságán!

„Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged” (Lk 2,48). Mária szólítja meg Jézust, mert anyaként sokkal szorosabb, intimebb a kapcsolata Jézussal. A fiú mindig fiú marad, és úgy is kell szólítani. Ám a válasz elgondolkodásra késztette őket, mint szülőket! „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott.” – írja Szent Lukács. (uo. 49-50)

Nézetem szerint Mária és József nagyon is megértették Jézusuk szavait, mutatja ezt a minden további „vitát” azonnal lezáró higgadtságuk. Szinte rádöbbentek és újragondolták saját égi-földi szerepüket az isteni misztériumban!

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

Poszt bevezető

      Nyilvánvaló, hogy "elanyátlanodott világunk" bajai a bensőséges lelki élet hiányából eredeztethető. Úgy gondoltam, hogy a továbbiakban gyógyírt kínálok kedves Olvasóimnak a Mária-tisztelet nagy példaképeinek és gyakorlatainak ismertetésével, mi által remélhető sokakban egy gyermekibb hitre való ihletettség, Máriával Jézusért!

     Montforti Grignon Szent Lajos a nagy Mária-tisztelő Szent Lajos életét szeretném bemutatni 2004-ben kiadott könyvem nyomán. Fogadják szeretettel és nyitott szívvel!

Alább ismertetem a könyv főbb adatait és a forrásmunkákat!

Az új idők Apostolainak,

akik „az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng,

mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét!” (TMT.56)

Antalóczi Lajos pápai prelátus emlékének

SZŰZ MÁRIA

APOSTOLA

Montforti Grignon Szent Lajos élete

Begyik Tibor OCDS

Zarándok Kiadó

2004

ISBN 963 217 232 9

A tudós római Tertulliánus írta egy könyvében,

hogy anima naturaliter Christiana – az emberi lélek magától keresztény –.

Nos, én hozzáteszem, hogy a magyar lélek pedig eredendően Máriatisztelő!

Így volt, így kellene lennie és így is lesz,

ha megszívleljük Grignon Szent Lajos tanítását!

– Úgy legyen! –

2004. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén.

Felhasznált irodalom és forrásmunkák

A tökéletes Máriatisztelet – „Szamizdat” Druck: H.Mirjam (évszám nélkül) 234.p.

Mary F. Windeatt: Montf. Grignon Szent Lajos Mária – Szent Gellért Kiadó,1992. 216.p.

Mária által Jézushoz – Magánkiadás, Érd.

Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – .Kisboldogasszony plébánia, Eger, 2000. 216.p.

Grignion L. P.Fenyvessy J.: Szentolvasó – Stephaneum Nyomda Bp, 1944. 160.p.

Montf. Grignon Szent Lajos: Levél a Kereszt barátaihoz – Magánkiadás, M.P.2000. 60.p.

Katolikus lexikon – A Magyar Kultúra kiadása, 1931.

Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet avagy antiszemita volt-e Prohászka? – Prohászka Kiadó, Székesfehérvár, 2003. 172.p.

Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A Katolikus Egyház története III. kötet – Ecclesia, Budapest, 1983.

P.Dr. Mehrle Tamás M., O.P.: Szent Domonkos életének tanítása – Szent Domonkos Rendjének Magyar Tartománya, Budapest, 1996. 262.p.

René Laurentin: Dieu seul est matendresse – FrançoisXavier de Guibert, Paris. 278.p.

„Boldog Marto Ferenc és Jácinta” Fatimai folyóirat – 2003. október-novemberi száma, Portugália.

„Mária kora” c. egyházi lap összes évfolyama. – Kiadja: Mária Papi Mozgalma és a Máriás Mozgalom, Pozsony

„Jesus living in Mary” (Jézust élnünk Máriában) az amerikai Montforti atyák által készített ismeretterjesztő film, 72 perc.

(folyt. köv.)

Jézus, Mária és József családi közössége szent volt, imádságos és csendes

     A hagyomány szerint a názáreti ház három lakója, Jézus, Mária és József alig beszéltek. Jézus, gyermekként is ritkán szólt, de szavai sokatmondóan értékesek voltak, ez az oka, hogy Mária minden szavát megőrizte a szívében (vö. Lk 2,51). A Teremtő és a teremtmény között a csend sokkal inkább beszél, mint a szavak, hiszen minden mondanivalót átvesz az áhítat.

