Úgy az Isteni Irgalmasság, mint a Szeretetláng üzenete a sátán tehetetlenné tételében (megvakításában) és a lelkek üdvösségének biztosításában jelölhető meg, ám ehhez a mi tudatos közreműködésünket is kéri: Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! – hangzott el Fatimában! (1917. aug. 19.)
Fausztina: „Jézus tudomásomra hozta, hogy önként, teljes tudattal kell az áldozatot vállalnom, különben ebben az esetben semmi értelme sem lenne. Az áldozat egész ereje az én önkéntes döntésemben rejlik, de egyúttal azt is tudatta velem az Úr, hogy képes vagyok az áldozatra. Vállalhatom azt, de vissza is utasíthatom.” (Vö. N 190)
Még hogy „tudatos akarat”? Az utóbbi száz év emberében rohamosan tompul a meggyőződéses hit, a bűn súlyának felismerő képessége, az egymásért érzett felelősségtudat! Különböző okok miatt, de még az egyházi berkekben is tapasztalható az Istenhez való hűség torzulása, mely megmutatkozik a „szentségi gesztusok” kifejezésének elmaradásában, különösen a kézbe-áldozásban!
Ha az Oltáriszentségben való hit csökken, és az imádás gesztusai kevésbé fejeződnek ki az eucharisztikus rítusokban – különösen a szentáldozásban –, akkor az Egyház virágzása hervadásnak indul! (Athanasius Schneider püspök nyomán)
Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogyha az emberekben társadalmi méretekben lanyhul a bensőséges hitélet, amely természetes indíttatást adhatott az Isten Országáért való erőfeszítésre, az engesztelésre! Márpedig mélyreható változás csak az elhidegült szívek felforrósítása által remélhető! Széleskörűen fel kellene ismerni (és ismertetni), hogy az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával! „Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39)
(folyt.)
