Menekülés Egyiptomba 1.
A látogatásánál József megtapasztalta, hogy a Három Bölcs eltelt Szentlélekkel és térdre esve imádták az isteni Kisdedet. Ez, túl a személyes bizonyságán, visszaigazolás volt Szent József számára a Gyermekről. Az isteni bölcsesség megnyilvánulását láthatta abban, hogy a 
pásztorok az egyszerű embereket, míg a Három Király a világ hatalmasságait képviselte, akik alázattal leborultak egy kis csecsemő előtt, akiben felismerték a próféták által jövendölt Királyok Királyát Dávid házából.
„Miután ők (a Három Király) elvonultak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt. Erre ő fölkelt, és éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott is maradt Heródes haláláig.” (Mt 2,13-15)
Az Egyiptom felé vezető út nem csak kietlen volt, de a rablók és a vadállatok portyázása miatt rendkívül veszélyes is! József azonban bízott Istenben és a maga erejében, amiként a Zsoltárok könyve írja 23,4-ben! Nem volt biztonságos ugyanis kis csoportokban utazni, nyilván a karavánok ezért voltak nagyobb létszámúak. Magukban azonban sokszorosan ki voltak téve az út veszedelmeinek, különösen, hogy olykor a szabad ég alatt kellett éjszakázniuk. Ilyenkor József köpenye volt a fedél, fejük felett. (Források a 11. részben!) (Folyt.) Előző rész.