"Isten titokzatos terve szerint Isten fia sok esztendőn át e családban élte rejtett életét. Ezért ez a család az összes keresztény család példája és ősmintája. Ez a család megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina kicsinyke városában, Názáretben, Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte.” (vö.Familiaris Consortio, 86.)

„Szent József fönséges méltóságával mindenkit felülmúl, mert isteni rendelkezés folytán oltalmazója, az emberek véleménye szerint pedig atyja volt Isten Fiának. Ebből következett, hogy az Isten Igéje Józsefnek volt alárendelve, engedelmeskedett neki, és vele szemben azt a tiszteletet és megbecsülést tanúsította, amelyet a gyermekek kötelesek megadni atyjuknak”. (XIII. Leó Quamquam pluries enc. 1889. p. 178.)

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

https://youtu.be/OVehO1_J31Y

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy az ő próféciái mikor fognak bekövetkezni?

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hagyományos lelkipásztori ráhatás nem képes megállítani a veszélyes lelki hanyatlást ‒ jóllehet ‒, erre kínált módszertant a Szűzanya Fatimában!

          Szent József keményen dolgozott a megélhetőségükért, ennek ellenére a názáreti házban nem uralkodott bőség, sőt nem egyszer éreztek szükséget. Boldog Agreda Mária ferences nővér (1602-1665), csodás látomásai szerint, Szent József sohasem kért árat a készített munkákért, hanem beérte azzal, amit önként felajánlottak. Azt is látta, hogy a názáreti ház ajtaján soha senki nem kopogtatott hiába, ha meg volt szorulva. S így nem egyszer maguk hiányt szenvedtek.

József tudta, hogy a Gondviselés és az ő Jézusa egy! Szent József határtalanul bízott a mennyei Atyában és tudva-tudta, hogy az ő Jézusa a Fölséges Isten Fia, kivel együtt dolgozott a műhelyben. És bizony előfordult, hogy a munkához nélkülözhetetlen dolgok hiányzottak. Ezért József nagy bizalommal fordult Jézushoz: „Fiam, Te vagy minden teremtett dolog Ura. Te látod szükségemet, ezért arra kérlek, hogy teremtsd elő kegyesen a szükséges dolgokat, hogy mesterségemet folytathassam és napi szükségleteinket segítségeddel megszerezhessem.” Jézus látta apjának hitét és bizalmát és arra kérte az Atyát, hogy lássa el őt a szükséges dolgokkal. Bár Jézus korlátlanul segíthetett volna minden szükségén, mégsem tette, csak Mennyei Atyja akaratának alávetve! Ha tehát Józsefnek valamire nagyon szüksége volt, Jézus nem csak szaporított neki alapanyagot, hanem olykor angyalok hozták el az életük fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat. De ez csak akkor következett be, ha emberi módon sehogy sem tudtak volna hozzájutni. Ilyen esetekben a jóságos József nagyon megvigasztalódott s hálát adott Istennek családjával. Jézus földi atyjával sokat szomorkodott azon, hogy az emberek sokasága, mily kicsinyhitű és az isteni Gondviselés helyett az emberekben bízik! (tbk. Baij Mária Cecília nyom.)

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!

John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.

Újra Názáretben

     Abba a názáreti szülői házba költöztek, mely tanúja volt az Angyali Üdvözletnek. Az épület egy barlang elé épült három falával (a 13. században ezt az épületrészt menekítették az angyalok Loretóba, a muszlim hódítók elöl!)

(Az ábrán az Angyali Üdvözlet Házának eredeti vázlata, melynek épülete ma Loretóban található!)

»Jézus József felügyelete alatt növekedett és gyarapodott „bölcsességben, korban és kegyelemben” (Lk 2,52) a Szent Család körében. József kapta azt a magasztos feladatot, hogy Jézust felnevelje, vagyis: táplálja, öltöztesse, oktassa a Törvényre és egy mesterségre, amint ez az apa saját feladata. Jézus a maga részéről „engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51), és „szülei” figyelmes gondoskodását tisztelettel, odaadással viszonozta. Ezzel akarta megszentelni a család kötelességeit, valamint a munkát, amelyet József oldalán végzett. Ilyen szeretetkötelék tartotta össze a Szent Család életét. Kezdetben a betlehemi szegénységben, aztán az egyiptomi száműzetésben, végül názáreti létükben. Az Egyház mély tisztelettel övezi ezt a családot és példaképül állítja valamennyi család elé.« (Vö. Szent II. János Pál: Redemptoris Custos 16; 20.) 

