A bűnt kell gyűlölnünk
Három hónappal később, 1944. május 19-én kivégezték a fehér James Hughes-t, aki változatlanul gyűlölte Claude Newmant. O'Leary atya így emlékszik erre: "Nincs az a szó, amely kifejezné Hughes gyűlöletét Isten ellen és minden ellen, ami a lélekkel kapcsolatos. Az utolsó pillanatban, még mielőtt megfordították volna a kulcsot a cella ajtajának zárában, az orvos azt mondta neki, hogy térdeljen le és imádkozzon el legalább egy Miatyánkot. A fogoly válasz helyett arcul köpte és szitkozódott. Mielőtt Hughes-t hozzákötözték volna a villamosszékhez, a serif még egyszer felszólította: »Ha akar még valamit mondani, mondja most!« Az elítélt még egyet káromkodott, de hirtelen elhallgatott, rémült tekintete a cella sarkába meredt és odakiáltott a serifnek: »Kérem, hívjon papot!«"
Az előírások szerint a papnak jelen kellett lennie kivégzéskor, az elítélt azonban azzal fenyegetőzött, hogy káromolni fogja az Istent, ha csak a közelébe is merészkedik. O'Leary atya ezért elrejtőzött az újságírók közé, és imádkozott érte. Mikor hívták, nyomban odament az elítélthez, aki bevallotta: "Katolikus voltam, de az élet miatt, amelyet folytattam, tizennyolc évesen kiléptem az Egyházból." Csak ő és a pap maradt a cellában, s az atya meghallgatta a bűnöző hosszú és fájdalmas bűnvallomását.
Mikor mindannyian visszatértek, a kíváncsi serif megkérdezte Jamestől: "Mi érintette meg olyan hirtelen a lelkiismeretedet?" "Emlékszik arra a fekete Claude Newman-re, akit annyira gyűlöltem?" – kérdezte a teljesen megváltozott Hughes. "Az utolsó percben, egyszer csak megpillantottam Claude-t, amint abban a sarokban állt a Szűzanyával, aki a vállára tette a kezét és ő így szólt: «Halálomat a kereszten függő Krisztussal egyesülve felajánlottam, hogy megmentselek. A Szűzanya megadta nekem a kegyelmet látnom azt a helyet a pokolban, ahova kerülsz, ha nem bánod meg a rosszat, amit elkövettél, és nem térsz meg» – ekkor hívattam papot".
James Hughes-on ezt követően végrehajtották a kivégzést, Isten mérhetetlen kegyelmének köszönhetően azonban sikerült megtérnie szó szerint az utolsó pillanatban.
Isten "türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem, hogy mindnyájan megtérjenek" (2Pt 3,9). Nem üdvözíthet bennünket azonban a mi együttműködésünk és beleegyezésünk nélkül, mert tiszteletben tartja szabad akaratunkat. Az Égi Édesanya azonban Szívének minden szeretetével igyekszik segíteni küzdő gyermekein.
Szűz Mária minden bűnöst Jézushoz akar vezetni, aki a bűnbánat szentségében csodát tesz azzal, hogy minden bűnt megbocsát. "Amikor szentgyónáshoz közeledsz – mondja Jézus – tudd, hogy én magam várok rád a gyóntatószékben. Csak elrejtőzöm a pap alakjában, de magam hatok a lelkekre. (...) Az irgalomnak ebből a forrásából csak a bizalom edényével meríthetnek" (Napló, 1602).
"Nyomorúságod ellenére, ami vagy, egyesülök veled. Elveszem nyomorúságodat, s irgalmamat adom neked. (...) Minél nagyobb bűnös valaki, annál nagyobb joga van irgalmasságomhoz. (...) Aki bízik irgalmamban, nem vész el" (Napló, 723).
Csakis Krisztus irgalmassága győzedelmeskedhet a fenyegető romláson, amely az Istent elvető emberiség fölött lebeg. Jézusnak azonban szüksége van beleegyezésünkre, hogy üdvözíthessen, s hogy szeretetével általunk a legnagyobb bűnösöket is megszólíthassa. Az ő Édesanyját adja nekünk, hogy megtanítson a szilárd hitre, s elvezessen minket hozzá, az üdvösség egyetlen Forrásához.
A Csodásérem a Mária által Jézusnak való szentelődés jelképe, aminek azzal kell megnyilvánulnia életünkben, hogy:
1. gyűlölni fogjuk a bűnt és a Katolikus Egyház tanításával összhangban fogunk élni;
2. minden nap olvasni fogjuk a Szentírást és imádkozni fogunk;
3. rendszeresen meggyónjuk bűneinket, hogy a megszentelő kegyelem állapotában élhessünk;
4. amilyen gyakran csak lehet, részt veszünk a szentmisén és szentségimádáson;
5. megtartjuk a hónap első péntekjeit és szombatjait bűneinkért és az egész világ bűneiért való engesztelésként, és azok, akik tehetik, kenyéren és vízen fognak böjtölni.
Akkor majd ragyogni fogunk, "mint csillagok a mindenségben", mert "kifogástalanok és tiszták" leszünk "a gonosz és romlott nemzedék között" (Fil 2,15).
Angol nyelvű forrás nyomán