Feljegyzések a purgatóriumról 6
Akkor juthat a tökéletesség csúcsára, ha minden iránt közömbössé válik, a Jóistent kivéve. A szerzeteseknek nincs joga, hogy javaik fölött rendelkezzenek, ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.
A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. Sok nővér – bár saját hibájából –, de elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen, mert soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának!
Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek erről. Ezért akarja a Isten, hogy különösen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább mindenkinek, hogy majd beszéljenek róla a világban!
M. a purgatóriumban van, mert okoskodó megjegyzéseivel sokszor meggátolta a jót, amit az elöljárók tehettek volna. Tegye gyakorlattá magában Isten jelenlétét, aki keresi az odaadó lelkeket, akik önmagáért szeretik őt. Nagyon kevesen vannak!
Ha a purgatóriumban láthatnánk a Jóistent, akkor ez lenne a mennyország!
Ha egy lélek igazán, őszintén és szeretetből keresi Istent a szívében, akkor Ő nem engedi, hogy csalódás érje. Ám Isten sokszor ott is kiárasztja kegyelmeit, ahol sok a rosszaság... önt miért utasítaná el? Szentelje, áldozza fel, adja oda magát a Jóistennek! Sohasem tehet érte túl sokat. Jól gondolja, hogy csak a túlcsorduló áhítatunk árad át másokra.
Jobb üllőnek lenni, mint kalapácsnak! Ne fáradjon bele a testi-lelki önmegtagadásokba, hiszen még alig adott elégtételt a múltért.
(A források és rövidítések felsorolását lásd az első részben!)