Szent József az imádság és a hit embere volt, amiként missziójának minden váratlan eseményére mélyen hálát adott Istennek és alázatos imában tekintett kérdőn az ég felé. A Szentírás és az egyházi hagyomány szerint József az életében felmerülő nehézségek ellenére is Istenre hagyatkozó „igaz ember” maradt, aki megingathatatlanul védte azt a három kincset, amely rá bízatott.
Az első - Mária szüzességének őrzése a házasság külseje alatt és József maga is angyali tisztaságra tett szert.
A második és legdrágább őrzendő kincs - Jézus Krisztus személye volt, akit a mennyei Atya a gondjaira bízott.
A harmadik - letét a Megtestesülés csodálatra méltó titkának őrzése volt Isten akarata szerint, Aki ezt a Titkot nem kívánta a kijelölt időpontig felfedni a világ felé.
József nevet adott a gyermeknek: ezzel a sajátjának ismerte el és ezzel a névadással (földi) identitást adott Jézusnak, miközben az apasággal ő maga új önazonosságot nyert.
Szent József Isten iránti odaadását ‒ anélkül, hogy egyenlőként szemlélnénk a Szent Szűzzel ‒, mégis párhuzamba állíthatjuk Vele, hiszen elválaszthatatlan a Szent Családtól!
József szerepe annyira része az isteni misztériumnak, hogy az Egyház soha nem fogja – és nem is tudja – teljes igazságában dicsőíteni Őt! Az igaz, hogy Szent József mindig a háttérben maradt, ám ez nem lehet indoka a mellőzöttségnek! Sőt! Kérnünk kell a segítségét és példaként kell állítani Isten Népe elé, mert épp erre van a legnagyobb szüksége a világnak, a családnak, a férfi-ideálnak!
(Források a 11. részben!) (folyt.)