Az Újszövetség kezdete
A Szent Családdal ‒ Mária és József kettős igenjével ‒ vette kezdetét az Újszövetség! Ők ketten lettek a letéteményesei az isteni titok-nak. Mindketten a hit ugyanazon útját járták már eleve, és ezt az utat teljességgel az Istenre hagyatkozás, és a megváltás misztériuma hatotta át. És itt a „misztériumon” van a hangsúly, hiszen a Szent Szűz és Szent József nem hideg engedelmességgel közeledtek egymáshoz, hanem nagyon is ráéreztek Isten jelenlétére. És ez az ihletett fennköltség a legbensőségesebb vonzalmat gyújtotta szívükben, úgy is mondható, hogy a lelkük összecsendült a tiszta szerelemben! Jézuson kívül senki sem szerette annyira Máriát, mint ahogy Szent József szerette.
Szent II. János Pál ezt írta Máriáról: „Az Új Szövetség kezdetén, amelynek örökkévalónak és visszavonhatatlannak kell lennie, egy nőt találunk: a Názáreti Szüzet.” (Mulieris Dignitatem apostoli levél /1988. augusztus 15./ 11. bek.) Egy évre rá a szent pápa, ezt írta: „József az igaz ember, magán hordozta az Ószövetség örökségét, ám igenjével belépett az Újszövetség kezdetébe Jézus Krisztusban.” (ld. Mt 1,24) (Redemptoris Custos /1989. aug. 15./ 32. bek.)
Mária hite tehát találkozik József hitével. Ha ugyanis Erzsébet a Megváltó édesanyjáról azt mondhatta: „Boldog az, aki hitt...”, akkor bizonyos mértékig Józsefre is vonatkoztathatjuk ezt a kijelentést, hiszen a döntő pillanatban igennel válaszolt az Igére, melyet Isten közölt vele. Hogy pontosak legyünk: József nem szavakkal válaszolt az angyal „híradására”, mint Mária, hanem „úgy tett, ahogy az Úr parancsolta, és magához vette Máriát, mint hitvesét”. Amit tett, az a „hit legtisztább engedelmessége” (vö. Róm 1,5; 16,26; 2Kor 10,5-6). Ezért mondhatjuk azt, hogy amit József tett, az egészen különleges módon összekötötte őt Mária hitével: Istentől származó igazságként fogadta el azt, amit Mária már az angyali üdvözletkor elfogadott.
(Források a 11. részben!) (folyt.)