(folyt.)

(Régi kép Názáretről a kúttal, melyről még Mária is hordta a vizet!)

Előző rész

Menekülés Egyiptomba 4.

     Több mint három évig tartózkodtak Egyiptom földjén és eközben a Kisjézus is futkosó gyerek lett. Folytonos menekülésükben jó 2000 km-t tettek meg! Mindvégig egyetlen szállítóeszközük a kis szamaruk volt, és időnként csónakot béreltek, hogy átkeljenek a folyókon.

„Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban és így szólt: 'Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.' József fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját és bement Izrael földjére. Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják hívni.” (Mt 2,19-23)

Visszatérőben a Szent Család más úton, délre, a hegyek felé ment. 

 (Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

https://youtu.be/eUtTcQyjzKw

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy az ő próféciái mikor fognak bekövetkezni?

A Mária-jelenéseket egységében kell néznünk, tehát nem sorrendi kérdés, hogy mikor milyen üzenet hangzott el, mert az Istenanya egyetlen szava sem vesztette aktualitását! La Salette üzenete.

Ha még nem tetted meg, töltsd le a Zoom alkalmazást a gépedre vagy a mobilodra.

19:00-kor nyitjuk a kapukat. A linkre kattintva csatlakozhatsz az előadásba: https://bit.ly/razoskerdes

Várhatóan megjelenik egy felugró ablak, itt tudod engedélyezni az alkalmazás megnyitását. Ha kér jelszót: 126462

Ha külön adod meg a Zoomon belül a paramétereket:
Meeting ID: 879 235 6167
Password: 126462

De az EmmánuelKözösség YouTube csatornáján is követhető az esemény:

https://www.youtube.com/EmmánuelKözösségHU

19:00-től fogod látni az oldalon az élő videó képét.

Ha korábban kattintottál, akkor érdemes időnként frissíteni az oldalt (vagy bezárni és újra megnyitni).

Menekülés Egyiptomba 3.

     A Szent Család öt éjszakát töltött különféle embereknél, mire megérkeztek a Kairóhoz közeli Heliopoliszba. A fennmaradt elbeszélések szerint szívesen szálltak meg azokon a helyeken, ahol zsidó kolóniák voltak. Honfitársaik között ugyanis kevésbé tűntek fel így, üldözőik számára. Heródes ugyanis, miután értesült az elmenekülésükről, orrgyilkosokat küldött utánuk, akik állandóan a nyomukban voltak! Olyannyira, hogy emiatt volt olyan hely, ahol egyetlen órányit pihenhettek csupán, és máris szedelőzködniük kellett!

Ám útjuk mindenhol életveszélyes volt és a Gondviselés gyakran József erőteljes és tekintélyt parancsoló megjelenését használta fel veszélyesebb helyzetek megoldására.

Egyes pogány közösségek ellenségesen fogadták a Szent Családot. Megesett, hogy szállást sem találtak, de ha valahol mégis sikerült néhány hetet tölteniük, ott József mindjárt munkához látott szerszámaival és számtalan szegénynek segített, akár ingyen is! Ezzel persze nem csak jó emberi kapcsolatokra tettek szert, de hírük is ment és Heródes emberei a Szent Család nyomára bukkantak.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész

https://youtu.be/vfzeI0nNRSM

Elmélkedések a Szűzanyáról, hogy az ő próféciái mikor fognak bekövetkezni és mit kell tennünk?

A történelem sorra igazolja a La Salette-i és a Fatimai jövendöléseket. Kirajzolódni látszik ugyanis Isten azon akarata, hogy a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva: választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között.

Ha még nem tetted meg, töltsd le a Zoom alkalmazást a gépedre vagy a mobilodra.

19:00-kor nyitjuk a kapukat. A linkre kattintva csatlakozhatsz az előadásba: https://bit.ly/razoskerdes

Várhatóan megjelenik egy felugró ablak, itt tudod engedélyezni az alkalmazás megnyitását. Ha kér jelszót: 126462

Ha külön adod meg a Zoomon belül a paramétereket:
Meeting ID: 879 235 6167
Password: 126462

Az EmmánuelKözösség YouTube csatornáján is követhető lesz az esemény:

https://www.youtube.com/EmmánuelKözösségHU

19:00-től fogod látni az oldalon az élő videó képét.

Ha korábban kattintottál, akkor érdemes időnként frissíteni az oldalt (vagy bezárni és újra megnyitni).

