A pápák és zsinatok állásfoglalásai 4
VI. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (1439) (DH 1304-1306) Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint. Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent). Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.
X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (1518). (DH 1448-1449) A római pápa Péternek, a kulcsárnak az utóda és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… Képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.
(http://www.depositum.hu/purgatorium1.html) (További forrásokat lásd az első részben!)
