1956. november 4-én, hadüzenet nélküli háborús támadás érte Európa védbástyáját, Magyarországot!
A szovjet Vöröshadsereg, 2500 tankkal vonult hazánk ellen, kíméletlenül rombolva és gyilkolva! Csak összehasonlításképp jegyezzük meg, hogy az 1943-as Kurszk melletti legnagyobb csatában egyszerre 1500 szovjet páncélos vett rész (Forrás), jóllehet további 3000 készenlétben állt!
Az a "nyugat", amelyik most oly érzékeny az "agresszióra" az "az önrendelkezési- és emberi jogokra", csak döbbenten lapított (nem úgy mint ma Ukrajna esetében), holott megsegítségükkel önmagukat védték volna meg! Budapestet rommá lőtték, megsemmisültek olyan épületek is, amelyek a II. Világháborút átvészelték! Bár háromszor annyi ideig tartott a Magyar Szabadságharc vérbefojtása, mint amire Hruscsovék számítottak, az általuk elszenvedett emberi-, technikai- és presztizs-veszteséget már soha nem tudták kiheverni!
Végül is kicsiny népünk hős ifjúsága a világ leghatalmasabb hadseregét szégyenítette meg "puszta kézzel"! Az 1956-os forradalom modernkori történelmünk és a szabadság történetének legfényesebb napjai. Ahogy Albert Camus francia író mondta: „A leigázott és láncra vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely más nép.”
A szovjetek, ha el is érték a tömeghalál csendjét, ezen "győzelmük" indította el birodalmuk végső széthullást!
Amit a "nyugat" akkor félt megfékezni, az mára "szellemként" járja be Európát, és a "kommunizmus kísérteteként" igyekszik beteljesíteni azt, amire a Fatimai Szűzanya előre figyelmeztetett: "elterjeszti tévtanait az egész világon, üldözni fogják a jókat..."!
Alább, képek illusztrálják a marxisták "baráti segítségét"!
Imádkozzunk az 1956-os Szabadságharc magyar és orosz áldozatainak lelki üdvéért!