Ha még nem tetted meg, töltsd le a Zoom alkalmazást a gépedre vagy a mobilodra.

19:00-kor nyitjuk a kapukat. A linkre kattintva csatlakozhatsz az előadásba: https://bit.ly/razoskerdes

Várhatóan megjelenik egy felugró ablak, itt tudod engedélyezni az alkalmazás megnyitását. Ha kér jelszót: 126462

Ha külön adod meg a Zoomon belül a paramétereket:
Meeting ID: 879 235 6167
Password: 126462

Az EmmánuelKözösség YouTube csatornáján is követhető lesz az esemény:

https://www.youtube.com/EmmánuelKözösségHU

19:00-től fogod látni az oldalon az élő videó képét.

Ha korábban kattintottál, akkor érdemes időnként frissíteni az oldalt (vagy bezárni és újra megnyitni).

Menekülés Egyiptomba 2.

     A napi megtett útszakaszok hosszát az határozta meg, hogy milyen távolságra voltak képesek eljutni egy szamárral. Ám sötétedésig mindenképp lakott helyre kellett érniük. Különösen fontos volt ez a sivatagi Észak-Sínain átvezető karavánúton, sötétedés után ugyanis ki voltak téve a vadállati- és rablótámadásoknak.

Történetek szólnak is arról, hogy a Szent Család szintén találkozott vadállatokkal, de a vadak csodálatos módon nem bántották őket, hanem hódoltak a Gyermek Jézusnak. A Gondviselés hasonlóképp megóvta őket a rablóktól is! Olyannyira, hogy egy megértő asszony befogadta őket béna kisbabája mellé éjszakára, ámde a férje egy rablóbanda tagja volt. Bár a víz igen nagy érték volt arrafelé, mégis az asszony vizet melegített, hogy Mária megfürdethesse Jézuskáját. Az anya utána abban a vízben még megmosdatta a beteg gyermekét is, mire az nyomban meggyógyult! Amikor a férj hazatért és rosszallta a vendégek befogadását, a felesége könnyek közt mutatta meg egészségessé lett kisfiukat, így aztán még útravalót is csomagoltak a Szent Családnak, és ellátták jó tanáccsal, hogy merre menjenek, ahol kevéssé vannak útonállók!

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.

https://youtu.be/gDNJvl3bmSM

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő végidős küzdelmeiről

Különösen az utolsó időkben, mikor az ördög már tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait.

Menekülés Egyiptomba 1.

     A látogatásánál József megtapasztalta, hogy a Három Bölcs eltelt Szentlélekkel és térdre esve imádták az isteni Kisdedet. Ez, túl a személyes bizonyságán, visszaigazolás volt Szent József számára a Gyermekről. Az isteni bölcsesség megnyilvánulását láthatta abban, hogy a pásztorok az egyszerű embereket, míg a Három Király a világ hatalmasságait képviselte, akik alázattal leborultak egy kis csecsemő előtt, akiben felismerték a próféták által jövendölt Királyok Királyát Dávid házából.

„Miután ők (a Három Király) elvonultak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt. Erre ő fölkelt, és éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott is maradt Heródes haláláig.” (Mt 2,13-15)

Az Egyiptom felé vezető út nem csak kietlen volt, de a rablók és a vadállatok portyázása miatt rendkívül veszélyes is! József azonban bízott Istenben és a maga erejében, amiként a Zsoltárok könyve írja 23,4-ben! Nem volt biztonságos ugyanis kis csoportokban utazni, nyilván a karavánok ezért voltak nagyobb létszámúak. Magukban azonban sokszorosan ki voltak téve az út veszedelmeinek, különösen, hogy olykor a szabad ég alatt kellett éjszakázniuk. Ilyenkor József köpenye volt a fedél, fejük felett. (Források a 11. részben!) (Folyt.) Előző rész.

https://youtu.be/XytO7K0vm3w

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint a mi utolsó segítségünkről

Lúcia nővér: A Boldogságos Szűz Mária a végső időkben a világnak, két utolsó üdvösségre vezető eszközt tartogat: a rózsafüzért és a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságot.

https://youtu.be/pPQDmLq25eoh

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-tisztelet?

Bangha Béla SJ: Mi indította Istent arra, hogy egy teremtményt, egy asszonyt, egy szűz leányt állítson be a megváltás kozmikus nagyságrendű isteni művébe?

