Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
(Eredeti forrás )
Az általános aránytévesztés
Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj.
Ami a leglátványosabb, az az értékek hierarchiájában való aránytévesztés.
Ami fontos lenne, az kerül háttérbe, a tizedrangú pedig az első helyre. Az elfertőződött lelkiismeretű ember állandóan konfliktusba keveredik a külvilággal, már annak okán is, hogy az önkreálta világszemlélet semmiben nem egyezik a reális világgal. Ez már eleve magyarázza, hogy a lelki sérültek miért olyan ingerlékenyek, dühösek és lázadók. Végtére is mindenre képesek, ha a maguk nézeteit igazolhatják.
A fertőződött ember számára az érzelmi, érzéki szféra is roppant ingatag, mivel eltompult benne az igazi szeretet. E járvány vírusának melegágya épp az állandó önigazolásvágy a barátságban, a szerelemben és a szexualitásban. Mivel délibábos tervei rendszerint zsákutcába torkollnak és általánosságban is egyre több kudarc éri, ezért kialakul lelkében egy negatív világszemlélet. Ennek okán rövidesen kialakulhat „a nekem úgy sem sikerül semmi, nem érdemes küzdeni, senki nem hallgat rám” szindrómája. Ez az életszemlélet vezet a passzivitásba, a nemtörődömségbe, a lustaságba és végül a teljes nihilizmusba.
