A pápák és zsinatok állásfoglalásai 2
Megjegyzendő, hogy azon lelkek, akik a Keresztség felvétele után semmilyen vétekbe nem estek, amiként azok is, akik a bűnszenny elkövetése után éltek a Bűnbocsánat Szentségével és életükben (a felajánlott szenvedéseikkel), vagy haláluk után a tisztítótűzben megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik a Háromságos Egyistent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, haláluk után a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük! (IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306))
Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt (...) a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. (...) Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére szolgál az élő hívek közbenjárása, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőért az Egyház szokása szerint.
Érdemes megismételni, amit fentebb mástól említettünk: „Azok lelkei, akikre a Szent Keresztség fölvétele után nem ragadt a bűn semmiféle foltja és azoké, akik miután beszennyeződtek bár, de testben élve megtisztultak, akár – mint az előbb említett elégtétel folytán – akkor, amint testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.” (Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zs.: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) /DH 856-857/)
Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (III. Ince Kr. u. 1208) (DH 797)
Mivel maguk a görögök is tartják azt a kétségkívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthetők egyfelől azok lelke, akik a bűnbánatban részesedtek ugyan, de a penitencia nincs végrehajtva, másfelől akik halálos bűn nélkül, de bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről! Mi, az ilyesféle tisztulás helyét számukra a szentatyák hagyományai és tekintélye alapján purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem a főbűnök és gonoszságok, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz 23. Kr. u. 1245) (DH 838)
