Ha szentek a családtagok, szent a család is!
Mária fia, Józsefnek is fia az őket egybekötő házassági kötelék ereje által: „Hűséges házasságuk alapján mindketten kiérdemelték, hogy Krisztus szüleinek nevezzük őket, nemcsak Krisztus édesanyját, hanem atyját is, és éppen olyan módon, ahogyan ő Mária hitvese volt – nem testi, hanem lelki értelemben”. (Szent Ágoston, De nuptiis et concupiscentia, I, 11, 12.) Ebben a házasságban semmi sem hiányzik a házasságkötés alapvető feltételei közül: „Krisztus szüleinél megvalósult a házasság minden java: utód, házassági hűség és a szentségi jelleg." (Uo. 11-13)
Mint említettem: Jézus, Mária és József családi közössége szent volt, imádságos és csendes, mégis előfordult benne feszültség! Hogyan? Tanulmányozzuk azt az egyetlen történetet, amelyet Szent Lukács írt le a tizenkét éves Jézusról a templomban. (Lk 2,41–52.)
Mária és József buzgó hívőkként, minden évben felmentek húsvétkor Jeruzsálembe. A tizenkét éves Jézust is magukkal vitték. Hazafelé, mikor már egy napja úton voltak, váratlanul felfedezték, hogy Jézus nincs körülöttük. Elképzelhetjük, hogy mit érzett Mária és József, amikor ebben a teljesen irtóztató helyzetben találták magukat. József az „apa” mélyen átérezte felelősségét, mégsem gyúlt haragra, csupán bánkódott hanyagságán!
„Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged” (Lk 2,48). Mária szólítja meg Jézust, mert anyaként sokkal szorosabb, intimebb a kapcsolata Jézussal. A fiú mindig fiú marad, és úgy is kell szólítani. Ám a válasz elgondolkodásra késztette őket, mint szülőket! „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem? De ők nem értették meg, amit nekik mondott.” – írja Szent Lukács. (uo. 49-50)
Nézetem szerint Mária és József nagyon is megértették Jézusuk szavait, mutatja ezt a minden további „vitát” azonnal lezáró higgadtságuk. Szinte rádöbbentek és újragondolták saját égi-földi szerepüket az isteni misztériumban!
(Források a 11. részben!) (folyt.)