Az idő teljessége

    Amikor ott voltak, eljött Mária ideje és ezzel „az idők teljessége”, mely misztérium a betlehemi éjszakán beteljesedett ‒ megszületett az Üdvözítő Istenfiú! József és Mária is, az Isten Jelenlététől elragadtatásba estek. A Szűzanya mielőtt pólyába tekerte volna a Kisdedet, előbb József karjaiba helyezte. Ő a kegyelem olyan valóságát élte meg, melyet ember még soha, majd „bepólyálta és jászolba fektette.” (Lk 2,7) Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak angyalok jelentek meg nekik, és az Úr fényessége körülragyogta őket és így szóltak: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. (Vö. Lk 2,8-12) A hírről az esszén asszonyok is értesültek és másnap gyümölcsöket hoztak Máriának és szolgáltak neki.

Szent József minden lehetséges módon megpróbálta komfortosabbá, csinosabbá tenni a Barlangot, hiszen nem csak minden zegzugát ismerte, de a messzi környékét is! Nem is fáradozott hiába, mert Napkeleti Bölcsek érkeztek, hogy hódoljanak az Újszülött Király előtt.

Amint beléptek a barlangba és meglátták az isteni Kisdedet Anyjával, és földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Vö. Mt 2,9-12)

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.

https://youtu.be/WmxlrEdT4Cw

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-kultusz?

Bangha Béla tanítása nyomán állíthatjuk, hogy a Jézus Krisztus iránti imádatot és dicsőítést, kifejezetten elősegíti a bensőséges Mária-tisztelet!

     Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. (...) El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Elment tehát József is áldott állapotban lévő Hitvesével Názáret városából Betlehem-be, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt. (vö. Lk 2,1-5)

Szent József gondosan fölpakolta élelemmel és meleg takarókkal Annáék szamarát, melynek volt egy kis csacsija is, mely szintén velük tartott. Megpróbált tehát minden lehetséges kényelmet biztosítani Máriának a hosszú útra! Egyikük sem aggodalmaskodott, mert erősen bíztak Istenben.

Három éjszakát töltöttek ismeretlen jó emberek által adott szálláson, és ötödnap délután érkeztek Betlehembe. József épp a szülőhelyén nem számított arra az emberi közömbösségre – különösen nem a rokonaitól –, amellyel szembesülnie kellett. Nem kaptak szállást és emiatt nagyon szégyenkezett Mária előtt. Végül abban az istállónak használt barlangocskában húzták meg magukat, melyet József még gyermekkorából jól ismert. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.

     A Zsinat ezt tanítja: „A kinyilatkoztató Istennek a 'hit engedelmességével' tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, 'értelmével és akaratával meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt' és önként elfogadja a tőle kapott kinyilatkoztatást.” (Dei Verbum 5)

Szent József tehát be lett avatva az Úr Üdvözítő Titkába, lényegében Mária anyaságának titkába. Néhányan ezt a szentírási részt, óhatatlanul a második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében éjjel zajlott, álmában. (József, az élete másik két legfontosabb döntését is éjszaka hozta meg. Fontos megjegyezni, hogy az angyal felszólításának hitelében másodszor sem kételkedett, mivel nem magáról, hanem Máriáról és isteni Fiáról volt szó! Nem beszélve arról, hogy Betlehemben a megelőző napokban tapasztalhatta Heródes katonáinak felfokozott érdeklődését! Szent József tehát mindkét esetben – és összességében – helyesen cselekedett, és így lett ő „az üdvösség szolgája”.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.

Március másodika az Ima Nemzetközi Világnapja.

Az ima vallási fogalom, legpontosabb meghatározása: az ember párbeszéde Istennel.

Tudományos kutatások bizonyítják az imádság jótékony hatását
Az ima gyógyító erejét az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás bizonyította. Kimutatták, hogy hamarabb és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak azok a szívbetegek, akikért imádkoznak. Az Országos Kardiovaszkuláris Intézetben dolgozók ezt több alkalommal is tapasztalták, csodálatos gyógyulások történtek olyan szívbeteg gyermekek és felnőttek esetében, akikért imaláncot indítottak.

Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Szívünk imája mozgalmat indított 2021. március 2-án, az ima világnapján. A mozgalom fővédnöke Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita.

A Szívünk imája mozgalommal az intézet a közösségi média oldalán, lehetőséget kínál, hogy imalánc indulhasson azokért a betegért, akik ezt maguk, vagy hozzátartozóik kérik.

