Azt nem tudni, hogy József esetében Máté miért épp az „elbocsájtás” gondolatát írta meg – de meglehet –, hogy Szent József misztikus mivoltának hangsúlyozásával nem kívánta halványítani a lényegi és aktuális isteni misztériumok sorát! Bizonyára hasonló ok miatt nem fejtették (fejthették) ki az evangelisták Mária „minden malaszttal teljes” voltát sem!
Csupán közbevetésként jegyzem meg, hogy a Szent Szűzben is felmerült – ha nem is a csalódás – de a meglepetés, hogy hazaértéig Isten nem közölte titkát Jegyesével! De fájdalmánál nagyobb volt a bizalma! Ennek hiányában pedig – férfiként –, nagyon is kavarogtak a gondolatok József fejében, ha mégoly „igaz ember volt” is (Mt 1,19). „Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: 'József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől'” (Mt 1,20-21).
Amikor József felébredt és érezte, hogy lelkét oly csodálatos világosság tölti el, amilyet csak Isten tud a lelkébe önteni. Ilyen esetben pedig kételkedésnek és félreértésnek semmi helye sincs, tehát úgy cselekedett, ahogy az angyal megparancsolta neki, és magához vette Máriát (Mt 1,24). Szent megindultságban könyvtekercséhez nyúlt, és az legördült Izaiás próféta hetedik fejezetéig, ahol ez olvasható: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek hivatik.” (Iz 7,14) És József meg volt győzve! Valamennyi szent közül, Mária kivételével József életében volt a legerősebb a Szentlélek jelenléte, és József semmit sem tett a Szentlélek segítségül hívása nélkül. Ebből következik, hogy József a Szentlélek útmutatására vált alkalmassá, hogy Istennel kommunikáljon álmában. Olyannyira, hogy tán észre sem vette, hogy az angyal intésére ‒ bár szótlanul ‒, de szinte azonosan válaszolt, mint szűzi Jegyese: „legyen nekem a te szavaid szerint!”
(Források a 11. részben!) (folyt.)
