ELSŐ NAP
Háromszor:
Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.
ELMÉLKEDÉS
A Szent János Apostol által látott csodálatos égi jelenséget, a »napba öltözött asszonyt« nem alaptalanul vonatkoztatja a liturgia a Boldogságos Szűz Máriára, aki a megváltó Krisztus kegyelméből minden ember anyja" (VI. Pál, Signum magnum, 1967. május 13.). »Az égen nagy jel tűnt fel« ‒ olvassuk a Jelenések könyvében, melyet az Egyház elmélkedésünk tárgyául kínál – »egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona« (12,1). Ebben a fénytől ragyogó asszonyban az Egyházatyák Máriát vélték felismerni. A történelem viszontagságai közepette zarándokló keresztény nép pedig várakozása beteljesülését és reménye biztos jelének látta az ő győzelmét." (XVI. Benedek szavai az Úrangyala előtt 2006. augusztus 15-én. Nagyboldogasszony ünnepén.)
A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium* asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. (Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő.)
Az Újszövetség és az Egyház hagyományának fényében tudjuk, hogy a Protoevangélium által előre meghirdetett új asszony Mária, és nemzetségében (Ter 3,15) ráismerünk a Fiúra, Jézusra, aki a Húsvét titka által diadalmaskodik a sátán hatalma fölött.
* Protoevangéliumon az első örömhír értendő és a Szentírás azon bejelentésére vonatkozik, amely meghirdeti a Messiás és az Asszony (Mária) végső győzelmét a sátán és a gonoszság erői fölött. Ez a hír képes felébreszteni az üdvösség reményét az emberiségben, mely a bűn következtében a sátán hatalmába került.
MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG
NAPI IMA (Záróima)
Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.