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang, és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamuja) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ennek elhangzása után, "ament" mondunk. Egyébiránt, ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.

     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.

(Forrás nyomán) 

Az Újszövetség kezdete

     A Szent Családdal ‒ Mária és József kettős igenjével ‒ vette kezdetét az Újszövetség! Ők ketten lettek a letéteményesei az isteni titok-nak. Mindketten a hit ugyanazon útját járták már eleve, és ezt az utat teljességgel az Istenre hagyatkozás, és a megváltás misztériuma hatotta át. És itt a „misztériumon” van a hangsúly, hiszen a Szent Szűz és Szent József nem hideg engedelmességgel közeledtek egymáshoz, hanem nagyon is ráéreztek Isten jelenlétére. És ez az ihletett fennköltség a legbensőségesebb vonzalmat gyújtotta szívükben, úgy is mondható, hogy a lelkük összecsendült a tiszta szerelemben! Jézuson kívül senki sem szerette annyira Máriát, mint ahogy Szent József szerette.

Szent II. János Pál ezt írta Máriáról: „Az Új Szövetség kezdetén, amelynek örökkévalónak és visszavonhatatlannak kell lennie, egy nőt találunk: a Názáreti Szüzet.” (Mulieris Dignitatem apostoli levél /1988. augusztus 15./ 11. bek.) Egy évre rá a szent pápa, ezt írta: „József az igaz ember, magán hordozta az Ószövetség örökségét, ám igenjével belépett az Újszövetség kezdetébe Jézus Krisztusban.” (ld. Mt 1,24) (Redemptoris Custos /1989. aug. 15./ 32. bek.)

Mária hite tehát találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: „Boldog az, aki hitt...”, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igennel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal „híradására”, mint Mária, hanem „úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát, mint hitvesét”. Amit tett, az a „hit legtisztább engedelmessége” (vö. Róm 1,5; 16,26; 2Kor 10,5-6). Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 3

     4.) Az Irgalmasság órája. 1937. októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: 'Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (Napló 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami Isten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: 'Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! – mondta Fausztinának – Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy' (Napló 1572).

     Rózycki professzor három feltételt sorol fel, melyek szükségesek az ebben az órában mondott ima meghallgatásához:

     a.) Az imát Jézushoz intézzük.

     b) Délután háromkor történjék.

     c) Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon.

     'Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot' (Napló 1572). (Vö. Jak 2,13)

     5.) Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése. Ezt azért emelte ki Rózycki atya, mert ehhez is ígéretek fűződnek. Jézus: ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja  csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (Napló 1075).

     Az Isten Irgalmassága iránti kultusz lényege: az Isten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete. Az Úr Jézus ,,teremtményeitől bizalmat'' (Napló 1059) követel, valamint az irgalmasság cselekedeteinek végrehajtását tettel, szóval vagy imádsággal. (Vö. Napló 742). ... Jézus azt kívánja tisztelőitől, hogy a nap folyamán legalább egy jó cselekedetet végezzenek felebarátaikért.

     Más helyen ezt mondta Jézus: 'E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget' (Napló 929). 'Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján' (Napló 754)''. – (Napló XV-XVIII.)

     Miközben Szent József őrizte Mária sajátos titkát, nem is sejtette, hogy egy sokkal nagyobb ‒ még inkább felfoghatatlan ‒ titok őrzője lett, így tehát József egyetlen helyes döntést hozhatott ‒, teljesen Isten szent akaratára hagyatkozni!

Ennél fogva Szent Józsefről is elmondhatjuk, hogy „nagy dolgot cselekedett vele a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (vö. Lk 1,49)! Ez az evangéliumi mondat jól érzékelteti a József és Mária között kiteljesedett – a férfi és nő közti – harmóniát, mely Ádám és Éva kapcsolatában megbomlott!

 Míg Ádám és Éva házassága a bűn forrásává vált, amely elárasztotta a földet, Mária és József házassága azt a csúcspontot jelenti, ahonnan a szentség szétárad az egész világra.

  Üdvösségünk szerzője ezzel a szűzi és szent szövetséggel indította el megmentésünk művét, hogy megtisztuljon és megszentelődjék a család, melynek a szeretet szentélyének és az élet bölcsőjének kellene lennie ahhoz, hogy visszatükrözze a Szentháromságot! Ezért a Szent Család, mint az első „családegyház” életének kell tükröződnie minden egyes keresztény családon.

(Források a 11. részben!) (folyt.)

Előző rész.