Feljegyzések a purgatóriumról 15
Beszéljen arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet?
– Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra. A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső megpróbáltatásokon, hogy növelje érdemeiket és hogy még szebb helyre jussanak a mennyben. Egyesek a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a sötétség angyalával, de győzedelmeskednek. A Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki átadott életet élt, az utolsó pillanatban elvesszen.
Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örülhet az ember, hogy van közbenjárója Isten előtt, ama nehéz pillanatban. Azok, akik csendesen halnak meg anélkül, hogy bármit átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem, a Jóistennek azzal is megvannak a maga tervei: mert mindent az adott lélek javára tesz vagy enged meg.
Nehezen tudom kifejezni, hogy mi történik a haláltusa után. Lehetetlen igazán megérteni, de megpróbálom elmagyarázni, amennyire tudom.
Amikor a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az, hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét.
A lélek nem látja Istent, hanem szinte megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek bűnös, mint én voltam, s ezért érdemli, hogy a tisztítóhelyre kerüljön, akkor bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, milyen rossz a bűn az isteni Fenség szemében.
Szent Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én egyedül őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből megértheti miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis ott van, jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik, misztérium az önök világa számára.
(A források és rövidítések felsorolását lásd az első részben!) (folyt.)
