XI. Piusz pápa így ír: "Akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak s az emberi társadalmat a romlásba és pusztulásba taszítani törekszenek (...) A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet." (XI. PIUS Ingravescentibus Malis) Megemlítendő még XII. Kelemen „In Eminenti” kezdetű bullája és XIII. Leó pápa "Humanus Genus” enciklikája a szabadkőművességről!
Sajnálatos tény, hogy a széleskörű ismeretterjesztés hiányában Isten Népe nem jutott a megfelelő ismeretek birtokába. A megkülönböztetés hiánya viszont azt eredményezte (eredményezi), hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket és lelkesen követnek hamis üzeneteket. Miként Keresztes Szent János tanítja ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót, vagy legalább jónak látszót ajánl nekik.” ‒ És itt a probléma!
Az elvilágiasodáshoz sajnos a klasszikus teológia felépítői is hozzájárultak azzal, hogy nem csak a bensőséges Mária-tiszteletet sorolták a ,,népi vallásosság” kategóriájába, de metafizikai értelemben az Isten fogalmat is túlságosan eltávolították az emberektől! Ennek következtében a hívek már-már olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, vagyis nem hall és nem szól bele az emberi történelem folyásába.
Ez a gondolkodásmód pedig nagyban akadályozza az Istennel való kapcsolatot, az imát és a szentségi életet, hatékony akadályt képezve a bűnfelismerés és az engesztelés kibontakozása elé. E vallási elsekélyesedés után csoda-e, ha a Krisztus által megváltott embert a közömbösség vagy egyenesen a tagadás jellemzi?
(folyt.)
