A szentek tanításai a tisztítótűzről 3
Génuai Szent Katalin (1447-1510) Látom, hogy a szeretet Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatóak, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állnak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyan gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését, az ő kimondhatatlan irgalmát látják, mellyel az emberrel bánik, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely Őhozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. Fej.) «A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velük az ő végtelen jóságát és szeretetét, amitől ők igazi boldogságot éreznek.» (uo. V. fej.)
Alacoque Szent Margit (1647-1690) Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer alaposan meghallgatta a gyónásomat. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte. A három hónap eltelte után örömmel és dicsőségben pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.
Bosco Szent János (1815-1888) 1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon. A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben, ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)
Ferreri Szent Vince (1350-1419) »Ó, mily segítő szeretetet tanúsít a Szent Szűz a tisztítóhelyen szenvedők iránt, ki által folyton enyhülést és erősítést nyernek!« (Serm. 2. de Nat.)
(Forrásokat lásd az első részben!)
