Menekülés Egyiptomba 2.
A napi megtett útszakaszok hosszát az határozta meg, hogy milyen távolságra voltak képesek eljutni egy szamárral. Ám sötétedésig mindenképp lakott helyre kellett érniük. Különösen fontos volt ez a sivatagi Észak-Sínain átvezető karavánúton, sötétedés után ugyanis ki voltak téve a vadállati- és rablótámadásoknak. 
Történetek szólnak is arról, hogy a Szent Család szintén találkozott vadállatokkal, de a vadak csodálatos módon nem bántották őket, hanem hódoltak a Gyermek Jézusnak. A Gondviselés hasonlóképp megóvta őket a rablóktól is! Olyannyira, hogy egy megértő asszony befogadta őket béna 
kisbabája mellé éjszakára, ámde a férje egy rablóbanda tagja volt. Bár a víz igen nagy érték volt arrafelé, mégis az asszony vizet melegített, hogy Mária megfürdethesse Jézuskáját. Az anya utána abban a vízben még megmosdatta a beteg gyermekét is, mire az nyomban meggyógyult! Amikor a férj hazatért és rosszallta a vendégek befogadását, a felesége könnyek közt mutatta meg egészségessé lett kisfiukat, így aztán még útravalót is csomagoltak a Szent Családnak, és ellátták jó tanáccsal, hogy merre menjenek, ahol kevéssé vannak útonállók!
(Források a 11. részben!) (folyt.)
