Az idő teljessége
Amikor ott voltak, eljött Mária ideje és ezzel „az idők teljessége”, mely misztérium a betlehemi éjszakán beteljesedett ‒ megszületett az Üdvözítő Istenfiú! József és Mária is, az Isten Jelenlététől elragadtatásba estek. A Szűzanya mielőtt pólyába tekerte volna a Kisdedet, előbb József karjaiba helyezte. Ő a kegyelem olyan valóságát élte meg, melyet ember még soha, majd „bepólyálta és jászolba fektette.” (Lk 2,7) 
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak angyalok jelentek meg nekik, és az Úr fényessége körülragyogta őket és így szóltak: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. (Vö. Lk 2,8-12) A hírről az esszén asszonyok is értesültek és másnap gyümölcsöket hoztak Máriának és szolgáltak neki.
Szent József minden lehetséges módon megpróbálta komfortosabbá, csinosabbá tenni a Barlangot, hiszen nem csak minden zegzugát ismerte, de a messzi környékét is! Nem is fáradozott hiába, mert Napkeleti Bölcsek 
érkeztek, hogy hódoljanak az Újszülött Király előtt.
Amint beléptek a barlangba és meglátták az isteni Kisdedet Anyjával, és földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Vö. Mt 2,9-12)
(Források a 11. részben!) (folyt.)
