Szent József eltávozása
Szent József kitárult lelkében csönd honolt, és Jézus bizonyára beszélt neki is az örök hazáról, amint azt apostolainak hirdette, arról a boldog országról, amely a földi élet minden baját és küzdelmét Isten szívén való megpihenésre fordítja.
Szent József halála előtt átadta Jézusnak az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi áldást. És József pedig a csendes szolgáló életének jutalmául azt az egyedülálló kiváltságot kapta – amit egyetlen ember sem –, hogy földi pályafutása befejezésénél a Boldogságos Szent Szűz és Jézus Krisztus állt mellette.
József hosszú életet élt, de halálának időpontjáról nincs tudomásunk, erre két sejtető támpont utalhat. Az egyik, a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor (vö. Lk 2,42). Ám itt is Máriának aggódó anyai szaváról olvashatunk, de Józseféről nem, pedig Mária tanúsága szerint ő nem kevésbé aggódott Jézus elvesztése miatt.
A másik a Kánai menyegzőn érezhető, hogy már Jézus a zsidó szokás szerinti „családfő”, hiszen Édesanyja kérésére így válaszolt: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” (Jn 2,4) Ez a fülünknek kemény megszólítás: „asszony”, abban a korban illő és megtisztelő volt annak, akinél már fia volt a családfő.
(Források a 11. részben!) (folyt.)
