Szent József keményen dolgozott a megélhetőségükért, ennek ellenére a názáreti házban nem uralkodott bőség, sőt nem egyszer éreztek szükséget. Boldog Agreda Mária ferences nővér (1602-1665), csodás látomásai szerint, Szent József sohasem kért árat a készített munkákért, hanem beérte azzal, amit önként felajánlottak. Azt is látta, hogy a názáreti ház ajtaján soha senki nem kopogtatott hiába, ha meg volt szorulva. S így nem egyszer maguk hiányt szenvedtek.
József tudta, hogy a Gondviselés és az ő Jézusa egy! Szent József határtalanul bízott a mennyei Atyában és tudva-tudta, hogy az ő Jézusa a Fölséges Isten Fia, kivel együtt dolgozott a műhelyben. És bizony előfordult, hogy a munkához nélkülözhetetlen dolgok hiányzottak. Ezért József nagy bizalommal fordult Jézushoz: „Fiam, Te vagy minden teremtett dolog Ura. Te látod szükségemet, ezért arra kérlek, hogy teremtsd elő kegyesen a szükséges dolgokat, hogy mesterségemet folytathassam és napi szükségleteinket segítségeddel megszerezhessem.” Jézus látta apjának hitét és bizalmát és arra kérte az Atyát, hogy lássa el őt a szükséges dolgokkal. Bár Jézus korlátlanul segíthetett volna minden szükségén, mégsem tette, csak Mennyei Atyja akaratának alávetve! Ha tehát Józsefnek valamire nagyon szüksége volt, Jézus nem csak szaporított neki alapanyagot, hanem olykor angyalok hozták el az életük fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat. De ez csak akkor következett be, ha emberi módon sehogy sem tudtak volna hozzájutni. Ilyen esetekben a jóságos József nagyon megvigasztalódott s hálát adott Istennek családjával. Jézus földi atyjával sokat szomorkodott azon, hogy az emberek sokasága, mily kicsinyhitű és az isteni Gondviselés helyett az emberekben bízik! (tbk. Baij Mária Cecília nyom.)
(Források a 11. részben!) (folyt.)
